Wake-sziget: Háborús emlékek a Csendes-óceán közepén

Három alacsony, homokos szigetecske patkó alakban egy türkizkék lagúna körül, a nyílt Csendes-óceán közepén, ezer kilométerekre minden lakott földtől. Egy hatalmas kifutópálya, régi bunkerek, rozsdás ágyúk, tengeri madarak tízezrei és egy sziklába vésett felirat, amely a második világháború egyik legsötétebb eseményére emlékeztet. A Wake-sziget, pontosabban a Wake-atoll az Egyesült Államok egyik legtávolabbi, a nagyközönség előtt zárt területe a Csendes-óceán északi részén.

Fontos már az elején tisztázni, hogy a Wake-sziget nem turisztikai célpont. Az atoll az amerikai légierő igazgatása alatt áll és csak külön engedéllyel lehet a területére lépni. Nincsenek szállodák, éttermek, boltok és menetrend szerinti járatok, állandó lakossága sincs, csak a bázist üzemeltető szerződéses munkatársak és kis létszámú katonai személyzet él itt. Ez az útikalauz ezért elsősorban arról szól, mit érdemes tudni erről a különleges helyről és hogyan lehet a térséget ennek ellenére megismerni.

Az atoll a Csendes-óceán északi részén, nagyjából félúton Hawaii és Japán között fekszik. Honolulutól mintegy 3700 kilométerre nyugatra, Guamtól mintegy 2400 kilométerre északkeletre található. A legközelebbi lakott sziget a Marshall-szigetekhez tartozó Utirik-atoll, amely közel ezer kilométerre van. A Wake-atoll az UTC+12 időzónában van, a nemzetközi dátumválasztó vonal nyugati oldalán, így majdnem egy teljes nappal jár Hawaii előtt.

A Wake-sziget látnivalók nem a megszokott értelemben vett turistalátványosságok. Az atoll legfontosabb értékei a második világháborús emlékek, amelyek miatt 1985-ben az Egyesült Államok nemzeti történelmi emlékhelyévé nyilvánították, valamint a természeti kincsek, a korallzátonyok és a tengeri madárkolóniák, amelyek a Csendes-óceáni szigetek tengeri nemzeti emlékhelyének részeként állnak védelem alatt.

Az atollt a feljegyzések szerint először Álvaro de Mendaña spanyol hajós látta meg 1568-ban, aki San Francisco névre keresztelte. Mai nevét egy brit kapitánytól, Samuel Wake-től kapta, aki 1796-ban járt a közelében. 1841-ben az amerikai tudományos expedíció Charles Wilkes vezetésével érte el a szigetet, a két kisebb szigetecske, a Wilkes és a Peale nevét az expedíció tagjairól kapta. Az Egyesült Államok 1899-ben vette birtokba az atollt.

Az atoll a 20. század során a csendes-óceáni légi közlekedés és hadviselés fontos állomása lett. Az 1930-as években a Pan American légitársaság hidroplánjainak üzemanyag-töltő állomása működött itt, a második világháborúban a japán csapatok elfoglalták, a háború után pedig a Csendes-óceánt átszelő utasszállító gépek tankolóhelye volt. Ma a légierő vészleszállóhelyként, tankolóállomásként és rakétakísérleti helyszínként használja.

Az atoll jogállása különleges. Az Egyesült Államok szervezetlen, be nem kebelezett területe, amelyet a légierő igazgat, a Marshall-szigetek azonban saját területének tekinti és Enen-kio néven, vagyis a kio virág szigeteként ismeri. A marshalli hagyomány szerint a szigetlakók régen tengeri madarak tolláért és az albatroszok csontjaiért utaztak ide, amelyekből tetováló eszközöket készítettek.

Ebben az útikalauzban sorra vesszük az atoll három szigetét, a bázis és a repülőtér történetét, a második világháborús emlékeket, a természeti értékeket és a térség elérhető úti céljait. Szó lesz az ellátásról, a megközelítés lehetőségeiről, a biztonsági szabályokról és a praktikus tudnivalókról. A helyneveket angol alakjukban adjuk meg, mert a térképeken és a hivatalos dokumentumokban is így szerepelnek.

A Wake-atoll három szigetből áll, amelyek egy elsüllyedt vulkán tetején kialakult lagúnát vesznek körül. A legnagyobb a Wake-sziget, amely az atoll déli és keleti részét alkotja, ezen található a repülőtér és a bázis épületeinek többsége. Északnyugaton a Peale-sziget, délnyugaton a Wilkes-sziget zárja a patkó alakú atollt. A szárazföld összterülete mindössze mintegy 6,5 négyzetkilométer, a legmagasabb pont alig 6 méterrel emelkedik a tenger fölé.

A Wake-atoll, a Csendes-óceán közepén

A Wake-atoll egy víz alatti vulkán csúcsán épült fel, a korallzátonyok évezredek alatt építették fel a ma látható szigeteket. A partokat korallhomok és törmelék borítja, a szigetek belsejében alacsony cserjék, fűfélék és néhány fa nő. A lagúna sekély, türkizkék vize és a szigeteket körülvevő zátonyok a nyílt óceán mélykék vizével éles ellentétben állnak.

Az éghajlat trópusi óceáni, egész évben meleg, a nappali hőmérséklet általában 28–31 fok körül alakul. A csapadék évi kb. 890 milliméter, a legcsapadékosabb időszak júliustól októberig tart. Az atollt időnként tájfunok sújtják, 1952-ben az Olive tájfun az épületek nagy részét elpusztította, 2006-ban pedig az Ioke szupertájfun előtt a teljes személyzetet kimenekítették a szigetről.

Az atoll alacsony fekvése miatt különösen sérülékeny a viharokkal és a tengerszint emelkedésével szemben. A szigeteken nincs folyó vagy tó, az ivóvíz-ellátásról a bázis gondoskodik. Az élethez szükséges szinte minden eszköz és élelmiszer hajóval vagy repülővel érkezik.

A szigeteken nincs természetes erdő, a növényzetet főként alacsony cserjések, a tengerparti heliotrópbokrok, a pandanuszok és a homokos területeken megtelepedő fűfélék alkotják. A második világháború és a bázis építése során a növényzet nagy része elpusztult, de az évtizedek alatt a cserjések visszahódították a lakatlan részeket. A part menti korallkőzet-padok, a homokdűnék és a lagúna felé lejtő sekély partszakaszok az atoll jellegzetes tájképét adják.

A repülőtér és a bázis

Az atoll legfontosabb létesítménye a Wake Island repülőtér, amelynek kifutópályája mintegy háromezer méter hosszú. A repülőtér a Csendes-óceánt átszelő katonai gépek tankolóállomása, kiképzési helyszín és vészleszállóhely. Polgári utasszállító gépek is szálltak már le itt kényszerleszállás miatt.

A bázist az amerikai légierő csendes-óceáni parancsnoksága felügyeli, a mindennapi üzemeltetést egy szerződéses vállalat munkatársai végzik. A szigeten általában mintegy száz-százötven ember él, többségük a szerződéses vállalat alkalmazottja. A rakétavédelmi ügynökség kísérletei idején átmenetileg további szakemberek is érkeznek a szigetre.

A bázison lakóépületek, étkezde, raktárak, üzemanyagtárolók és egy kis kikötő található, a repülőteret, a lakóterületet és a kikötőt utak kötik össze. Az épületek nagy része a második világháború utáni évtizedekben épült és a 2006-os tájfun után sokat felújítottak vagy lebontottak.

