Kiribati: Tarawa, a Karácsony-sziget és a lagúnák

Kiribati: Tarawa, a Karácsony-sziget és a lagúnák

Az oldalon partnerlinkek is vannak. Ha ezeken keresztül vásárolsz, jutalékot kaphatok, neked ez nem kerül többe.

A Csendes-óceán közepén, ahol az egyenlítő és a nemzetközi dátumvonal szinte keresztezi egymást, Kiribati 33 atollja szóródik szét egy akkora tengeri területen, amely nagyobb, mint az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi része. Az ország nevét a helyiek „Kiribasz”-nak ejtik, mert a gilberti nyelvben a „ti” betűpár „sz” hangot jelöl. A szárazföld összesen alig több mint 800 négyzetkilométer, a szigetek többsége pedig csak néhány méterrel emelkedik a tenger fölé. Aki ide utazik, nem luxusüdülőt keres, hanem a világ egyik legeldugottabb országát, ahol a napirendet még ma is a dagály, a halászat és a falusi közösségi ház, a maneaba szabja meg.

Az ország három nagy szigetcsoportból áll. Nyugaton a Gilbert-szigetek fekszenek, itt él a lakosság döntő többsége és itt van a főváros, Tarawa is. Középen a szinte lakatlan Főnix-szigetek húzódnak, a világ egyik legnagyobb tengeri védett területével. Keleten a Line-szigetek találhatók, köztük Kiritimati, vagyis a Karácsony-sziget, a világ egyik legnagyobb korallatollja. A három csoport három időzónában fekszik, a legkeletibb pedig az első lakott hely a Földön, ahol az új nap kezdődik. A hivatalos nyelv a gilberti és az angol, a lakosság túlnyomó része keresztény, a vasárnap pedig a templom és a pihenés napja, amit utazóként is tiszteletben kell tartanunk.

Kiribati brit gyarmat volt Gilbert- és Ellice-szigetek néven, 1979-ben vált függetlenné. A tarawai csata 1943-ban a csendes-óceáni háború egyik legvéresebb ütközete volt, a bunkerek és ágyúk ma is ott rozsdásodnak a parton. Az utazás Kiribatira hosszú és drága, a szálláshelyek egyszerűek, az ellátás szerény. Cserébe vendégszerető emberek, érintetlen lagúnák, a világ egyik legjobb csontkeszeg-horgászterülete és hatalmas madárkolóniák várnak.

Ez az útikalauz bemutatja a fővárost, Dél-Tarawát, a háborús emlékhelyeket, az északi falvakat és a külső atollokat, Kiritimati vad természetét, a helyi konyhát, a közlekedést, a közbiztonságot és a gyakorlati tudnivalókat. Kiribati látnivalók tekintetében nem a klasszikus értelemben vett turistacélpont. Itt az élmény maga a hely, a lassú szigeti élet és a csend. Aki vállalja a hosszú utat, olyan világot ismer meg, amelyről kevés magyar utazó tud mesélni és amelynek a jövője a tengerszint emelkedése miatt sokak szerint bizonytalan.

A főváros: Dél-Tarawa

Kiribati fővárosa a Tarawa-atoll, pontosabban annak déli, sűrűn lakott része, Dél-Tarawa. Ez nem egyetlen város, hanem egy kb. 35 kilométer hosszú, keskeny szárazföldi csík, amelyet töltésutak kötnek össze. Nyugati végén Betio, keleti végén a Bonriki repülőtér fekszik, a kettő között pedig egymásba olvadó települések sorakoznak. A kormányzati negyed Bairiki, itt van a parlament egy része, a minisztériumok és a bevándorlási hivatal. A parlament épülete Ambo településen áll, a lagúna partján.

Dél-Tarawán él az ország lakosságának közel fele, ezért a földsáv zsúfolt és a szigetek idilli képéhez képest első látásra meglepően városias. Hullámlemez tetős házak, kis üzletek, piacok és minibuszok váltják egymást, a lagúna felől pedig a sekély víz és a halászcsónakok látványa kíséri végig az utat. A hangulat ennek ellenére barátságos és nyugodt, az emberek mosolyogva köszönnek az idegennek, a gyerekek pedig gyakran utánaszólnak a „mauri” köszönéssel.

Betio és a második világháború emlékei

A legtöbb utazó a fővárosban elsőként Betio szigetét keresi fel, amely az atoll délnyugati csücskében fekszik. 1943 novemberében itt zajlott a tarawai csata, amelyben az amerikai tengerészgyalogosok három nap alatt foglalták el a japánok által erődítménnyé alakított szigetet. A harcokban több ezer katona esett el mindkét oldalon, a kis sziget pedig a csendes-óceáni háború egyik szimbóluma lett. Betio ma a főváros legnépesebb része, a háborús emlékek pedig a lakóházak, iskolák és kertek között bukkannak elő.

A legismertebb emlék a japán parancsnok, Sibaszaki Keidzsi admirális egykori parancsnoki bunkere, egy hatalmas betonépület, amely túlélte a bombázást. A part mentén nagy kaliberű partvédő ágyúk rozsdásodnak, amelyeket a hagyomány szerint Japán még a háború előtt vásárolt Nagy-Britanniától. A Red Beach partszakaszain és a mólónál, ahol a tengerészgyalogosok a zátonyon át a parthoz gázoltak, apálykor ma is látszanak a partraszálló járművek maradványai. Az emlékhelyek többsége ingyenesen megtekinthető és egymáshoz közel fekszenek, ezért gyalog is bejárhatók.

Érdemes reggel indulni, mert a parton nincs árnyék és a déli órákban a hőség igen erős. A helyiek közül többen szívesen vállalnak kis díjért idegenvezetést és a családi történetekből is sokat megtudhatunk a háborúról. A bunkerek egy része magánházak udvarán áll, ezért mindig kérjünk engedélyt, mielőtt belépünk és ne másszunk fel a romokra ott, ahol ez veszélyes. Fel nem robbant lőszer a mai napig előkerülhet, ha ilyet látunk, ne nyúljunk hozzá.

A csata emlékét több emlékmű is őrzi Betión, köztük amerikai és japán emlékhelyek, ahol a két ország veteránjai és leszármazottai rendszeresen megemlékeznek az elesettekről. A háborús múlt iránt érdeklődők számára a sziget kis területen sűrű emlékanyagot kínál, de érdemes előtte elolvasni a csata történetét, hogy a helyszínek valódi jelentést kapjanak. A helyiek tisztelettel kezelik az emlékhelyeket, ezért mi is viselkedjünk csendesen és ne hagyjunk szemetet magunk után.

Bairiki, Ambo és a kormányzati negyed

Betiótól keletre egy hosszú töltésút, a Nippon Causeway vezet Bairikire, a kormányzati központba. Itt vannak a minisztériumok, a bankok, a fő rakpart és több kisebb szálloda is. A Bairiki rakpartról indulnak a kompok és vízitaxik Észak-Tarawa felé, ezért aki az atoll északi részét is fel akarja fedezni, előbb-utóbb ide érkezik. A negyedben található a Függetlenség parkja, ahol minden évben a július közepi nemzeti ünnep fő eseményei zajlanak.

