Aranyozott buddhista kolostortető hegyek fölött

Bhután: Tigrisfészek, Thimphu és a Himalája völgyei

Az oldalon partnerlinkek is vannak. Ha ezeken keresztül vásárolsz, jutalékot kaphatok, neked ez nem kerül többe.

Felhők fölé magasodó sziklakolostorok, folyók összefolyásánál álló fehér falú erődök, imazászlókkal díszített hágók, rizsteraszok és fenyőerdők borította völgyek, ahol a hagyományos viselet ma is a mindennapok része. Bhután a Himalája keleti részén, India és Kína között fekvő kis királyság, amely évszázadokon át elzárkózott a külvilágtól és ma is tudatosan vigyáz arra, hogy a turizmus ne változtassa meg a kultúráját és a természetét.

Az ország helyi neve Druk Yul (འབྲུག་ཡུལ་), vagyis a Mennydörgő Sárkány országa. Területe kb. 38 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma kb. 780 ezer. A hivatalos nyelv a dzongkha, a fizetőeszköz az indiai rúpiához kötött ngultrum. Az államvallás a tibeti buddhizmus egyik iskolája, a hegyekben szinte minden völgyben kolostor, minden hágón sztúpa áll. Az ország területének jelentős részét erdő borítja, az alkotmány előírja, hogy ennek aránya nem csökkenhet egy meghatározott szint alá.

A Bhután látnivalók listáján a főváros, Thimphu kolostorerődje és óriási Buddha-szobra, Paro völgye a Tigrisfészek-kolostorral, Punakha folyóparti dzongja, a Dochula-hágó 108 sztúpája, a feketenyakú darvak téli otthona, a Phobjikha-völgy, a vallási emlékekben gazdag Bumthang és a csendes Haa-völgy is szerepel. A tavaszi és őszi tsechu fesztiválok maszkos táncai az év legszínesebb eseményei.

Bhután egyedi utat jár a fejlődésben is. Az 1970-es években a negyedik király hirdette meg, hogy az ország sikerét nem a bruttó nemzeti termék, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság méri, amely a gazdaság mellett a kultúra, a természet és a jó kormányzás szempontjait is figyelembe veszi. Az ország 1907 óta királyság, 2008-ban alkotmányos monarchiává vált.

A turizmus szabályai is ehhez a szemlélethez igazodnak. Minden felnőtt látogató éjszakánként Fenntartható Fejlődési Díjat fizet, Thimphun és Parón kívül pedig csak engedéllyel rendelkező helyi vezetővel lehet utazni. Bhután ezért nem olcsó úti cél, cserébe a látnivalókat nem lepik el a tömegek és a helyiek vendégszeretete őszinte.

A legjobb utazási időszak tavasszal, márciustól májusig, valamint ősszel, szeptembertől novemberig tart. Ilyenkor tiszta az ég, a hegyekből jól látszanak a hófödte csúcsok és a nagy fesztiválok is ezekre a hónapokra esnek.

Bhután azoknak való, akik a hegyek csendjére, a buddhista kultúra mélyebb megismerésére és egy egészen más tempójú életre kíváncsiak. Egy egyhetes körút alatt Paro, Thimphu és Punakha völgyét lehet bejárni, aki több időt szán rá, az a középső völgyekbe vagy egy többnapos túrára is eljuthat.

A főváros: Thimphu

Thimphu (ཐིམ་ཕུ) Bhután fővárosa és legnagyobb települése, kb. 2300–2600 méteres magasságban fekszik a Wang Chhu folyó völgyében. A város lakóinak száma kb. 115 ezer, mégis inkább egy nagyobb hegyi kisváros hangulatát idézi. Az épületek a hagyományos bhutáni stílusban, festett ablakkeretekkel és faragott gerendákkal épülnek, az utcákon sok helyi viseli a nemzeti ruhát, a férfiak a térdig érő ghót, a nők a bokáig érő kirát.

Thimphu különlegessége, hogy a belvárosban nincs közlekedési lámpa. A fő kereszteződésben fehér kesztyűs rendőr irányítja a forgalmat egy díszes kis pavilonból, a jelenet a város egyik legtöbbet fotózott látványa. Thimphu 1961 óta főváros, az ország közigazgatási és kulturális központja, itt működik a kormány, a parlament és a király hivatala is.

A legtöbb utazó Parón keresztül érkezik az országba, a Paro és Thimphu közötti út autóval kb. egy óra. A fővárosban általában két-három napot érdemes tölteni, ennyi idő alatt a fő látnivalók kényelmesen bejárhatók és egy rövid túrára is jut idő a környező hegyekben.

Tashichho Dzong

A város legfontosabb épülete a Tashichho Dzong, a folyóparton álló, fehér falú, piros tetős kolostorerőd. A dzongok Bhután jellegzetes építményei, egyszerre szolgálnak vallási központként és közigazgatási székhelyként. A Tashichho Dzongban a kormány egyes hivatalai, a király dolgozószobája és a központi szerzetesi közösség nyári székhelye is helyet kapott.

A dzong udvarait és templomait a hivatali órák után, késő délután lehet látogatni, a pontos nyitvatartást a vezető tudja. Belépéskor hosszú ujjú felsőt és hosszú nadrágot kell viselni, kalapot nem szabad hordani. A belső templomokban fotózni tilos. Naplementekor az épület kivilágítva különösen szép, a folyó túlpartjáról is jól látható.

A Buddha Dordenma-szobor

A völgy fölé magasodó dombon áll a Buddha Dordenma, a világ egyik legnagyobb ülő Buddha-szobra. A bronzból készült, aranyozott szobor kb. 51 méter magas, belsejében több mint százezer kisebb Buddha-szobor kapott helyet. A szobor talapzatában meditációs terem működik, a teraszról pedig a teljes Thimphu-völgyre rálátni.

A dombtetőre autóval lehet feljutni, de a környező erdőben sétaút is vezet. Kora reggel és késő délután a legszebb a fény, a kilátópontról jól látszik, ahogy a város elterül a folyó két partján.

Az Emlékcsorten és a helyi vallási élet

A belváros közelében álló Nemzeti Emlékcsorten a harmadik király emlékére épült fehér sztúpa, aranyozott csúccsal. A helyiek hajnaltól estig az óramutató járásával megegyező irányban járják körül, közben imamalmokat forgatnak és mantrákat mormolnak. Az idősebbek gyakran egész délelőttöt töltenek itt, beszélgetnek és imádkoznak.

Az Emlékcsorten a város egyik legjobb helye arra, hogy közelről megismerjük a bhutáni vallási hétköznapokat. Mi is csatlakozhatunk a körbejáráshoz, de mindig az óramutató járásával megegyezően haladjunk és ne álljunk a helyiek útjába, amikor leborulnak.

A Changangkha Lhakhang, a város egyik legrégebbi temploma egy dombon áll, a szülők ide hozzák újszülött gyermekeiket, hogy a szerzetesek nevet adjanak nekik és megáldják őket. A templom teraszáról szép kilátás nyílik a völgyre.

Múzeumok és mesterségek

A Zorig Chusum Intézet a tizenhárom hagyományos bhutáni mesterséget oktató iskola. A diákok festészetet, fafaragást, szobrászatot, hímzést és szövést tanulnak, a látogatók az órákba is bepillanthatnak. Az intézet boltjában a diákok munkáit is meg lehet vásárolni.

