Salamon-szigetek: hajóroncsok, lagúnák és kagylópénz
Az oldalon partnerlinkek is vannak. Ha ezeken keresztül vásárolsz, jutalékot kaphatok, neked ez nem kerül többe.
Kókuszpálmák hajolnak a türkiz lagúna fölé, egy kenu csendesen siklik a mangrovék között, a part menti faluból füst száll fel a földbe ásott kemencéből. A Salamon-szigetek a Csendes-óceán délnyugati részén, Pápua Új-Guinea és Vanuatu között fekvő szigetország, közel ezer szigettel, amelyek nagy része ma is alig érintett a tömegturizmustól. Aki utazásra készül a Salamon-szigetekre, nem tengerparti szállodasorokat talál, hanem esőerdővel borított vulkáni szigeteket, korallzátonyokat, hajóroncsokat és olyan falvakat, ahol a hagyományos szokások a mindennapok részei.
Az ország történelmét a második világháború írta be a világ emlékezetébe. A guadalcanali csata a csendes-óceáni hadszíntér egyik fordulópontja volt, a szigetek körüli tengerfenéken ma is hadihajók és repülőgépek roncsai fekszenek, ezért a búvárok és a hadtörténet iránt érdeklődők különösen kedvelik. A szigetek 1978-ban lettek függetlenek a brit fennhatóság alól, a hivatalos nyelv az angol, de az emberek egymás között a pidzsin nyelvet beszélik, mellette pedig több tucat helyi nyelvet.
A Salamon-szigetek látnivalók tekintetében három fő területre oszlik. Guadalcanal a fővárossal és a háborús emlékhelyekkel, a nyugati tartomány a Marovo-lagúnával, Gizóval és Mundával, Malaita pedig a mesterséges szigetekkel és a kagylópénz hagyományával. Ehhez jön a távoli Kelet-Rennell, amely világörökségi helyszín.
A szigetvilág a Föld egyik leggazdagabb tengeri élőhelyén, a Korall-háromszög peremén fekszik. A zátonyokon több száz korallfaj és hal él, a part menti erdőkben pedig olyan madarak, gyíkok és lepkék, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő. A búvárok, a madármegfigyelők és a természetfotósok ezért egyre gyakrabban keresik fel az országot, de a látogatók száma még mindig töredéke a térség ismertebb úti céljaiénak.
A kastom, vagyis a hagyományos szokásrend ma is meghatározza a földhasználatot, a falusi életet és a vendégek fogadását. Sok strand, vízesés vagy ösvény egy közösség tulajdona, ezért kis belépődíjat kérnek. A wantok rendszer, a rokoni és nyelvi közösség összetartása a társadalom alapja. Aki tisztelettel érkezik, szívélyes vendéglátásra számíthat.
Az utazás itt több tervezést igényel, mint a térség népszerűbb szigetein. A közlekedés lassú, a szállások egyszerűek, a pénzfelvétel csak néhány városban lehetséges és a malária is jelen van. Cserébe a Salamon-szigetek árak terén sem a legolcsóbb, de olyan élményeket kínál, amelyeket kevés utazó ismer. Ebben az útikalauzban a fővárostól a távoli lagúnákig bemutatjuk a legfontosabb úti célokat, a helyi konyhát, a közlekedést, a Salamon-szigetek közbiztonság helyzetét és a gyakorlati tudnivalókat.
A főváros: Honiara
Honiara Guadalcanal szigetének északi partján fekszik és az ország egyetlen igazi városa. A második világháború után épült ki, amikor az amerikai haderő itt hozta létre fő bázisát, majd 1952-ben a britek ide költöztették a fővárost a háborúban elpusztult Tulagiból. A város nem szépségéről híres, a forgalmas főút, a por és a betonépületek inkább praktikus benyomást keltenek. Mégis érdemes legalább egy-két napot itt tölteni, mert Honiara a kapu az egész országhoz és itt ismerhetjük meg legjobban a mai salamon-szigeteki életet.
A város hosszan nyúlik el a part mentén, a központ a Point Cruz környéke, ahol a kikötő, a bankok, a hivatalok és a szállodák nagy része található. Keletre a Mataniko folyón túl a kínai negyed és a piacok, nyugatra a lakónegyedek és a strandok következnek. A Henderson nemzetközi repülőtér a várostól keletre, kb. 10–12 kilométerre van.
Honiara látnivalók a belvárosban
Az első állomás a Központi Piac legyen, az ország legnagyobb piaca. Itt a szigetek minden terméke megtalálható, a kókuszdiótól a bételdióig, a friss halaktól a gyümölcsökig és zöldségekig. A kofák a környező falvakból és Malaitáról hajóval érkeznek, sokan napokat töltenek a piacon. Reggel a legélénkebb, ilyenkor a legjobb a kínálat. Fényképezés előtt kérjünk engedélyt és figyeljünk az értékeinkre, mert a tömegben zsebtolvajok is előfordulnak.
A piac közelében áll a Nemzeti Múzeum, amely kicsi, de jó bevezetést ad a szigetek kultúrájába. A kiállításon hagyományos kagylópénzt, faragásokat, harci kenukat, ékszereket és régészeti leleteket láthatunk. A múzeum kertjében hagyományos építésű házak mutatják be a különböző tartományok építkezési módját. A belépő általában jelképes összeg.
A dombon áll a Parlament kúp alakú épülete, amely a város egyik jelképe. Belül a díszítések és a mennyezet a helyi művészeti hagyományokat idézik, a látogatás a parlament ülésszakán kívül általában lehetséges, érdemes előre érdeklődni. A Botanikus Kert a város nyugati szélén csendes, zöld menedék, ahol trópusi növények között sétálhatunk, bár a kert állapota változó.
Honiara hangulata és mindennapjai
Honiara élete a főút mentén zajlik. Reggelente a kisbuszok dudálva gyűjtik az utasokat, az utcai árusok bételdiót, kókuszt és sült halat kínálnak, a járdákon pedig piros foltok jelzik, hogy a bételrágás itt mindennapos szokás. A város lakói a szigetek minden részéről érkeztek, ezért az utcán sokféle nyelvet hallunk és a tartományi különbségek a ruházatban és a szokásokban is megmutatkoznak.
A kínai negyed a város egyik régi kereskedelmi központja, ahol vegyesboltok, éttermek és kis üzletek sorakoznak. A kikötő környékén a teherhajók, kompok és halászhajók mozgása adja a város ritmusát, a parti sétányról pedig szép kilátás nyílik az öbölre és a távoli Savo-sziget sziluettjére. Este érdemes egy tengerparti teraszon vacsorázni, ahonnan a naplementét is láthatjuk.
A város nem kifejezetten sétálós, a távolságok nagyok, a járdák hiányosak, a hőség és a páratartalom pedig hamar kifáraszt. Rövidebb utakra taxit vagy kisbuszt érdemes használni, sötétedés után pedig mindenképp taxival közlekedjünk. A legtöbb szálloda és étterem a part mentén, a Point Cruz és a Kukum környékén található.
Kézművesség és vásárlás
Honiara a szigetek kézműveseinek legfontosabb piaca. A szállodák előtt és a piacokon faragók árulják ében- és diófából készült szobraikat, a kagylóberakásos tálakat, a hagyományos harci bárdokat és a cápaisteneket ábrázoló figurákat. A legszebb darabok a nyugati tartományból, főleg a Marovo-lagúna falvaiból érkeznek. A minőség változó, ezért érdemes több helyen körülnézni és nyugodtan alkudhatunk, de mértékkel és barátságosan.