Bairikitől keletre következik Nanikai, Teaoraereke, majd Ambo, ahol a lagúna partján a parlament modern épülete áll. A Maneaba ni Maungatabu, vagyis a parlament, a hagyományos közösségi ház formáját idézi, magas, csúcsos tetővel. Az épületet kívülről bárki megtekintheti, az ülésszakok idején pedig a látogatók előzetes egyeztetés után a karzatról is figyelhetik a munkát. Teaoraereke és Bikenibeu között több katolikus és protestáns templom is áll, ezek a vasárnapi istentiszteletek idején telnek meg igazán.

Piacok, kézművesség és a helyi élet

Dél-Tarawa legjobb élménye a mindennapi élet megfigyelése. A Bairiki és Betio környéki kis piacokon friss halat, kókuszdiót, kenyérgyümölcsöt és pandanusztermést árulnak, az asszonyok pedig fonott kosarakat, legyezőket és gyöngyház ékszereket is kínálnak. A kiribati kézművesség legszebb darabjai a pandanuszlevélből font szőnyegek és a kagylóból készült nyakláncok. Vásárlás előtt érdemes tudni, hogy a szalmából és kagylóból készült tárgyakat Ausztrália és Új-Zéland vámja elkobozhatja, ha az utunk arrafelé vezet tovább.

A maneaba, a falu közösségi háza minden település szíve. A hatalmas, oldalt nyitott épületekben tartják a gyűléseket, az ünnepeket és a táncokat és itt fogadják a vendégeket is. Látogatóként csak meghívásra vagy kísérővel lépjünk be és mindig vegyük fel a helyi szokásokat. A maneabában nem szabad állva járkálni a beszélők előtt és a helyieket követve a földre ülünk. Ha ünnepre, úgynevezett botakira hívnak, az nagy megtiszteltetés és illik egy kis ajándékot, például dohányt, rizst vagy kekszet vinni.

Bikenibeu, Bonriki és a keleti földsáv

A földsáv keleti része, Bikenibeu és Bonriki környéke csendesebb, mint Betio és Bairiki. Itt található a repülőtér, több iskola, a fő oktatási intézmények és néhány szálláshely, amely a korai vagy késő esti járatok miatt praktikus választás. A part mentén a házak között kókuszpálmák sorakoznak, a lagúna felőli oldalon pedig a sekély vízben a halászok hálóval és dárdával keresik a halat. Bonrikin található a főváros ivóvízkészletének nagy része is, a földalatti édesvízlencse, ezért a terület egy része védett.

Ezen a részen érdemes kerékpárral vagy minibusszal lassan végigmenni és megállni egy-egy kis boltnál, ahol hideg italt és helyi édességet lehet venni. A helyiek szívesen beszélgetnek és sokat lehet tanulni arról, hogyan alkalmazkodik az élet a szűk szárazföldhöz és a tenger közelségéhez. A keleti földsáv a naplemente és a csillagos ég megfigyelésére is kiváló, mert itt kevesebb a fény és a forgalom.

A főváros boltjaiban a választék az import miatt változó, néha napokig nincs friss gyümölcs vagy bizonyos alapvető cikkek. Ha speciális igényünk van, például egy bizonyos gyógyszer, naptej vagy élelmiszer, azt mindenképpen hozzuk magunkkal. A nagyobb szupermarketek Betión és Bairikin vannak, ezekben a legszélesebb a kínálat és itt lehet a legkönnyebben készpénzt felvenni a közeli bankautomatákból.

Egy nap Dél-Tarawán

Ha csak egy napunk van a fővárosban, kezdjük reggel Betión, a háborús emlékhelyekkel, amíg a hőség még elviselhető. Délelőtt látogassunk el a Betio-i piacra, ahol a halászok kirakják a hajnali fogást, majd minibusszal menjünk át a Nippon Causeway töltésúton Bairikire. Ebéd után érdemes megnézni a Függetlenség parkját és a rakpartot, ahonnan a hajók indulnak, majd továbbmenni Ambóba, a parlament épületéhez.

Délután Teaoraereke és Bikenibeu között a templomok és a falusi maneabák mellett haladhatunk el, este pedig a keleti földsávon nézhetjük meg a naplementét. Vacsorára egy szállodai étteremben vagy egy kis kifőzdében kóstoljunk friss halat. Ha több időnk van, a második napot érdemes Észak-Tarawára szánni, ahol a hagyományos falusi élet sokkal jobban megmutatkozik.

Rejtett kincs: a Bikenibeu és Bonriki közötti partszakaszon, a repülőtér közelében is állnak második világháborús betonbunkerek, amelyeket a legtöbb turista kihagy. A lagúna felőli oldalon apálykor kilométereken át járható a homokos zátony, ahol a helyi asszonyok kagylót gyűjtenek, a naplemente pedig a sekély víz felett különösen szép. A környék nyugodtabb, mint Betio és jó választás egy utolsó sétára a hazautazás előtt. Apálykor gumipapucsot vigyünk, mert a korallok és a kagylóhéjak élesek, a dagály pedig gyorsan visszatér, ezért ne menjünk túl messzire a parttól.

Fővároson túli úti célok

Kiribati igazi arca a főváros zsúfolt földsávján túl mutatkozik meg. A külső atollokon a falvak csendesek, a lagúnák tiszták, az emberek pedig a hagyományos életmód szerint élnek. Ezekre a helyekre eljutni időbe és szervezésbe kerül, a belföldi járatok ritkák, a hajók menetrendje bizonytalan, a szállás pedig sokszor egyszerű vendégház vagy családnál töltött éjszaka. Aki ezt vállalja, olyan Csendes-óceánt lát, amilyet a képeslapok ritkán mutatnak.

Észak-Tarawa

Az atoll északi része, Észak-Tarawa mindössze egy rövid hajóútra van Bairikitől, mégis teljesen más világ. Itt nincs aszfaltút, nincsenek minibuszok, a falvakat gyalogösvények kötik össze, a szigetek között pedig apálykor a sekély vízben gázolva lehet átkelni. A házak nagy része hagyományos módon, kókuszpálma törzséből és pandanuszlevélből készül, minden faluban áll egy maneaba, a part mentén pedig halászcsónakok pihennek.

A kompok Bairiki rakpartjáról indulnak, általában a kora délutáni órákban és reggel térnek vissza Dél-Tarawára. Szombatonként jellemzően nincs járat, a pontos indulást érdemes a szálláson megkérdezni. Vízitaxival is el lehet jutni az északi falvakba, a menetidő az árapálytól függően fél és másfél óra között van és nem ritka, hogy az utolsó szakaszt térdig érő vízben kell megtenni. Az északi részen néhány egyszerű ökoszállás és családi vendégház fogadja a látogatókat, az ár általában tartalmazza a teljes ellátást.