A Nemzeti Textilmúzeum a bhutáni szövés hagyományát mutatja be, a kiállításon királyi ruhák, ünnepi viseletek és a különböző völgyek jellegzetes mintái láthatók. A szövés Bhutánban a legbecsültebb mesterségek közé tartozik, egy finoman szőtt kira elkészítése akár egy évig is eltarthat.

A Népi Örökség Múzeum egy hagyományos, háromszintes vidéki parasztházban mutatja be a régi falusi életet. A ház földszintjén az állatokat tartották, az emeleten éltek a családok, a padláson pedig a takarmányt tárolták. Az udvaron időnként hagyományos ételeket is kóstolhatunk.

A Postamúzeum a bhutáni bélyegek történetét mutatja be. Az ország a különleges bélyegeiről vált ismertté a gyűjtők körében, készültek itt háromdimenziós, illatos és még lejátszható hanglemezbélyegek is. A múzeumban saját fényképpel ellátott bélyeget is készíttethetünk.

A takin-rezervátum

A város fölötti erdős hegyoldalon található a Motithang takin-rezervátum, ahol Bhután nemzeti állatát, a takint láthatjuk. Ez a különös állat a kecske és a szarvasmarha keverékének tűnik, a legenda szerint egy szent ember, Drukpa Kunley teremtette egy kecske fejéből és egy tehén testéből. A rezervátumban sétautakról figyelhetjük meg a nagy testű, nyugodt állatokat.

Piacok és vásárlás

A folyóparton álló Centenárium Termelői Piac a város legnagyobb piaca, a hét második felében a legélénkebb. Az emeleteken a vidékről érkező gazdák chilipaprikát, sajtot, gombát, zöldséget és szárított halat árulnak, a földszinten pedig fűszerek és különleges helyi termékek kaphatók. A folyó túlpartján, egy hagyományos fedett hídon át juthatunk el a kézműves piachoz.

A belvárosi főutcán, a Norzin Lamon sorakoznak a kézműves boltok, ahol szőtt anyagokat, festett vallási képeket, maszkokat és fafaragásokat lehet vásárolni. A drágább tárgyaknál érdemes állami kézműves üzletekben vásárolni, ahol a minőség és az eredet is biztos.

Íjászat, a nemzeti sport

Bhután nemzeti sportja az íjászat. A thimphui íjászpályán gyakran zajlanak versenyek, a csapatok kb. 140 méteres távolságból lőnek apró célpontokra. A versenyek hangulata különleges, a csapattagok táncolnak és énekelnek a jó találatok után, az ellenfeleket pedig tréfás rigmusokkal próbálják kizökkenteni.

A versenyeket érdemes távolabbról figyelni, mert a nyilak nagy sebességgel érkeznek. A modern, összetett íjak mellett a hagyományos bambuszíjjal rendezett versenyek is népszerűek, ezek ünnepi alkalmakkor gyakoriak.

Simtokha Dzong

A várostól kb. 5 kilométerre délre áll a Simtokha Dzong, amelyet 1629-ben építtetett Zsabdrung Ngawang Namgyal, az ország egyesítője. Ez az egyik legrégebbi épen maradt dzong Bhutánban, ma vallási iskola működik benne. A falakon a palaköveken faragott vallási képek, a belső templomban pedig régi falfestmények láthatók.

Túrák Thimphu környékén

A főváros környező hegyeiben számos könnyű és közepes nehézségű túraútvonal indul. A Buddha-pont fölötti erdőkben, a rádiótorony felé vezető ösvényen imazászlókkal díszített gerincekre lehet feljutni. A völgy északi végén a Tango-kolostor és a Cheri-kolostor felé vezető séták is népszerűek, ezek a város zajától távol eső, nyugodt helyek.

A Thimphu körüli túrák jó akklimatizációt jelentenek a hosszabb hegyi utak előtt. A 2300 méteres magasság a legtöbb ember számára nem okoz gondot, de az első napokban érdemes lassan haladni és sok folyadékot inni.

A Tigrisfészek kolostor a sziklafalon

A Bruttó Nemzeti Boldogság

Thimphuban működik az a kutatóintézet is, amely a Bruttó Nemzeti Boldogság elvét vizsgálja és méri. A fogalom szerint az ország fejlődését nem csak a gazdasági növekedés mutatja, hanem az is, hogy az emberek mennyire elégedettek az életükkel, mennyire egészségesek, milyen a közösségi életük és mennyire őrzik meg a kultúrájukat és a természetet. A kormány a nagyobb döntéseket ennek szempontjai szerint is mérlegeli.

A látogató a mindennapokban is érzékeli ezt a szemléletet. A hagyományos építészetet szabályok védik, a dzongokban és a hivatalokban a nemzeti viselet kötelező, az erdőket és a vizeket szigorúan óvják, a műanyag zacskók használatát pedig korlátozzák. A vezetők szívesen beszélnek arról, hogy ez mit jelent számukra, érdemes rákérdezni, mert a válaszok sokat elárulnak az ország gondolkodásáról.

Esti élet és kávézók

Thimphu este csendes város, a legtöbb étterem és bolt korán bezár. A belvárosban néhány kávézó, bár és élőzenés hely működik, ahol a helyi fiatalok is szívesen időznek. A hétvégéken nagyobb az élet, péntek és szombat este néhány klub is nyitva tart.

A kávézókban helyi süteményeket, tibeti stílusú gombócokat és vajas teát is kóstolhatunk. A szállodák éttermeiben általában bhutáni, indiai és nemzetközi ételek közül választhatunk, a szervezett utazásokon az étkezések többnyire a csomag részét képezik.

Egy nap Thimphuban

Egy tipikus thimphui nap a Nemzeti Emlékcsortennél kezdődik, ahol reggel a legélénkebb a vallási élet. Innen a Buddha Dordenma-szoborhoz és a takin-rezervátumhoz érdemes felmenni, majd a délelőtt végén a Zorig Chusum Intézetben és a Textilmúzeumban folytatni. Ebédre a belvárosban, egy helyi étteremben kóstolhatunk ema datshit és momót.

Délután a termelői piac és a kézműves boltok következhetnek, késő délután pedig a Tashichho Dzong, amely ilyenkor nyílik meg a látogatók előtt. A napot egy íjászverseny megtekintésével vagy egy sétával zárhatjuk a folyóparton, ahol este sok helyi is sétál. Ha két napunk van, a második napra egy túra a Tango-kolostorhoz és a Simtokha Dzong meglátogatása is belefér.

Szállás Thimphuban

A városban a háromcsillagos, családi vezetésű szállodáktól a nemzetközi luxusszállodákig minden megtalálható. A turistáknak csak a turisztikai hatóság által minősített szállás foglalható, ezt a helyi utazási iroda intézi, de saját magunk is választhatunk szállodát. Egy háromcsillagos szálloda kétágyas szobája kb. 60–150 USD egy éjszakára, a luxusszállodák ennél jóval drágábbak.

Rejtett kincs: Thimphutól kb. 14 kilométerre északra, egy erdős hegyoldalon áll a Tango-kolostor, Bhután egyik legfontosabb buddhista egyeteme. A kolostorhoz kb. egyórás, meredek erdei ösvény vezet fel, odafent szerzetesnövendékek tanulnak, imádkoznak és vitatkoznak a hit kérdéseiről. Kevés turista jut el ide, a csendes udvarokból és a teraszokról messze ellátni a völgyben. A közeli Cheri-kolostorhoz egy fedett fahídon át vezet az út, a hegyoldalban gyakran látni zergére emlékeztető goralokat.