A kagylópénz láncait is megvásárolhatjuk, de vegyük figyelembe, hogy a valódi, hagyományos módon készült láncok drágák, mert elkészítésük heteket vesz igénybe. A kosarak, a pandanuszlevélből font táskák és az ékszerek jó ajándékok. Vásárlás előtt érdeklődjünk a kiviteli szabályokról, mert egyes természetes anyagokból, például teknőspáncélból vagy védett kagylókból készült tárgyak kivitele tilos és a hazaérkezéskor az uniós vámszabályok miatt is gondot okozhatnak.
Háborús emlékhelyek a város körül
Honiara a guadalcanali csata színhelye volt, ezért a város környéke tele van emlékhelyekkel. A legfontosabb a Skyline Ridge dombján álló amerikai emlékmű, a Solomon Peace Memorial Park. A márványfalakon a csata eseményeit örökítették meg, a dombról pedig szép kilátás nyílik a városra és az Iron Bottom Sound öblére. A Mount Austen magaslatán a japán békeemlékmű áll, ahol a csata japán áldozataira emlékeznek.
A város keleti részén húzódik a Bloody Ridge, más néven Edson-gerinc, ahol 1942 őszén az egyik legvéresebb ütközet zajlott a Henderson repülőtér birtoklásáért. A gerinc ma füves domb, egy kis emlékmű jelzi az eseményeket. Egy helyi vezetővel bejárva sokkal többet megtudhatunk, mert ők ismerik a lövészárkok, bunkerek és a harcok pontos helyét.
Fontos tudni, hogy a háborús helyszíneken és a környező dombokon fel nem robbant lőszer is lehet. Ezért mindig maradjunk a kitaposott ösvényeken és ne érjünk hozzá semmilyen fémtárgyhoz. A háborús helyszínek legtöbbje magánterületen fekszik, ezért kis belépődíjat kérhetnek.
Kirándulások Honiara környékén
A városból könnyen elérhető a Mataniko-vízesés, amely egy kb. másfél-kétórás gyalogtúrával közelíthető meg a Tuvaruhu falun át. Az ösvény dombokon és folyóvölgyön vezet, a vízesés egy barlang szájába zuhan, ahol denevérek élnek. A túrát mindig helyi vezetővel tegyük meg, mert az út egy része magánterületen halad és a vezető ismeri a biztonságos útvonalat.
Nyugatra, kb. 25 kilométerre a Vilu Háborús Múzeum egy szabadtéri gyűjtemény, ahol egy magánkert pálmái között amerikai és japán repülőgépek, ágyúk és járművek maradványai sorakoznak. A múzeumot egy helyi család tartja fenn, a gépek rozsdásak, de pont ez adja a hely különleges hangulatát. Útközben a Bonegi strandoknál két japán teherhajó roncsa fekszik közvetlenül a part közelében, az egyik orra szinte kiáll a vízből. Ezek sznorkellel is felfedezhetők és Honiara környékének legnépszerűbb kirándulóhelyei közé tartoznak.
A part mentén több kisebb strand is található, ahol hétvégente a helyiek piknikeznek. Úszás előtt mindig kérdezzünk helyieket, mert a folyótorkolatok környékén krokodilok és erős áramlatok is előfordulhatnak.
Kulturális események és zene
Honiara a szigetek kulturális életének központja is. A nemzeti ünnepeken, különösen a július eleji függetlenségi ünnep idején, a városban felvonulásokat, táncbemutatókat és sporteseményeket rendeznek. Ilyenkor hallhatjuk a bambuszzenekarok játékát is, amelyek különböző hosszúságú bambuszcsöveket papucstalppal ütve különleges, ritmikus zenét adnak. A hagyományos pánsíp a malaitai zene jellegzetes hangszere, a nagyobb ünnepeken több tucat zenész játszik együtt.
Egy nap Honiarában
Ha csak egy napunk van a fővárosban, a reggelt kezdjük a Központi Piacon, amikor még nincs nagy hőség és a kínálat is a legjobb. Utána sétáljunk át a Nemzeti Múzeumba, majd taxival menjünk fel a Skyline Ridge dombjára az amerikai emlékműhöz, ahonnan az egész várost és az öblöt láthatjuk. Ebédre a part menti éttermek egyikét válasszuk, ahol friss halat kínálnak.
Délután egy szervezett kirándulással felkereshetjük a Vilu Háborús Múzeumot és a Bonegi roncsokat, ahol sznorkelezhetünk is. A napot egy naplementével zárhatjuk a tengerparton, majd vacsorával valamelyik szálloda teraszán. Este taxival közlekedjünk és ne sétáljunk egyedül a sötét utcákon.
Rejtett kincs: a város keleti szélén, a Henderson repülőtér közelében álló kis amerikai emlékmű mellett gyakran átsiklanak a látogatók, pedig a repülőtér maga is történelmi hely. Ezt a leszállópályát építették a japánok, majd az amerikai tengerészgyalogosok elfoglalták és köré épült ki az egész guadalcanali csata. Egy kora reggeli séta a környéken, amikor a gépek még nem indulnak és a levegő is friss, segít elképzelni, mi zajlott itt egykor. A közelben a Betikama környékén kisebb háborús gyűjtemények és faragóműhelyek is vannak, ahol helyi faragók dolgoznak.
Fővároson túli úti célok
A Salamon-szigetek igazi kincsei a fővároson túl várnak. A szigetek között a közlekedés belföldi repülővel, komppal vagy motoros kenuval lehetséges, ezért érdemes egy-két fő területre koncentrálni és ott több napot tölteni. A legtöbb utazó a nyugati tartományt választja a lagúnák és a búvárhelyek miatt, de Malaita kultúrája, Guadalcanal háborús emlékei és a távoli Rennell is felejthetetlen élményt kínálnak.
Guadalcanal és az Iron Bottom Sound
Guadalcanal az ország legnagyobb szigete, belsejét sűrű esőerdő és meredek hegyek borítják, a legmagasabb csúcs a Mount Popomanaseu. A sziget belsejébe vezető túrák csak tapasztalt helyi vezetővel ajánlottak, mert az ösvények nehezen járhatók és több területen a földtulajdonosok engedélye szükséges.
A sziget északi partja előtt húzódik az Iron Bottom Sound, a Guadalcanal, a Florida-szigetek és Savo közötti tengerszakasz. Nevét azért kapta, mert a második világháborúban itt annyi hadihajó süllyedt el, hogy a tengerfenéket szinte acél borítja. A roncsok többsége mély vízben fekszik, ezért csak tapasztalt búvárok számára elérhető, de néhány sekélyebb helyen kezdők is merülhetnek. Honiarában több búvárközpont szervez merüléseket a roncsokhoz és a part menti korallzátonyokhoz.
A sziget keleti részén, a Henderson repülőtértől keletre kevésbé ismert háborús helyszínek, régi leszállópályák és partraszállási pontok vannak. Ezeket érdemes helyi vezetővel felkeresni, mert a hivatalos táblák ritkák és sok helyszín magánterületen fekszik.
Savo-sziget és Tulagi
Honiarától északra, kb. egy-másfél órás hajóútra fekszik Savo, egy kis vulkáni sziget, amelynek krátere ma is aktív. Savo leginkább a megapodiusz madarakról híres, amelyek a vulkáni hőtől meleg homokba rakják tojásaikat. A falusiak hajnalban kiássák a tojásokat, a látogatók pedig megnézhetik ezt a különleges hagyományt. A sziget körül gyakran látni delfineket és a meleg források is látogathatók. Savón néhány egyszerű, családi vezetésű szállás várja a vendégeket.