A Libelle hajótörése és a kincs legendája

Az atoll 19. századi történetének legismertebb eseménye a Libelle nevű német bárka hajótörése 1866-ban. A hajó a zátonyokon szenvedett hajótörést, utasai és legénysége hetekig a szigeten rekedtek, majd csónakokkal indultak el Guam felé. Az utasok között volt Anna Bishop angol operaénekesnő is, aki túlélte a megpróbáltatást és később folytatta pályáját.

A legenda szerint a hajó értékes ezüstpénz-szállítmányt is vitt, amelyet a túlélők a szigeten elástak, mielőtt elhagyták. A kincs legendája azóta is foglalkoztatja a kalandvágyókat, de a szigeten talált tárgyakról nincs megbízható feljegyzés. A történet jól mutatja, milyen veszélyesek voltak a térkép nélküli korallzátonyok a vitorlás hajók korában.

A Pan Am Clipper-korszak

Az atoll modern története 1935-ben kezdődött, amikor a Pan American Airways légitársaság itt építette ki a Csendes-óceánt átszelő hidroplánjárata egyik állomását. A Clipper nevű hidroplánok San Franciscóból indultak és Hawaii, Midway, Wake és Guam érintésével repültek Manilába, majd később Hongkongba. Az első próbarepülések 1935-ben érkeztek a szigetre.

A Peale-szigeten a légitársaság szállodát és éttermet épített, ahol a Clipper utasai az éjszakát töltötték, mielőtt másnap folytatták útjukat. A szálloda 1936-tól fogadott vendégeket és a kor egyik legkülönlegesebb szálláshelye volt a Csendes-óceán közepén. A szálloda és a hidroplánok kikötőjének romjai ma is láthatók a Peale-szigeten.

Az első menetrend szerinti csendes-óceáni légipostajárat 1935 novemberében indult, amikor a China Clipper nevű hidroplán Kaliforniából Manilába repült. A gép az utat napok alatt tette meg, ami a hajóval megtett hetekhez képest forradalmi változás volt. Az utasforgalom 1936-ban indult, a jegyek ára a kor viszonyai között hatalmas összegnek számított, ezért az utasok főként üzletemberek, újságírók és tehetős kalandvágyók voltak.

A második világháború és Wake ostroma

1941. december 8-án, néhány órával a Pearl Harbor elleni támadás után, japán repülőgépek bombázták a szigetet. Az atollt mintegy 449 tengerészgyalogos, 68 haditengerész, több mint ezer polgári építőmunkás és a Pan Am személyzete védte. December 11-én a védők visszaverték az első japán partraszállási kísérletet és két japán rombolót is elsüllyesztettek.

A védelem irányítója Winfield Cunningham parancsnok volt, a tengerészgyalogosokat James Devereux őrnagy vezette. A szigeten egy tengerészgyalogos vadászrepülő-század is állomásozott, amelynek gépei közül több már az első bombázás során megsemmisült a földön. A megmaradt gépek pilótái a következő napokban is felszálltak és a japán hajók elleni támadásokban fontos szerepet játszottak.

Az első partraszállási kísérlet visszaverése volt az amerikai erők egyik első sikere a csendes-óceáni háborúban, ezért a Wake-sziget védelme az amerikai sajtóban a kitartás jelképévé vált. A japán haditengerészet ezután megerősített flottával, repülőgép-hordozók támogatásával tért vissza és a túlerővel szemben a védők néhány nap múlva kénytelenek voltak megadni magukat.

A sziget december 23-án esett el a második japán támadás során. A harcokban mintegy ötven amerikai katona és hetven polgári személy vesztette életét, a japán veszteségek ennél jóval nagyobbak voltak. A túlélő védők és a polgári munkások többségét hadifogolytáborokba szállították, de mintegy százat a szigeten tartottak, hogy a japán erődítések építésén dolgozzanak. A japán helyőrség a háború végéig megszállva tartotta a szigetet és 1945. szeptember 4-én adta meg magát.

A 98-as szikla

A háború egyik legsötétebb eseménye 1943 októberében történt a szigeten. Egy amerikai légitámadás után a japán parancsnok, Sakaibara Shigematsu ellentengernagy elrendelte a szigeten maradt 98 amerikai polgári hadifogoly kivégzését. A hagyomány szerint az egyik fogoly megszökött és egy nagy korallsziklába vésett feliratot hagyott maga után, mielőtt őt is elfogták és kivégezték.

A 98-as szikla néven ismert kő ma is áll az atollon, a kivégzett polgári munkások emlékhelye. Sakaibara ellentengernagyot a háború után háborús bűnösként elítélték és Guamon kivégezték. A szikla a sziget legmegrendítőbb emléke, amely ma is az áldozatokra emlékeztet.

Truman és MacArthur találkozója

A sziget a hidegháború idején is a világpolitika színtere lett. 1950. október 15-én itt találkozott Harry S. Truman amerikai elnök és Douglas MacArthur tábornok, hogy a koreai háború menetéről tárgyaljanak. A találkozó a két vezető közötti feszültségek miatt vált híressé, néhány hónappal később Truman leváltotta MacArthurt a parancsnokságról.

A találkozó helyszíne a repülőtér egyik egyszerű épülete volt, a két vezető alig néhány órát töltött a szigeten. A Truman–MacArthur-találkozó jól mutatja, milyen stratégiai helyet foglalt el a sziget a csendes-óceáni térségben, hiszen Washington és Tokió között félúton mindkét fél számára elérhető volt. Az esemény a hidegháborús amerikai politika egyik gyakran idézett epizódja lett.

1975-ben a sziget a vietnami menekültek fogadásának egyik állomása lett, a Saigon eleste után induló evakuálás során több ezer menekült fordult meg a szigeten, mielőtt továbbutazhatott volna az Egyesült Államokba. A háború utáni évtizedekben a polgári légi forgalom fokozatosan elhagyta a szigetet, mert az újabb, nagyobb hatótávolságú repülőgépeknek már nem volt szükségük a tankolásra.

A menekültek fogadására a szigeten ideiglenes szálláshelyeket, étkezdéket és egészségügyi állomásokat rendeztek be, a bázis személyzete és a segítők hetekig dolgoztak a menekültek ellátásán. A menekülteket repülőgépekkel szállították tovább, többségük végül az Egyesült Államokban telepedett le. Az esemény a sziget történetének egyik legnagyobb humanitárius akciója volt.

Az igazgatás változásai és a mai bázis

A háború után az atollt a haditengerészet, majd 1962-től a polgári légügyi hivatal igazgatta, amely a repülőteret a polgári forgalom tankolóállomásaként üzemeltette. 1972-ben a polgári igazgatás a légierőhöz került, amely azóta is felelős a szigetért. A repülőtér a hidegháború idején és később is fontos szerepet játszott a Csendes-óceánt átszelő katonai szállítások biztosításában.

A sziget az utóbbi évtizedekben a rakétavédelmi kísérletek egyik helyszíne is lett. Az atollról indított célrakétákkal és elfogó rakétákkal a rakétavédelmi rendszerek működését tesztelik, a kísérletek idején a környező tengeri és légi térséget lezárják. A 2006-os tájfun után a bázis több létesítményét újjáépítették, a repülőtér kifutópályáját is felújították.