Észak-Tarawán a legjobb program a lassú felfedezés. Sétálhatunk a falvak között, megnézhetjük, hogyan készül a kókuszszirup és a pálmabor, vagy elkísérhetjük a halászokat a lagúnára. Az óceáni oldalon a zátony mentén apálykor hosszú séták tehetők, a lagúna felőli partokon pedig nyugodt, tiszta vízben fürödhetünk. Ez utóbbi nagy különbség a déli résszel szemben, ahol a lagúna szennyezettsége miatt a fürdés nem ajánlott.

Abaiang

Tarawától északra fekszik Abaiang, a Gilbert-szigetek egyik legszebb atollja, amely hajóval néhány óra alatt vagy rövid belföldi járattal érhető el. A hosszú, keskeny szigetsoron több tucat falu húzódik, a lagúna kék és türkiz árnyalatai pedig sokkal tisztábbak, mint a fővárosnál. Abaiangon kapott helyet az első katolikus misszió a Gilbert-szigeteken, a falvakban ma is több régi templom áll, köztük egy különösen festői, fehér falú épület a lagúna partján.

Az atollon néhány egyszerű ökoszállás működik, ahol a vendégek hagyományos stílusú, a víz fölé vagy a part közelébe épített kunyhókban alhatnak. A program itt is a lagúnához kötődik, sznorkelezés, kajakozás, horgászat és a falusi élet megismerése. Abaiang egyes részein a tengerszint emelkedése már érzékelhető, a helyiek több helyen áthelyezték a házaikat a part közeléből. A látogatók itt testközelből láthatják, mit jelent a klímaváltozás egy alacsony fekvésű atollon.

Falusi szállás a külső szigeteken

A külső szigeteken a legtöbb utazó egyszerű vendégházban vagy egy helyi családnál száll meg. A szobák általában tiszták, de egyszerűek, sok helyen nincs folyóvíz, az áramot napelem vagy generátor adja és a mosdás esővízzel történik. A szállás ára rendszerint tartalmazza az étkezést, amely friss halból, rizsből, kenyérgyümölcsből és kókuszból áll. Kényelmetlenség helyett inkább élményként érdemes kezelni, mert közben bepillanthatunk egy kiribati család mindennapjaiba.

A falusi tartózkodás során a vendéget általában a maneabában mutatják be a közösségnek, ahol a falu idősebb férfijai üdvözlik. Ilyenkor illik néhány szót szólni és elfogadni a felkínált ételt vagy kókuszt. A falvakban az idő lassabban telik, a nap a dagály és a fény ritmusához igazodik. Este a családok együtt ülnek, énekelnek, beszélgetnek és sokszor a vendéget is bevonják. Vigyünk magunkkal elemlámpát, szúnyogriasztót és elegendő készpénzt, mert a falvakban sem bolt, sem bankautomata nincs.

Butaritari és Makin

Az ország északi részén fekszik Butaritari, a Gilbert-szigetek egyik legcsapadékosabb és legzöldebb atollja. A bőséges eső miatt itt jóval dúsabb a növényzet, mint a többi szigeten, kenyérgyümölcsfák, banán és óriás mocsári taró nő mindenfelé. A második világháborúban Butaritari is a harcok színtere volt, 1942-ben amerikai kommandósok csaptak le a japán helyőrségre, majd 1943-ban amerikai csapatok foglalták el a szigetet. A part mentén ma is találhatók bunkerek, ágyúk és roncsok.

Butaritarihoz kötődik az irodalomtörténet egyik szép epizódja is. A skót író, Robert Louis Stevenson 1889-ben hosszabb ideig tartózkodott itt és a déli Abemama atollon, élményeit a Déli-tengeren című könyvében örökítette meg. A szomszédos kis Makin szigetén a helyi hagyomány szerint a gilberti őslakosok első szellemi központja volt, ezért Makin ma is fontos zarándokhelynek számít a kiribatiak számára. Butaritarira belföldi járat és hajó is közlekedik, a szállás itt is egyszerű vendégházakban lehetséges.

Kiritimati, a Karácsony-sziget

Az ország keleti végén, Tarawától több mint 3000 kilométerre fekszik Kiritimati, a Karácsony-sziget. A név a „Christmas” szó helyi kiejtéséből ered, mert James Cook kapitány 1777 karácsonyestéjén pillantotta meg a szigetet. Kiritimati a világ egyik legnagyobb korallatollja, a szárazföld a teljes ország területének közel felét adja. A szigetet hatalmas belső lagúnák, sós tavak és korallsíkságok tagolják, az egész terület pedig vadvédelmi rezervátum.

A sziget a világ egyik leghíresebb csontkeszeg-horgászterülete. A sekély, kristálytiszta vizű lagúnasíkságokon a horgászok gázolva, legyezőhorgászattal keresik a gyors, ezüstös halat, amelyet a fogás után visszaengednek. Mellette a mélytengeri sporthorgászat is népszerű, a nyílt óceánon tonhal, vitorláshal és makréla kerülhet horogra. A horgászturizmus a sziget legfontosabb bevételi forrása, ezért több szálláshely kifejezetten horgászcsomagokat kínál vezetővel, hajóval és teljes ellátással.

Kiritimati a madarak paradicsoma is. A sziget kolóniáin kormos csérek milliói, fregattmadarak, szulák, trópusi madarak és sok más tengeri madárfaj fészkel. Itt él a csak a Line-szigeteken előforduló bokikokiko, vagyis a kiritimati nádiposzáta is. A madárvédelmi területek egy része, köztük a lagúna bejáratánál fekvő Cook-sziget, csak engedéllyel látogatható, ezt a helyi vadvédelmi hivatal adja ki, amelynek irodája Londonban, a sziget fő településén van. A madárles legjobb időszaka június és december között van.

A sziget történetének sötétebb fejezete az ötvenes és hatvanas évek nukleáris kísérletei. Nagy-Britannia, majd az Egyesült Államok a sziget térségében több atomrobbantást hajtott végre, ennek emlékei ma is jelen vannak a helyi közösség emlékezetében. A fő települések London, Tabwakea, Banana és Poland, az utóbbi a hagyomány szerint egy lengyel származású mérnök emlékére kapta a nevét, aki egykor a sziget öntözőrendszerének kiépítésében segített a helyieknek. Kiritimatin néhány szálloda működik, a legismertebb a kormányzati tulajdonú Captain Cook Hotel, az árak általában teljes ellátást tartalmaznak.

Tabuaeran és Teraina

Kiritimatitól északnyugatra fekszik a Line-szigetek két lakott atollja, Tabuaeran, korábbi nevén Fanning-sziget és Teraina, vagyis Washington-sziget. Mindkettő igen eldugott, ide az Air Kiribati ritka járataival vagy hajóval lehet eljutni Kiritimatiról. Tabuaeran lagúnája a környék egyik legszebbje és az óceánjáró hajók időnként kikötnek itt, ilyenkor a helyiek kézműves termékeket és frissítőket kínálnak a látogatóknak.