Fővároson túli úti célok

Bhután nyugati völgyeiben fekszenek a legismertebb látnivalók, a legtöbb körút Paro, Thimphu és Punakha háromszögét járja be. Aki több időt szán az országra, az a középső, Bumthang körüli völgyekbe vagy a ritkán látogatott keleti vidékre is eljuthat. A távolságok kicsik, de a hegyi utak kanyargósak és lassúak, ezért a menetidőket bőven kell számolni.

Paro és a Paro-völgy

Paro (སྤ་རོ) az ország egyetlen nemzetközi repülőterének otthona, ezért a legtöbb utazó számára itt kezdődik és ér véget a bhutáni út. A széles, termékeny völgyben rizsföldek, hagyományos parasztházak és almáskertek váltják egymást, a kisváros főutcáján festett homlokzatú boltok sorakoznak.

A völgy fölé magasodik a Rinpung Dzong, a 17. században épült kolostorerőd, amely ma a körzet közigazgatási és vallási központja. A dzonghoz egy fedett fahídon át vezet az út, a belső udvarokban szerzetesek és hivatalnokok járnak-kelnek. Tavasszal itt rendezik a híres Paro tsechut, az ország egyik legnagyobb fesztiválját.

A dzong fölötti dombon áll a Ta Dzong, egy egykori kerek őrtorony, amelyben ma a Nemzeti Múzeum működik. A kiállítás a bhutáni történelmet, a vallási művészetet, a maszkokat és a természeti értékeket mutatja be, a teraszról pedig szép kilátás nyílik a Paro-völgyre.

A völgy északi részén áll a Kyichu Lhakhang, Bhután egyik legrégebbi temploma. A hagyomány szerint a 7. században egy tibeti király építtette, hogy egy hatalmas démont legyőzzön. A kis templom körül narancsfák nőnek, az udvaron idős zarándokok forgatják az imamalmokat.

A Tigrisfészek-kolostor

Bhután leghíresebb látnivalója a Tigrisfészek-kolostor, helyi nevén Taktsang (སྟག་ཚང), amely egy függőleges sziklafal oldalában, kb. 3100 méteres magasságban, a völgy fölött kb. 900 méterrel kapaszkodik. A legenda szerint Padmaszambhava, aki a buddhizmust elhozta Bhutánba, egy tigris hátán repült ide és egy barlangban meditált. A kolostort a 17. század végén építették a barlang köré.

A kolostorhoz kb. 4–6 órás oda-vissza túra vezet, a meredek ösvény fenyőerdőn és imazászlós szakaszokon kanyarog felfelé. Az út felénél egy kávézó működik, ahonnan már jól látszik a kolostor, innen sokan vissza is fordulnak. Az utolsó szakaszon lépcsők vezetnek le egy szurdokba, majd fel a kolostor kapujáig, közben egy vízesés mellett haladunk el.

A kolostorba csak vezetővel lehet belépni, a táskákat, a telefont és a fényképezőgépet a bejáratnál le kell adni. A belépő kb. 1000 ngultrum. Érdemes kora reggel indulni, mert délután gyakran felhős az ég és a meleg napokon a túra is nehezebb. Aki nem akar gyalogolni, az az út első szakaszát lóháton is megteheti.

A Tigrisfészek túrát általában az út végére hagyják, amikor már megszoktuk a magasságot. Jó cipő, réteges öltözet és elegendő víz szükséges, a kolostorban hosszú ujjú felsőt és hosszú nadrágot kell viselni.

Drukgyel Dzong és a Chele La-hágó

A Paro-völgy felső végén áll a Drukgyel Dzong, egy 17. századi erőd romja, amelyet a tibeti betörések elleni győzelem emlékére emeltek. Az épület a 20. század közepén leégett, később a hagyományos technikákkal helyreállították. Tiszta időben az erődből látszik a kb. 7300 méter magas Jomolhari, Bhután egyik szent hegye.

Paróból egy kanyargós hegyi úton juthatunk fel a Chele La-hágóra, amely kb. 3900 méteren fekszik és Bhután egyik legmagasabb járható hágója. A hágót imazászlók ezrei borítják, tiszta időben a Jomolhari és más havas csúcsok is látszanak. A hágóról rövid túrák indulnak a környező gerincekre, tavasszal virágzó rododendronerdőkön át.

A Dochula-hágó

A Thimphu és Punakha közötti út legmagasabb pontja a kb. 3100 méteren fekvő Dochula-hágó. A hágón 108 kis sztúpa, a Druk Wangyal-csortenek állnak, amelyeket a 21. század elején emeltek emlékműként. A sztúpák mögött templom, a környező erdőben sétautak vezetnek.

Tiszta időben, főleg ősszel és télen, a hágóról a keleti Himalája hófödte csúcsainak hosszú láncára nyílik kilátás. A hágón kávézó működik, ahol egy forró tea mellett megpihenhetünk, mielőtt az út levezet Punakha meleg völgyébe.

Punakha és a Punakha Dzong

Punakha (སྤུ་ན་ཁ) Bhután régi fővárosa, egészen a 20. század közepéig itt volt a királyi udvar téli székhelye. A völgy jóval alacsonyabban fekszik, mint Thimphu, kb. 1200–1300 méteren, ezért a klíma enyhe, a hegyoldalakon rizsteraszok és narancsfák nőnek.

A völgy ékessége a Punakha Dzong, amely két folyó, a Pho Chhu és a Mo Chhu összefolyásánál áll. Sokan Bhután legszebb dzongjának tartják, a fehér falak, a piros és arany díszítések a zöld folyóvölgyben festői látványt nyújtanak. A dzong belsejében hatalmas udvarok, templomok és tornyok sorakoznak, itt őrzik az ország egyik legszentebb ereklyéjét is. Tavasszal, amikor a dzong előtti jakarandafák virágoznak, a látvány különösen szép.

A dzong közelében hosszú függőhíd vezet át a Pho Chhu folyón, a hídról jó rálátás nyílik a völgyre. Punakhában a folyókon vadvízi evezést és kajaktúrákat is szerveznek, a nyugodtabb szakaszok kezdőknek is alkalmasak.

Chimi Lhakhang, a termékenység temploma

Punakha közelében, egy rizsföldek közötti dombon áll a Chimi Lhakhang, amelyet a 15. század végén Drukpa Kunley, a „szent bolond” emlékére építettek. A különc szerzetes rendhagyó módszerekkel, tréfával és provokatív viselkedéssel tanította a buddhizmust, a legenda szerint démonokat is legyőzött.

A templom a termékenység szentélye, a gyermekre vágyó párok messziről is idezarándokolnak áldásért. A környező falvakban a házak falán festett fallikus jelképek láthatók, amelyek a hagyomány szerint elűzik a rosszat és védik a családot. A templomhoz rizsföldek között, kb. húszperces sétával jutunk el.

Khamsum Yulley Namgyal Chorten

A Punakha-völgy felső részén, egy domb tetején áll a Khamsum Yulley Namgyal Chorten, egy négyszintes templom, amelyet a királyné megbízásából építettek a hagyományos technikák szerint. A templomhoz rizsföldeken és fenyőerdőn át kb. egyórás séta vezet, a tetőteraszról a teljes völgyre rálátni.

Wangdue Phodrang

Punakhától délre fekszik Wangdue Phodrang, ahol egy gerincen álló dzong őrzi a folyóvölgyet. Az épület egy tűzvészben leégett, majd hosszú munkával a hagyományos módszerekkel újjáépítették. A városon átvezet a kelet felé tartó főút, így a középső völgyekbe tartók gyakran itt állnak meg.

