Vanuatu: a Yasur vulkán, kék lagúnák és hajóroncsok
Az oldalon partnerlinkek is vannak. Ha ezeken keresztül vásárolsz, jutalékot kaphatok, neked ez nem kerül többe.
A Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztrália keleti partjától kb. 1750 kilométerre fekvő Vanuatu 83 szigetből álló, Y alakú szigetív, ahol a füstölgő vulkánok, a türkizkék lagúnák és az évszázados falusi hagyományok ugyanannak a tájnak a részei. Az utazás Vanuatuba hosszú, Budapestről legalább két átszállással lehet eljutni, de aki vállalja, olyan országot ismer meg, ahol a turizmus még nem írta át a mindennapokat. Port Vila kávézói és piaca után elég egy rövid belföldi repülés, hogy olyan faluba érkezzünk, ahol a közösség élete ma is a kastom, vagyis a hagyományos szokásrend szerint zajlik, a lakoma földkemencében sül, az esti beszélgetés pedig egy tál kava mellett folyik.
A szigeteken legalább háromezer éve élnek emberek, a díszített lapita kerámiák a térség legkorábbi telepeseiről tanúskodnak. Európai szemmel James Cook térképezte fel a szigetvilágot 1774-ben, ő adta neki az Új-Hebridák nevet. A 19. században misszionáriusok, ültetvényesek és munkaerő-toborzók érkeztek, majd 1906-ban a britek és a franciák közös igazgatást, úgynevezett kondomíniumot vezettek be. Ez a különös kettős uralom kétféle iskolarendszert, kétféle rendőrséget és kétféle hivatali nyelvet hagyott maga után. Vanuatu 1980-ban lett független, a függetlenség napját minden évben július végén nagy felvonulásokkal ünneplik.
Az ország nagyjából 300 ezer lakója több mint száz nyelvet beszél, ez a népességhez mérten a világ egyik legnagyobb nyelvi sokszínűsége. A közös nyelv a bislama, egy angol alapú kreol, emellett hivatalos az angol és a francia is. A Vanuatu látnivalók listája hosszú. A fővárost adó Efate kényelmes kiindulópont, Tanna szigetén a Yasur vulkán kráterének peremére lehet felsétálni, Espiritu Santo pedig a fehér homokos strandjairól és a második világháborús hajóroncsairól híres. A déli Pentecost szigetén tavasszal rendezik a nanggolt, a szárazföldi ugrást, amelyet sokan a bungee jumping ősének tartanak. Az utazás előtt érdemes tudni, hogy az ország földrengésveszélyes és vulkanikus övezetben fekszik, ezért a hivatalos utazási tanácsokat és a vulkáni riasztási szinteket indulás előtt mindig érdemes ellenőrizni. A Port Vila-i piac reggeli zsongásától a Yasur vulkán esti tűzijátékáig minden nap más arcát mutatja ez a szigetország. Cserébe olyan helyeket látunk, ahol a természet és a hagyomány még szinte érintetlen, a vendégszeretet pedig nem turisztikai szolgáltatás, hanem a mindennapi élet része.
A főváros: Port Vila
Port Vila Efate szigetének délnyugati partján, egy védett öböl köré épült és kb. 50 ezer lakosával az ország messze legnagyobb városa. A belváros kicsi, gyalog is bejárható, a tengerparti főutca mentén éttermek, kávézók, bankok, utazási irodák és vámmentes üzletek sorakoznak. A városkép vegyes, francia és brit kori gyarmati épületek, kínai boltok és modern irodaházak állnak egymás mellett, a dombokon pedig trópusi kertekkel körülvett lakóházak. A Port Vila látnivalók között nem a monumentális épületek a legfontosabbak, hanem a piac, a tengerpart és a város laza, barátságos hangulata. Aki néhány napot tölt itt, hamar megtanulja, hogy a helyiek nem siettetik az életet, ezt a tempót nevezik tréfásan „szigeti időnek”.
A város két öböl, a Vila-öböl és az Erakor-lagúna között terül el. A kikötőbe rendszeresen futnak be óceánjáró hajók, ilyenkor a belváros megtelik turistákkal, a piac és a parti bárok különösen élénkek. Érdemes előre tájékozódni a hajók érkezési napjairól, mert a népszerű kirándulóhelyek ilyenkor zsúfoltabbak. A város gyorsan változik, de a reggeli halpiac, a part menti fügefák árnyékában pihenő családok és a hétvégi templomi kórusok hangja ma is Port Vila mindennapjainak része.
A piac és a tengerparti sétány
A város szíve a Port Vila-i piac, amelyet a helyiek gyakran csak a mamák piacaként emlegetnek. A nagy, nyitott csarnok a tengerparton áll, itt a környező falvakból érkező asszonyok árulják a terményeiket. Hétköznap szinte éjjel-nappal nyitva tart, mert sok árus a pultja mellett alszik, hétvégén viszont rövidebb ideig működik. Itt kapható a taro, a jamgyökér, a manióka, a kókusz, a pomelo és sokféle trópusi gyümölcs, a csarnok egyik szélén pedig egyszerű étkezdék főznek. Egy tányér rizs hallal vagy csirkével kb. 500–800 vatuba kerül, ez a város legolcsóbb és talán leghitelesebb ebédje. A piacon nem szokás alkudni, az árak fixek és tisztességesek.
A piac közelében működik a kézműves piac is, ahol faragványokat, fonott kosarakat, szigeti ruhákat és kagylóékszereket árulnak. A tárgyak egy része valóban a szigeteken készül, más része viszont importáru, ezért érdemes megkérdezni, honnan származik. A legszebb emlékek a faragott maszkok, a pandanuszból font szőnyegek és a homokrajzokat ábrázoló képek. A tengerparti sétány esténként a helyiek kedvelt találkozóhelye, a parkban gyerekek játszanak, a halászok a kikötőben pakolnak, a part menti bárokban pedig naplementekor gyűlik a közönség.
A sétány mentén indulnak a kis kompok Iririki szigetére, ahol egy üdülő áll, de a strandja és az étterme napijeggyel is látogatható. A kikötőből üvegfenekű hajós és félig merülő hajós kirándulások is indulnak a korallzátonyokhoz, ezek jó választások azoknak, akik nem szeretnének vízbe menni, de a tenger élővilágát látni szeretnék.
Múzeum és a vanuatui kultúra
A Vanuatu Kulturális Központ (Vanuatu Cultural Centre) a belváros szélén áll és a legjobb hely arra, hogy megértsük a szigetek hagyományait. A nemzeti múzeum kiállításán szertartási maszkok, faragott réstobok, kanuk, fegyverek és a különböző szigetek ékszerei láthatók. A múzeum különlegessége, hogy a munkatársak gyakran bemutatják a homokrajzolást is. Ez egyetlen, folyamatos vonallal rajzolt ábrákból áll, amelyek üzenetek, történetek és rituálék közvetítésére szolgálnak, az UNESCO a szellemi kulturális örökség részeként tartja nyilván. A belépő kb. 1000–1500 vatu és érdemes rászánni egy órát.
A kulturális központ a hagyományos tudás megőrzésének központja is. Évtizedek óta gyűjtik a szigetek történeteit, dalait és szokásait, a helyi önkéntesek pedig a saját falvaikban jegyzik le az idősek emlékeit. A múzeumban gyakran rendeznek bemutatókat a réstobok készítéséről és a falusi szertartásokról is. Aki később falvakba utazik, sokkal jobban érti majd, mit lát, ha előtte itt tájékozódik.