Teraina különlegessége a sziget közepén fekvő édesvizű tó, amely a csendes-óceáni atollok között ritkaságnak számít. A sziget zöldebb és csapadékosabb, mint Kiritimati, a falvakban pedig hagyományos életmód folyik. Szállás mindkét szigeten csak nagyon korlátozottan, családoknál vagy egyszerű vendégházban érhető el, ezért az utazást mindenképpen előre, a szigeti tanáccsal egyeztetve kell megszervezni.

Merülés, sznorkelezés és horgászat

Kiribati vizei a búvárok és a horgászok számára igazi kincsesbánya. A zátonyok mentén a korallok épek, a halak bőségesek és alig találkozunk más búvárokkal. Kiritimatin működik búvárbázis, ahol a zátonyfalak mentén cápákat, rájákat és nagy halrajokat lehet látni, a lagúna bejáratánál pedig az áramlatok miatt különösen gazdag az élővilág. Tarawán is lehet merülni, a háborús roncsokhoz és a lagúna külső részének zátonyaihoz, de ezt csak helyi tapasztalt vezetővel érdemes megtenni.

A sznorkelezéshez a külső szigetek tiszta lagúnái a legalkalmasabbak, Abaiang, Észak-Tarawa és Kiritimati sekély vizei. Saját maszkot és uszonyt hozzunk, mert kölcsönözni nem mindenhol lehet. A sporthorgászat Kiritimatin a fő vonzerő, de a Gilbert-szigeteken is szervezhető horgászút a helyi halászokkal. A horgászathoz és a merüléshez is mindig kérjünk engedélyt a helyiektől, mert a lagúnák és zátonyok egyes részei a falvak hagyományos halászterületei.

Klíma és tengerszint, ahogy a helyiek látják

Kiribati a nemzetközi klímavitákban a sérülékeny szigetországok egyik legismertebb hangja lett. A legtöbb atoll legmagasabb pontja is csak néhány méterrel emelkedik a tenger fölé, ezért a viharos dagályok, a part menti erózió és a sós víz behatolása komoly gondot okoz. Utazás közben a helyiek gyakran szívesen beszélnek arról, hogyan változott a part a gyerekkoruk óta és milyen megoldásokat próbálnak ki, például mangrovetelepítést és partvédő falakat.

Ezek a beszélgetések az utazás egyik legmélyebb élményét adhatják, ha tisztelettel és nyitottan közelítünk. Látogatóként mi is segíthetünk azzal, hogy kevés hulladékot termelünk, a műanyag palackokat lehetőleg kerüljük és a szemetet a szálláshelyen hagyjuk, nem a part közelében. A szigetek tisztasága és a zátonyok egészsége közvetlenül összefügg a helyiek megélhetésével.

A Főnix-szigetek és a dátumvonal

Az ország közepén fekszenek a Főnix-szigetek, amelyek szinte teljesen lakatlanok. A szigetcsoport körül jött létre a Főnix-szigeteki Védett Terület, a világ egyik legnagyobb tengeri rezervátuma, amely 2010 óta a világörökség része. A korallzátonyok itt szinte érintetlenek, a vizekben cápák, teknősök, delfinek és hatalmas halrajok élnek. A szigetekre nincs menetrend szerinti közlekedés, csak ritka expedíciós és kutatóhajók jutnak el ide, ezért ez a terület elsősorban a tudósoké és a természetvédőké.

Kiribati különlegessége a nemzetközi dátumvonal, amely egykor kettévágta az országot. Az 1990-es években a kormány áthelyezte a dátumvonalat, így ma az egész ország ugyanazon a napon él. A Line-szigetek az UTC+14 időzónában fekszenek, ezért itt kezdődik elsőként az új nap a Földön. Ezt a különlegességet több alkalommal ünnepelték, a Millennium-szigetként is ismert Caroline-atoll például az ezredforduló első napfelkeltéjének helyszíne volt. Az egyenlítő is áthalad az országon, így Kiribati az egyetlen ország, amely mind a négy féltekén fekszik.

Kiritimati gyakorlati tudnivalói

Kiritimatin a fő település London, itt van a kikötő, a boltok, a kórház és a hivatalok. A szigeten egyetlen fő út vezet a repülőtértől a településeken át, ezen közlekednek a buszok és a bérelt autók. A sziget nagy részén nincs település, csak sós tavak, korallsíkságok és madárkolóniák, ezért a távolabbi helyekre csak terepjáróval és vezetővel érdemes indulni. A szállodák általában szerveznek kirándulásokat a madárkolóniákhoz és a horgászterületekre.

A sziget teljes területe vadvédelmi rezervátum és öt terület csak engedéllyel látogatható. Az engedélyt a vadvédelmi hivatal londoni irodája adja ki, a szálláshely segít a beszerzésében. A fészkelő madarakat ne zavarjuk, a fészkek közelében lassan és csendben mozogjunk és ne vigyünk el semmit a természetből, még kagylót vagy tollat sem. Kiritimatin az árak a fővárosénál is alacsonyabbak lehetnek, egy üdítő vagy egy sör a helyi boltokban kb. 2–4 ausztrál dollárba kerül.

Abemama és a többi Gilbert-sziget

A déli Gilbert-szigetek közül Abemama a legismertebb, Stevenson itt is hosszabb időt töltött és a helyi uralkodó, Tem Binoka vendégeként élt. Az atollon a második világháborúban is harcok folytak, több emlékmű és roncs látható. Az Abemamán, Maianán, Marakein és a többi szigeten tett látogatás a helyi élet legmélyebb megismerését kínálja, de szervezést igényel. A belföldi járatokat az Air Kiribati üzemelteti, a hajók menetrendje pedig az időjárástól függően változik.

Marakei atollját a helyiek szent helyként tisztelik, a hagyomány szerint aki először jár itt, annak az óramutató járásával megegyező irányban körbe kell járnia a szigetet, hogy szerencsét hozzon magának. A külső szigeteken a szálláshelyeket általában a szigeti tanács, az Island Council segítségével lehet megszervezni és sok helyen motorral vagy kis teherautóval lehet közlekedni. Ezekre az atollokra érkezve mindig jelentkezzünk be a helyi tanácsnál, ez a hagyományos udvariasság része.

Tanácsok a szigeti utazáshoz

A külső szigetekre tett utazásnál a legfontosabb a rugalmasság. Egy repülőjárat törlése vagy egy hajó késése miatt könnyen napokkal tovább maradhatunk, mint terveztük, ezért a hazautazás előtt mindig hagyjunk legalább két-három tartalék napot Dél-Tarawán vagy Nadiban. A belföldi repülőjegyeket és a szállásokat érdemes a fővárosi utazási irodákon vagy a szálláshelyen keresztül foglalni, mert a külső szigetekkel a kapcsolattartás nehézkes.

Vigyünk magunkkal minden szükséges gyógyszert, napvédőt, vizet tisztító tablettát és elegendő készpénzt. A falvakban elfogadott ajándék a kekszt, cukrot, rizst, teát vagy dohányt tartalmazó kis csomag, amelyet érkezéskor adunk át a házigazdának vagy a falu vezetőjének. Ha a falu maneabájában tartózkodunk, viselkedjünk csendesen és tisztelettudóan és ne lépjünk át az ott ülő emberek lába fölött, mert ez sértésnek számít.