A Phobjikha-völgy és a feketenyakú darvak

Wangdue Phodrangtól keletre, kb. 3000 méteren fekszik a Phobjikha-völgy, egy széles, gleccser formálta, mocsaras völgy, amelyet fenyőerdők övezte hegyek vesznek körül. A völgy a ritka feketenyakú darvak téli szálláshelye, a madarak késő ősszel érkeznek Tibetből és a tél végéig maradnak.

A darvak érkezését a Gangtey-kolostorban minden évben novemberben darufesztivállal ünneplik, ahol a gyerekek darutáncot adnak elő. A völgyben látogatóközpont működik, ahonnan távcsővel figyelhetjük meg a madarakat. A darvak védelme miatt a völgyben a villanyvezetékek a föld alatt futnak.

A Phobjikha-völgyben több rövid túraútvonal is van, a legnépszerűbb a Gangtey természetösvény, amely erdőn, falvakon és a mocsaras völgytalpon vezet át. A völgyben falusi vendégházakban is megszállhatunk, ahol a családok hagyományos vacsorát és kőfürdőt kínálnak.

Gasa és a hőforrások

Punakhától északra, egy hosszú, kanyargós úton juthatunk el Gasába, ahol egy hegyoldalon álló dzong és a környék híres hőforrásai várnak. A forrásokhoz a folyóvölgybe kell lesétálni, a helyiek úgy tartják, hogy a meleg víz gyógyítja az ízületi és bőrbetegségeket. Télen, a mezőgazdasági munkák szünetében sok bhutáni család érkezik ide néhány napra pihenni.

Gasából indul a túra Laya felé, amely Bhután egyik legmagasabban fekvő faluja, kb. 3800 méteren. A falu lakói, a layapok saját nyelvet beszélnek, az asszonyok jellegzetes, hegyes bambuszkalapot viselnek. Laya csak gyalog érhető el, a túra több napig tart és a Hóember-túra egyik állomása is. A látogatást a helyi vezetővel kell megszervezni, az időjárás miatt nyár végén és ősszel a legkedvezőbb.

Trongsa

Az ország közepén fekszik Trongsa, amelynek hatalmas dzongja egy meredek gerincen, a mélyen bevágott folyóvölgy fölött áll. A Trongsa Dzong a Bhután középső és keleti részét összekötő út fölött őrködött, ezért stratégiai jelentősége volt. A királyi család története is ide kötődik, a trónörökös hagyományosan Trongsa kormányzója címet viseli.

A dzong fölötti egykori őrtoronyban a Trongsa Torony Múzeum a királyi család történetét és vallási kincseket mutat be. Az épület maga is látványos, a múzeumban egy egész délelőttöt el lehet tölteni.

Bumthang, a szent völgyek

A Bumthang néven ismert négy völgy Bhután szellemi szíve, itt áll az ország legrégebbi templomainak jelentős része. A völgyek kb. 2600–4000 méteren fekszenek, a széles völgytalpakon hajdinamezők, burgonyaföldek és almáskertek váltják egymást. A központi település Jakar, amely fölött a Jakar Dzong magasodik.

A Jambay Lhakhang a hagyomány szerint a 7. században épült, ugyanaz a tibeti király építtette, mint a parói Kyichu Lhakhangot. Ősszel itt rendezik a híres tűzfesztivált, ahol a hívek egy lángoló kapu alatt futnak át, hogy megtisztuljanak. A közeli Kurje Lhakhang egy barlang köré épült, ahol Padmaszambhava a legenda szerint meditált és a sziklán hagyta testének lenyomatát.

A Tamshing-kolostor régi falfestményeiről híres, a templomban egy vasláncokból készült páncéling is látható, amelyet a zarándokok a hátukon hordva háromszor körbevisznek. A Mebar Tsho, az Égő-tó egy szűk szurdokban, a folyó kiszélesedésénél található, ahol a legenda szerint egy szent ember kincseket hozott fel a víz alól. A helyiek mécseseket úsztatnak a víz felszínén.

Bumthang gasztronómiája is különleges, a völgyekben hajdinából készült ételek, helyi sajt, méz és almabor kapható. Egy kis sörfőzde svájci mintára készít búzasört, a környékbeli sajtüzemben pedig a helyi tejből érlelt sajtokat is megkóstolhatjuk.

Kelet-Bhután

A ritkán látogatott keleti országrész az igazi felfedezőknek való. Az utak hosszúak és kanyargósak, a falvak eldugottak, cserébe szinte sehol nem találkozunk más turistákkal. Mongar, Trashigang és Trashiyangtse környékén meredek völgyek, hegyoldalba kapaszkodó dzongok és szövéséről híres falvak várnak.

A legeldugottabb vidékek egyike Merak és Sakteng, ahol a félnomád brokpa közösségek élnek, akik jakot és juhot tenyésztenek és sajátos, vörös gyapjúviseletet hordanak. A falvakhoz terepjáróval és gyalogtúrával lehet eljutni, a látogatás külön szervezést igényel. Kelet-Bhután a déli határátkelőn, Samdrup Jongkharon keresztül is elérhető, így a körutat Indiába átlépve is be lehet fejezni.

Dél-Bhután

Az ország déli részén, az indiai határ mentén fekszik Phuentsholing, a legfontosabb szárazföldi határátkelő. A szubtrópusi síkságon fekvő város egészen más, mint a hegyvidéki völgyek, itt a meleg, párás klíma és a nyüzsgő kereskedőváros hangulata fogad. Phuentsholingből a hegyi út kb. 5–6 óra alatt vezet fel Thimphuba.

Dél-Bhután többi határvárosa, Gelephu és Samdrup Jongkhar is fogad turistákat. A határvárosokban a látogatók rövid ideig díjfizetés nélkül is tartózkodhatnak, ha nem hagyják el a határvárosi övezetet.

Túrázás és hegyi útvonalak

Bhután kiváló túraország, a rövid félnapos sétáktól a többhetes expedíciókig sokféle útvonal közül választhatunk. A hegymászás ugyanakkor tilos, a magas csúcsok a helyiek hite szerint az istenek lakóhelyei. Így maradhatott érintetlen a kb. 7570 méter magas Gangkhar Puensum is, amelyet a világ legmagasabb meg nem mászott hegyeként tartanak számon.

A legnépszerűbb többnapos útvonal a Druk-ösvény, amely Paro és Thimphu között vezet, hegyi tavak és kolostorok mellett, kb. 4–6 nap alatt. A Jomolhari-túra a szent hegy alaptáborához vezet, magashegyi legelőkön és jakpásztorok táborain át. A Hóember-túra a világ egyik legnehezebb trekkingútvonala, kb. 25 napig tart és több 5000 méter feletti hágón vezet át.

A Bhután-ösvény (Trans Bhutan Trail) egy kb. 400 kilométeres történelmi útvonal, amely nyugatról keletre szeli át az országot. A régi zarándok- és kereskedőutat helyreállították, szakaszai rövidebb, néhány napos túraként is bejárhatók. Minden többnapos túrához engedéllyel rendelkező vezető és túraszervező szükséges.

Nemzeti parkok és természet

Bhután területének jelentős része védett terület, a nemzeti parkokat erdei folyosók kötik össze. A Jigme Dorji Nemzeti Park az ország északnyugati részén fekszik, itt él a hópárduc, a kéksapkás birka és a takin. A déli Királyi Manas Nemzeti Park szubtrópusi erdeiben tigris, ázsiai elefánt, egyszarvú orrszarvú és aranylangur él.