A belvárosban áll a parlament épülete és több templom is, a kereszténység ugyanis a legtöbb faluban a mindennapok fontos része. Vasárnap a templomokban teltház van, a kórusok éneke messzire elhallatszik. Ha betérünk egy istentiszteletre, öltözzünk visszafogottan, a vállunkat és a térdünket takarjuk.
Port Vila környéke
A Mele-vízesés (Mele Cascades) kb. 10 kilométerre van a várostól, egy dzsungellel benőtt völgyben, ahol mészkőteraszokon zúdul alá a víz. A bejárattól kb. 20–30 perces séta vezet fel a fő zuhatagig, útközben természetes medencékben lehet fürdeni. A belépő kb. 2000–2500 vatu, az ösvény néhol csúszós, ezért vízálló szandál vagy túracipő ajánlott. Közvetlenül a vízesés alatti partszakasz előtt fekszik a Hideaway Island, egy kis korallsziget, ahol a világ egyik víz alatti postahivatala működik. Vízálló képeslapot kell venni, majd búvármaszkkal lebukva a kb. három méter mélyen álló postaládába kell dobni. A sziget körül tengeri rezervátum van, a sznorkelezés itt kifejezetten jó.
A várostól északra, a Mele-öböl mentén szép homokos strandok és a kitesurfösök kedvelt partszakaszai következnek. Port Vila közelében több kulturális falu is működik, ahol hagyományos táncokat, ételkészítést, tűzgyújtást és a falusi élet mindennapjait mutatják be. Ezek szervezett programok, de a bevételük a helyi közösséghez kerül, ezért jó lehetőséget adnak arra, hogy tisztelettel és a falu engedélyével ismerjük meg a kastomot. A szállodák és az utazási irodák szívesen ajánlanak ilyen félnapos kirándulást.
Az Erakor-lagúna a város déli szélén nyugodt, védett vízfelület, ahol kajakkal, állószörffel vagy egyszerű csónakkal lehet evezni. A parton több étterem és üdülő áll, ahonnan naplementekor csodálatos a kilátás. A lagúna jó választás egy pihenős délutánra, ha a belváros forgatagából kicsit kiszakadnánk.
Esti élet és a nakamal
Port Vilában az esti élet nyugodt és barátságos. A tengerparti bárokban naplementekor kezdődik a happy hour, a hétvégi estéken élő zene szól, a nagyobb szállodákban pedig rendszeresen szerveznek tánc- és tűzbemutatót. A helyiek esti programja azonban a nakamal, vagyis a kavabár, ahol a nap végén összegyűlnek és kavát isznak. A kavabárok a város szinte minden negyedében megtalálhatók, gyakran csak egy lámpa jelzi a bejáratukat. A nakamalokban csendben, halk beszélgetéssel telik az este, a hangoskodást nem nézik jó szemmel.
Port Vila földrengésveszélyes térségben fekszik és egy erős földrengés után a város több épülete is megsérült. Ezért egyes épületeknél és útszakaszoknál érdemes előre ellenőrizni, hogy látogathatók-e, a részleteket a Közbiztonság fejezetben írjuk le.
Egy nap Port Vilában
Port Vilában egy jól beosztott nap alatt a város legfontosabb arcait megismerhetjük. Reggel érdemes a piacon kezdeni, amikor az árusok még frissen pakolják ki a gyümölcsöket és egy erős kávé vagy friss kókusz mellett megfigyelhetjük a város ébredését. Délelőtt a kulturális központ és a múzeum következhet, ahol a szigetek történetét és a homokrajzolást ismerhetjük meg. Ebédre a tengerparti sétány valamelyik étterme vagy a piaci étkezdék egyike a jó választás, ahol helyi halételt vagy lap lapot kóstolhatunk.
Délután egy rövid hajóút Iririki szigetére, vagy egy kirándulás a Mele-vízeséshez és a Hideaway Islandre tölti ki a programot. Aki inkább pihenne, az Erakor-lagúna partján kajakozhat vagy egyszerűen a vízparton olvashat. Naplementekor a sétány bárjaiban gyűlik össze a város, ilyenkor a kikötő fölött narancssárgára színeződik az ég, a halászhajók pedig hazatérnek. Az estét egy nakamalban zárhatjuk, ahol egy kisebb tál kava mellett a helyiekkel is szóba elegyedhetünk. Port Vila nem a nagy látványosságok városa, hanem azoké, akik szeretik lassan, a helyiek ritmusában felfedezni egy helyet.
Rejtett kincs: a Pango-félsziget Port Vila déli csücskén, ahol a sziklás part mentén korallzátonyok, kis homokos öblök és egy nyugodt falu várják azokat, akik a belváros nyüzsgése után csendre vágynak. A félsziget végéből a nyílt óceánra látni, naplementekor a hullámok a zátonyon törnek meg. Busszal vagy taxival néhány perc alatt elérhető, a falu határában tartsuk tiszteletben a magánterületeket és fürdés előtt kérdezzük meg a helyieket a biztonságos szakaszokról.
Fővároson túli úti célok
Vanuatu igazi arca a fővároson túl mutatkozik meg. A szigetek egymástól nagyon különböznek, Efatén aszfaltozott körút és kényelmes szállások várnak, Tannán a vulkán és a hagyományőrző falvak, Espiritu Santón a világ egyik leghíresebb roncsmerülőhelye, az északi szigeteken pedig olyan közösségek, ahová ritkán jut el utazó. A szigetek között kisgépekkel és hajókkal lehet közlekedni, a menetrendek azonban ritkák és gyakran változnak, ezért a programot rugalmasan érdemes tervezni. Egy kéthetes utazásba általában Efate, Tanna és Espiritu Santo fér bele kényelmesen.
Efate körbeutazása
Efate szigetét kb. 120 kilométeres körút veszi körbe, amely egy hosszú nap alatt bérelt autóval vagy sofőrös kirándulással is bejárható. Port Vilából keletre indulva a Blue Lagoon az első nagy állomás, egy mély, élénk kék színű természetes medence a part közelében, ahol kötéllengőről lehet a vízbe ugrani. A belépőt a lagúnát kezelő falu szedi, kb. 500–1000 vatu. Nem sokkal arrébb fekszik az Eton Beach, egy fehér homokos öböl, ahol egy kis patak torkolata édesvizű medencét alkot a tenger mellett. A strand a helyi közösséghez tartozik, a kis belépődíjért cserébe tiszta partot és árnyas fákat kapunk.
A sziget északi partján a Havannah-öböl (Havannah Harbour) nyugodt vize a második világháborúban az amerikai flotta fontos horgonyzóhelye volt. Ma csendes üdülők és a környező szigetekre induló hajók kikötője. A körút mentén több kis falusi étkezde és gyümölcsárus pult áll, ahol friss kókuszt, papaját és banánt lehet venni. A part mentén több helyen kis múzeumok és magángyűjtemények őrzik a háborús emlékeket, például repülőgép-alkatrészeket, palackokat és fegyvereket.
Efate keleti partján homokos öblök, kókuszültetvények és falvak váltják egymást. Érdemes megállni a kisebb vízeséseknél és a part menti barlangoknál is, ezek többsége egy-egy falu területén van, ezért a belépődíjat a falunak fizetjük. A körutat érdemes korán kezdeni, mert délutánonként gyakoriak a trópusi záporok, sötétedés után pedig a rossz látási viszonyok miatt nem ajánlott vezetni.