A Florida-szigetek közé tartozó Tulagi a brit gyarmati időkben a protektorátus fővárosa volt, egészen 1942-ig, amikor a japán megszállás és az azt követő harcok elpusztították. Ma csendes kis település, ahol régi gyarmati épületek maradványai, háborús emlékek és jó búvárhelyek találhatók. A környező vizekben több roncs fekszik, köztük hadihajók és repülőgépek. Tulagi Honiarából hajóval érhető el, az utat érdemes előre egyeztetni, mert a menetrend nem mindig rendszeres.
A Florida- és a Russell-szigetek
A Guadalcanaltól északra fekvő Florida-szigetek, helyi nevükön Nggela, csendes öblökkel, mangroveerdőkkel és kis falvakkal várják a látogatókat. A szigetcsoport közel van a fővároshoz, ezért hétvégi kirándulásnak is alkalmas, a szállások egyszerű, családi vendégházak. A környező vizekben jó sznorkelhelyek és háborús roncsok vannak.
A nyugatabbra fekvő Russell-szigetek egykor kókuszültetvényeiről voltak ismertek, a háborúban pedig fontos amerikai támaszpont működött itt. Ma csendes, kevéssé látogatott vidék, ahol a régi ültetvények és háborús maradványok között barangolhatunk. A szigetekre hajóval lehet eljutni, de a fel nem robbant lőszer miatt csak helyi vezetővel érdemes felfedezni a szárazföldi részeket.
A nyugati tartomány: Gizo és a környező szigetek
A Western Province, vagyis a nyugati tartomány a Salamon-szigetek legnépszerűbb úti célja. Központja Gizo, az ország második legnagyobb települése, amely Honiarából belföldi repülővel kb. egy óra alatt érhető el. A repülőtér egy kis szigeten, a Nusatupén van, ahonnan hajó viszi át az utasokat a városba.
Gizo kis, nyugodt kikötőváros piaccal, néhány bolttal, étteremmel és búvárközponttal. Innen indulnak a kirándulások a környező szigetekre és zátonyokhoz. A víz itt kristálytiszta, a korallzátonyok egészségesek, a halak sokfélesége kiemelkedő. A búvárok kedvelt célpontja a Toa Maru japán teherhajó roncsa, amely viszonylag sekély vízben fekszik és egy amerikai vadászrepülő maradványa is a közelben található.
Gizo közelében fekszik a Kennedy-sziget, más néven Kasolo vagy Plum Pudding Island. Ide úszott ki John F. Kennedy, a későbbi amerikai elnök 1943-ban, miután japán romboló kettévágta a PT-109 jelű torpedónaszádját. Kennedy és társai néhány napig a szigeten rejtőztek, amíg helyi felderítők rájuk nem találtak. A ma lakatlan kis szigetet fehér homok és pálmák borítják, ideális hely egy fürdésre és sznorkelezésre.
A Gizo körüli szigeteken, például a Fatboys és a Saeraghi környékén, egyszerű, de hangulatos szállások vannak a víz fölé épített bungalókkal. Itt a napok a sznorkelezés, a kajakozás és a pihenés körül forognak.
Munda és a Roviana-lagúna
Munda a New Georgia szigetén fekszik, a Roviana-lagúna partján. A háborúban fontos repülőtér volt, ma nemzetközi szinten is ismert búvárhely. A környező vizekben repülőgép-roncsok, hajóroncsok és barlangok várják a búvárokat, a lagúnán pedig kenuval vagy hajóval fedezhetjük fel a mangroveerdőket és a kis szigeteket.
Munda közelében található a Skull Island, egy kis sziget, ahol egy szentélyben régi harcosok és főnökök koponyáit őrzik. Ez a fejvadász korszakra emlékeztető hely a helyiek számára szent, ezért csak engedéllyel, helyi kísérővel és tiszteletteljes viselkedéssel látogatható. A Roviana-lagúna falvaiban hagyományos kenuépítést és faragást is láthatunk.
A környék háborús emlékei közé tartozik a Peter Joseph WWII Museum, egy helyi gyűjtő magánmúzeuma, ahol a környéken talált fegyverek, sisakok, palackok és használati tárgyak sorakoznak. A látogatás rövid, de érdekes betekintést ad a térség történetébe.
A Marovo-lagúna
A Marovo-lagúna a világ egyik legnagyobb sós vizű lagúnája, a New Georgia és a Vangunu szigetek körül húzódik. Több száz kis szigetet, mangroveerdőt, korallzátonyt és csatornát foglal magában. A lagúnát a búvárok és a sznorkelezők különösen kedvelik, a vízben teknősök, rájak, zátonycápák és színes halrajok úsznak.
A lagúna egyik ismert szállása az Uepi szigeten működik, ahol a vendégek közvetlenül a ház előtt merülhetnek egy meredek zátonyfalon. A lagúna falvaiban a helyiek fafaragásokat készítenek, főleg ében- és kagylóberakásos tárgyakat, amelyek az ország legkeresettebb kézműves termékei közé tartoznak. A lagúnai falvakban több egyszerű, közösségi vendégház is működik, ahol a helyi életet közelről ismerhetjük meg.
A Marovo-lagúna Honiarából belföldi repülővel érhető el, a Seghe repülőtérre, onnan hajóval jutunk tovább. A szállásokkal érdemes előre egyeztetni a transzfert, mert a közlekedés teljesen hajón zajlik.
Malaita és a Langa Langa-lagúna
Malaita az ország legnépesebb szigete, Guadalcanaltól keletre. Központja Auki, amely Honiarából komppal érhető el. Malaita a hagyományos kultúra egyik központja, itt erősen élnek a régi szokások, a kastom és a családi földek rendje.
A sziget nyugati partja előtt húzódik a Langa Langa-lagúna, ahol a helyiek évszázadok óta mesterséges szigeteket építenek korallkövekből. Ezeken a szigeteken falvak állnak, a lakók kenuval közlekednek. A lagúna arról is híres, hogy itt készül a hagyományos kagylópénz, a kis kagylókorongokból fűzött láncok, amelyeket ma is használnak menyasszonyváltságként és ünnepi ajándékként. A Laulasi és a Busu falvakban bemutatják a kagylópénz készítését, a látogatásért falusi díjat kérnek.
Malaita északi részén a Lau-lagúna szintén mesterséges szigeteiről ismert. A sziget belsejében több közösség ragaszkodik a régi hitvilághoz, ezért a látogatás itt különösen nagy tapintatot igényel. Malaita belsejébe csak helyi kísérővel és előzetes egyeztetéssel érdemes indulni.
Isabel és Choiseul
A kevésbé látogatott szigetek közül Santa Isabel az ország leghosszabb szigete, központja Buala. A sziget északi csücskében, az Arnavon-szigeteknél található az egyik legfontosabb tengeri teknősvédelmi terület, ahol a karetteknősök raknak tojást. A közösségi vezetésű természetvédelmi programot több falu közösen tartja fenn, a látogatást előre kell egyeztetni. Isabel belsejében esőerdő borította hegyek, folyók és kis falvak várnak, ahol a vendégeket egyszerű vendégházakban fogadják.
Choiseul a nyugati tartomány és Bougainville között fekszik és az ország egyik legkevésbé érintett vidéke. A sziget folyói, vízesései és korallzátonyai szinte teljesen érintetlenek, a falvakban a hagyományos élet még erősen jelen van. Choiseul elérése belföldi repülővel lehetséges, de a járatok ritkák, ezért itt különösen sok rugalmasságra van szükség. Aki valódi kalandot keres és nem zavarja az egyszerű ellátás, itt a Salamon-szigetek legeredetibb arcát ismerheti meg.