A madármegfigyelők számára Bhután különleges úti cél, az országban több száz madárfaj fordul elő, köztük a feketenyakú daru és a ritka fehérhasú gém. A legjobb madármegfigyelési időszak tavasszal van, amikor a fajok többsége költ.

A tsechu fesztiválok

A tsechu Bhután legfontosabb vallási fesztiválja, amelyet minden körzetben évente megrendeznek a dzongok udvarán. A szerzetesek és a laikus táncosok színes, faragott maszkokban mutatják be a hagyományos táncokat, amelyek Padmaszambhava életének eseményeit és a jó és a rossz küzdelmét jelenítik meg. A közönség ünneplőbe öltözve, egész családokkal érkezik.

A leghíresebb a tavaszi Paro tsechu, amelynek utolsó napján hajnalban egy hatalmas, több emeletnyi vallási képet, egy thongdrelt bontanak ki a dzong melletti falon. A Thimphu tsechu ősszel van, a Punakhai fesztiválokat pedig a tél végén rendezik. A fesztiválok dátumai a holdnaptárhoz igazodnak, ezért évről évre változnak. A fesztiválok idején a szállások és a repülőjegyek gyorsan elfogynak, ezért hónapokkal előre érdemes foglalni.

A thimphui Buddha Dordenma szobor

Rejtett kincs: Parótól a Chele La-hágón át vezet az út a Haa-völgybe, Bhután egyik legkevésbé látogatott nyugati völgyébe, amely csak a 21. század elején nyílt meg a turisták előtt. A völgyben egy fehér és egy fekete templom, a Lhakhang Karpo és a Lhakhang Nagpo áll, a falvakban hagyományos parasztházakban lehet megszállni. Haa a hajdinából készült hoentay gombócokról is ismert, nyáron itt rendezik a völgy pásztorhagyományait bemutató fesztivált. A völgyben alig találkozni más utazóval, a hegyi falvak csendje feledhetetlen.

Gasztronómia

A bhutáni konyha egyszerű, laktató és mindenekelőtt csípős. A chilipaprikát itt nem fűszerként, hanem zöldségként használják, a legtöbb ételben bőven van belőle. Az alapanyagok a hegyvidéki gazdaságokból érkeznek, a vörös rizs, a hajdina, a burgonya, a helyi sajt, a gomba és a szárított hús a mindennapi étkezések alapja. A tibeti és az indiai konyha hatása is érezhető, főleg a gombócokban és a curryszerű ételekben.

A szállodákban és a turistáknak főző éttermekben az ételeket gyakran enyhébbre készítik, mint ahogy a helyiek eszik. Aki az igazi ízekre kíváncsi, kérje az ételt „helyi módra”, de készüljön fel arra, hogy a csípősség erős lesz.

Ema datshi, a nemzeti étel

Bhután nemzeti étele az ema datshi, chilipaprikából és olvasztott sajtból készült egytálétel. A nagy, zöld vagy piros paprikát hosszában felvágják, hagymával, paradicsommal és a helyi, lágy tehénsajttal vagy jaksajttal együtt párolják. Az eredmény krémes, sós és rendkívül csípős, rizzsel tálalják.

Az ema datshinak több változata is van. A kewa datshi burgonyával, a shamu datshi gombával készül, ezek valamivel enyhébbek. Aki nem bírja a csípőset, az ezekkel kezdje a kóstolást. A datshi ételek szinte minden étkezésen az asztalra kerülnek.

Vörös rizs és hajdina

A bhutáni étkezés alapja a vörös rizs, egy kissé ragacsos, diós ízű rizsfajta, amely a magas hegyi völgyekben is megterem. Minden ételt rizzsel esznek, a helyiek gyakran kézzel, apró golyókat formálva belőle.

A magasabban fekvő völgyekben, főleg Bumthangban és Haában a hajdina a fő gabona. Hajdinából készül a puta, egy vékony tészta, amelyet vajjal és fűszerekkel tálalnak, valamint a khuli, egy hajdinapalacsinta. A Haa-völgy jellegzetessége a hoentay, hajdinatésztából készült gombóc, amelyet fehérrépa-levéllel, sajttal és fűszerekkel töltenek.

Húsételek

A bhutániak többsége buddhista, ezért az országban állatot nem vágnak, a húst nagyrészt Indiából hozzák be. Ennek ellenére a hús kedvelt eledel. A phaksha paa szárított sertéshúsból készül, retekkel, chilivel vagy spenóttal párolják. A jasha maru fűszeres, apróra vágott csirkehús hagymával, gyömbérrel és paradicsommal.

A szárított marhahúsból készülő shakam a hideg völgyek ősi tartósított étele, a háztetőkön és a verandákon gyakran látni kiterített, száradó húscsíkokat. A jakhús a magashegyi pásztorok étele, a fesztiválok idején a városokban is kapható.

Momo és tibeti hatások

A momo tibeti eredetű, gőzölt vagy sült gombóc, amelyet hússal, sajttal vagy zöldséggel töltenek. Csípős chiliszósszal tálalják, olcsó és laktató étel, a kis kifőzdékben és a piacokon is kapható. A tibeti hatást mutatja a thukpa, egy tartalmas tésztaleves is, amely a hideg hegyi estéken különösen jólesik.

Italok

A bhutániak kedvenc itala a suja, a vajas tea, amelyet tea, jakvaj és só összeköpülésével készítenek. Az íze szokatlan, inkább egy könnyű levesre emlékeztet, de a hideg hegyekben melegít és energiát ad. A tejes tea az indiai chaira emlékeztet, ez a legtöbb helyen kapható.

A helyi pálinkaszerű ital az ara, amelyet rizsből, kukoricából vagy kölesből erjesztenek és párolnak le. A falusi házakban a vendéget gyakran arával kínálják, néha vajjal és tojással melegítve. Bhutánban sört is főznek, a helyi lágersörök mellett Bumthangban búzasör is készül. Az alkoholárusítást helyi szabályok korlátozzák, a vásárlásra napi mennyiségi korlátok vonatkozhatnak.

A doma hagyománya

Az utcán sokan pirosra festett szájjal járnak, ez a doma rágásától van, amely bételdióból, bétellevélből és meszes pasztából áll. A doma kínálása a vendégszeretet és a tisztelet jele, a falvakban a vendégnek gyakran felajánlják. Nem kötelező elfogadni, egy udvarias köszönöm elég.

Sajtok és nassolnivalók

A bhutáni konyhában a sajt kulcsszerepet játszik. A lágy, friss tehénsajtot, a datshit a legtöbb főételhez használják, a magashegyi pásztorok pedig jaktejből készítenek sajtot. A chugo szárított, kemény jaksajt, amelyet apró kockákra vágva, zsinórra fűzve árulnak a piacokon. Annyira kemény, hogy órákig lehet rágcsálni, a helyiek útközben nassolnivalóként fogyasztják.

A teához gyakran zaw, pirított rizs kerül az asztalra, amelyet közvetlenül a vajas teába szórnak. A piacokon szárított gyümölcsöket, pirított kukoricát és helyi édességeket is vásárolhatunk. A bumthangi méz és almabor, valamint a helyi lekvárok jó ajándékok lehetnek az itthoniaknak.

Étkezés a körutakon

A szervezett körutakon az étkezések általában a csomag részét képezik, a vezető a szállodában vagy előre kiválasztott éttermekben foglal asztalt. Az étkezések többnyire svédasztalosak, ahol rizs, néhány datshi étel, főtt zöldség, hús és leves közül választhatunk. Ha valamilyen ételt szívesen kipróbálnánk, szóljunk a vezetőnek, aki gyakran meg tudja szervezni.