Roi Mata főnök birodalma
Efate északnyugati partja és a szomszédos kis szigetek alkotják Roi Mata főnök birodalmát (Chief Roi Mata's Domain), amely 2008 óta az UNESCO világörökség része és az ország első világörökségi helyszíne. A hagyomány szerint Roi Mata a 17. század elején élt nagy főnök volt, aki véget vetett a törzsek közötti háborúknak és békét teremtett a térségben. A helyszínhez tartozik a lakóhelye Mangaasban, a halála helyeként tisztelt Fels-barlang Lelepa szigetén, valamint Artok szigete, ahol a sírja található.
Roi Mata sírját az 1960-as években tárták fel és a régészek a hagyományokban őrzött leírás alapján találták meg. Artok szigetére a helyi szokás szerint nem lehet szabadon partra szállni, a látogatást a helyi közösség által szervezett túrák keretében kell intézni. A túrák Lelepa szigetére és a Fels-barlangba is ellátogatnak, ahol több ezer éves sziklarajzok láthatók. A nap végén gyakran falusi ebéd és sznorkelezés zárja a programot. A belépődíj és a túra ára a csoport méretétől függ, kb. 10 000–15 000 vatu között mozog.
Tanna és a Yasur vulkán
Tanna szigete Efatétól délre, kb. egyórás repülőútra fekszik és Vanuatu egyik leghíresebb úti célja. A sziget legnagyobb vonzereje a Yasur vulkán, amely a világ egyik legkönnyebben megközelíthető aktív vulkánja. A kráter pereméig terepjáróval és egy rövid gyalogos szakasszal lehet feljutni és ha a riasztási szint engedi, a peremről belátni a fortyogó, izzó lávába. A legszebb élmény naplementekor és sötétedés után vár, amikor a kirobbanó lávadarabok vörösen világítanak az égen, a robbanások hangja és rezgése pedig a mellkasunkban is érződik.
A vulkán látogatását mindig engedéllyel rendelkező helyi túraszervező intézi, a belépődíj tartalmazza a helyi közösségnek fizetett kastomdíjat is. A túra ára a szállítással együtt kb. 10 000–15 000 vatu. A látogatást szigorúan a vulkáni riasztási szint határozza meg, amelyet a vanuatui meteorológiai és geológiai veszélyekkel foglalkozó hivatal (VMGD) ad ki. Magasabb szintnél a peremhez nem lehet közel menni, vagy a túrákat teljesen szüneteltetik. A vezető utasításait mindig be kell tartani és nem szabad a kijelölt területen túlra menni.
Tanna a vulkánon kívül is sokat kínál. A sziget falvaiban sok helyen ma is a hagyományos életmódot követik, egyes közösségek tudatosan elutasítják a modern ruházatot és eszközöket. A Yakel és a hozzá hasonló kastomfalvak szervezett látogatást fogadnak, ahol hagyományos táncokat és szokásokat mutatnak be. Ilyenkor mindig a falu szabályait követjük és csak engedéllyel fényképezünk.
Tanna keleti partján fekszik Port Resolution, egy csendes öböl, amelyet James Cook hajójáról neveztek el. Itt egyszerű bungalók, fekete homokos part és jó sznorkelezőhelyek várnak. A sziget délnyugati részén a Blue Cave nevű tengeri barlang csak csónakkal és rövid úszással érhető el, a beszűrődő fénytől a víz ragyogó kék színben játszik. Tanna a kávéjáról is ismert, a sziget kis ültetvényein termő kávét Port Vilában is árulják.
A sziget különös hagyományai közé tartozik a John Frum-mozgalom is, egy úgynevezett cargo kultusz, amely a második világháború idején alakult ki, amikor a szigetlakók először találkoztak az amerikai katonák bőséges ellátmányával. A mozgalom hívei Sulphur Bay faluban élnek és minden év február közepén nagy ünnepséget tartanak. A látogatás itt is csak tisztelettel, engedéllyel és a helyiek kísérete mellett lehetséges.
Espiritu Santo
Espiritu Santo az ország legnagyobb szigete, a második világháborúban az amerikai haderő egyik legnagyobb csendes-óceáni bázisa volt. A sziget központja Luganville, Vanuatu második legnagyobb városa, ahonnan a strandok, a kék lyukak és a búvárhelyek is könnyen elérhetők. A város egyszerű, de minden szükséges szolgáltatás megtalálható benne, a parton kis éttermek, piac és búvárközpontok várják az utazókat.
A sziget leghíresebb látnivalója az SS President Coolidge, egy egykori óceánjáró, amelyet a háború alatt csapatszállító hajóvá alakítottak. 1942-ben a kikötő bejáratánál aknára futott és elsüllyedt, ma a világ egyik leghíresebb roncsmerülőhelye. A roncs közvetlenül a partról, búvárvezetővel érhető el, a hajó kb. 20 és 70 méter közötti mélységben fekszik. A kezdő búvárok a felső fedélzetet, a tapasztaltabbak a belső termeket is megnézhetik. A merülést mindig helyi, engedéllyel rendelkező búvárközponttal intézzük, egy merülés ára kb. 10 000–15 000 vatu.
Nem messze innen található a Million Dollar Point, ahol a háború végén az amerikaiak a tengerbe tolták a fel nem használt járműveket, gépeket és felszereléseket, mert nem akarták szállítani vagy olcsón eladni őket. A víz alatt ma buldózerek, teherautók és alkatrészek halmai fekszenek, a hely sznorkelezve is látható. A part kis belépődíj ellenében látogatható.
Espiritu Santo keleti partján fekszik a Champagne Beach, amelyet sokan Vanuatu legszebb strandjának tartanak. A hófehér homok és a kristálytiszta víz neve onnan ered, hogy apály idején a homokból feltörő buborékok a pezsgőre emlékeztetnek. A strand egy falu területén van, a belépődíj kb. 1000–2000 vatu és egyes napokon óceánjárók utasai is érkeznek ide, ilyenkor zsúfoltabb.
A sziget belsejében a kék lyukak (blue holes) várnak, ezek forrásvízzel táplált, mély, áttetszően kék medencék az erdőben. A legismertebbek a Matevulu, a Nanda és a Riri, ahol kajakkal vagy úszva lehet felfedezni a vizet. A nagyobb kalandra vágyók a Millennium-barlangot választhatják, ahol egész napos túrán, folyómederben és barlangban gázolva, néha úszva haladunk, helyi vezetővel. A túra fizikailag megterhelő, de a sziget egyik legemlékezetesebb élménye.
Espiritu Santo északkeleti részén fekszik Port Olry, egy francia gyökerű halászfalu, ahol a parton egyszerű éttermekben friss homárt és halat szolgálnak fel, a part előtti kis szigetekre pedig kenuval lehet átevezni. A közeli Loru-esőerdő védett terület, ahol egy rövid tanösvényen a sziget eredeti növényvilágát ismerhetjük meg és szerencsével kókuszrákot is láthatunk a természetes élőhelyén. Santo nyugati része, ahol az ország legmagasabb hegye, a Tabwemasana emelkedik, szinte érintetlen és csak többnapos, szervezett túrákon érhető el.