Rejtett kincs: Kiritimati déli partján a Bay of Wrecks, vagyis a Roncsok öble a sziget egyik legvadabb része, ahol az óceán hullámai egy korallzátonyra futnak, a parton pedig régi hajóroncsok maradványai fekszenek. A környéket ritkán keresik fel, mert csak rossz földúton, terepjáróval érhető el, de az élmény kárpótol. Érdemes helyi vezetővel menni és sok vizet vinni, mert árnyék és ellátás nincs a környéken.

Gasztronómia

A kiribati konyha egyszerű és szinte teljesen a tengerre, a kókuszpálmára és a kevés, sós talajon is megélő növényre épül. Az atollok homokos talaja kevés zöldséget terem, ezért a halak, a kagylók, a kókusz, a kenyérgyümölcs, a pandanusz és az óriás mocsári taró adják az étkezések alapját. Az importált rizs, liszt és konzervek ma már a mindennapi étkezés részei, a főváros boltjaiban pedig az ausztrál és ázsiai termékek dominálnak. A hagyományos ételeket leginkább falvakban, családoknál és ünnepeken kóstolhatjuk meg.

Hal és tenger gyümölcsei

A kiribati étkezés főszereplője a hal. A tonhalat, a zátonyhalakat és a tejhalat frissen, sütve, főzve vagy nyersen fogyasztják. A nyers halat citromlében vagy kókusztejben pácolják, ezt a helyiek egyszerűen nyers halnak hívják és a legfinomabb, ha aznap fogták. A lagúnák kagylói, a polipok és a rákok szintén gyakran kerülnek az asztalra. Ha alkalmunk nyílik rá, kóstoljuk meg a frissen grillezett halat a falusi tűzhelyről, mellé főtt rizzsel vagy kenyérgyümölccsel.

A halat a hagyomány szerint a falu közösen osztja el és egy-egy nagyobb fogás után a szomszédok is kapnak belőle. A szárított hal, amelyet a napon szárítanak a házak előtt, a tartalékolás fő módja. Kiritimatin és a külső szigeteken a hal szinte minden étkezés része, a fővárosban pedig egyszerű éttermekben és kifőzdékben is olcsón kapható. Egy tányér hal rizzsel egy kis kifőzdében kb. 5–10 ausztrál dollárba kerül.

Kókusz, taró és kenyérgyümölcs

A kókuszpálma az élet fája Kiribatiban. A fiatal kókusz leve a legjobb szomjoltó, a húsából tej és olaj készül, a virágzat nedvéből pedig te karewe, vagyis édes pálmalé lesz, amelyet frissen isznak, vagy besűrítve kókuszszirupot főznek belőle. Ez a sűrű, karamellszerű szirup, a kamaimai, sok édesség és ital alapja. Az erjesztett pálmabor, a sour toddy erős alkoholos ital, amelyet a helyiek ünnepeken fogyasztanak.

Az óriás mocsári taró, helyi nevén bwabwai, a legbecsesebb termény, mert a sós talajon csak gondosan ásott gödrökben, komposzttal termeszthető és évekig tart, mire beérik. Az ünnepi asztalon a taró különleges státusz jele. A kenyérgyümölcsöt főzve, sütve vagy kókusztejjel párolva eszik, a pandanusz termését pedig nyersen rágják, vagy szárított, édes masszát készítenek belőle, amely hónapokig eláll. Ezek a hagyományos ételek a falusi szállásokon és a botaki ünnepeken kerülnek elő a legnagyobb bőségben.

Étkezési szokások

A kiribati családok általában naponta kétszer-háromszor esznek, a fő étkezés este van, amikor a halászok hazatérnek. Az ételt sokszor a padlón, gyékényen ülve fogyasztják és a vendéget kínálják meg elsőként. Ha egy családnál vagyunk vendégségben, várjuk meg, amíg a házigazda int, hogy kezdhetünk és ne utasítsuk vissza a kínált falatokat. Az ételt kézzel vagy kanállal eszik, a maradékot pedig gyakran hazaküldik a szomszédoknak.

Az étkezés előtt és után gyakran imádkoznak, ilyenkor maradjunk csendben. Az ételt soha ne kérjük el túlzott mennyiségben, mert a falvakban az élelmiszer, különösen a rizs és a taró, értékes. Ha valamit nem kívánunk megkóstolni, udvariasan, mosolyogva hárítsunk és dicsérjük meg a többi fogást. A közös étkezés a bizalom jele, ezért a vendéglátóinkkal töltött idő a kiribati utazás egyik legszebb élménye lehet.

Éttermek és étkezés a fővárosban

Dél-Tarawán az éttermi kínálat szerény, de található néhány egyszerű, tisztességes hely. A szállodák éttermei általában nemzetközi és ázsiai ételeket kínálnak, sült halat, csirkét, rizst és tésztát. Betio és Bairiki környékén kis kínai és helyi kifőzdék működnek, ahol olcsón lehet jóllakni. Az árak az import miatt meglepően magasak lehetnek, különösen a boltokban, ahol a friss zöldség és gyümölcs ritka és drága.

A vízzel kapcsolatban óvatosnak kell lennünk, a csapvizet ne igyuk, csak palackozott vagy forralt vizet. A boltokban kapható ásványvíz drágább, mint otthon, ezért érdemes nagyobb kiszerelésben venni. A friss kókusz ivóvízként is kiváló és biztonságos, a piacokon és az útszélen kb. 1–2 ausztrál dollárért kapható. Alkoholt a szállodák bárjaiban és néhány üzletben lehet venni, a falvakban azonban az alkoholfogyasztás sok helyen korlátozott vagy tilos.

Italok és édességek

A legelterjedtebb ital a friss kókuszlé, amelyet a helyiek közvetlenül a dióból isznak. A kókuszszirupot vízzel hígítva frissítő italt készítenek belőle, amelyet gyerekek és felnőttek is szívesen fogyasztanak. A tea és a kávé importált, a boltokban főleg instant formában kapható. A sör és a röviditalok importból származnak, a szállodai bárokban kaphatók, áruk magasabb, mint otthon.

Az édességek közül a kamaimai, a sűrű kókuszszirup mellett a pandanusz termés szárított, édes pasztája a legjellegzetesebb, amelyet hosszú hajóutakra is vittek a régi időkben. A falusi asszonyok kókuszreszelékből, cukorból és lisztből egyszerű süteményeket sütnek, a piacokon pedig sült banánt és édes kenyérgyümölcsöt is lehet venni. Az ünnepeken a kókusztejjel készült puding és a rizsből főzött édes kása is gyakran előkerül.

Ünnepi lakoma, a botaki

A kiribati vendégszeretet csúcspontja a botaki, a közösségi ünnep és lakoma, amelyet esküvőkre, születésnapokra, egyházi ünnepekre vagy egy fontos vendég fogadására rendeznek a maneabában. Ilyenkor a családok hatalmas mennyiségű ételt hoznak össze, halat, sertéshúst, csirkét, tarót, kenyérgyümölcsöt, rizst és édességeket. A lakoma után beszédek, énekek és hagyományos táncok következnek, amelyek akár késő estig tartanak.