Aki önállóan étkezik, az a városokban helyi kifőzdékben kb. 150–400 ngultrumért jóllakhat, egy középkategóriás étteremben egy főétel kb. 300–700 ngultrum. A turistáknak szóló éttermek és a szállodák drágábbak. A vegetáriánusok könnyen boldogulnak, mert a datshi ételek és a zöldséges fogások mindenhol kaphatók.

Főzőtanfolyam és farmházi vacsora

Egyes vendégházakban és utazási irodáknál főzőtanfolyamot is szerveznek, ahol a helyi családdal együtt készíthetjük el az ema datshit és a momót. A falusi farmházakban a vacsora mellett gyakran hagyományos kőfürdőt is felkínálnak, amelyben tűzben felhevített köveket tesznek egy fa dézsába, a vízbe pedig gyógynövényeket szórnak.

Ez a foglalási kereső egy utazási partnerem szolgáltatásán keresztül jelenik meg, amely sütiket használhat.

Közlekedés

Bhutánba csak néhány ázsiai városból indulnak repülőjáratok, a szárazföldi belépés pedig Indián keresztül lehetséges. Az országon belül a turisták engedéllyel rendelkező vezetővel és sofőrrel utaznak, ezt az utazási iroda vagy a szálloda szervezi meg. A hegyi utak kanyargósak, a menetidő gyakran kétszer annyi, mint amit a térkép alapján várnánk.

Budapestről Bhutánba: repülő

Budapestről Bhutánba nincs közvetlen járat, az utazás legalább két átszállással oldható meg. Először egy ázsiai csomópontba, általában Delhibe, Bangkokba vagy Katmanduba kell eljutni, például az Öböl menti légitársaságokkal vagy Isztambulon keresztül. Innen a bhutáni légitársaságok, a Druk Air és a Bhutan Airlines repülnek tovább Paróba.

A bhutáni légitársaságok járatai csak néhány városból indulnak, főleg Indiából, Nepálból, Thaiföldről, Bangladesből és Szingapúrból, ezért a menetrendhez kell igazítani az egész utat. A jegyeket a vízum jóváhagyása után lehet véglegesíteni, ezt általában az utazási iroda intézi. A teljes repülőjegy Budapestről kb. 400 000–700 000 forint, a szezontól és az útvonaltól függően.

A Parói nemzetközi repülőtér a világ egyik legnehezebben megközelíthető repülőtere, a gépek szűk völgyben, hegyek között ereszkednek le. Itt csak külön engedéllyel rendelkező pilóták szállhatnak le és csak nappal, jó látási viszonyok között. A Katmanduból induló járatokon tiszta időben a gép bal oldaláról a Mount Everest és más nyolcezresek is láthatók.

Mivel a repülések az időjárástól függenek, a bhutáni járatok néha késnek vagy elmaradnak. Érdemes legalább egy tartaléknapot hagyni a csatlakozó járatok előtt és a hazautat úgy szervezni, hogy egy késés ne okozzon gondot.

Késett vagy törölték a járatod?

Ha legalább 3 órás késéssel érkeztél meg, törölték a járatodat vagy túlfoglalás miatt nem szállhattál fel, az uniós szabályok szerint akár 600 euró kártérítés is járhat neked. A Compensair helyetted intézi az ügyet a légitársasággal, jutalékot pedig csak akkor fizetsz, ha sikerrel jár. Én is őket használom, ha késik a járatom.

Szárazföldön Indiából

Bhutánba Indiából szárazföldön is be lehet lépni, a legforgalmasabb határátkelő Phuentsholing, a nyugat-bengáli Jaigaon mellett. A legközelebbi indiai repülőtér Bagdogra, ahonnan kb. 4 óra autóval a határ. A belépéshez itt is előre jóváhagyott vízum és engedéllyel rendelkező vezető szükséges, aki a határon vár.

A szárazföldi út hosszabb, de érdekesebb, a síkságról a hegyekbe vezető út közben látványosan változik a táj és a klíma. Ez az útvonal azoknak is jó, akik India északkeleti részét, például Dárdzsilinget vagy Szikkimet is felkeresnék. Dárdzsilingben található Kőrösi Csoma Sándor sírja, a tibeti nyelv és buddhizmus magyar kutatójáé, akinek munkássága a bhutáni vallási hagyomány megértéséhez is hozzájárult, ezért a magyar utazók közül sokan útba ejtik. A keleti határátkelőn, Samdrup Jongkharon át Assam felé lehet kilépni, így a körút Indiában is folytatható.

Vezető és sofőr

Thimphun és Parón kívül a turisták csak a turisztikai hatóság által engedélyezett vezetővel utazhatnak és a legtöbb látnivaló, például a dzongok és a kolostorok is csak vezetővel látogatható. A vezető általában a teljes utazás alatt velünk van, a szállást, a programokat és az engedélyeket is ő intézi.

Az utazási iroda a vezető mellett autót és sofőrt is biztosít, ez a legtöbb körúton a csomag része. A kisebb csoportok kisbusszal vagy terepjáróval, a nagyobbak busszal utaznak. A vezetővel és sofőrrel való utazás kényelmes és biztonságos, a sofőrök ismerik a hegyi utakat és a vezetők érdekes háttér-információkkal szolgálnak útközben.

Autóbérlés és önálló vezetés

Bhutánban a turisták nem bérelhetnek autót önálló vezetésre, a bérelt autók sofőrrel járnak. Saját járművel csak vezetővel együtt lehet közlekedni, ehhez külön engedélyek, biztosítás és napi díj is szükséges, ezért ezt elsősorban a szomszédos Indiából érkezők választják. Az európai utazóknak a vezetővel és sofőrrel szervezett körút a reális megoldás.

Utak és menetidők

Bhután fő útja, a keleti–nyugati főút nyugatról keletre szeli át az országot, hágókon, szurdokokon és völgyeken át. A szakaszok egy részét kiszélesítették, de sok helyen keskeny, kanyargós és meredek az út. A monszun idején a földcsuszamlások órákra, néha napokra elzárhatják.

Néhány tájékoztató menetidő: Paro és Thimphu között kb. 1 óra, Thimphu és Punakha között kb. 2,5–3 óra, Punakha és a Phobjikha-völgy között kb. 3 óra, Punakha és Bumthang között kb. 7–8 óra. Éjszaka nem ajánlott utazni, a programot úgy érdemes tervezni, hogy sötétedés előtt megérkezzünk.

Belföldi repülés

Az országon belül néhány kisebb repülőtér is működik, például Bumthangban, Gelephuban és Kelet-Bhutánban. A belföldi járatok sok órát spórolhatnak meg a hosszabb utakon, de ritkán közlekednek és az időjárás miatt gyakran elmaradnak. Ha a körút Bumthangba vagy keletre is vezet, egy irányban a repülő, a másikban az autóút jó kombináció lehet.

Taxi és helyi közlekedés

Thimphuban és Paróban taxik is közlekednek, ezeket a helyiek gyakran használják rövidebb utakra. A taxikban általában nincs taxióra, az árat beszállás előtt kell megbeszélni. Egy rövid belvárosi út kb. 100–200 ngultrum. A városok között helyi buszok is járnak, de a turisták a vezetővel és sofőrrel szervezett autóval utaznak.

A városokban gyalog is jól lehet közlekedni, a belvárosok kicsik és biztonságosak. A magasság miatt azonban a dombos utcák az első napokban fárasztóbbak lehetnek a vártnál.