Pentecost és a nanggol
Pentecost szigetének déli részén minden tavasszal, általában április és június között rendezik a nanggolt, a szárazföldi ugrást. A falvak lakói fából és indákból akár 20–30 méter magas tornyot építenek, a fiatal férfiak pedig a bokájukra kötött indákkal ugranak le a toronyról. A szertartás a jamgyökér termésének sikeréért szól és az ugrás a bátorság és a férfivá válás jelképe is. Ez a hagyomány ihlette a modern bungee jumpingot.
A nanggol szigorúan helyi szertartás, a látogatókat szervezett formában, belépődíj ellenében fogadják. A belépő és a szállítás Port Vilából kisrepülővel együtt meglehetősen drága, egy egynapos csomag kb. 40 000–60 000 vatuba kerül. A szertartás pontos napjait a falvak a saját szokásaik szerint határozzák meg, ezért érdemes Port Vilában egy megbízható utazási irodán keresztül foglalni. Fényképezni a szertartáson általában szabad, de a falu kérését mindig tartsuk be.
Malekula és Ambrym
Malekula Vanuatu második legnagyobb szigete, ahol a látogatók még ritkák. A sziget belsejében élő közösségek, például a kis nambák és a nagy nambák népe a hagyományos öltözetükről és szertartásaikról ismertek. A szigeten több falu fogad vendégeket egyszerű vendégházakban, ahol a falu életébe, a táncokba és az ételkészítésbe is betekinthetünk. Malekula partjainál egyes öblökben dugongok is élnek, a helyiek szervezett túrákon mutatják meg őket.
Ambrym a fekete mágia és a vulkánok szigete, ahogy a helyiek mondják. A sziget közepén a Marum és a Benbow nevű aktív kráterek emelkednek, amelyekhez többnapos, nehéz túrákon lehet eljutni vezetővel, ha a vulkáni riasztási szint ezt lehetővé teszi. Ambrym a homokrajzolás és a faragott réstobok hazája is és itt rendezik a rom táncot, amelyben a táncosok magas, színes maszkot viselnek. Ambrym és Malekula meglátogatása több szervezést igényel, de cserébe az ország leghitelesebb arcát mutatja meg.
Az északi szigetek, mint a Banks- és Torres-szigetek, még távolabbiak és nehezebben elérhetők. Gaua szigetén vulkáni kráter és tó, Vanua Lavan vízesések és forró források várják a kalandvágyó utazókat, de ide csak ritka járatokkal és rugalmas időbeosztással érdemes indulni.
Aneityum és a déli szigetek
Az ország legdélebbi lakott szigete, Aneityum csendes, zöld sziget, ahol kevés turista jár. A sziget előtti kis korallszigeten, a Mystery Islanden nincs állandó lakos, a helyi hagyomány szerint a szellemek otthona, ezért a szigetlakók éjszakára nem maradnak ott. Napközben óceánjárók utasai érkeznek ide, ilyenkor piac és sznorkelezés várja őket, más napokon viszont szinte üres a fehér homokos part. Aneityum belsejében vízesések, egykori misszionáriusi templomromok és erdei ösvények várnak, a falvakban pedig egyszerű vendégházak fogadják az utazókat.
A déli szigetcsoporthoz tartozik Erromango is, amely a 19. századi misszionáriusok és a szantálfa-kereskedelem történetéről ismert. A szigeten barlangok, kanyonok és hosszú, néptelen partszakaszok várnak, a falvak lakói pedig szívesen vezetik körbe a ritka látogatókat. Ezek a szigetek azoknak valók, akik nem a kényelmet, hanem a csendet és a valódi elszigeteltséget keresik.
Epi, Ambae és a központi szigetek
Epi szigete Efate és Malekula között fekszik és a dugongokról ismert. A Lamen-öbölben a helyi vezetők segítségével, tisztelettudó távolságból akár úszni is lehet ezekkel a szelíd tengeri emlősökkel, a parton pedig teknősök is gyakran kikötnek. A szigeten egyszerű bungalók és családi vendégházak várnak, az élet itt lassan, a dagály és az apály ritmusában telik.
Ambae szigetének közepén egy vulkáni kráter emelkedik, amelynek krátertavai a helyi hagyományban szent helyek. Egy erős kitörés idején a szigetet ki is kellett üríteni, ezért a látogatás előtt mindig ellenőrizzük a riasztási szintet. A központi szigetek közé tartozik Maewo is, ahol a dús esőerdőben vízesések és források sorakoznak és a falvakban ma is a hagyományos gazdálkodás folyik. Ezek a szigetek kisgépekkel érhetők el, a járatok ritkák, ezért a látogatást hosszabb időre érdemes tervezni.
Rejtett kincs: a Nguna- és Pele-sziget Efate északi partja előtt, ahol a helyi falvak közösen tartják fenn a tengeri védett területet. A szigetekre Efate északi részéről kis hajóval lehet átkelni, a falvakban egyszerű bungalók várnak, a korallzátonyon pedig teknősökkel és színes halrajokkal lehet sznorkelezni. Nguna csúcsára egy rövid túra vezet fel, ahonnan az egész szigetvilágra rálátni. Ez a hely azoknak szól, akik Port Vila közelében is a falusi Vanuatut szeretnék megismerni, áram és wifi nélkül, a hullámok hangja mellett.
Gasztronómia
A vanuatui konyha a kertből és a tengerből él. Az étkezés alapja a gyökérzöldség, a taro, a jamgyökér és a manióka, ezekhez kókusztej, zöld levelek, hal vagy sertéshús társul. A falvakban az ételek többsége földkemencében sül, a családok közösen főznek és esznek, egy nagyobb ünnepen pedig az egész falu részt vesz a lakoma elkészítésében. Port Vilában és Luganville-ben a francia hatás is érződik, a pékségekben friss bagett, az éttermekben francia, ázsiai és ausztrál ételek is kaphatók.
A lap lap és a földkemence
Vanuatu nemzeti étele a lap lap. A reszelt taróból, jamgyökérből, maniókából vagy főzőbanánból készült masszát banánlevélre terítik, kókusztejjel leöntik, gyakran hús vagy hal kerül rá, majd levelekbe csomagolva a földkemencében, forró kövek között órákig sütik. Az eredmény sűrű, puha, enyhén édeskés étel, amelyet szeletekre vágva tálalnak. A lap lapot a piacon és a falusi étkezdékben is megkóstolhatjuk, egy adag kb. 300–600 vatu.
A simboro a lap lap kisebb rokona, ennél a reszelt gyökérzöldséget vagy főzőbanánt levelekbe tekerve, kókusztejben főzik. A tuluk hússal töltött, kisebb maniókás tekercs, gyakran utcai árusoknál kapható, gyors ebédnek is jó. A szigeteken a földkemencét nagyobb ünnepekre, esküvőkre és falusi találkozókra készítik és ha meghívást kapunk egy ilyen alkalomra, az nagy megtiszteltetés.
A sertéshúsnak különleges szerepe van, a disznó a falusi gazdagság és rang jelképe, a szertartásokon gyakran disznót ajándékoznak vagy vágnak le. A turisztikai programokon a disznóhúsos lakoma is része lehet a vacsorának. A vegetáriánus utazók sem maradnak éhen, a gyökérzöldségek, a zöldségek és a trópusi gyümölcsök bőséges választékot kínálnak.