Ha botakira hívnak minket, öltözzünk tisztességesen és fogadjuk el az ételt, amit kínálnak. A vendégeket gyakran megkérik, hogy mondjanak néhány szót, ilyenkor elég egy rövid köszönet a meghívásért és a vendéglátásért. A kiribati tánc különleges élmény, a táncosok a madarak mozgását utánozzák, a karok és a fej pontos, szaggatott mozdulataival, a kórus pedig ritmusos énekkel kíséri őket.

Mit kóstoljunk meg

Ha csak néhány fogást próbálhatunk ki, a frissen fogott, kókusztejben pácolt nyers hal legyen az első. Ezt követheti a parázson sült zátonyhal, mellé főtt óriás taróval vagy kenyérgyümölccsel és egy pohár hideg pálmalé. A falusi szállásokon érdemes megkérni a házigazdát, hogy mutassa meg, hogyan készül a kókuszszirup, mert a lassú főzés és a karamellás illat a szigeti élet egyik jellegzetes pillanata.

A fővárosban a kínai kifőzdék sült rizse és tésztája olcsó, laktató választás, a szállodai éttermekben pedig a helyi hal nemzetközi elkészítésben is kapható. Kiritimatin a horgászok által fogott halakat a szállodák konyhája gyakran még aznap este elkészíti. Ételallergia vagy különleges étrend esetén érdemes előre jelezni a szállásnak, mert a választék korlátozott és a helyszínen nehéz alternatívát találni.

Ez a foglalási kereső egy utazási partnerem szolgáltatásán keresztül jelenik meg, amely sütiket használhat.

Közlekedés

Kiribati a világ egyik legnehezebben elérhető országa. A távolságok óriásiak, a járatok ritkák, a menetrendek gyakran változnak, ezért az utazás alapos tervezést és rugalmasságot igényel. A belföldi közlekedés a fővárosban egyszerű, a külső szigetek felé viszont a repülők és hajók ritkasága miatt könnyen napokat kell várni egy járatra. Mindig hagyjunk tartalék napokat az útitervben.

Budapestről Kiribatiba

Budapestről Kiribatiba nincs közvetlen járat, az út legalább két-három átszállással jár és a teljes menetidő több mint egy napig tart. Tarawára a leggyakoribb útvonal Fidzsin keresztül vezet, a Fiji Airways Nadiból heti néhány alkalommal repül Tarawára, a menetidő kb. három óra. Nadiba Európából Hongkongon, Szingapúron, Los Angelesen vagy Sydney-n át lehet eljutni. Ausztrália felől a Nauru Airlines Brisbane-ből Naurun keresztül üzemeltet járatokat Tarawára, ezek azonban csak bizonyos időszakokban közlekednek, ezért foglalás előtt mindenképpen ellenőrizzük őket.

Kiritimatira a Fiji Airways Nadi és Honolulu között közlekedő járata repül, amely útközben leszáll a szigeten, de csak ritkán, általában hetente egyszer, ezért az utat ehhez kell igazítani. Ez azt jelenti, hogy Kiritimati Hawaii felől is elérhető, ami Európából nézve néha egyszerűbb útvonal. A Tarawa és Kiritimati közötti utazás nehézkes, sokszor csak Nadin keresztül lehetséges. A repülőjegy Budapestről Kiribatiba és vissza kb. 800 ezer és 1,5 millió forint között mozog, az útvonaltól és a szezontól függően.

Késett vagy törölték a járatod?

Ha legalább 3 órás késéssel érkeztél meg, törölték a járatodat vagy túlfoglalás miatt nem szállhattál fel, az uniós szabályok szerint akár 600 euró kártérítés is járhat neked. A Compensair helyetted intézi az ügyet a légitársasággal, jutalékot pedig csak akkor fizetsz, ha sikerrel jár. Én is őket használom, ha késik a járatom.

Csatlakozások Ausztrália és Hawaii felől

Az útvonal megválasztásánál érdemes figyelembe venni, hogy melyik szigetre utazunk. Tarawára Nadi a legkényelmesebb kapu, Kiritimatira pedig Honolulu, ahová Európából az Egyesült Államokon keresztül lehet eljutni. Az amerikai átszálláshoz elektronikus beutazási engedélyre, ESTA-ra van szükség, ezt utazás előtt online kell igényelni. Ha Ausztrália felől utazunk, Brisbane-ből a Nauru Airlines és Nadin keresztül a Fiji Airways járatai jöhetnek szóba.

A két kiribati szigetcsoport közötti utazás a járatok ritkasága miatt bonyolult. Aki Tarawát és Kiritimatit is meg akarja látogatni, annak sokszor Nadin keresztül kell kerülnie, ami több napot és jelentős költséget jelent. Ezért a legtöbb utazó egy szigetcsoportot választ, a háborús emlékek és a falusi élet iránt érdeklődők Tarawát, a horgászok és a madárbarátok Kiritimatit.

Reptéri transzfer

Tarawa nemzetközi repülőtere a Bonriki repülőtér, a déli földsáv keleti végén. A legtöbb szálláshely megszervezi a reptéri fuvart, ezt mindenképpen érdemes előre egyeztetni, mert a gépek gyakran késő este érkeznek. Taxival is el lehet jutni a szállásra, a viteldíj a távolságtól függően kb. 10–25 ausztrál dollár, Betióig az út a forgalomtól függően akár egy óráig is tarthat. Kiritimatin a Cassidy repülőtérről a szállodák szintén biztosítanak transzfert.

Minibusz, taxi és autóbérlés

Dél-Tarawán a tömegközlekedés a minibuszokra épül, amelyek a főúton közlekednek Betio és Bonriki között. Fix megállók és menetrend nincs, intéssel bárhol megállíthatók, a viteldíj rövid útra kb. 1–2 ausztrál dollár. Leszálláskor elég szólni a sofőrnek. A buszok gyakran zsúfoltak és a vezetési stílus is hagy kívánnivalót, ezért estére inkább taxit válasszunk. A taxik ára egyezség kérdése, beszállás előtt mindig beszéljük meg a díjat.

Autót bérelni Dél-Tarawán és Kiritimatin lehet, általában a szállodákon keresztül. A forgalom a bal oldalon halad, az utak rossz állapotúak, kátyúsak és a gyalogosok, kutyák, valamint a túlterhelt buszok miatt óvatosan kell vezetni. A külső szigeteken motor vagy kisteherautó bérelhető, ezt a szálláshely vagy a szigeti tanács segít megszervezni. Kerékpárt is lehet bérelni a vendégházakon keresztül, a sík terep ideális hozzá, a hőség viszont megerőltető.

Gyalog a fővárosban csak rövid távon érdemes közlekedni, mert a földsáv hosszú, a hőség pedig nagy. Betión belül viszont a háborús emlékhelyek egymás közelében vannak, ezért itt a séta a legjobb módja a felfedezésnek. A keleti földsávon a kerékpár kényelmes megoldás, a forgalom itt kisebb és a lagúna menti út szép kilátást kínál. Mindig vigyünk magunkkal vizet és fejfedőt és a déli órákban inkább pihenjünk árnyékban.