Reptéri transzfer

A Parói repülőtéren a vezető és a sofőr az érkezési csarnokban vár, a reptéri transzfer a legtöbb csomag része. A repülőtér a város közelében fekszik, Paro belvárosa néhány perc, Thimphu kb. egyórás autóútra van. Az első napot sokan Paróban töltik, hogy fokozatosan szokják a magasságot.

Közbiztonság

Bhután a világ egyik legbiztonságosabb úti célja. A bűnözés ritka, a helyiek barátságosak és segítőkészek, a turisták a nap bármely szakában nyugodtan sétálhatnak a városokban. A legnagyobb kockázatot a hegyi utak, az időjárás és a magasság jelenti, ezekre érdemes felkészülni.

Hivatalos utazási tanácsok

A brit és az amerikai külügyminisztérium Bhutánra a szokásos óvatosságot javasolja, az országra nem vonatkozik súlyos figyelmeztetés. Indulás előtt érdemes elolvasni a magyar Konzuli Szolgálat aktuális utazási tanácsait és regisztrálni a Konzinfo rendszerben, hogy válsághelyzetben a hatóságok elérhessenek.

Bűnözés

Az erőszakos bűncselekmények rendkívül ritkák, a kisebb lopások is szokatlanok. Ennek ellenére az értékeinket tartsuk a szállodai széfben, a forgalmas piacokon és fesztiválokon figyeljünk a táskánkra. Az útlevélről, a vízumról és a repülőjegyről készítsünk másolatot és ezeket tartsuk az eredetiektől külön.

Közlekedési veszélyek

A hegyi utakon a balesetek jelentik a legnagyobb veszélyt. Az utak keskenyek, kanyargósak, sok helyen szakadék mellett vezetnek és korlát sincs mindenhol. Éjszaka ne utazzunk, mindig használjuk a biztonsági övet és kérjük a sofőrt, hogy ne siessen. A bhutáni sofőrök általában tapasztaltak és óvatosak, ezért a szervezett körutakon ez ritkán okoz gondot.

A monszun idején, júniustól szeptemberig, a földcsuszamlások órákra vagy napokra elzárhatják az utakat. Ilyenkor a programot rugalmasan kell kezelni és mindig hagyjunk tartalékidőt a repülés előtt.

Természeti veszélyek

Bhután földrengésveszélyes térségben fekszik, a vidéki területeken a mentés nehézkes lehet. A monszun idején villámárvizek is előfordulhatnak, a száraz évszakban pedig erdőtüzek. Az erdőtüzek okozása, akár véletlenül is, súlyos bírságot vonhat maga után, ezért a túrákon ne gyújtsunk tüzet és ne dobjunk el égő cigarettát.

Magassági betegség és egészség

Bhután nagy része 2000 méter fölött fekszik, a hágók és a túraútvonalak pedig 3000–5000 méterig is felérnek. Az első napokban fejfájás, légszomj és álmatlanság jelentkezhet, ezért érdemes lassan haladni, sok folyadékot inni és kerülni az alkoholt. A többnapos túrákon a fokozatos akklimatizáció elengedhetetlen, súlyos tünetek esetén azonnal le kell ereszkedni.

Az ivóvíz a csapból nem biztonságos, palackozott vagy forralt vizet igyunk. A városokban kórházak és gyógyszertárak működnek, de a súlyosabb esetekben a betegeket Indiába vagy Thaiföldre szállítják. Ezért a mentőszállítást is fedező utasbiztosítás erősen ajánlott. Az egyéni gyógyszereinket vigyük magunkkal, az orvosi rendelvénnyel együtt.

Törvények és helyi szabályok

A bhutániak nagy tiszteletben tartják a királyi családot, a királyt kritizáló megjegyzéseket kerüljük. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket rendkívül szigorúan büntetik, akár többéves börtönnel. A védett állatfajok bántalmazása és a szemetelés is tilos, az utóbbi az ország egész területén bírsággal jár.

A dohánytermékekre külön szabályok vonatkoznak. Bhután sokáig arról volt ismert, hogy teljesen tiltotta a dohány árusítását, ezt a szabályt később enyhítették. Saját használatra csak kis mennyiségű dohányt hozhatunk be, ezért vámot kell fizetni és a befizetésről szóló igazolást az út során is meg kell őrizni. A nyilvános helyeken, főleg a vallási helyek közelében a dohányzás tilos vagy erősen helytelenített.

Egyes épületeket, például katonai és kormányzati létesítményeket nem szabad fényképezni, a dzongok és a kolostorok belső templomaiban pedig a fotózás mindenhol tilos. Ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzük meg a vezetőt.

Biztonságos túrázás

A többnapos túrákat Bhutánban csak engedéllyel rendelkező túraszervezővel és vezetővel lehet teljesíteni, a csoportot általában szakács, lovászok és málhás állatok is kísérik. A magashegyi útvonalakon nincs térerő, a mentés pedig napokig is eltarthat, ezért a túra előtt érdemes ellenőrizni, hogy az utasbiztosításunk a magashegyi túrázásra és a helikopteres mentésre is kiterjed-e.

A hegyekben az időjárás gyorsan változik, a magasabb hágókon nyáron is eshet a hó. Vigyünk magunkkal meleg hálózsákot, vízálló ruházatot, fejlámpát és alapvető gyógyszereket. A túraútvonalakon a jakokkal és a pásztorkutyákkal óvatosan bánjunk, a jakok mellett mindig a hegy felőli oldalon haladjunk el, hogy egy hirtelen mozdulat ne lökjön le az ösvényről. A szemetet mindig vigyük vissza magunkkal, a hegyi tavaknál pedig ne fürödjünk, mert a helyiek szentnek tartják őket.

Segélyhívó számok és konzuli segítség

A rendőrség a 113-as, a mentők a 112-es, a tűzoltók a 110-es számon érhetők el. A mentőszolgálat a fővároson kívül korlátozott, ezért vészhelyzetben a vezető és a szálloda segítségére is számíthatunk.

Bhutánban nincs magyar külképviselet, konzuli ügyekben a legközelebbi, újdelhi magyar nagykövetséghez fordulhatunk, címe 2/50-M Niti Marg, Chanakyapuri, Újdelhi, telefon: +91 11 2688 1135. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36.

Praktikus tippek

Bhután más szabályok szerint fogadja a turistákat, mint a legtöbb ország, ezért az utazást hónapokkal előre érdemes tervezni. Az alábbi tudnivalók segítenek abban, hogy az út gördülékeny legyen.

Beutazás és vízum

Magyar állampolgárok számára Bhutánba vízum szükséges, amelyet előre kell kérelmezni. A vízumot egy bhutáni utazási iroda, egy bhutáni szálloda vagy a bevándorlási hivatal online felületén keresztül lehet igényelni, a díja kb. 40 USD. A jóváhagyott vízumot érkezéskor pecsételik az útlevélbe, a feldolgozás néhány napig is eltarthat.

Az útlevélnek a tervezett távozás után még legalább hat hónapig érvényesnek kell lennie és legyen benne üres oldal is. A vízum jóváhagyása nélkül a bhutáni járatokra nem lehet jegyet venni. A tartózkodás meghosszabbítását Thimphuban, a bevándorlási hivatalnál lehet kérni.

A Fenntartható Fejlődési Díj

Minden felnőtt turista éjszakánként Fenntartható Fejlődési Díjat (Sustainable Development Fee, SDF) fizet, amelynek összege kb. 100 USD. A 6 és 12 év közötti gyerekek a díj felét fizetik, a 6 év alattiak mentesek. A díjat a vízumkérelemmel együtt kell előre befizetni, az összeget az ország a természetvédelemre, az oktatásra és az egészségügyre fordítja.