Tenger gyümölcsei és a santói marhahús
A tengerparti falvakban és az éttermekben a friss hal a legfontosabb fogás. A zátonyhal, a tonhal és a wahoo grillezve, kókusztejben főzve vagy nyersen, lime-mal és kókusztejjel pácolva is kerül az asztalra. A nyers halsaláta a csendes-óceáni szigetek kedvelt étele és Port Vila éttermeinek többségében megtalálható. A homár és a garnélarák is gyakori, egy homáros vacsora az éttermekben kb. 3000–6000 vatuba kerül.
A kókuszrák (pálmatolvaj rák) a térség egyik különlegessége, de a túlhalászás miatt védett faj és bizonyos időszakokban tilos fogni vagy felszolgálni. Ha étlapon látjuk, érdemes rákérdezni, honnan származik és inkább kerüljük. A santói marhahús viszont nyugodt szívvel ajánlható. Espiritu Santo kókuszültetvényein szabadon legelő szarvasmarhák húsa az ország egyik büszkesége és a helyi steakházakban kiváló minőségben, kedvező áron kapható, egy jó steak kb. 2500–4000 vatu.
A gyümölcsök közül a pomelo, a papaja, a mangó, a maracuja, a helyi banánfajták és a friss kókusz a piacok állandó kínálata. A nangai dió a szigetek jellegzetes csemegéje, egy mandulára emlékeztető, krémes ízű dió, amelyet nyersen vagy pirítva esznek és a piacokon kis csomagokban árulnak.
Kava, kávé és más italok
A kava Vanuatu leghíresebb itala, a borsfélék családjába tartozó növény gyökeréből készül. A gyökeret megőrlik vagy megrágják, vízzel elkeverik, majd kiszűrik. A sárgásbarna, földes ízű folyadék nyugtató hatású, enyhén zsibbasztja a szájat és ellazítja a testet. A vanuatui kava a térség legerősebbjei közé tartozik, ezért óvatosan kezdjünk, egy kisebb kókuszhéjnyi adag elég az első alkalomra. A szokás szerint a kavát egy húzásra isszuk meg, utána vizet vagy egy falat ételt fogyasztunk.
A kavát a nakamalokban, a hagyományos kavabárokban szolgálják fel, egy adag kb. 100–200 vatu. A nakamalokban csendesen, halkan beszélgetnek és sötétedés után kezdik az estét. Egyes nakamalokba, különösen Port Vilán kívül, a nőket nem szívesen engedik be, ezért érdemes helyi kísérővel menni. A kavát alkohollal ne keverjük és kavázás után ne vezessünk.
Tanna és Espiritu Santo kis ültetvényein kávé is terem, ennek íze lágy és gyümölcsös, a Port Vila-i kávézókban és boltokban is kapható. A helyi sör a Tusker, amely a szigetek legnépszerűbb itala, a bárokban egy üveg kb. 400–600 vatu. A friss kókuszvíz a legjobb frissítő a forróságban, a piacokon és a strandok mentén szinte mindenütt kapható.
Francia hatás és éttermek
A kondomínium évtizedei a konyhában is nyomot hagytak. Port Vila pékségeiben reggelente frissen sült bagett, croissant és sütemények várnak, a kávézókban pedig európai kávékultúra uralkodik. Az éttermek kínálata meglepően változatos, a francia bisztrók mellett ausztrál, olasz, japán, kínai és vietnami konyha is megtalálható, sok helyen a helyi alapanyagokat, a halat, a santói marhát és a trópusi gyümölcsöket európai módon készítik el. A belvárosi éttermekben egy főétel kb. 2000–3500 vatu, egy pohár bor vagy koktél kb. 800–1500 vatu.
A tengerparti éttermekben a naplementés vacsora különleges élmény, a teraszokon a hullámok mellett eszünk, a nagyobb szállodák pedig hetente vanuatui estet is rendeznek, ahol hagyományos ételeket szolgálnak fel tánc- és zenei bemutató kíséretében. Ezek az esték jó lehetőséget adnak, hogy egyszerre több helyi fogást is megkóstoljunk.
Piacok és falusi étkezés
A piacokon és a falvakban a legolcsóbb és leghitelesebb az étkezés. A Port Vila-i és a Luganville-i piac étkezdéiben rizs, hal, csirke, főzőbanán és zöldség kerül a tányérra, egyszerű, de laktató adagokban. A falusi szállásokon a vendéglátó család főz, általában gyökérzöldségekből, zöld levelekből, kókusztejből és halból. Ilyenkor a vacsora a közösségi élet része, a család együtt eszik a vendégekkel és szívesen elmesélik az ételek történetét.
A falvakban az étel a vendégszeretet kifejezése, ezért ha megkínálnak minket, illik legalább megkóstolni. A víz és a tisztaság miatt a nyers ételeknél és a jégkockánál legyünk óvatosak, a főtt és sült ételek általában biztonságosak. Ha különleges étrendet követünk, érdemes ezt a szállásfoglaláskor jelezni, mert a kisebb szigeteken az alapanyagok választéka korlátozott.
Ez a foglalási kereső egy utazási partnerem szolgáltatásán keresztül jelenik meg, amely sütiket használhat.
Közlekedés
Vanuatu közlekedése egyszerű, de rugalmasságot igényel. A fővárosban és Efatén könnyű mozogni, a szigetek között viszont kisgépekkel és hajókkal kell közlekedni, amelyek menetrendje ritka és az időjárás vagy a vulkáni hamu miatt rövid határidővel is változhat. Ezért a programban mindig hagyjunk tartalékidőt, különösen a hazautazás előtt.
Budapestről Vanuatuba
Budapestről nincs közvetlen járat, a legtöbb utazó két vagy három átszállással jut el Port Vilába. A leggyakoribb útvonal egy közel-keleti vagy ázsiai átszállással Brisbane-be vagy Sydney-be vezet, onnan Port Vila kb. 2,5–3,5 órás repülés. Más lehetőség Aucklandon, a fidzsi Nadin vagy az új-kaledóniai Nouméán keresztül repülni. A teljes menetidő Budapestről az átszállásokkal együtt kb. 28–36 óra, a repülőjegy ára kb. 700 ezer és 1,3 millió forint között mozog.
A Port Vilába tartó járatokat ausztrál, új-zélandi, fidzsi és új-kaledóniai légitársaságok üzemeltetik. A vanuatui nemzeti légitársaság, az Air Vanuatu működése többször akadozott, ezért ha az ő járataival utaznánk, foglalás előtt mindig ellenőrizzük, hogy a járat ténylegesen közlekedik-e. A hosszú átszállásos utazásnál érdemes egy jegyen foglalni az egész útvonalat, így késés esetén a légitársaság gondoskodik a továbbutazásról. Ha egy járat késik vagy elmarad, uniós szabályok szerint kártérítés illethet meg, az európai indulású szakaszokon ezt mindenképp érdemes érvényesíteni.
A hosszú utat érdemes megszakítani egy-két éjszakára Ausztráliában, Új-Zélandon vagy Fidzsin, így a jetlag is könnyebben elviselhető és egy újabb úti célt is megismerhetünk. Ausztrálián át utazva már egy átszállásnál is szükség lehet az ausztrál elektronikus beutazási engedélyre, ezt a foglalás előtt ellenőrizzük. A Csendes-óceán térségében a menetrendek szezonálisan változnak, ezért a jegyet érdemes több hónappal korábban megvásárolni, különösen a száraz évszakra.