Közlekedés Kiritimatin

Kiritimatin a fő út mentén buszok közlekednek London, Tabwakea és Banana települések között, a repülőtérről a szállodák transzfert biztosítanak. Autót a szállodákon keresztül lehet bérelni, de a távolabbi területekre csak terepjáró alkalmas. A horgász- és madárles-kirándulásokat a szállások szervezik, a vezető és a hajó ára általában a csomag része. A szigeten a földutak esőben járhatatlanná válhatnak, ezért mindig érdeklődjünk az útviszonyokról.

Belföldi repülés és hajók

A külső szigetek felé az Air Kiribati kis gépei közlekednek, Tarawáról tizenhat Gilbert-szigetre repülnek, Kiritimatiról pedig Fanning és Washington atollra. A járatok ritkák, a helyek száma korlátozott, ezért jóval előre foglaljunk és számítsunk rá, hogy az időjárás vagy műszaki okok miatt egy-egy járat elmaradhat. A csomagok súlykorlátja szigorú.

A hajók olcsóbbak, de lassabbak és kényelmetlenebbek. Abaiangra, Maianára és Marakeire rendszeresebb kompjárat indul Dél-Tarawáról, a távolabbi szigetekre pedig a teherhajók visznek utasokat. Egy hajóút több napig is tarthat, a fedélzeten egyszerű körülmények várnak és a menetrendet erősen befolyásolja az időjárás. Az északi tarawai falvakba a Bairiki rakpartról induló kompok és vízitaxik visznek.

Tippek a közlekedés szervezéséhez

A Kiribatin belüli utazás legfontosabb szabálya, hogy minden foglalást többször erősítsünk meg. A belföldi járatok indulási ideje változhat, a hajók pedig az időjárás és a rakomány miatt késhetnek vagy elmaradhatnak. Indulás előtt egy nappal érdemes személyesen vagy telefonon rákérdezni az Air Kiribati irodájában vagy a hajótársaságnál, hogy a járat valóban indul-e. A szálláshelyek tulajdonosai ebben sokat segíthetnek.

A nemzetközi járatok ritkasága miatt az utat érdemes úgy tervezni, hogy a hazafelé tartó járat előtt legalább egy-két napot Dél-Tarawán vagy Nadiban töltsünk. Ha egy belföldi járat elmarad, így nem kell attól tartanunk, hogy lekéssük a nemzetközi csatlakozást. A repülőjegyeket lehetőség szerint egy foglalásban vegyük meg, mert így késés esetén a légitársaság köteles gondoskodni a továbbutazásról. A csomagot érdemes könnyűre tervezni, mert a kis gépeken szigorú a súlykorlát és a túlsúlyért fizetett díj a jegy árához képest magas lehet.

Közbiztonság

Kiribati biztonságos úti cél, a súlyos bűncselekmények ritkák, a helyiek pedig általában segítőkészek és barátságosak a látogatókkal. A brit külügy az ország egyetlen részére sem javasolja az utazás kerülését. A legnagyobb kockázatot nem a bűnözés, hanem a természeti környezet, a rossz közlekedési viszonyok és az egészségügyi ellátás korlátai jelentik. Ezekre érdemes alaposan felkészülni.

Bűnözés és helyi törvények

Az apró lopások előfordulnak, főleg a fővárosban, ezért értékeinket ne hagyjuk őrizetlenül a strandon vagy a szálláson. Éjszaka, különösen hétvégén, az alkohol miatt előfordulhatnak verekedések, ilyen helyzetekből érdemes kimaradni. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért szigorú börtönbüntetés jár. Mindig legyen nálunk személyazonosító okmány, a rendőrség általában elfogadja az útlevél fénymásolatát is.

Az öltözködésben a szerénység elvárt. Nyilvános helyen a túl rövid vagy kihívó ruházat, a falvakban pedig a bikini is megbotránkozást kelthet, a meztelenség törvényileg tilos. Fürdéskor a nők általában pólót és rövidnadrágot viselnek. Az azonos neműek közötti kapcsolat Kiribatiban törvénybe ütközik, ezért az LMBTQ utazóknak a nyilvános érzelemkifejezésben óvatosnak kell lenniük. A kóbor kutyák a fővárosban gyakoriak és előfordult, hogy látogatókat is megharaptak, ilyenkor ne fussunk el, harapás esetén pedig azonnal forduljunk orvoshoz.

Természeti veszélyek és a tenger

Dél-Tarawán a lagúna vize a szennyvíz miatt erősen szennyezett, ezért itt ne fürödjünk. Az óceáni oldalon a zátonyok mentén erős áramlatok lehetnek és a hullámok veszélyesek, ezért csak helyi tanácsra és biztonságos helyen menjünk a vízbe. Hajós kirándulásokon mindig legyen mentőmellény, mert hirtelen viharok törhetnek ki. Az esős évszak nagyjából novembertől áprilisig tart, ilyenkor erős szél, nagy hullámok és áradások is előfordulhatnak.

Az alacsony fekvésű atollok különösen kiszolgáltatottak a tengerszint emelkedésének és a viharos dagályoknak. A part menti áradások egyre gyakoribbak, egyes helyeken a sós víz a kutakat és a taróföldeket is elönti. Az országot időnként súlyos aszályok sújtják, ilyenkor vízkorlátozást vezethetnek be. Utazás előtt és közben ezért érdemes figyelni az időjárás-előrejelzéseket és a helyi figyelmeztetéseket.

Közlekedési veszélyek

Dél-Tarawán az utak állapota rossz, a főúton sok a kátyú, a világítás gyenge és este a gyalogosok, kerékpárosok és kóbor kutyák miatt balesetveszélyes a közlekedés. A minibuszok gyakran túlzsúfoltak és gyorsan hajtanak, ezért ha lehet, válasszunk olyan járművet, amelyen van szabad ülőhely. Ha autót bérlünk, vezessünk lassan és óvatosan, különösen éjszaka és esőben.

A hajóutak során tartsuk be a biztonsági előírásokat és csak megbízható, mentőmellénnyel és rádióval felszerelt hajóra szálljunk. A kis motorcsónakokon és vízitaxikon érdemes saját vízálló tasakban tartani a telefont és az iratokat. Gyalogos túrákon vigyünk sok vizet, mert a hőség és a páratartalom gyorsan kiszáríthatja a szervezetet és árnyék a szigeteken alig van.

Egészség és orvosi ellátás

Az egészségügyi ellátás Kiribatiban korlátozott. A fő kórház Dél-Tarawán, Nawerewerében működik, de súlyosabb esetben a betegeket Fidzsire vagy Ausztráliába kell szállítani, ami rendkívül drága. Ezért csak olyan utasbiztosítással induljunk, amely a légi mentést is fedezi. A dengue-láz előfordul, ezért használjunk szúnyogriasztót és hosszú ujjú ruhát. Gyógyszereinket megfelelő mennyiségben vigyük magunkkal, mert a helyi gyógyszertárak kínálata szerény.