Búvárkodás a Salamon-szigeteken
A Salamon-szigetek a csendes-óceáni térség egyik legjobb, mégis kevéssé ismert búvárparadicsoma. A víz hőmérséklete egész évben kb. 27–30 fok, a látótávolság gyakran meghaladja a 30 métert, a zátonyokon pedig rengeteg korall, hal, teknős, rája és cápa él. A búvárhelyek egyik különlegessége a második világháborús roncsok sokasága, amelyek közül több sekély vízben, akár sznorkellel is látható.
A legfontosabb búvárközpontok Honiarában, Gizóban, Mundában és a Marovo-lagúnán működnek. Egy merülés ára kb. 80–120 euró, a többnapos csomagok és a tanfolyamok kedvezőbbek lehetnek. Fontos tudni, hogy az országban csak egy dekompressziós kamra van, Honiarában és ez nem mindig üzemel. Ezért mindig megbízható, engedéllyel rendelkező szervezővel merüljünk, tartsuk be a biztonsági előírásokat és olyan biztosítást kössünk, amely a légi mentést is fedezi.
A nem búvárok számára is bőven akad látnivaló. A sznorkelezés szinte minden szállásról lehetséges, a lagúnákban kajakkal, kenuval vagy állószörffel evezhetünk. A korallzátonyokat ne érintsük meg és használjunk zátonybarát naptejet, mert a szigetek élővilága rendkívül sérülékeny.
Falusi szállások és közösségi turizmus
A Salamon-szigeteken a turizmus nagy része kis, családi vagy közösségi vezetésű szállásokon zajlik. Ezek a vendégházak egyszerűek, sokszor helyi anyagokból, levélfedéssel épültek, a víz fölé nyúló teraszokkal. Az áram gyakran csak napelemről vagy generátorról, este néhány órára áll rendelkezésre, a meleg víz ritka, a fürdés esővízzel vagy folyóvízzel történik. Az étkezés általában benne van az árban, a vendégek a család által főzött ételeket kapják.
Az ilyen szállás ára kb. 40–100 euró fejenként éjszakánként, teljes ellátással. A nagyobb, kényelmesebb üdülők ennél jóval drágábbak, kb. 150–300 euróba kerülnek éjszakánként. A falusi szállásokon a vendégek részt vehetnek a helyiek mindennapjaiban, halászni mehetnek, megtanulhatják a kókuszreszelés vagy a kenuevezés fortélyait és esténként a közös vacsoránál hallhatják a helyi történeteket.
A falusi szállások foglalása sokszor e-mailben vagy telefonon történik, a válasz napokig is késhet. Érdemes jóval előre tervezni és a transzfert is a szállással egyeztetni. A látogatás során a falusi szabályokat mindig tartsuk be és ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzük meg a vendéglátónkat.
Kelet-Rennell és a Tegano-tó
A legdélebbi tartományban fekvő Rennell egy kiemelt korallsziget, keleti része 1998 óta az UNESCO világörökség része. Itt található a Tegano-tó, a csendes-óceáni szigetvilág legnagyobb tava, amely egykor lagúna volt, ma brakkvíz tölti ki. A tóban kis szigetek, mészkőbarlangok és endemikus fajok, többek között ritka madarak és kígyók élnek.
Rennell nehezen elérhető, a belföldi járatok ritkán indulnak és a szállás egyszerű falusi vendégházakra korlátozódik. Az UNESCO a helyszínt a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára tette a fakitermelés és az invazív fajok miatt. Aki ide utazik, valódi felfedezésre számíthat, de csak tapasztalt, rugalmas utazóknak ajánljuk.
Temotu és a Santa Cruz-szigetek
Az ország legkeletibb tartománya, Temotu, Vanuatu közelében fekszik és a Salamon-szigetek legtávolabbi része. A Santa Cruz-szigetek központja Lata, ahová belföldi repülővel lehet eljutni, de a járatok ritkák. A tartomány a hagyományos tollpénzről híres, amelyet egykor a Santa Cruz-szigeteken készítettek apró madártollakból és ma múzeumi ritkaságnak számít. A távoli szigeteken, például Tikopián és Anután polinéz kultúrájú közösségek élnek, amelyek hagyományai jelentősen eltérnek a melanéz többségtől.
Temotu felkeresése csak nagyon rugalmas, tapasztalt utazóknak ajánlott, mert a közlekedés kiszámíthatatlan, a szállás alapvető és a tartomány nagy részében nincs mobiltérerő. A tartomány cserébe olyan helyeket kínál, ahová évente csak néhány külföldi jut el.
Útvonaljavaslat két hétre
Egy kéthetes utazás jellemzően Honiarában kezdődik, ahol két-három nap elég a város, a háborús emlékhelyek és a Bonegi roncsok megismerésére. Innen belföldi repülővel a nyugati tartományba érdemes továbbmenni. Gizóban három-négy nap elég a búvárkodásra, a Kennedy-szigetre és a környező szigetekre, majd hajóval vagy repülővel Mundába juthatunk, ahol két-három napot tölthetünk a Roviana-lagúnán.
A Marovo-lagúna egy újabb négy-öt napot érdemel, főleg ha búvárkodni szeretnénk. Visszafelé Honiarában még egy napot hagyjunk tartaléknak, mert a belföldi járatok gyakran késnek vagy elmaradnak és a nemzetközi járatot nem szeretnénk lekésni. Aki a kultúra iránt érdeklődik, Malaitát vagy Savót is beillesztheti az útba, ehhez legalább két-három nap szükséges.
Fontos, hogy a Salamon-szigeteken a túl feszes program nem működik. A hajók és repülők indulása az időjárástól és a helyi körülményektől függ, ezért minden szakaszra számoljunk tartaléknappal.
Rejtett kincs: a nyugati tartományban fekvő Tetepare a dél-csendes-óceáni térség egyik legnagyobb lakatlan szigete. A sziget sűrű esőerdejét és partjait egy helyi természetvédelmi egyesület védi, amely egyszerű ökoszállást üzemeltet a vendégeknek. Itt bőrteknősök raknak tojást a homokba, a vízben dugongok, teknősök és cápák úsznak, az erdőben pedig ritka madarakat láthatunk. A látogatást előre kell egyeztetni, Mundából vagy Gizóból hajóval érhető el. A szállásdíj egy része a sziget védelmét szolgálja.
Gasztronómia
A salamon-szigeteki konyha egyszerű, friss és a természet adta alapanyagokra épül. A falvakban az emberek nagy része ma is abból él, amit a kertben megtermel és a tengerből kifog, ezért a mindennapi étkezés a gyökérzöldségek, a kókusz és a hal körül forog. A városokban a rizs és a konzervhal is általános lett, a vendéglőkben pedig a kínai, az ausztrál és a nemzetközi konyha hatása is érződik. Aki megismerné a valódi helyi ízeket, a piacokon és a falusi szállásokon találja meg őket.
Gyökérzöldségek, kókusz és a földkemence
A szigeteki étkezés alapja az édesburgonya, amelyet itt kumarának hívnak, valamint a taró, a jamgyökér, a manióka és a kenyérfa termése. Ezeket főzve, sütve vagy kókuszkrémben párolva készítik. A kókusz szinte minden ételben jelen van, a reszelt húsából kinyert krémmel ízesítik a zöldségeket, a halat és a desszerteket.