Rejtett kincs: A Peale-szigeten, a sűrű növényzet között ma is láthatók a Pan Am szálloda alapjai és a hidroplán-kikötő maradványai. A romok a csendes-óceáni légi közlekedés hőskorát idézik, amikor a Clipper utasai napokig tartó utazás során itt, a világ egyik legeldugottabb pontján töltötték az éjszakát. A helyet csak a bázis személyzete és a ritka engedélyes látogatók láthatják, de a régi fényképeken jól látszik, milyen különleges élmény lehetett a lagúna partján megszállni.

A Wake-atoll nem csak a repülőtérből és a bázis épületeiből áll. A két kisebb sziget, a Wilkes és a Peale, a lagúna, a korallzátonyok és a tengeri madárkolóniák a csendes-óceáni természet egyik legérintetlenebb szeletét őrzik. Mivel az atoll a nagyközönség előtt zárt, ebben a fejezetben a térség azon úti céljait is bemutatjuk, ahová egy magyar utazó a valóságban is eljuthat és ahol a Wake-sziget történetéhez kapcsolódó emlékeket is felfedezheti.

A Wilkes-sziget

Az atoll délnyugati csücskén fekvő Wilkes-sziget a három sziget közül a legkisebb. A Wake-szigettől egy keskeny csatorna választja el, amelyen keresztül a lagúna vize a nyílt óceánnal kicserélődik. A szigeten a második világháború idején a védők ágyúállásai álltak és 1941 decemberében itt zajlottak a harcok egyik legkeményebb összecsapásai, amikor a japán partraszálló csapatok a sziget partjára jutottak.

A Wilkes-szigeten ma is láthatók a háborús bunkerek és lövészárkok maradványai, valamint az egykori építkezések nyomai. A háború előtt itt egy új csatorna építésébe is belekezdtek, amely a lagúnát a tengerrel kötötte volna össze, de a munkát a háború megszakította. A sziget nagy része ma is a természeté, a part menti cserjésekben és a homokos részeken tengeri madarak fészkelnek.

A Peale-sziget

Az atoll északnyugati részén fekvő Peale-sziget nevét Titian Peale amerikai természettudósról kapta, aki az 1841-es expedíció tagjaként madarakat és növényeket gyűjtött a szigeten. A Peale-szigeten állt a Pan Am szállodája és a hidroplánok kikötője, a háború idején pedig a sziget a védelmi vonal fontos része volt. A szigetet híd köti össze a Wake-szigettel.

A Peale-sziget ma az atoll fontos madárvédelmi területe. A sűrű cserjésekben és a nyílt homokos területeken több tengeri madárfaj fészkel, a fészkelési időszakban a madarak zaja és nyüzsgése betölti a szigetet. A háborús emlékek és a Pan Am-korszak romjai a növényzet között bújnak meg, a természet lassan visszahódítja a területet.

A lagúna és a korallzátonyok

A három sziget által körülzárt lagúna sekély, meleg vizű, homokos aljzatú medence, amelyet korallfoltok tarkítanak. A lagúna vize a nyílt óceánnal a szigetek közötti csatornákon keresztül cserélődik. Az atollt körülvevő külső zátonyok meredeken szakadnak le a mélybe, a zátonyperemen a hullámok folyamatosan törnek meg.

A zátonyokon számos halfaj él, köztük papagájhalak, sebészhalak, pillangóhalak és a nagyobb ragadozók, például a zátonycápák és a tonhalak. A vízben tengeri teknősök is előfordulnak, a lagúnában a víz alatti élővilág sokszínűsége a távoli fekvés miatt különösen gazdag. A parton és a sekély vízben fekvő háborús hajóroncsok is az atoll történetére emlékeztetnek.

Tengeri madarak és természetvédelem

A Wake-atoll a Csendes-óceán északi részének egyik fontos tengeri madár fészkelőhelye. Az atollon tizennégy tengeri madárfaj fészkel, köztük a füstös szerkő, amelynek kolóniái a legnépesebbek, valamint a szulák, a fregattmadarak, a trópusi madarak és a viharmadarak több faja. A szárazföldön remeterákok és a szigetekre jellemző gyíkfajok is élnek.

Az atollon egykor egy csak itt élő, röpképtelen madárfaj, a Wake-szigeti guvat is élt. A kis termetű madár a második világháború idején pusztult ki, amikor a japán helyőrség az amerikai blokád miatt éhezett és a madarakat is elfogyasztotta. A faj kipusztulása a háború egyik kevéssé ismert, szomorú következménye, a guvatot ma csak múzeumi példányokból ismerjük.

A kutatók számára az atoll zátonyai és madárkolóniái fontos összehasonlítási alapot jelentenek, mert az emberi hatás itt jóval kisebb, mint a lakott szigetek környékén. A távoli csendes-óceáni atollok segítenek megérteni, hogyan reagálnak a korallzátonyok a tengervíz melegedésére és a viharokra. A természetvédelmi munkák célja, hogy a behurcolt fajokat távol tartsák és a madárkolóniák zavartalanul fejlődhessenek.

Az atoll és a környező tengerek ma a Csendes-óceáni szigetek tengeri nemzeti emlékhelyének részei, amelyet 2009-ben hoztak létre, majd később jelentősen kibővítettek. Az emlékhely a korallzátonyokat, a tengeri élővilágot és a madárkolóniákat védi, a szárazföldi területek egy része nemzeti vadvédelmi terület. A közelmúltban a szigeteket patkánymentessé nyilvánították, ami a fészkelő madarak számára nagy jelentőségű, mert a behurcolt patkányok a tojásokat és a fiókákat pusztították.

A természetvédelmi területre csak a halászati és vadvédelmi szolgálat külön engedélyével lehet belépni és ez az engedély is főként kutatóknak és természetvédelmi szakembereknek szól. A szigetek ritka látogatóinak is szigorú szabályokat kell betartaniuk, a fészkelő madarakat nem szabad zavarni és semmilyen élőlényt vagy tárgyat nem szabad a szigetekről elvinni vagy oda behozni.

Guam, a térség kapuja

Aki a Wake-sziget történetét és a Csendes-óceán nyugati részét szeretné megismerni, annak a legjobb kiindulópontja Guam, az Egyesült Államok legnyugatibb területe a Mariana-szigetek déli végén. Guam a térség közlekedési csomópontja, ahová Tokióból, Szöulból, Manilából és más ázsiai városokból is rendszeresen indulnak járatok. A Wake-szigetre irányuló ritka polgári kirándulások is innen indultak.

Guam fővárosa Hagåtña, amelynek régi spanyol negyedében a Plaza de España, a katedrális és a spanyol kormányzói palota maradványai idézik a gyarmati múltat. A sziget legismertebb része a Tumon-öböl, fehér homokos strandjaival, szállodáival és sznorkelezésre alkalmas, sekély korallos vizével. A Two Lovers Point nevű szirtről lenyűgöző kilátás nyílik az óceánra és a nyugati partra.

A sziget a második világháború emlékeit is őrzi, a War in the Pacific nemzeti történelmi park a guami harcok helyszíneit és emlékműveit mutatja be. A sziget déli részén Umatac falu és a Fort Soledad spanyol erőd romjai, valamint a csamorró kultúra emlékei várják a látogatókat. A csamorrók, Guam őslakói, ma is őrzik hagyományaikat, nyelvüket és konyhájukat.

