London, az Egyesült Királyság fővárosa, egy olyan metropolisz, amelyben az idő nem lineárisan halad, hanem rétegekben rakódik egymásra. A város felfedezése során a látogatók egyszerre léphetnek a római kori falak köveire, a középkori templomok padlózatára és a modern pénzügyi negyed üvegpalotáinak árnyékába. A város történetének megértéséhez kulcsfontosságú három traumatikus, mégis újjászületést hozó esemény ismerete. Az első az 1666-os Nagy Londoni Tűzvész, amely elpusztította a középkori, fából épült Cityt, lehetőséget teremtve Sir Christopher Wrennek, hogy a Szent Pál-székesegyházzal és több tucat kőtemplommal újradefiniálja a város szakrális és építészeti arculatát. A második a viktoriánus kor robbanásszerű ipari és infrastrukturális fejlődése volt, amikor kiépült a világ első földalatti vasútja (1863) és a csatornarendszer, valamint a ma ismert ikonikus épületek, mint a Parlament és a Tower Bridge. A harmadik pedig a II. világháborús Blitz, a német légierő bombázása, amely egész negyedeket (különösen a kikötőket és a Cityt) tett a földdel egyenlővé, teret engedve a modernista és brutalista építészetnek, valamint a mai felhőkarcolók (mint a Shard vagy a Gherkin) felemelkedésének.
A Tower of London nem csupán egy vár, hanem a brit monarchia ezeréves történetének sűrített időkapszulája. Hódító Vilmos a Fehér Torony (White Tower) 1078-as felépítésével nemcsak védelmi célokat szolgált, hanem a normann hatalom megkérdőjelezhetetlenségét is hirdette a leigázott angolszász lakosság felé. A látogatás során a turisták megtekinthetik a Koronaékszereket (Crown Jewels), amelyek a monarchia szakrális és világi hatalmát jelképezik, köztük a Szent Eduárd koronát és a Jogart az Afrika Csillaga gyémánttal. A Tower azonban börtönként és kivégzőhelyként is funkcionált, itt fejezték le Boleyn Annát és itt tűntek el rejtélyes módon a hercegek (V. Eduárd és testvére) 1483-ban. A komplexumot a Yeoman Warders, ismertebb nevükön a Beefeaterek őrzik és mutatják be, akik maguk is a helyszín élő történelmi emlékei.
A British Museum gyűjteménye az emberi civilizáció fejlődését dokumentálja a kezdetektől napjainkig. Bár a gyűjtemény eredete – amely szorosan kötődik a brit imperializmushoz – gyakran viták tárgya, a kiállított tárgyak tudományos és kulturális jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Kiemelt jelentőségű a Rosette-i kő (Room 4), amely 1822-ben kulcsot adott Jean-François Champollion kezébe a hieroglifák megfejtéséhez, ezzel feltárva az ókori Egyiptom történelmét. Szintén kihagyhatatlanok a Parthenon szobrai (Elgin Marbles), amelyek az athéni Akropolisz díszítőelemei voltak és a mai napig diplomáciai feszültség forrásai Görögország és az Egyesült Királyság között. A múzeum egyedülálló betekintést nyújt a globális kultúrákba, az asszír oroszlánvadászatot ábrázoló domborművektől a Húsvét-szigeti moai szobrokig.
A Westminster-apátság (Westminster Abbey) a nemzet koronázó temploma 1066 óta. Építészete a korai angol gótika és a későbbi, díszesebb stílusok ötvözete. Különleges figyelmet érdemel a VII. Henrik-kápolna a lenyűgöző legyezőboltozatával. Az apátság a "Nemzet Valhallája" is, itt nyugszik több mint 3300 híresség, köztük 30 uralkodó, valamint Isaac Newton, Charles Darwin és a Költők Sarkában (Poets' Corner) a brit irodalom nagyjai. A szomszédos Westminster-palota (Parlament) és a Big Ben (amely valójában a harang neve, a toronyé Elizabeth Tower) a brit demokrácia vizuális szimbólumai.
A "The George Inn" Southwarkban London utolsó megmaradt fogadója galériás belső udvarral, míg a "Ye Olde Cheshire Cheese" a Fleet Streeten 1667-ben, a tűzvész után épült újjá, és sötét, labirintusszerű termeiben olyan írók fordultak meg, mint Dickens és Conan Doyle.