Késett vagy törölték a járatod?
Ha legalább 3 órás késéssel érkeztél meg, törölték a járatodat vagy túlfoglalás miatt nem szállhattál fel, az uniós szabályok szerint akár 600 euró kártérítés is járhat neked. A Compensair helyetted intézi az ügyet a légitársasággal, jutalékot pedig csak akkor fizetsz, ha sikerrel jár. Én is őket használom, ha késik a járatom.
Reptéri transzfer
A nemzetközi repülőtér, a Bauerfield, Port Vila központjától kb. 6 kilométerre van. A reptéren taxik és minibuszok várják az érkezőket, egy taxi a belvárosba kb. 1500–2500 vatu, a minibusz olcsóbb, de csak akkor indul, ha megtelik. Sok szálloda ingyenes vagy kedvező árú transzfert kínál, ezt érdemes előre egyeztetni. Érkezés után a reptéren pénzváltó és bankautomata is található, a belföldi terminál a nemzetközi mellett áll.
Autóbérlés és utak
Vanuatuban jobb oldali közlekedés van, ez a francia hatás öröksége. Efatén a körút és Port Vila utcái nagyrészt aszfaltozottak, Espiritu Santón a Luganville és a keleti part közötti út is jó állapotú. A többi szigeten többnyire földutak vannak, ezeken terepjáró nélkül nem érdemes elindulni. Autót Port Vilában és Luganville-ben is bérelhetünk, egy kisebb autó napi díja kb. 7000–12 000 vatu, a terepjáróé több.
A bérléshez a magyar jogosítvány általában elegendő, de érdemes nemzetközi jogosítványt is vinni, mert ezt egyes kölcsönzők kérik. Az utakon gyakran gyalogosok, kutyák, disznók és tyúkok közlekednek, a járművek egy része rossz állapotú. Sötétedés után ne vezessünk, a közvilágítás a fővároson kívül szinte teljesen hiányzik. A tankolás a főváros és Luganville környékén egyszerű, a kisebb településeken azonban ritka a benzinkút, ezért indulás előtt mindig töltsük tele a tankot.
Óceánjárók és hajós kirándulások
Port Vila és Luganville a Csendes-óceán déli részén cirkáló óceánjárók rendszeres kikötője, ezért sok utazó hajóútként ismerkedik meg Vanuatuval. Ilyenkor csak néhány óra jut egy-egy szigetre, ezért érdemes előre eldönteni, mit szeretnénk látni és a népszerű helyekre, például a Champagne Beachre vagy a Mele-vízeséshez, korán indulni. A hajós utazók érkezésekor a strandok és a piacok zsúfoltabbak, a szállások és a túraszervezők viszont ilyenkor is rugalmasak.
A szigeteken a helyi hajós kirándulások a legjobb módjai a part és a zátonyok felfedezésének. Port Vilából, Espiritu Santóról és Tannáról is indulnak félnapos és egynapos hajóutak, sznorkelezéssel, falusi ebéddel és szigetlátogatással. Csak olyan üzemeltetőt válasszunk, amely mentőmellényt biztosít és rossz időben nem indul el.
Szigetközi útitervek
Az első vanuatui utazáshoz a legjobb egy kéthetes útiterv, amely Efatét, Tannát és Espiritu Santót köti össze. Az első napokat Port Vilában és Efatén töltjük, a körúttal, a Mele-vízeséssel és Roi Mata birodalmával. Ezután két-három éjszaka következik Tannán a Yasur vulkánnal és a kastomfalvakkal, majd vissza Port Vilába és onnan tovább Espiritu Santóra, ahol a Champagne Beach, a kék lyukak és a búvárhelyek várnak. Santóról közvetlenül is van járat Ausztráliába, így az utat nem kell feltétlenül Port Vilában befejezni, ezt a foglaláskor érdemes ellenőrizni.
Aki több időt szán az utazásra, Malekulát, Ambrymot vagy Pentecostot is beiktathatja, a tavaszi hónapokban akár a nanggolt is megnézheti. A belföldi járatok ritkasága miatt két szigetváltás között mindig hagyjunk legalább egy tartaléknapot, a nemzetközi hazautazás előtti napot pedig mindig Port Vilában vagy Luganville-ben töltsük. Ha egy járatot törölnek, ez a tartalék menti meg a hazautat.
Buszok, taxik és szigetközi közlekedés
Port Vilában a tömegközlekedést magánkézben lévő minibuszok biztosítják, ezeket a rendszámukon látható B betű jelzi. Nincs menetrend és megálló, intéssel lehet megállítani őket, majd bemondjuk az úti célt és a sofőr elvisz oda. A viteldíj a városon belül kb. 150–300 vatu, a távolabbi helyekre a sofőrrel előre egyeztessük az árat. A taxik rendszámán T betű áll, ezeknek nincs taxiórájuk, ezért a viteldíjat mindig indulás előtt beszéljük meg.
A szigetek között a leggyorsabb közlekedés a belföldi repülés. A kisgépek Port Vilából Tannára, Espiritu Santóra, Malekulára és több kisebb szigetre is repülnek, de a járatok ritkák és a menetrend rövid határidővel változhat. A belföldi járatokat hagyományosan a nemzeti légitársaság üzemelteti, emellett charter légitársaságok is működnek, amelyek kisebb csoportoknak egyedi járatot is szerveznek. Foglalás előtt mindig ellenőrizzük, melyik légitársaság repül az adott szigetre. A kisgépeken a poggyászsúly korlátozott, általában kb. 10–20 kilogramm, ezt foglalás előtt ellenőrizzük.
A szigetek között hajók és kompok is közlekednek, ezek olcsók, de lassúak és kiszámíthatatlanok, sok hajó biztonsági felszereltsége nem megfelelő. Ha hajóval utazunk, válasszunk megbízható üzemeltetőt, ellenőrizzük a mentőmellények meglétét és rossz idő esetén ne induljunk el. Efate és a közeli kis szigetek között rövid csónakos átkelések is vannak, ezeket a falvak és a szállások szervezik.
Közbiztonság
A Vanuatu közbiztonság általában jónak mondható, a brit külügyminisztérium az ország egyetlen részére sem javasolja az utazás kerülését. A legnagyobb kockázatot nem a bűnözés, hanem a természet jelenti, a vulkánok, a földrengések, a ciklonok és az erős tengeri áramlatok. A felkészült, óvatos utazó azonban nyugodtan bejárhatja a szigeteket, a helyiek kedvesek és segítőkészek.
Az egyedül utazó nők is biztonságban érezhetik magukat, de érdemes a helyi szokásokhoz igazodni. A falvakban a visszafogott öltözet tiszteletet mutat és sokat segít, ha egy helyi kísérő vagy a szállás vezetője mutatja be a közösséget. Éjszaka a városokban se sétáljunk egyedül és a bárokban figyeljünk az italunkra. A helyiek általában nagyon segítőkészek, ha eltévedünk vagy tanácsra van szükségünk, bátran kérdezzük meg őket.