Hagåtñában a latte kövek parkjában a csamorrók ősi építészetének jellegzetes emlékei láthatók, ezek a kőoszlopok egykor a házak alapjait tartották. A Guam Múzeum a sziget történetét az őslakók korától a spanyol gyarmati időszakon és a második világháborún át napjainkig mutatja be. A sziget erdeiben a behurcolt barna fakígyó a madárvilág nagy részét kipusztította, a sziget madárfajainak megmentéséért ma is komoly természetvédelmi munka folyik.

Guam a búvárok és a sznorkelezők kedvelt célpontja is, a sziget nyugati partján a korallzátonyok, a víz alatti barlangok és a háborús hajóroncsok egyaránt felfedezhetők. A Piti-öböl tengeri védett területén sekély vízben is gazdag élővilágot láthatunk, a búvárközpontok pedig a kezdőknek és a tapasztalt búvároknak is szerveznek merüléseket.

Hawaii és Pearl Harbor

A Wake-sziget története szorosan összefonódik Pearl Harborral, hiszen a japán támadás néhány órán belül mindkét helyszínt elérte. Honolulu, Oahu szigetének fővárosa a Csendes-óceán keleti felének legfontosabb kapuja, ahová Európából általában az Egyesült Államok szárazföldi részén vagy Ázsián keresztül lehet eljutni.

A Pearl Harbor-i emlékhely a csendes-óceáni háború legfontosabb emlékhelye, a USS Arizona emlékmű, a USS Missouri csatahajó és a Ford-szigeten működő csendes-óceáni repülési múzeum együtt mutatják be a háború történetét. A repülési múzeumban a csendes-óceáni légi hadviselés történetét is megismerhetjük, amelynek a Wake-szigeti harcok is fontos fejezetei voltak.

Honolulu és Oahu emellett a Waikiki strandjával, a Diamond Head kráterrel, az északi part hullámaival és a sziget hegyvidéki belsejének túraútvonalaival önmagában is nagyszerű úti cél. Aki pedig a csendes-óceáni szigetvilág távolabbi pontjaira is eljutna, innen indulnak a járatok a Marshall-szigetek és a mikronéziai szigetek felé.

Honoluluban érdemes felkeresni a Bishop Múzeumot, Hawaii legnagyobb múzeumát, amely a polinéz és a csendes-óceáni népek kultúráját, hajózását és természeti környezetét mutatja be. A múzeum gyűjteménye segít megérteni, hogyan népesítették be a csendes-óceáni szigeteket az ősi hajósok, akik csillagok, hullámok és madarak alapján tájékozódva tettek meg ezer kilométereket. Az Iolani-palota, Hawaii egykori királyainak rezidenciája a szigetek önálló történetének emléke.

A Marshall-szigetek

A Wake-szigethez legközelebb eső lakott szigetcsoport a Marshall-szigetek, amely független ország és saját területének tekinti a Wake-atollt is. A fővárosa, Majuro egy hosszan elnyúló atollon fekszik, ahol a helyiek mindennapjai a lagúna és a nyílt óceán között zajlanak. A szigetcsoport a második világháború és a hidegháborús atomkísérletek emlékeit is őrzi, Bikini-atoll ma a világörökség része.

A Marshall-szigeteken a hagyományos hajózási tudás, a botokból és kagylókból készült navigációs térképek, valamint a kézműves fonott tárgyak a helyi kultúra fontos részei. A Majuro környéki atollokon a sznorkelezés, a búvárkodás és a halászat a legnépszerűbb programok. A szigetcsoport turisztikai infrastruktúrája egyszerű, de a vendégszeretet és a nyugalom kárpótolja az utazót.

A Marshall-szigetekhez tartozó Kwajalein-atollon működik az amerikai hadsereg rakétakísérleti központja. Kwajalein katonai része, a Wake-szigethez hasonlóan, a nagyközönség számára zárt, de a szomszédos Ebeye-szigeten a marshalli lakosság mindennapjai is megismerhetők. A két atoll története jól mutatja, hogy a Csendes-óceán közepének szigetvilága ma is a nagyhatalmi stratégia része.

Midway és az Északi-Mariana-szigetek

A Wake-sziget történelmi testvére a Midway-atoll, amely szintén a Pan Am Clipper-járatok állomása volt és ahol 1942-ben a csendes-óceáni háború egyik döntő csatája zajlott. Midway ma nemzeti vadvédelmi terület, ahol a világ egyik legnagyobb albatroszkolóniája él. A látogatói program azonban évek óta szünetel, így Midway, a Wake-szigethez hasonlóan, a nagyközönség számára nem érhető el.

Guamtól északra, az Északi-Mariana-szigeteken Saipan, Tinian és Rota a második világháború és a természet szerelmeseinek kínál látnivalókat. Saipanon a Banzai-szirt és az Öngyilkosok szirtje a háború tragikus emlékei, a Managaha-sziget pedig a sznorkelezők kedvence. Tinianon áll az egykori repülőtér, ahonnan a Hirosimára és Nagaszakira atombombát ledobó gépek felszálltak.

Rota, a Mariana-szigetek legcsendesebb lakott szigete, a tömegturizmustól távol eső, nyugodt úti cél. A szigeten kristálytiszta vizű öblök, barlangok, a csamorrók ősi kőfejtőjének emlékei és sűrű erdők várják a látogatókat. Guamról rövid repülőúttal érhető el és néhány napos kitérőként jól beilleszthető egy csendes-óceáni körútba.

Rejtett kincs: Guam északi csücskén, a Ritidian Point vadvédelmi területen a sziget egyik legérintetlenebb strandja és őserdős része található. Itt a csamorrók ősi barlangrajzait és egykori falvainak nyomait is felfedezhetjük, a parton pedig tengeri teknősök is kifekszenek. A terület nyitvatartása korlátozott és a katonai gyakorlatok idején időnként lezárják, ezért a látogatás előtt érdemes ellenőrizni.

A Wake-szigeten nincsenek éttermek, kávézók vagy piacok, a gasztronómia itt az ellátásról szól. Minden falat élelmiszer, minden csepp üzemanyag és szinte minden használati tárgy repülővel vagy hajóval érkezik a több ezer kilométerre lévő Hawaiiról vagy Guamról. Az atoll ellátásának története jól mutatja, milyen nehéz az élet fenntartása egy ilyen távoli helyen, a szigethez legközelebbi lakott területek konyhája pedig a térség gazdag kultúráját is megmutatja.

Ellátás a világ végén

A bázis személyzete egy közös étkezdében eszik, amely a katonai bázisokon megszokott módon napi több étkezést biztosít. Az étkezde kínálata a szárazföldi amerikai bázisokéhoz hasonló, a fagyasztott és tartós élelmiszerek mellett a friss zöldség és gyümölcs a szállítmányok érkezésétől függ. A nehéz rakományt ellátó hajók hozzák, ezért a raktárakat jó előre fel kell tölteni.

A friss áru a katonai és a szerződéses szállító repülőgépekkel érkezik, amelyek a személyzet rotációját is biztosítják. A szállítmányok menetrendje a katonai igényekhez igazodik és egy tájfun vagy egy műszaki hiba könnyen felboríthatja. A személyzet ezért megszokta, hogy a kínálat nem mindig bőséges és a friss gyümölcs vagy a tej igazi kincsnek számít.

A Clipper-utasok vacsorái

A Pan Am korszakában a Peale-szigeti szálloda vendégei a kor színvonalának megfelelő vacsorát kaptak, amelynek alapanyagait szintén hajóval hozták a szigetre. A légitársaság a csendes-óceáni állomásokon saját konyhákat működtetett, a szakácsok a korlátozott lehetőségek ellenére igyekeztek elegáns étkezést biztosítani. A hosszú repülőút után a vacsora és az éjszakai pihenés a csendes-óceáni utazás egyik fénypontja volt.