A hagyományos ünnepi főzési mód a motu, a földbe ásott kemence. A forró kövek közé banánlevélbe csomagolt ételeket tesznek, a gödröt levelekkel és földdel takarják és az étel órákig párolódik. Így készül a malac, a hal, a csirke és a zöldség is. A falusi ünnepeken és esküvőkön a motu elengedhetetlen és ha meghívást kapunk, ne utasítsuk vissza.
A sziget egyik jellegzetes étele a pudding, amely nem édes desszert, hanem reszelt maniókából, taróból vagy banánból kókuszkrémmel készült, levélbe csomagolt, sült tészta. Gyakran mellé kerül a csúszós káposzta, egy leveles zöldség, amelyet kókuszkrémben párolnak és amely a szigetek egyik leggyakoribb köretnövénye.
Halak és tenger gyümölcsei
A tenger a salamon-szigeteki konyha legnagyobb kincsestára. A tonhal, a makréla, a zátonyhalak, a tengeri rák és a homár a part menti falvakban mindennapi étel. A halat grillezve, kókuszkrémben párolva vagy levélben sütve készítik, a piacokon pedig sült halat rizzsel vagy főtt kumarával is vehetünk útravalónak.
A pálmatolvaj rák, más néven kókuszrák egyes szigeteken csemegének számít, de a faj sok helyen veszélyeztetett, ezért mi inkább ne rendeljük. A tengeri teknős húsát is felkínálhatják egyes falvakban, ezt szintén utasítsuk vissza, mert a teknősök védett fajok.
A nyugati tartományban, Noro városában működik egy nagy tonhalfeldolgozó üzem, így a helyi konzerv tonhal az egész országban kapható és sok családi étkezés része. A piacokon árult füstölt hal és a szárított tintahal is népszerű, főleg a hosszabb utazásokhoz.
Gyümölcsök, diók és italok
A szigeteken egész évben bőven van trópusi gyümölcs. A papaja, a mangó, az ananász, a banán sokféle változata és a görögdinnye olcsón kapható a piacokon. Különlegesség a ngali dió, amely egy helyi fa termése, nyersen, pörkölve vagy sütemények részeként is fogyasztják és egyre több helyen dolgozzák fel exportra is.
A legnépszerűbb ital a friss kókuszlé, amelyet közvetlenül a dióból isznak. A helyi sör a Solbrew, amelyet Honiarában főznek és szinte minden étteremben és boltban megtalálható. A szállodákban és az éttermekben importált borokat és röviditalokat is kapunk, de ezek drágák. A falvakban az alkoholfogyasztás sok helyen nem szokás, egyes közösségekben kifejezetten tiltott, ezért ott tartózkodjunk tőle.
A bételdió nem étel, de mindenhol jelen van. A helyiek a diót bors levelével és oltott mésszel rágják, ettől a szájuk és a fogaik vörösre színeződnek. A bétel enyhén élénkítő hatású és a társas élet része. Ha megkínálnak vele, udvariasan elutasíthatjuk, a kipróbálása nem ajánlott, mert rendszeres használata egészségkárosító.
Ünnepi étkezés és falusi vendéglátás
A salamon-szigeteki kultúrában az étel a közösség és a tisztelet kifejezője. A nagy családi és falusi eseményeken, például esküvőkön, temetéseken, templomszenteléseken vagy egy új ház átadásán, hatalmas lakomát rendeznek, amelyre az egész falu összeadja a terményt, a disznókat és a halat. A lakomák előkészítése napokig tart, a földkemencéket hajnalban rakják meg, az ételt pedig ünnepélyesen osztják szét a családok között.
A vendéget a falvakban mindig megkínálják, még akkor is, ha a családnak kevés jut. Udvarias dolog legalább egy keveset elfogadni és megkóstolni, akkor is, ha az étel szokatlan számunkra. Ha hosszabb ideig maradunk egy faluban, illik valamivel hozzájárulni a közös asztalhoz, például rizzsel, cukorral, teával vagy konzervvel, amit a vendéglátónk családja szívesen fogad. Az étkezés előtt sok helyen közös imát mondanak, ezt csendben várjuk meg.
Étkezési illem és egészség
A csapvíz a Salamon-szigeteken nem iható, ezért mindig palackozott, forralt vagy szűrt vizet igyunk és jéggel is legyünk óvatosak. A falusi szállásokon általában esővizet gyűjtenek, amelyet forralás után isznak, ezt érdemes megkérdezni. A nyers saláták és a hámozatlan gyümölcsök a városi éttermekben általában biztonságosak, de a piacon vett gyümölcsöt mindig mossuk meg vagy hámozzuk meg.
A halételeknél ritkán előfordulhat ciguatera, egy halméreg okozta mérgezés, amely bizonyos nagyobb zátonyhalak fogyasztása után léphet fel. Ezért kérdezzük meg a helyieket, mely halak biztonságosak az adott környéken, mert ők pontosan tudják, melyeket kell elkerülni.
Piacok és utcai ételek
A honiarai Központi Piacon és a vidéki piacokon sült halat, főtt kumarát, kókuszkrémes puddingot és friss gyümölcsöt vehetünk, sokszor banánlevélbe csomagolva. A piac szélén kis bódékban teát, kávét és fánkszerű sült tésztát árulnak, amelyet a helyiek reggelire esznek. Gizóban és Aukiban a kikötő melletti piacokon a halászok közvetlenül a hajóról árulják a reggeli fogást. Érdemes bátran kóstolgatni, de mindig frissen sült vagy főtt ételt válasszunk és figyeljünk a tisztaságra.
A kínai vegyesboltokban szinte minden kapható a konzervtől a kekszig, a tésztától a rizsig. Ezek a boltok a vidéki településeken is megtalálhatók és a hosszabb hajóutak előtt itt szerezhetjük be az élelmet és az ivóvizet.
Hol és mennyiért együnk?
Honiarában a szállodák éttermei mellett több kínai, ázsiai és nemzetközi vendéglő működik. Egy főétel egy egyszerűbb étteremben kb. 80–150 Salamon-szigeteki dollárba, vagyis kb. 8–16 euróba kerül, a szállodai éttermekben ennél jóval többe. A piacon és az utcai standokon kb. 20–50 dollárért is jóllakhatunk.
A vidéki szállásokon az étkezés általában benne van az árban, ilyenkor a család által készített ételeket kapjuk. Ha különleges étrendet követünk, például vegetáriánusak vagyunk vagy ételallergiánk van, ezt mindig előre jelezzük. A távoli szigeteken a választék korlátozott, ezért aki nassolni szeret, vigyen magával némi tartós élelmiszert Honiarából.
Ez a foglalási kereső egy utazási partnerem szolgáltatásán keresztül jelenik meg, amely sütiket használhat.
Közlekedés
A Salamon-szigetek közlekedése lassú és sokszor kiszámíthatatlan. Az országban kevés út van, a szigetek között repülővel, komppal vagy motoros kenuval közlekedünk, ezért az utazás tervezése több időt igényel, mint más úti céloknál. A türelem és a rugalmasság itt a legfontosabb útitárs.
Budapestről a Salamon-szigetekre
Budapestről nincs közvetlen járat a Salamon-szigetekre, az út legalább két-három átszállással jár. A leggyakoribb útvonal a Közel-Keleten vagy Ázsián át vezet Ausztráliába, általában Brisbane-be, ahonnan a Solomon Airlines és más légitársaságok repülnek Honiarába. További lehetőség a Fidzsi-szigeteki Nadin, a vanuatui Port Vilán vagy a pápua új-guineai Port Moresbyn keresztül érkezni.