Bűnözés és városi kockázatok
A bűnözés aránya alacsony, de Port Vilában és Luganville-ben előfordulnak betörések, zsebtolvajlások és ritkán erőszakos támadások is. Port Vilában külföldieket is ért már támadás a szórakozóhelyek és bárok környékén, ezért éjszaka ne sétáljunk egyedül kivilágítatlan utcákon és inkább taxival menjünk haza. A turistákra szabott átverések ritkák, de a taxiknál és a kirándulásoknál mindig előre egyezzünk meg az árban és csak a szállás vagy a turisztikai iroda által ajánlott túraszervezőt válasszuk. Az értékeinket tartsuk a szálloda széfjében, a strandon ne hagyjunk felügyelet nélkül táskát, telefont vagy pénzt. A szállás ajtaját és ablakát éjszakára mindig zárjuk be, a földszinti bungalókban is.
A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért szigorú büntetés jár, kis mennyiség birtoklása is börtönnel és súlyos pénzbírsággal büntethető. Az azonos neműek kapcsolata legális, de a nyilvános érzelemkifejezést a konzervatív közösségek nem nézik jó szemmel. A strandruhát csak a strandon és a szállodában viseljük és embereket mindig csak engedéllyel fényképezzünk. A szupermarketek szombat déltől hétfő reggel 7 óráig nem árulhatnak alkoholt, a bárok és a szállodák azonban ilyenkor is kiszolgálnak.
Vulkánok, földrengések és ciklonok
Vanuatu a csendes-óceáni tűzgyűrű része, az országban évente több mint kétezer szeizmikus esemény történik és az 5-ös erősségnél nagyobb földrengések is rendszeresek. Port Vilát egy erős földrengés is megrázta, amely épületeket rongált meg és földcsuszamlásokat okozott, ezért ha egy területet a hatóságok lezárnak, oda ne lépjünk be. Földrengés után a part mentén cunami is kialakulhat, ezért erős rengés esetén azonnal menjünk magasabban fekvő helyre és kövessük a helyi hatóságok utasításait.
Aktív vulkánok vannak többek között Ambae, Ambrym, Epi, Gaua, Lopevi, Tanna és Vanua Lava szigetén. A vulkáni riasztási szintek váratlanul változhatnak, egy vulkán aktivitása miatt egyes szigeteket nem lehet megközelíteni és a repülőjáratok is törölhetők a vulkáni hamu miatt. Indulás előtt mindig nézzük meg a VMGD hivatalos oldalán az aktuális szintet. A ciklonszezon általában novembertől májusig tart, de ciklon az év bármely szakában előfordulhat. Ilyenkor erős szél, heves esőzések, áradások, földcsuszamlások és útlezárások várhatók, ezért a szezonban különösen fontos a rugalmas utazási terv.
Tenger, egészség és utak
A tengeri áramlatok a szigetek körül rendkívül erősek lehetnek, a korallzátonyok sérüléseket okozhatnak és a vizekben cápák is élnek. Csak a helyiek által ajánlott helyeken ússzunk és figyeljünk a helyi hatóságok figyelmeztetéseire. Egyes lagúnákban a vízminőség nem megfelelő, ezt a szálláson érdemes megkérdezni. A korallvágás könnyen elfertőződik, ezért minden sérülést azonnal tisztítsunk ki és fertőtlenítsünk.
Az egészségügyi ellátás Port Vilában alapszintű, a többi szigeten csak egyszerű rendelők működnek, súlyos esetben a betegeket Ausztráliába vagy Új-Zélandra szállítják. Ezért elengedhetetlen egy olyan utasbiztosítás, amely a légi mentést is fedezi. A szigeteken a szúnyogok terjesztette betegségek, például a dengue-láz is előfordulnak, ezért használjunk szúnyogriasztót és hosszú ujjú ruhát. Az utazás előtt érdemes egy utazási orvosi rendelőben tájékozódni a szükséges oltásokról és a maláriamegelőzésről. Az utak sok helyen burkolatlanok, éjszaka a rossz világítás, a gyalogosok és az állatok miatt különösen veszélyes a vezetés.
Túrázás és természetjárás
A vulkáni és esőerdei túrák Vanuatu legnagyobb élményei közé tartoznak, de mindig helyi vezetővel induljunk. Az ösvények gyakran jelöletlenek, a terep csúszós, a falvak földjén áthaladva pedig engedély is szükséges. A túrák előtt tájékozódjunk az időjárásról, mert egy heves zápor után a patakok gyorsan megáradnak és a földutak járhatatlanná válnak. Vigyünk magunkkal elegendő vizet, napvédő krémet, elsősegélycsomagot és esőkabátot.
A vulkánoknál a vezető utasításai mindennél fontosabbak, a gázok és a kirepülő lávadarabok veszélyesek lehetnek és a kráter pereme instabil. A búvárkodáshoz és a roncsmerüléshez csak engedéllyel rendelkező, jó hírű búvárközpontot válasszunk és ne merüljünk a repülés előtti napon.
Segélyhívók és konzuli segítség
A segélyhívó számok Vanuatuban a mentők számára 115, a tűzoltóság számára 113, a rendőrség számára 111 vagy 22222. Vanuatun nincs magyar külképviselet, konzuli ügyekben a legközelebbi, canberrai magyar nagykövetséghez fordulhatunk, címe 17 Beale Crescent, Deakin, ACT 2600, Ausztrália, telefon: +61 2 6282 3226. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36. Uniós állampolgárként bármely uniós tagállam Port Vila-i képviseletétől is kérhetünk segítséget, ha Magyarországnak nincs képviselete az országban, Port Vilában például Franciaország nagykövetsége működik.
Praktikus tippek
Vanuatu nem a legolcsóbb úti cél, a távolság és a szigetek elszigeteltsége miatt sok minden drágább, mint Délkelet-Ázsiában. A falusi szállások és a piaci étkezés viszont kedvező árú és ha rugalmasan tervezünk, az utazás jól beosztható. Az alábbi tippek segítenek, hogy a pénzügyeket, a beutazást és a helyi szokásokat gond nélkül kezeljük.
Pénz és árak
Vanuatu pénzneme a vatu (VUV), 1 euró kb. 125–140 vatu. Bankautomata főleg Port Vilában és Luganville-ben van, a kisebb szigeteken szinte egyáltalán nincs, ezért oda mindig vigyünk elegendő készpénzt. Bankkártyával a nagyobb szállodákban, éttermekben és üzletekben lehet fizetni, a piacon, a falusi szállásokon és a kis étkezdékben viszont csak a készpénz működik. Egyes helyeken a kártyás fizetésért felárat számolnak fel, ezt fizetés előtt érdemes megkérdezni.
Egy egyszerű szálláshely kb. 4000–8000 vatu éjszakánként, egy középkategóriás szálloda kb. 15 000–25 000 vatu, az üdülők ennél jóval drágábbak. Egy piaci ebéd kb. 500–800 vatu, egy éttermi vacsora kb. 2000–4000 vatu. A borravaló nem szokás, a kiszolgálás ára általában tartalmazza a szolgáltatást és a helyi kultúrában a borravaló inkább kínos, mint udvarias gesztus. A falvakban a látnivalókért szedett kastomdíj a közösség bevétele, ezt mindig fizessük ki, mert ebből tartják fenn a helyszínt.
Beutazás és vízum
Az útlevélnek az érkezéstől számítva legalább hat hónapig érvényesnek kell lennie. Vanuatu több mint 120 ország és terület állampolgárai számára biztosít vízummentes beutazást turisztikai célra, érkezéskor látogatói engedélyt kapunk, amely útlevéltől függően 30 vagy 90 napig érvényes. A határon kérhetik a továbbutazó vagy visszautazó jegyet és az elegendő anyagi fedezet igazolását. A fedélzeten kiosztott beutazási lapot pontosan töltsük ki, mert ez hivatalos dokumentum.