A díj mértékét és a kedvezményeket a kormány időről időre felülvizsgálja, ezért indulás előtt érdemes ellenőrizni a bhutáni turisztikai hatóság hivatalos oldalán. A déli határvárosokban, ha nem hagyjuk el a határvárosi övezetet, rövid ideig díjfizetés nélkül is tartózkodhatunk.

Utazási iroda és vezető

A legtöbb utazó egy bhutáni utazási irodán keresztül szervezi meg az utat, amely a vízumot, a szállást, a vezetőt, az autót és a programot is intézi. A szállodát saját magunk is lefoglalhatjuk, de a Thimphun és Parón kívüli utakhoz és a legtöbb látnivalóhoz engedéllyel rendelkező vezető kell. A vezetővel, sofőrrel, szállással és étkezéssel együtt egy körút napi költsége a díjjal együtt kb. 250–450 USD fejenként, a szállás színvonalától és a csoport méretétől függően.

Szállás

A turisták csak a turisztikai hatóság által minősített szállást vehetik igénybe. A kínálat a háromcsillagos, családi vezetésű szállodáktól a vidéki farmházakig és a luxusszállodákig terjed. A falusi vendégházakban hagyományos parasztházakban szállhatunk meg, a családok vacsorát és kőfürdőt is kínálnak.

A fesztiválok idején, tavasszal és ősszel a szállások gyorsan betelnek, ezért hónapokkal előre foglaljunk. A téli időszakban és a monszun alatt több a szabad hely és egyes szállodák kedvezményeket is adnak.

Pénzügyek és árak

Bhután fizetőeszköze a ngultrum (BTN), amely egy az egyhez az indiai rúpiához van kötve. Az indiai rúpiát is általában elfogadják, de a nagyobb címleteket sok kereskedő nem veszi el. 1 euró kb. 95–105 ngultrum. A díjat és a körút árát általában előre, banki átutalással vagy kártyával kell kifizetni, így a helyszínen csak a személyes kiadásokra kell készpénz.

A városokban egyre több helyen lehet bankkártyával fizetni, de a rendszerkimaradások gyakoriak, ezért mindig legyen nálunk készpénz. Bankautomatákat a nagyobb városokban, Thimphuban, Paróban és Punakhában találunk, vidéken alig. Amerikai dollárt és eurót a bankokban és a nagyobb szállodákban lehet beváltani. A borravaló nem kötelező, de a vezetőnek és a sofőrnek a körút végén szokás adni.

Mobil, internet és nyelv

Bhutánban két mobilszolgáltató működik, a B-Mobile és a TashiCell. Helyi SIM-kártyát útlevéllel lehet vásárolni a repülőtéren és a városokban, a mobilinternet a városokban és a fő utak mentén jól működik, a távoli völgyekben azonban gyenge lehet. A magyar roaming Bhutánban nagyon drága, ezért érdemes helyi SIM-kártyát vagy eSIM-et vásárolni.

A hivatalos nyelv a dzongkha, de az angol az oktatás nyelve, ezért a fiatalok és a vezetők jól beszélnek angolul. A feliratok többsége kétnyelvű. Néhány helyi szó, például a „kuzuzangpo la” köszönés és a „kadrinchhe la” köszönöm nagyon jó benyomást kelt.

A szállodákban és a kávézókban általában van ingyenes wifi, de a sebessége változó. A nyilvános wifihálózatokon a banki és személyes adatokat csak VPN használatával kezeljük, a VPN használata Bhutánban nem tilos.

Idő, áram és felszerelés

Bhután időzónája a magyarországinál nyáron 4, télen 5 órával jár előrébb. Az áram feszültsége 230 V, a konnektorok többsége az európai csatlakozókat is fogadja, de előfordulnak indiai és brit típusú aljzatok is, ezért egy univerzális átalakító hasznos.

A hegyekben a hőmérséklet napon belül is nagyot változik, ezért réteges öltözet ajánlott. A csomagba kerüljön meleg pulóver, vízálló kabát, kényelmes túracipő, napkrém, napszemüveg és sapka. A dzongok és a kolostorok látogatásához hosszú ujjú felső és hosszú nadrág vagy szoknya szükséges.

Öltözködés és helyi szokások

A dzongokba és a templomokba lépve vegyük le a kalapot, a templomokba lépés előtt pedig a cipőt is. A vallási tárgyakat, a sztúpákat és az imamalmokat mindig az óramutató járásával megegyező irányban kerüljük meg. Ne mutassunk lábbal a vallási képek vagy az emberek felé és ne érintsük meg a fejüket.

A bhutániak udvariasak és tartózkodóak, a hangos viselkedést és a nyilvános érzelmi megnyilvánulásokat kerüljük. Az emberek lefényképezése előtt mindig kérjünk engedélyt. A bhutáni viselet, a gho és a kira megvásárolható és a helyiek örülnek, ha egy turista egy fesztiválon ebben jelenik meg.

Vásárlás és ajándékok

Bhután legszebb ajándékai a kézzel szőtt textíliák, a színes kendők, sálak és táskák, amelyeket a helyi asszonyok hagyományos szövőszéken készítenek. A vallási tekercsképek, a thangkák, a fafaragások, a maszkok és a bambuszból font kosarak is kedvelt emléktárgyak. A drágább darabokat érdemes állami kézműves üzletekben vagy az iskolák boltjaiban vásárolni, ahol a minőség és az eredet biztos.

A régiségek és a vallási tárgyak kivitele szigorúan szabályozott, régi tárgyat csak engedéllyel lehet kivinni az országból. A boltokban az árak általában rögzítettek, a piacokon kisebb alkudozás elfogadott. A bhutáni bélyegek, a helyi tea és a fűszerek könnyű és olcsó ajándékok.

Ünnepek és mikor utazzunk

A legjobb utazási időszak tavasszal, márciustól májusig van, amikor a rododendronok virágoznak és ősszel, szeptember végétől novemberig, amikor a legtisztább az ég. A tél hideg, de napos és száraz, ilyenkor kevesebb a turista és a hegyek is jól látszanak. A nyári monszun idején sok az eső és a felhő, de a völgyek üdezöldek és a szállások olcsóbbak.

A legnagyobb nemzeti ünnep december 17., a nemzeti nap, amely az első király megkoronázására emlékezik. Fontos ünnep a király születésnapja és a buddhista ünnepek is, ezek a holdnaptárhoz igazodnak. A tsechu fesztiválok dátumait a bhutáni turisztikai hatóság minden évben közzéteszi, a népszerű fesztiválokra hónapokkal előre érdemes foglalni.

Útvonaljavaslat

Egy egyhetes bhutáni körút általában Paróban kezdődik. Az első napokat Thimphuban töltjük, majd a Dochula-hágón át Punakhába utazunk, egy napot a Phobjikha-völgyben is eltölthetünk. Az utolsó napokra Paro marad, a Tigrisfészek-kolostor túrájával és egy kirándulással a Chele La-hágóra vagy a Haa-völgybe.

Két hét alatt a körút kiegészíthető Trongsával és Bumthang szent völgyeivel, a visszaút pedig belföldi repülővel gyorsítható. Aki kalandra vágyik, az a Druk-ösvény vagy a Jomolhari-túra többnapos útvonalát is beiktathatja. Ha az utazás Indiában folytatódik, a körút Phuentsholingben vagy Samdrup Jongkharban is befejezhető.