A teljes utazás az átszállásokkal együtt kb. 30–40 óra, a retúr repülőjegy ára kb. 700 ezer–1,3 millió forint, a szezontól és a foglalás időpontjától függően. Ha Ausztrálián keresztül utazunk, az átszálláshoz ausztrál elektronikus utazási engedély is szükséges lehet, ezt mindig ellenőrizzük. Mivel a csendes-óceáni járatok gyakran késnek vagy elmaradnak, az átszállásoknál hagyjunk bőséges időt és ha lehet, egy jegyen utazzunk.
Késett vagy törölték a járatod?
Ha legalább 3 órás késéssel érkeztél meg, törölték a járatodat vagy túlfoglalás miatt nem szállhattál fel, az uniós szabályok szerint akár 600 euró kártérítés is járhat neked. A Compensair helyetted intézi az ügyet a légitársasággal, jutalékot pedig csak akkor fizetsz, ha sikerrel jár. Én is őket használom, ha késik a járatom.
Érkezés és reptéri transzfer
A nemzetközi járatok a Henderson repülőtérre érkeznek, amely Honiarától keletre, kb. 10–12 kilométerre van. A repülőtérről taxival vagy szállodai transzferrel juthatunk be a városba. A taxinak nincs taxiórája, ezért beszállás előtt mindig egyezzünk meg az árban, ami kb. 100–200 Salamon-szigeteki dollár. Sok szálloda ingyenes vagy kedvező árú transzfert kínál, ezt érdemes a foglaláskor egyeztetni, különösen esti érkezésnél.
Belföldi repülés
A szigetek közötti közlekedés legkényelmesebb módja a belföldi repülés. A Solomon Airlines kisebb gépekkel repül Honiarából többek között Gizóba, Mundába, Seghébe a Marovo-lagúnához, Aukiba, Isabelre, Choiseulra és Rennellre. Egy egyirányú jegy kb. 150–250 euróba kerül. A gépek kicsik, ezért a poggyászkeret szigorú, általában kb. 16 kilogramm, a túlsúlyért külön kell fizetni.
A belföldi menetrend gyakran változik, a járatok késhetnek vagy elmaradhatnak az időjárás vagy műszaki okok miatt. Indulás előtt mindig erősítsük meg a járatot és ne tervezzünk szoros csatlakozást a nemzetközi járathoz. Sok vidéki repülőtér csak egy füves vagy korallos leszállópálya egy kis váróházzal, ahonnan hajó visz tovább a szállásra.
Komp és hajó
A legtöbb helyi utas hajóval közlekedik a szigetek között. Honiarából gyorskompok indulnak Malaitára, Aukiba, az út kb. 3–4 óra. A nyugati tartományba és a távolabbi szigetekre teherhajók és személyhajók is járnak, de ezek lassúak, az út akár egy-két napig is tarthat és a kényelem minimális.
A rövidebb távolságokon, a lagúnákban és a szigetek között motoros kenuk szállítják az utasokat. Ezek gyorsak, de a nyílt tengeren hullámos időben kényelmetlenek és veszélyesek lehetnek. Mindig ellenőrizzük, hogy van-e a hajón mentőmellény és ha lehet, vigyünk sajátot. Ne szálljunk túlterhelt hajóra és rossz időben inkább várjunk egy napot.
A kompok és a személyhajók menetrendjét a honiarai kikötőben vagy a hajótársaságok irodáiban érdemes megkérdezni, mert a hivatalos tájékoztatás sokszor hiányos. A jegyeket általában indulás előtt, a helyszínen kell megvenni, készpénzben. A hosszabb utakra vigyünk magunkkal ivóvizet, élelmet, esőkabátot és vízhatlan zsákot a csomagjainknak, mert a hajók fedélzetén a hullámok és az eső könnyen eláztatják a holmit.
Autóbérlés és helyi közlekedés
Honiarában néhány helyi cég kínál autóbérlést, főleg terepjárókat. Az utak azonban kevesek, csak Guadalcanalon és Malaitán vannak hosszabb útszakaszok, sokuk kátyús, a hidak egy része tönkrement. A Salamon-szigeteken bal oldali közlekedés van. Az utakon gyakran gyalogosok, gyerekek és állatok vannak, éjszaka nincs közvilágítás, ezért sötétben ne vezessünk. A bérléshez magyar jogosítvány mellé nemzetközi vezetői engedélyt is vigyünk és a kölcsönzővel egyeztessük a feltételeket.
Biztonság az utakon
A Salamon-szigeteken a közúti közlekedés kockázatos. A balesetek gyakoriak a gyorshajtás, a gyenge vezetési szokások és a rossz műszaki állapotú járművek miatt. Előzésnél legyünk különösen óvatosak, mert a gyorsan haladó autókból néha kinyitják az ajtót, hogy a bételt az útra köpjék. Baleset esetén a helyszínen kell megvárni a rendőrséget, ha pedig ez nem biztonságos, a legközelebbi rendőrőrsre kell menni.
Esős időszakban az utak egy része járhatatlanná válhat, a folyókon átvezető gázlók megáradnak, a hidakat elmoshatja a víz. Ha mégis autót bérelünk, mindig tankoljunk tele Honiarában, mert vidéken kevés a benzinkút és vigyünk magunkkal vizet és élelmet.
Közlekedés a lagúnákon és a vidéki szigeteken
A nyugati tartományban és a lagúnákon a közlekedés szinte kizárólag vízen zajlik. A szállások saját hajóval hozzák el a vendégeket a repülőtérről és ők szervezik a kirándulásokat is. A Gizo és Munda közötti utat hajóval vagy repülővel tehetjük meg, a hajó kb. 2–3 óra és útközben szép lagúnákon és szigetek mellett haladunk el. A hajóbérlés ára az üzemanyag miatt magas, egy egész napos hajós kirándulás kb. 80–200 euróba kerülhet, a távolságtól függően.
Malaitán és Guadalcanal vidéki részein a közlekedés teherautók platóján vagy kisbuszokkal zajlik, amelyek nem menetrend szerint, hanem telítettség szerint indulnak. Ezek olcsók, de lassúak és kényelmetlenek. Turistaként érdemesebb a szállás által szervezett sofőrt igénybe venni, ami drágább, de biztonságosabb és megbízhatóbb.
Mennyi időt tervezzünk?
A Salamon-szigeteken az utazás tempója egészen más, mint Európában. Egy rövid hajóút is elhúzódhat, ha a kapitány még vár a rakományra, a belföldi járatok pedig gyakran módosulnak. A helyiek ezt „Solomon time” néven emlegetik és mosolyogva fogadják. Ezért egy-egy sziget felkereséséhez legalább három-négy napot számoljunk és mindig hagyjunk tartaléknapot a nemzetközi járat előtt.
A közlekedés költségei a szállás mellett az utazás legnagyobb tételei, ezért érdemes egy vagy két területre koncentrálni. Aki egyszerre túl sok szigetet akar látni, ideje és pénze nagy részét utazással tölti.
Honiarában a legolcsóbb közlekedési eszközök a kisbuszok, amelyek a főúton közlekednek és egy út kb. 3–5 Salamon-szigeteki dollárba kerül. A buszok számozottak, de menetrend nincs, intéssel állíthatjuk meg őket. Taxi a városban sok van, ezekben is előre egyezzünk meg az árban. Sötétedés után mindig taxit használjunk és lehetőleg a szállásunk által ajánlott sofőrrel utazzunk.