A háború alatt az atoll ellátása tragikus fordulatot vett. A japán helyőrséget az amerikai haditengerészet elvágta az utánpótlástól, ezért a katonák a háború második felében súlyos éhínséggel küzdöttek. A szigeten kertet próbáltak művelni, halásztak és a madarakat is elfogyasztották, de a helyőrség jelentős része az éhezés és a betegségek miatt halt meg.

A csamorró konyha Guamon

A térség legérdekesebb konyhája Guam csamorró konyhája, amely a sziget őslakóinak hagyományait, a spanyol gyarmati ízeket, valamint a filippínó, a japán és az amerikai hatásokat ötvözi. A guami étkezések elmaradhatatlan része a vörös rizs, amelyet achiote magokkal színeznek és szinte minden ételhez felszolgálnak.

A csamorró konyha egyik jellegzetes étele a kelaguen, amely apróra vágott grillezett csirkéből, halból vagy garnélából készül citromlével, reszelt kókusszal, hagymával és csípős paprikával. Az ételeket gyakran a finadene nevű szósszal ízesítik, amely szójaszószból, citromléből vagy ecetből, hagymából és csípős paprikából készül. A grillezett hús, a csirke, a borda és a hal a családi ünnepek és a fiesták fő fogásai.

Guamon a spam különleges helyet foglal el a konyhában, a konzervhús a második világháború után terjedt el a szigeten és ma is a helyi ételek gyakori alapanyaga. Spamet tesznek a sült rizsbe, a reggeli tojás mellé és a különféle tésztás ételekbe is. A helyiek nem tekintik olcsó pótléknak, sokan ünnepi ajándékként is adják.

Hagåtñában a csamorró falu szerda esti éjszakai piaca a helyi gasztronómia megismerésének legjobb helyszíne. A standokon grillezett húst, kelaguent, vörös rizst, helyi édességeket és friss gyümölcslevet árulnak, közben pedig hagyományos táncbemutatók és zene szórakoztatja a látogatókat. A piac a helyiek és a turisták közös találkozóhelye.

A guami falvakban évente tartott fiestákon, a védőszentek ünnepein a családok hatalmas lakomákat rendeznek, amelyekre a vendégeket is szívesen meghívják. A fiestákon a vörös rizs, a kelaguen, a grillhús, a kókuszos édességek és a titiyas, a kukoricából vagy lisztből készült lepény kerül az asztalra. A desszertek közül a latiya, egy pudingos piskótatorta a legnépszerűbb.

Hawaii és a szigetvilág ízei

Hawaiin az ételek a polinéz, az ázsiai és az amerikai konyha keverékei. A poke, a nyers, fűszerezett halkockákból készült étel, a plate lunch, vagyis a rizzsel, makarónisalátával és hússal tálalt ebéd, valamint a loco moco, a rizsre tett húspogácsa tükörtojással és barna szósszal, a helyiek mindennapi ételei. A spam musubi, a rizsre tett sült spam algalevélbe tekerve, a csendes-óceáni szigetvilág katonai múltjának emléke.

Hawaii édességei közül a shave ice, a finomra gyalult jég színes gyümölcsszirupokkal, valamint a malasada, a portugál bevándorlók által meghonosított cukros fánk a legnépszerűbbek. A helyi piacokon és a gazdák vásárain a trópusi gyümölcsök, az ananász, a papaja, a mangó és a maracuja friss változatait kóstolhatjuk meg.

A Marshall-szigeteken és a mikronéziai szigeteken a kenyérfa, a pandanusz, a kókusz, a taró és a hal az étkezés alapja. A kenyérfa gyümölcsét sütik, főzik vagy tartósítják, a pandanusz édes gyümölcséből pépet készítenek, a kókusz pedig ital, étel és olaj is egyben. A friss hal, a tonhal és a zátonyhalak a szigetlakók legfontosabb fehérjeforrásai.

A marshalli családi ünnepek közül a gyermek első születésnapját ünneplő kemem a legfontosabb, amelyre a rokonok és a barátok nagy számban gyűlnek össze. Az ünnepen bőséges lakomát tartanak, a kenyérfa, a hal, a rizs, a sült csirke és a kókuszos édességek mellett beszédek, dalok és táncok is szerepelnek a programban. Aki meghívást kap egy kememre, az a helyi vendégszeretet egyik legszebb formáját tapasztalhatja meg.

Italok és szokások a térségben

A csendes-óceáni szigeteken a friss kókuszvíz a legjobb szomjoltó, a strandokon és a piacokon frissen nyitott kókuszdiót is árulnak. Guamon a helyi sörfőzdék sörei, Hawaiin a kávé, különösen a Kona kávé, valamint a trópusi gyümölcsökből készült italok népszerűek. Pohnpei szigetén a szakau, vagyis a kava egy helyi változata a hagyományos ünnepek itala.

A guami és a hawaii éttermek árai az amerikai szárazföldi árakhoz hasonlóak vagy magasabbak, mert sok alapanyagot szállítani kell. Egy egyszerűbb étteremben az ebéd kb. 15–25 dollár, egy vacsora kb. 30–60 dollár, a szállodai éttermek ennél drágábbak. A borravaló az amerikai szokásoknak megfelelően a számla 15–20 százaléka.

Aki takarékoskodni szeretne, a szupermarketekben és a helyi boltokban vásárolhat élelmiszert, sok szálláshelyen pedig konyha is rendelkezésre áll. A helyi büfékben és a kisebb családi éttermekben a bőséges adagok kedvezőbb áron kaphatók, mint a szállodai éttermekben. A strandokon és a parkokban a piknikezés is népszerű, a helyiek hétvégén családostul grilleznek a tengerparton.

A Wake-szigetre a nagyközönség nem utazhat. Az atoll az amerikai légierő igazgatása alatt áll és csak a parancsnok engedélyével lehet a területére lépni. Menetrend szerinti polgári járatok nincsenek, a repülőteret kizárólag katonai és engedélyezett gépek használják. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen szabályok vonatkoznak a belépésre és hogyan lehet eljutni a térség elérhető úti céljaira, Guamra és Hawaiira.

Belépési engedély a Wake-szigetre

A Wake-sziget polgári igazgatását az amerikai légierő minisztere gyakorolja, a gyakorlati feladatokat a légierő csendes-óceáni parancsnoksága látja el. A szigetre lépéshez a parancsnokság előzetes engedélye szükséges, amelyet kizárólag hivatalos, szakmai vagy kutatási célból adnak ki. Turisztikai célú látogatásra engedélyt gyakorlatilag nem adnak.

Az engedély iránti kérelmet hivatalos csatornákon, a látogatás céljának részletes indoklásával kell benyújtani, a kérelem elbírálása hosszú időt vehet igénybe. A kutatók, a természetvédelmi szakemberek és a hivatalos delegációk is csak a bázis működésének zavarása nélkül, a parancsnokság által meghatározott időpontban és útvonalon érkezhetnek. Az engedély nem jelent szabad mozgást, a látogatók a szigeten is kísérettel és szigorú szabályok szerint közlekednek.