A magyar állampolgárokra vonatkozó pontos szabályt és tartózkodási időt indulás előtt ellenőrizzük a vanuatui bevándorlási hivatal oldalán és a Konzuli Szolgálat honlapján. A vámszabályok szigorúak, az élelmiszereket, növényeket és állati eredetű termékeket be kell jelenteni. A kavát nem minden ország engedi be, ezért hazautazás előtt nézzünk utána, mit szabad magunkkal vinni.
Ha egy szigeten hosszabb ideig maradunk, vagy a tervezett időn túl szeretnénk meghosszabbítani a tartózkodást, ezt a bevándorlási hivatal Port Vila-i irodájában kell intézni, a lejárat előtt. A túltartózkodás bírsággal járhat és a későbbi beutazást is megnehezítheti. Az utasbiztosítás megkötése az utazás előtt alapvető, a légi mentést is fedező biztosítás nélkül ne induljunk el.
Internet, SIM és wifi
Vanuatuban két mobilszolgáltató működik, a Digicel és a Vodafone, mindkettő kínál turistacsomagot, a SIM-kártyát a reptéren vagy Port Vila belvárosában vehetjük meg. Efatén és Espiritu Santón a mobilinternet általában jó, a kisebb szigeteken azonban gyenge vagy hiányzik. A magyar mobilszolgáltatók roamingdíjai itt nagyon magasak lehetnek, ezért érdemes helyi SIM-kártyát vagy eSIM-et használni.
A szállodák, kávézók és éttermek többsége ingyenes wifit kínál, de ez gyakran lassú. A nyilvános wifi hálózatok nem mindig biztonságosak, ezért banki ügyintézéshez vagy személyes adatok megadásához érdemes VPN-t használni.
Nyelv, etikett és kastom
A bislama mindenütt megértett közös nyelv, a turisztikai helyeken angolul és franciául is beszélnek. Néhány bislama kifejezés megtanulása sok mosolyt hoz. A halo köszönést jelent, a tank yu tumas köszönöm szépen, a lukim yu pedig viszontlátásra. A kastom, vagyis a hagyományos szokásrend a falvak életének alapja, minden föld, strand és vízesés valamelyik közösséghez tartozik. Engedély nélkül ne lépjünk magánterületre és mindig fizessük ki a látogatási díjat.
Öltözködésben a falvakban és a templomokban legyünk visszafogottak, a vállunkat és a térdünket takarjuk. A vasárnap a pihenés és az istentisztelet napja, sok üzlet és szolgáltatás zárva tart. Embereket, különösen gyerekeket és szertartásokat, mindig csak engedéllyel fényképezzünk, egyes helyeken ezért külön díjat kérnek. Ha falusi vendégségbe kapunk meghívást, egy kis ajándék, például élelmiszer vagy iskolai felszerelés kedves gesztus.
A vanuatui vendégszeretet a közösségi élet része, ezért a falusi látogatásnál türelem és nyitottság a legjobb hozzáállás. A falu vezetője, a főnök gyakran személyesen üdvözli a vendégeket és elmondja, mit szabad megnézni és mit nem. Ha valahol egy szent helyre vagy szertartásra nem engednek be, azt fogadjuk el kérdezősködés nélkül. A helyiek idővel kapcsolatos szemlélete lazább az európainál, a megbeszélt időpontok rugalmasak, ezért egy kis türelem sokat segít. Hangos vitával vagy sürgetéssel itt semmit sem érünk el, egy mosoly és egy nyugodt kérés viszont szinte mindig célhoz vezet.
Áram, idő és egészség
Az áram 220–240 voltos, a konnektorok ausztrál típusúak, ezért a magyar csatlakozókhoz átalakító kell. Az időeltolódás Magyarországhoz képest télen 10, nyáron 9 óra. A Port Vila-i csapvizet kezelik, de a legtöbb utazó palackozott vizet iszik, a szigeteken pedig mindenképp forralt vagy palackozott vizet fogyasszunk. Napvédelemre különösen figyeljünk, a trópusi nap már néhány perc alatt leégést okozhat.
Mikor utazzunk Vanuatuba
A legjobb időszak a száraz évszak májustól októberig, ilyenkor kellemes, kevésbé párás az idő, a hőmérséklet napközben kb. 22–27 fok. Novembertől áprilisig tart a forró, esős évszak és a ciklonszezon, ekkor a nap melegebb, a záporok gyakoribbak és ciklon is érkezhet. A nanggol szárazföldi ugrás tavasszal, általában április és június között látható, a bálnák pedig a hűvösebb hónapokban vonulnak el a szigetek mellett.
Ünnepek és nyitvatartás
A legfontosabb nemzeti ünnep a függetlenség napja július végén, amikor Port Vilában felvonulások, sportversenyek, koncertek és vásárok zajlanak és sok hivatal, üzlet zárva tart. A karácsony és a húsvét is nagy családi ünnep, ilyenkor a szigetek közötti járatok és a szállások hamar megtelnek. A falvakban a jamgyökér betakarításához és más mezőgazdasági eseményekhez kötődő szertartásokat is rendeznek, ezek időpontját a közösségek maguk határozzák meg.
Az üzletek hétköznap általában reggeltől késő délutánig tartanak nyitva, szombaton délig, vasárnap a legtöbb hely zárva van. A bankok hétköznap délután korán zárnak, ezért a pénzügyeket érdemes délelőtt intézni.
Mit csomagoljunk
A trópusi éghajlathoz könnyű, gyorsan száradó ruhák, egy vékony esőkabát és egy pulóver illik a hűvösebb estékre és a hegyvidéki túrákra. A falvakba és a templomokba legyen nálunk vállat és térdet takaró ruha. A vulkántúrához zárt cipő, a vízeséseknél és a korallos partokon vízálló szandál vagy vízicipő kell. Fontos a magas faktorszámú, lehetőleg korallbarát naptej, a szúnyogriasztó és egy kisebb elsősegélycsomag, mert a szigeteken a gyógyszertárak ritkák.
A sznorkelezéshez érdemes saját maszkot és pipát vinni, bár a szállások és a túraszervezők gyakran kölcsönöznek felszerelést. A kisgépes belföldi járatok poggyászkorlátja miatt csomagoljunk könnyen és a fontos iratokról, foglalásokról tartsunk papíralapú másolatot is, mert a kisebb szigeteken az internet akadozhat.
Szállás
Port Vilában és Espiritu Santón minden kategóriában találunk szállást, a hátizsákos szállásoktól a vízparti üdülőkig. A kisebb szigeteken a falusi bungalók a legjellemzőbbek, ezek egyszerűek, gyakran áram és meleg víz nélkül, de a vendéglátók kedvessége kárpótol a kényelemért. A falusi szállásokat érdemes Port Vilában, a turisztikai irodán vagy egy helyi utazási irodán keresztül előre lefoglalni, mert sok helyen nincs internet és bankkártyás fizetés. Aki egyszer egy vanuatui faluban ébred a tenger zúgására és a kakasszóra, megérti, miért tartják sokan ezt a szigetvilágot a Csendes-óceán legbarátságosabb vidékének.