Közbiztonság
A Salamon-szigetek közbiztonsága vegyes képet mutat. A brit külügy az ország egyetlen részére sem javasolja az utazás kerülését és a vidéki falvakban a vendégeket általában barátságosan fogadják. A fővárosban viszont a bűnözés nem ritka, a természeti veszélyek pedig komolyak, ezért az óvatosság és a helyi tanácsok betartása nagyon fontos.
Bűnözés Honiarában
Honiarában előfordulnak rablások, táskaszakítások, zsebtolvajlások és zaklatások, különösen a Központi Piac környékén és a város strandjain. A külföldieket gyakran kiszemelik, mert gazdagabbnak tűnnek. A rendőrség erőforrásai korlátozottak és sokszor lassan reagál. Éjszaka ne sétáljunk a városban, sötétedés után mindig taxival közlekedjünk.
Különösen óvatosnak kell lenni a város szélén lévő telepeken és a White River, a Lungga-híd, a Sun Valley, a Mataniko-híd, a Burns Creek és a Henderson repülőtér környékén. Ezeken a helyeken előfordultak utcai rablások, járműtámadások és rögtönzött útakadályok. Értékeinket ne mutogassuk, ne viseljünk feltűnő ékszert és a szállodai széfet használjuk. A szórakozóhelyeken a tűzvédelmi felszerelés gyakran hiányos, ezért figyeljük meg a kijáratokat.
A fővárosban a parlamenti ülésszakok, a választások és a politikai feszültség idején tüntetések is előfordulnak, amelyek gyorsan erőszakossá válhatnak. Ilyenkor rövid időn belül biztonsági korlátozásokat is bevezethetnek. A tüntetéseket és a politikai gyűléseket kerüljük el, kövessük a helyi híreket és tartsuk be a hatóságok utasításait.
Háborús örökség és természeti veszélyek
A második világháborúból fel nem robbant lőszer maradt az egész országban, állapota ismeretlen. Különösen óvatosnak kell lenni Honiarában a Hell's Point és a környező dombok, a New Georgia szigetek, Tulagi és a Russell-szigetek környékén. Fémtárgyakhoz soha ne nyúljunk és ezekre a helyekre csak helyi vezetővel induljunk.
A folyókban, a mangrovékban és a tengerparton is élnek sós vízi krokodilok, nagy példányokat Honiara strandjai közelében is láttak. A part menti vizekben bikacápák, pörölycápák és tigriscápák is előfordulnak. Ismeretlen vízbe soha ne menjünk be helyi tanács nélkül és a folyótorkolatoknál, a zátonyok szélén figyeljünk az erős áramlatokra. A korallok éles szélei könnyen megsebeznek, a sebeket a trópusi klíma miatt gondosan tisztítsuk.
Az ország a csendes-óceáni tűzgyűrűn fekszik, ezért földrengések és cunamik bármikor előfordulhatnak. A ciklonszezon általában novembertől májusig tart, ilyenkor heves esőzések, áradások és elmosott hidak nehezíthetik a közlekedést. Kövessük a helyi rádiót és az időjárás-előrejelzést és tartsuk be a hatóságok utasításait.
Egészségügy
A Salamon-szigeteken a malária, a dengue-láz és a zikavírus is jelen van. Utazás előtt legalább nyolc héttel keressünk fel egy trópusi orvosi rendelőt, ahol a malária megelőzéséről és a szükséges oltásokról tanácsot kapunk. A szúnyogok ellen hosszú ujjú ruha, szúnyogriasztó és szúnyogháló véd, különösen alkonyatkor és éjszaka.
Az egészségügyi ellátás nagyon alapszintű. A honiarai Nemzeti Kórházban gyakran hiányzik a vér, a gyógyszer és az alapvető felszerelés, a gizói kórház jobban felszerelt, de ott is előfordulnak hiányok. Súlyosabb esetben a betegeket Ausztráliába szállítják, ezért olyan utasbiztosítás szükséges, amely a légi mentést is fedezi. Az egyetlen dekompressziós kamra Honiarában van és nem mindig üzemel, ezt a búvároknak különösen fontos tudniuk. A vidéki utakra vigyünk magunkkal egy alapvető elsősegélycsomagot.
Törvények és helyi szokások
A Salamon-szigeteken a káromkodás törvénybe ütközik és komoly kártérítési igényt vagy akár szabadságvesztést is vonhat maga után. A kábítószer birtoklása és használata szigorúan tilos. Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat törvényellenes és a nyilvános szeretetmegnyilvánulás is megbotránkozást kelthet.
Az öltözködésben legyünk visszafogottak, a vállat és a térdet takarjuk el, különösen a nők. A strandruha a strandon kívül sértő lehet. Egyes helyek tabu területnek számítanak, ahová például csak férfiak léphetnek be, ezért mindig kérdezzük meg a vezetőnket vagy a szállásadónkat. Sok ösvény és strand egy közösség tulajdona, ilyenkor kis díjat kell fizetni a földtulajdonosnak, ezt indulás előtt tisztázzuk.
Biztonság vidéken és a vízen
A vidéki falvakban a bűnözés jóval ritkább, mint a fővárosban, a közösségek általában vigyáznak a vendégeikre. Ennek ellenére a vidéki Guadalcanal, a Honiarán kívüli egynapos kirándulások és Malaita felkeresése előtt mindig kérjünk helyi tanácsot, mert a földtulajdonosok közötti vitákból időnként feszültség alakulhat ki. A túraszervezők és a hajósok nem mindig tartják be a biztonsági és karbantartási előírásokat, ezért válasszunk megbízható, ajánlott szolgáltatót.
A szigetek közötti hajózás a legnagyobb kockázatok egyike. A motoros kenukon és a kisebb hajókon gyakran nincs elég mentőmellény, rádió vagy tartalék üzemanyag és az időjárás gyorsan változhat. Indulás előtt nézzük meg a hajó állapotát, kérdezzük meg, van-e rajta mentőfelszerelés és ha lehet, vigyünk saját mentőmellényt. Viharos időben ne induljunk el, akkor sem, ha a hajós szerint nincs veszély.
Digitális biztonság és konzuli segítség
A szállodák és kávézók nyilvános wifihálózatai gyakran nem biztonságosak, ezért banki ügyeket vagy személyes adatokat igénylő műveleteket ne ilyen hálózaton intézzünk. A bankkártyát fizetéskor ne adjuk ki a kezünkből és figyeljük a bankautomatákat, mert azokon is lehetnek adatlopó eszközök. A VPN használata az országban nem tiltott.
A Salamon-szigeteken nincs magyar külképviselet, konzuli ügyekben a legközelebbi, canberrai magyar nagykövetséghez fordulhatunk, címe 17 Beale Crescent, Deakin ACT 2600, Ausztrália, telefon: +61 2 6282 3226. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36. Uniós polgárként bármely uniós tagállam külképviseletéhez is fordulhatunk, ha az országban működik ilyen. A helyi segélyhívó számok a rendőrség 999, a mentők 111, a tűzoltóság 988.
Praktikus tippek
A Salamon-szigetekre utazás előtt több dolgot érdemes alaposan átgondolni, mert a helyszínen sok minden nehezebben intézhető, mint megszokhattuk. Az alábbi tudnivalók segítenek abban, hogy a pénz, a kommunikáció, a beutazás és a helyi szokások ne okozzanak meglepetést.