A repülőtér vészleszállóhelyként a polgári légi közlekedés számára is fontos. A Csendes-óceánt átszelő utasszállító gépek műszaki hiba vagy egészségügyi vészhelyzet esetén itt is leszállhatnak és az elmúlt években több utasszállító gép is kényszerleszállást hajtott végre a szigeten. Ilyenkor az utasok a repülőtéren várják meg, hogy egy másik gép továbbvigye őket.

A szigetek természetvédelmi területére a halászati és vadvédelmi szolgálat külön engedélye is szükséges, amelyet a kutatók és a természetvédelmi szakemberek kaphatnak meg. A légierő engedélye nélkül a repülőtéren leszállni, a lagúnában horgonyozni vagy a partra lépni tilos, kivéve a vészhelyzeteket. Magánhajóval is csak előzetes engedéllyel lehet a szigethez közelíteni.

Repülőjáratok és a katonai rotáció

A bázis személyzetét és az ellátmányt katonai szállító repülőgépek szállítják, a katonai rotációs járat nagyjából kéthetente érkezik a szigetre. Ezeken a járatokon csak a szolgálati céllal utazók, a bázis személyzete és a hivatalos látogatók utazhatnak. A szerződéses munkatársak a munkaszerződésük alapján, a munkáltatójuk szervezésében jutnak el a szigetre.

Az utolsó ismert polgári turistaút 2009-ben volt, amikor egy Guamról induló bérelt repülőgép egynapos kirándulásra vitte a történelem iránt érdeklődő utasokat a szigetre. Az ilyen különleges utak ritkák és csak külön engedéllyel, nagy előkészítést követően szervezhetők meg.

Budapestről Guamra és Hawaiira: repülő

Budapestről sem Guamra, sem Hawaiira nincs közvetlen járat. Guamra általában két átszállással, például Tokió, Szöul vagy Manila érintésével lehet eljutni, a teljes utazási idő a csatlakozásoktól függően 20–30 óra. A Honolulu felé vezető út az Egyesült Államok szárazföldi részén, például Los Angelesen vagy San Franciscón keresztül, vagy Ázsián át vezet, a menetidő hasonló.

A Csendes-óceán szigetei között a United Airlines úgynevezett Island Hopper járata a legkülönlegesebb, amely Honolulu és Guam között a Marshall-szigetek és a Mikronéziai Szövetségi Államok több szigetén is leszáll. Ezzel a járattal egy utazás során több szigetcsoport is megismerhető, de a menetrend ritkább és a jegyek drágák. A járat útvonala és menetrendje változhat, ezért mindig a légitársaság honlapján ellenőrizzük.

A térségbe utazva a dátumválasztó vonal átlépésére is fel kell készülni. Hawaiiról nyugat felé, Guam vagy a Marshall-szigetek felé repülve egy naptári nap kimarad, visszafelé pedig ugyanaz a nap kétszer következik. A hosszú repülőút és az időeltolódás miatt az érkezés utáni első napokat érdemes pihenéssel tölteni és a programokat úgy tervezni, hogy a szervezetünknek legyen ideje alkalmazkodni.

Autóbérlés Guamon és Hawaiin

Guamon és Hawaiin a legkényelmesebb közlekedési eszköz a bérautó, mert a tömegközlekedés korlátozott és a látnivalók szétszórtan helyezkednek el. Az autókölcsönzők a repülőtereken és a nagyobb szállodákban is megtalálhatók. A közlekedés az amerikai szabályok szerint, jobb oldalon halad, a sebességet mérföldben adják meg.

A bérléshez érvényes jogosítvány és bankkártya szükséges, a nemzetközi jogosítvány ajánlott. Guamon a főutak jó állapotban vannak, a sziget körbeautózható egy nap alatt. Hawaiin a nagyobb városokban, különösen Honoluluban, a forgalom sűrű lehet és a parkolás drága.

Guamon a sziget déli részének kanyargós tengerparti útja a legszebb autós útvonal, amely a falvakon, a kilátópontokon és a spanyol kori emlékeken vezet keresztül. Az út mentén érdemes megállni Umatacban, a Fort Soledad erődnél és a part menti kis strandokon. Esős időben az utak csúszósak lehetnek, ezért óvatosan vezessünk.

Hawaii szigetei között belföldi repülőjáratok közlekednek, Honoluluból rövid repülőúttal elérhető Maui, Kauai és Hawaii Nagy-szigete. A szigetek között menetrend szerinti kompjárat nincs, ezért a szigetek közötti utazás repülővel a legegyszerűbb. Minden szigeten érdemes külön autót bérelni, mert a látnivalók többsége csak autóval érhető el kényelmesen.

Reptéri transzfer és taxi

A guami repülőtér a Tumon-öböl szállodai negyedétől mindössze néhány kilométerre fekszik, a transzfer rövid idő alatt a szállásra visz. Sok szálloda saját reptéri transzfert is biztosít, ezt érdemes a foglaláskor egyeztetni. Honoluluban a repülőtér és Waikiki között taxi, transzferbusz és tömegközlekedés is elérhető.

A taxik Guamon és Hawaiin is taxiórával működnek, de a viteldíj magasabb, mint Európában. A városokban a telefonos alkalmazással rendelhető szolgáltatások is működnek, ezek gyakran olcsóbbak, mint a hagyományos taxi. Éjszaka a szállodák recepcióján is rendelhető megbízható taxi.

Tömegközlekedés és hajózás a térségben

Guamon a Tumon-öböl szállodai negyede és a nagyobb bevásárlóközpontok között turistabuszok járnak, a sziget többi részén a tömegközlekedés korlátozott. Honoluluban a városi busztársaság sűrű hálózattal működik és Oahu szinte minden része elérhető vele. A sziget északi partjára is el lehet jutni busszal, bár az út hosszú.

A Mariana-szigetek között kisebb repülőgépek és hajók közlekednek, Guamról Saipanra és Rotára rendszeres járatok indulnak. A csendes-óceáni szigetek között a hajós közlekedés ritka, a teherhajók és a vitorlások a hosszú távolságok miatt csak lassan érik el a távoli atollokat. A Wake-sziget közelében áthaladó vitorlások engedély nélkül csak vészhelyzetben köthetnek ki a szigeten.

A Wake-sziget katonai terület, ahol a biztonságot a légierő szabályai és a bázis parancsnoksága határozza meg. Bűnözéssel a hagyományos értelemben itt nem kell számolni, a valódi veszélyeket a háborús hagyaték, a természeti erők és a hatalmas távolság jelentik. A térség elérhető úti céljai, Guam és Hawaii, összességében biztonságos helyek, ahol a szokásos óvatosság elegendő.

Katonai terület és szabályok

A Wake-szigeten minden látogató a bázis szabályainak betartására köteles. Az atoll több része korlátozott terület, ahová csak külön engedéllyel lehet belépni, ilyen a repülőtér biztonsági zónája, az üzemanyagtárolók és a rakétakísérletek létesítményei. A katonai létesítményeket fényképezni csak engedéllyel szabad és a tilalmakat jelző táblákat minden esetben komolyan kell venni.

A második világháborús harcok után az atollon ma is előfordulhatnak fel nem robbant lőszerek. A homokban, a bunkerek környékén és a sekély vízben talált gyanús tárgyakhoz soha nem szabad hozzányúlni, a helyüket meg kell jelölni és azonnal jelenteni kell a parancsnokságnak. A háborús emlékhelyek, a bunkerek és a roncsok sérülékenyek, ezekről semmit nem szabad elvinni.

A bázison a személyzetre és a látogatókra egyaránt szigorú biztonsági előírások vonatkoznak. A repülőtér környékén csak a kijelölt utakon szabad közlekedni, a kifutópálya közelében a repülőgépek mozgása miatt különösen óvatosnak kell lenni. A szigeten engedély nélkül drónt használni, a lagúnában búvárkodni vagy a természetvédelmi területre belépni tilos és a szabályok megsértése a látogatási engedély azonnali visszavonásával járhat.

Guamon és Hawaiin a bűnözés főként alkalmi lopásokat jelent, a strandokon, a kilátópontokon és a parkolókban hagyott autókból gyakran lopnak. Értékeinket soha ne hagyjuk a kocsiban és a strandon se hagyjuk őrizetlenül a táskánkat. Éjszaka a kihalt utcákat és a sötét parkolókat érdemes elkerülni, különösen a nagyobb városokban.

Guamon és Hawaiin több nagy amerikai katonai bázis is működik, ezek területére csak engedéllyel lehet belépni. A bázisok kerítései mentén és a bejáratoknál ne fényképezzünk és a drónokat se használjuk a katonai létesítmények közelében, mert a szabályok megsértése komoly következményekkel járhat. A drónok használatát a nemzeti parkokban és az emlékhelyeken is szabályozzák.

A szállodák és a kávézók nyilvános wifi-hálózatait érdemes óvatosan használni, mert ezeken keresztül a személyes adatok illetéktelen kezekbe kerülhetnek. Az internetbankot, a jelszavakat és a bankkártyás vásárlásokat érdemes csak VPN használatával vagy a saját mobilinternetünkön keresztül intézni.

Tájfunok, tenger és egészség

A Wake-sziget és a Mariana-szigetek a csendes-óceáni tájfunok útvonalán fekszenek, a legveszélyesebb időszak nyár végétől késő őszig tart. A Wake-atoll alacsony fekvése miatt egy erős tájfun idején a teljes szigetet elöntheti a víz, ezért a bázis személyzetét veszély esetén kimenekítik. Guamon a tájfunok idején a hatóságok figyelmeztetéseket adnak ki, ilyenkor maradjunk a szálláson és kövessük az utasításokat.

Guamon a tájfunveszély mértékét négyfokozatú készültségi rendszer jelzi, a negyedik fokozat a tájfunszezon alapállapota, az első pedig azt jelenti, hogy a vihar közvetlenül fenyeget. A szállodák és a hatóságok a fokozatok változásáról tájékoztatják a vendégeket és a legmagasabb fokozatnál a szabadtéri programokat lefújják. A tájfun idején ivóvizet, élelmiszert, elemlámpát és feltöltött telefont érdemes kéznél tartani.

A korallzátonyokon a hullámok és az áramlatok erősek lehetnek, különösen a zátonyok peremén és a csatornákban. A korallok és a tengeri sünök sérüléseket okozhatnak, ezért vízicipőt érdemes viselni. A trópusi nap nagyon erős, a fényvédő krém, a kalap és a bőséges folyadékpótlás elengedhetetlen.

Hawaiin a strandokon a vízimentők által felügyelt szakaszokon fürödjünk és mindig figyeljük a figyelmeztető táblákat, mert az erős hullámok és a visszaáramlások a tapasztalt úszókat is veszélybe sodorhatják. Oahu déli partjain a telihold utáni napokban kockás medúzák jelenhetnek meg, ilyenkor a strandokon figyelmeztetést tesznek ki. A cápák ritkán okoznak balesetet, de a zavaros vízben és alkonyatkor ne ússzunk.

A Wake-szigeten csak alapszintű egészségügyi ellátás érhető el, súlyosabb betegség vagy sérülés esetén a beteget repülővel Hawaiira vagy Guamra kell szállítani. Guamon és Hawaiin a kórházi ellátás színvonala jó, de nagyon drága, ezért a magas fedezetű utasbiztosítás elengedhetetlen. A biztosításnak a légi mentést és a hazaszállítást is fedeznie kell.

Az utasbiztosítás megkötésekor érdemes ellenőrizni, hogy a fedezet kiterjed-e az Egyesült Államok területére, mert sok alapcsomag ezt kizárja vagy csak korlátozott összegig fedezi. A búvárkodáshoz és más vízi sportokhoz külön kiegészítő biztosításra is szükség lehet. A biztosítás adatait és a biztosító éjjel-nappal hívható telefonszámát mindig tartsuk magunknál.

A trópusi térségben a szúnyogok által terjesztett betegségek, például a dengue-láz is előfordulhatnak, ezért szúnyogriasztót minden évszakban érdemes használni. A csapvíz Guamon és Hawaiin általában iható, de a kisebb szigeteken a palackozott víz a biztonságosabb. A rendszeresen szedett gyógyszereinket a receptjükkel együtt vigyük magunkkal.

Segélyhívó számok és konzuli segítség

Guamon és Hawaiin a rendőrség, a mentők és a tűzoltók a 911 számon hívhatók. A Wake-szigeten nincs nyilvános segélyhívó rendszer, a vészhelyzeteket a bázis parancsnoksága kezeli. A szigethez közeledő hajók és repülőgépek a nemzetközi vészjelző csatornákon kérhetnek segítséget.

A Wake-szigetre vonatkozó konzuli illetékességet a magyar külképviseletek nem tüntetik fel külön. A térséghez legközelebb eső magyar külképviselet a Los Angeles-i főkonzulátus, amely Hawaiit is ellátja, címe 11766 Wilshire Blvd, Suite 410, Los Angeles, CA 90025, telefon: +1 310 473 9344. A washingtoni magyar nagykövetség konzuli osztályának címe 3910 Shoemaker Street NW, Washington DC 20008, telefon: +1 202 362 6730. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36.

A Wake-szigetre turistaként nem lehet eljutni, de a térség úti céljai, Guam, Hawaii és a csendes-óceáni szigetvilág alapos felkészüléssel nagyszerű élményt nyújtanak. Az alábbi tudnivalók a beutazástól a pénzügyeken át a kommunikációig segítenek a felkészülésben.

Beutazás és engedélyek

A Wake-szigetre a légierő engedélye nélkül nem lehet belépni, ez a szabály magyar és amerikai állampolgárokra egyaránt vonatkozik. Guamra és Hawaiira a magyar állampolgárok az amerikai vízummentességi program keretében, érvényes ESTA engedéllyel és biometrikus útlevéllel utazhatnak, legfeljebb 90 napos tartózkodásra. Az ESTA engedélyt az utazás előtt online kell kérni és a hivatalos oldalon kívül ne vegyük igénybe közvetítő szolgáltatók oldalát.

A Marshall-szigetekre és a mikronéziai szigetekre külön beutazási szabályok vonatkoznak, ezeket az utazás előtt mindig ellenőrizzük. Az útlevélnek a tervezett tartózkodás végéig érvényesnek kell lennie és a hatóságok a továbbutazást vagy a hazautat igazoló repülőjegyet is kérhetik. Az aktuális szabályokat a Konzuli Szolgálat honlapján érdemes ellenőrizni.

Hawaii szigorú mezőgazdasági szabályokkal védi a szigetek élővilágát, az érkezéskor nyilatkozni kell a magunkkal hozott növényekről, gyümölcsökről, magvakról és élelmiszerekről. Guamon szintén vámnyilatkozatot kell kitölteni és a friss élelmiszerek behozatala korlátozott. A szabályok célja, hogy a behurcolt fajok ne veszélyeztessék a szigetek különleges növény- és állatvilágát.