Pénz, kártyák és árak
Az ország pénzneme a Salamon-szigeteki dollár, 1 euró kb. 9–10 dollárt ér. Bankautomaták csak Honiarában, Gizóban, Mundában és Aukiban vannak és ezek sem mindig működnek, vagy kifogyhat belőlük a készpénz. Nemzetközi bankkártyát csak a nagyobb honiarai szállodák és éttermek fogadnak el, vidéken mindenhol készpénzzel fizetünk. Ezért mielőtt a fővárosból vidékre indulunk, vegyünk fel elegendő készpénzt és tartsunk magunknál kisebb címleteket is.
A Salamon-szigetek nem olcsó úti cél, főleg a közlekedés és a szállás miatt. Egy egyszerű falusi vendégház teljes ellátással kb. 40–100 euró fejenként éjszakánként, egy honiarai szálloda kb. 100–200 euró, egy kényelmes üdülő kb. 150–300 euró. A napi költség az utazás jellegétől függően kb. 80–250 euró. A borravaló nem szokás, de egy jó vezetőnek vagy a vendéglátó családnak szívesen fogadott apró ajándék vagy kis összeg.
Internet és mobil
A mobilhálózat Honiarában és a nagyobb településeken elérhető, a két fő szolgáltató az Our Telekom és a bmobile. Helyi SIM-kártyát útlevéllel vásárolhatunk a repülőtéren vagy a szolgáltatók honiarai irodáiban. A vidéki szigeteken és a lagúnákon a térerő gyenge vagy teljesen hiányzik, a szállások egy részén csak lassú, korlátozott internet van. Az utazás előtt töltsük le az offline térképeket és értesítsük a családunkat, hogy napokig elérhetetlenek lehetünk.
Az uniós roaming díjszabás itt nem érvényes, ezért a magyar SIM-kártya használata nagyon drága lehet. Jó megoldás lehet egy eSIM, amelyet még indulás előtt telepíthetünk, de a lefedettség ilyenkor is a helyi hálózattól függ.
Beutazás és vízum
Az Európai Unió és a Salamon-szigetek közötti vízummentességi megállapodás alapján a magyar állampolgárok turisztikai célból vízum nélkül utazhatnak az országba, bármely 180 napos időszakon belül legfeljebb 90 napra. Az útlevélnek az érkezéstől számítva legalább hat hónapig érvényesnek kell lennie és legalább két üres oldallal kell rendelkeznie. A határon kérhetik a visszautazást vagy továbbutazást igazoló jegyet, a szállásfoglalást és az elegendő anyagi fedezetet.
Az országban elektronikus vízumrendszer működik azoknak, akiknek vízum kell, a vízummentes utazókra ez a források szerint nem vonatkozik. A szabályok azonban változhatnak, ezért indulás előtt mindig ellenőrizzük a Konzuli Szolgálat oldalát és a Salamon-szigeteki bevándorlási hatóság tájékoztatását. Sárgaláz elleni oltás igazolása akkor szükséges, ha olyan országból érkezünk, ahol a sárgaláz terjedésének kockázata fennáll.
Nyelv, etikett és vasárnap
A hivatalos nyelv az angol, de a mindennapokban a pidzsin a közös nyelv. Néhány kifejezés megtanulása sok mosolyt hoz. A köszönés „halo”, a köszönöm „tanggio”, a kérem „plis”. A szigeteken a vendéget általában kíváncsian és barátságosan fogadják, a beszélgetések lassan indulnak és illik időt szánni rájuk.
A falvakba érkezéskor mindig keressük meg a falu vezetőjét vagy a szállásadónkat és mutatkozzunk be. Fényképezés előtt kérjünk engedélyt, különösen gyerekekről, idősekről és szent helyekről. A lakosság nagy része keresztény, a vasárnap a templomba járás és a pihenés napja. Ilyenkor sok bolt és szolgáltatás zárva tart, a falvakban a munka szünetel és a csendes viselkedést különösen értékelik.
Időeltolódás, áram és klíma
A Salamon-szigeteken Magyarországhoz képest télen tíz, nyáron kilenc órával később van. Az elektromos hálózat feszültsége kb. 220–240 volt, az aljzatok az ausztrál típusúak, ezért átalakítót kell vinnünk. Vidéken az áram gyakran csak generátorról vagy napelemről érkezik, ezért hasznos egy jó minőségű külső akkumulátor és egy fejlámpa.
Az éghajlat egész évben meleg és párás, a hőmérséklet kb. 25–32 fok. A szárazabb, kellemesebb időszak általában májustól októberig tart, ez a legjobb idő az utazásra és a búvárkodásra. Novembertől áprilisig több az eső és ilyenkor a ciklonok veszélye is nagyobb. A csomagba könnyű, gyorsan száradó ruhák, esőkabát, szúnyogriasztó, napvédő krém, kalap és zárt cipő kerüljön.
Szállásfoglalás és tervezés
A Salamon-szigeteken kevés a szálloda, a nemzetközi foglalási oldalakon főleg a honiarai és a nagyobb vidéki szállások szerepelnek. A falusi vendégházakat sokszor csak e-mailben vagy telefonon lehet lefoglalni és a válasz napokig is eltarthat. Érdemes a Tourism Solomons, a nemzeti turisztikai hivatal oldalán tájékozódni, ahol a szállások és a helyi szervezők elérhetőségei is megtalálhatók.
A foglaláskor mindig kérdezzük meg, mit tartalmaz az ár, van-e transzfer a repülőtérről vagy a kikötőből, van-e áram és ivóvíz és hogyan lehet fizetni. Sok helyen csak készpénzt fogadnak el, ezért ezt is előre tisztázzuk. Az utazás előtt hagyjuk meg a szállásaink elérhetőségét a családunknak, mert a vidéki szigeteken napokig elérhetetlenek lehetünk.
Ajándékok, fotózás és felelős utazás
A falusi szállásokra érdemes apró ajándékokat vinni a vendéglátó családnak és a gyerekeknek, például írószert, füzetet, horgászfelszerelést vagy hasznos háztartási eszközt. Az édességet inkább kerüljük, mert a fogorvosi ellátás a vidéken szinte elérhetetlen. Az ajándékot a szállásadónak adjuk át, aki eldönti, hogyan osztja szét.
A Salamon-szigetek élővilága rendkívül sérülékeny, ezért a korallzátonyokon soha ne álljunk rá a korallra, ne gyűjtsünk kagylót vagy korallt és ne vásároljunk teknőspáncélból vagy védett állatokból készült tárgyat. A műanyag hulladékot lehetőleg vigyük vissza Honiarába, mert a kis szigeteken nincs szervezett hulladékkezelés. A fotózásnál mindig kérjünk engedélyt és ha valaki nemet mond, azt tiszteljük.
Mire készüljünk még?
A Salamon-szigeteken a dolgok lassabban történnek, a tervek gyakran változnak és a kényelem sokszor alapszintű. Aki ezt elfogadja, cserébe érintetlen korallzátonyokat, barátságos falvakat és olyan történelmi helyszíneket talál, amelyek a csendes-óceáni térség legérdekesebbjei közé tartoznak. Érdemes a szállásokat előre lefoglalni, minden belföldi utat megerősíteni és az utazásra jóval több időt szánni, mint amennyit elsőre gondolnánk.
Egy jól megtervezett út után a Salamon-szigetek olyan emlékekkel ajándékoz meg, amelyeket kevés utazó mondhat el magáról, legyen szó egy hajnali merülésről egy hajóroncsnál, egy falusi lakomáról vagy egy naplementéről a Marovo-lagúna fölött.