Pénzügyek és árak

Guamon, Hawaiin és a Wake-szigeten is az amerikai dollár a hivatalos fizetőeszköz, a Marshall-szigeteken és a Mikronéziai Szövetségi Államokban szintén a dollárt használják. A bankkártyát szinte mindenhol elfogadják, a bankautomaták a városokban és a szállodákban is elérhetők. A kisebb szigeteken azonban érdemes készpénzt is magunknál tartani.

Guam és Hawaii árai magasak, a szállás és az étkezés az amerikai szárazföldi árakhoz hasonló vagy annál drágább. Egy középkategóriás szállodai szoba Guamon kb. 150–250 dollár, Honoluluban ennél is drágább lehet. Az árakhoz a borravalót és a helyi adókat is hozzá kell számolni, amelyeket a számla gyakran csak a fizetéskor tüntet fel.

A költségek csökkentésére jó megoldás a szezonon kívüli utazás, a konyhás szálláshely és a helyi büfék választása. A nemzeti parkok és a múzeumok belépőjegyei általában mérsékeltek, a Pearl Harbor-i USS Arizona emlékmű látogatása ingyenes, de a helyet előre kell foglalni. A hajókirándulások, a búvármerülések és a szervezett túrák ára magas, ezeket érdemes előre összehasonlítani.

Mobil, internet és nyelv

A Wake-szigeten a kommunikációt a bázis rendszerei biztosítják, nyilvános mobil- vagy internetszolgáltatásra itt nem lehet számítani. Guamon és Hawaiin a mobilhálózat jól kiépített, a helyi szolgáltatók előfizetései és az eSIM is elérhetők. Az európai roaming itt nem érvényes, a magyar előfizetésekkel a mobilinternet nagyon drága lehet, ezért érdemes helyi vagy nemzetközi eSIM-et vásárolni.

A térségben az angol a hivatalos és a közvetítő nyelv, Guamon a csamorró, Hawaiin a hawaii, a Marshall-szigeteken a marshalli nyelv is hivatalos. A guami köszönés a Håfa adai, Hawaiin az Aloha, ezek a helyiek számára sokat jelentenek. A turisztikai helyeken az angol nyelvtudás mindenhol elegendő az eligazodáshoz.

A csamorró kultúrában az idősek iránti tisztelet nagyon fontos, a fiatalok hagyományosan az idősek kezét orrukhoz emelve köszöntik őket. A falusi fiestákon a vendégeket szívesen látják, de illik szerényen viselkedni és a házigazdát megdicsérni. Hawaiin a szent helyeket, a templomromokat és a kőépítményeket ne háborgassuk, a köveket ne mozdítsuk el és a lávaköveket se vigyük haza emlékbe.

Idő, áram és felszerelés

A Wake-sziget az UTC+12 időzónában van, így télen 11, nyáron 10 órával jár Magyarország előtt. Guam az UTC+10 időzónában van, télen 9, nyáron 8 órával jár előttünk, Hawaii pedig az UTC−10 időzónában van, télen 11, nyáron 12 órával van mögöttünk. A térségben a hálózati feszültség 110–120 volt, a konnektorok amerikai típusúak, ezért átalakítóra lesz szükség.

A legtöbb telefon- és laptoptöltő bírja a 110–120 voltot, de a hajszárítókat és más európai elektromos készülékeket érdemes ellenőrizni, mert ezek a kisebb feszültségen nem működnek megfelelően. A hosszú repülőutakra egy kis külső akkumulátor és egy több aljzatos elosztó is hasznos, a párás trópusi levegőben pedig a fényképezőgépet és a telefont vízálló tasakban érdemes tartani.

A csomagolásnál gondoljunk könnyű, gyorsan száradó ruhákra, fürdőruhára, vízicipőre, kalapra, napszemüvegre és erős, korallbarát fényvédő krémre. A trópusi esők miatt egy könnyű esőkabát is jól jön. A sznorkelezéshez saját maszkot és pipát is vihetünk, de a strandokon és a búvárközpontokban kölcsönözni is lehet.

Szállás és javasolt útvonal

Guamon a szállodák többsége a Tumon-öböl partján található, ahol a strand, az éttermek és az üzletek is gyalog elérhetők. A sziget déli részén kisebb panziók és vendégházak csendesebb környezetet kínálnak. Honoluluban Waikiki a legnépszerűbb szállásnegyed, de a sziget északi és keleti partján is találunk nyugodtabb szálláshelyeket.

Egy kéthetes csendes-óceáni körút egyik lehetséges útvonala, hogy Tokióból vagy Szöulból Guamra repülünk, ahol öt-hat napot töltünk, majd egy rövid kiruccanást teszünk Saipanra. Innen az Island Hopper járattal a Marshall-szigeteken át Honoluluba repülünk, ahol Pearl Harbor és Oahu felfedezése zárja az utat. A Wake-sziget ugyan nem lesz az útvonal része, de útközben a csendes-óceáni háború több fontos helyszínét is megismerhetjük.

Történelmi emlékhelyek és tisztelet

A Wake-sziget, Guam, Saipan és Pearl Harbor a második világháború csendes-óceáni harcainak emlékhelyei, ahol katonák és civilek ezrei vesztették életüket. Az emlékhelyeken illő öltözetben és csendben járjunk, a sírokat és az emlékműveket tisztelettel kezeljük. A háborús roncsokról és a bunkerekből semmit ne vigyünk el, mert ezek a csendes-óceáni történelem pótolhatatlan emlékei.

Aki a Wake-sziget történetét otthonról szeretné megismerni, annak a második világháborús harcokról szóló könyvek, dokumentumfilmek és a túlélők visszaemlékezései adnak részletes képet. Az 1942-ben bemutatott Wake Island című amerikai háborús film a sziget ostromának korabeli feldolgozása, amely a háborús propaganda légkörét is megmutatja. A rádióamatőrök körében a Wake-sziget ritka és keresett helyszín, mert a szigetről csak nagyon ritkán jelentkeznek rádióállomások.

A sziget történetéről az amerikai nemzeti történelmi emlékhelyek nyilvántartása, a légierő történeti kiadványai és a második világháborús múzeumok is részletes információt adnak. Honoluluban a Pearl Harbor-i emlékhelyek, Guamon a War in the Pacific nemzeti történelmi park látogatóközpontja mutatja be a csendes-óceáni harcokat. Aki a Wake-szigetet nem láthatja, ezeken a helyeken közelebb kerülhet a sziget történetéhez.

Mikor utazzunk

Guamra és a Mariana-szigetekre a legjobb időszak a száraz évszak, nagyjából decembertől májusig tart. Ilyenkor kevesebb az eső, alacsonyabb a páratartalom és a tájfunok veszélye is kisebb. A nyári és az őszi hónapokban gyakoriak a záporok és a viharok, de a szállások ilyenkor olcsóbbak lehetnek.

Hawaii egész évben kellemes, a téli hónapokban az északi partokon nagy hullámok érkeznek, amelyek a szörfösöket vonzzák, a nyári hónapokban pedig a tenger nyugodtabb. A Wake-szigeten a legcsapadékosabb időszak júliustól októberig tart, ekkor a tájfunok is gyakoribbak. Aki a térségbe utazik, az indulás előtt mindig ellenőrizze az időjárás-előrejelzéseket és a tájfunfigyelmeztetéseket.