A napsütés az egyenlítő közelében különösen erős, ezért magas faktorszámú naptejet, kalapot és napszemüveget hozzunk. A csapvizet ne igyuk és a nyers ételekkel, különösen a nyers hallal, csak megbízható helyen éljünk. A ciguatera nevű halmérgezés a zátonyhalaknál előfordulhat, ezért kérdezzük meg a helyieket, melyik hal biztonságos. Segélyhívó szám Kiribatiban a 999, a rendőrség közvetlen száma 992, a mentőké 994, a tűzoltóságé 993.

Tanácsok nők és egyedül utazók számára

Kiribati egyedül utazó nők számára is általában biztonságos, de a konzervatív társadalmi normák miatt érdemes visszafogottan öltözködni és viselkedni. Este ne sétáljunk egyedül kivilágítatlan helyeken és kerüljük az ittas társaságokat. A falvakban a helyi asszonyok szívesen segítenek, ha kérdésünk van és sokszor ők a legjobb útitársak a falu megismerésében.

Egyedül utazóként különösen fontos, hogy valaki mindig tudjon az útitervünkről, főleg ha a külső szigetekre indulunk. Hagyjunk üzenetet a szálláson, hova megyünk és mikor térünk vissza és tartsunk magunknál feltöltött telefont. A hajóutakra és a távolabbi kirándulásokra lehetőleg helyi vezetővel vagy más utazókkal együtt induljunk.

Digitális biztonság

Az internet Kiribatiban lassú és viszonylag drága, a nyilvános wifi pedig gyakran nem védett. Ha szállodai vagy kávézói hálózatra csatlakozunk, banki ügyeket csak óvatosan intézzünk. A bankkártyát kevés helyen fogadják el, ezért a kártyacsalás kockázata alacsonyabb, de az ATM-eknél figyeljünk, hogy senki ne lássa a PIN-kódot.

Konzuli segítség

Kiribatiban nincs magyar külképviselet, konzuli ügyekben a legközelebbi, canberrai magyar nagykövetséghez fordulhatunk, címe 17 Beale Crescent, Deakin, ACT 2600, Ausztrália, telefon: +61 2 6282 3226. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36. Uniós polgárként vészhelyzetben bármely uniós tagállam képviseletéhez fordulhatunk, ha a saját országunknak nincs képviselete.

Praktikus tippek

Kiribati utazás előtt különösen fontos a gondos tervezés, mert a helyszínen sok minden nehezebben intézhető, mint megszoktuk. A pénzváltás, az internet, a vásárlás és a közlekedés is lassabb, a szolgáltatások kínálata szűkebb. Az alábbi tippek segítenek abban, hogy az utazás gördülékenyebb legyen.

Pénz és árak

Kiribati hivatalos fizetőeszköze az ausztrál dollár, mellette forgalomban vannak helyi kibocsátású érmék is. 1 euró kb. 1,6–1,8 ausztrál dollárt ér. Bankautomata csak néhány helyen van Dél-Tarawán, főleg a bankfiókoknál, a külső szigeteken és sok helyen Kiritimatin pedig egyáltalán nincs. A bankkártyát kevés szálloda és bolt fogadja el, ezért a legfontosabb szabály, hogy mindig legyen nálunk elég készpénz, lehetőleg ausztrál dollárban.

Az árak vegyesek. A helyi ételek és a minibusz olcsók, az importált áruk, a szállás és a belföldi közlekedés viszont drága. Egy egyszerű vendégházban az éjszaka kb. 60–120 ausztrál dollár, egy jobb szállodai szoba kb. 150–250 ausztrál dollár. Kiritimatin a horgászcsomagok teljes ellátással napi több száz dollárba kerülnek. Egy kéthetes út teljes költsége repülőjeggyel együtt kb. 1,5–2,5 millió forint lehet.

Borravalót Kiribatiban nem szokás adni és a helyiek sokszor zavarba is jönnek tőle, ezért inkább egy kedves szóval vagy egy kis ajándékkal fejezzük ki a hálánkat a jó szolgálatért. Alkudozni a piacokon nem jellemző, az árak általában fixek és tisztességesek. A pénzt mindig több helyen tartsuk és a nagyobb címleteket hagyjuk a szálláson, mert a kis boltokban és a minibuszokon nehezen tudnak visszaadni. Hazautazás előtt a megmaradt ausztrál dollárt érdemes Nadiban vagy Ausztráliában visszaváltani, mert Európában kedvezőtlenebb árfolyamon lehet.

Internet, mobil és SIM-kártya

Helyi SIM-kártyát a fővárosban lehet venni a szolgáltatók irodáiban, útlevél bemutatásával. A mobilinternet Dél-Tarawán és Kiritimati fő településein elérhető, de lassú és drága, a külső szigeteken pedig gyakran egyáltalán nincs térerő. A szállodák egy részében van wifi, de ne számítsunk gyors kapcsolatra. Érdemes letölteni a térképeket és a fontos dokumentumokat még indulás előtt.

Beutazás és vízum

Az Európai Unió és Kiribati között vízummentességi megállapodás van érvényben, ezért magyar állampolgárként turisztikai célra nem kell előre vízumot intéznünk. Érkezéskor általában egy hónapra szóló belépési engedélyt adnak, amely a bairiki bevándorlási hivatalban havonta meghosszabbítható, de a teljes tartózkodás nem haladhatja meg a 90 napot egy éven belül. A szabályokat utazás előtt érdemes a Konzuli Szolgálat oldalán ellenőrizni.

Az útlevélnek az érkezéstől számítva még legalább hat hónapig érvényesnek kell lennie és legalább két üres oldalra van szükség. A határon kérhetik a továbbutazó vagy visszautazó jegyet és az anyagi fedezet igazolását. A repülőtéren távozáskor kb. 20 ausztrál dollár kilépési illetéket kell fizetni, készpénzben. A karanténszabályok szigorúak, élelmiszert, növényt és állati eredetű terméket csak bejelentve hozzunk be.

Szállás

Kiribatiban a szálláskínálat szerény. Dél-Tarawán néhány kisebb szálloda és több vendégház működik, a szobák egyszerűek, de általában légkondicionáltak és saját fürdőszobásak. Betio a legélénkebb rész, közel a háborús emlékhelyekhez, Bairiki a hivatalok és boltok közelsége miatt kényelmes, Bikenibeu pedig a repülőtér közelében fekszik. A külső szigeteken vendégházak, ökoszállások és családi elszállásolás közül választhatunk.

Kiritimatin néhány szálloda és horgászszállás várja a vendégeket, többségük teljes ellátással. A szállást mindig foglaljuk le előre és kérjük meg a szállásadót, hogy szervezze meg a reptéri fuvart is. A foglalást érdemes e-mailben megerősíteni, mert az online foglalási rendszerek nem minden szálláshelyet tartalmaznak. Az év egyes időszakaiban, például a nemzeti ünnep körül, a fővárosi szállások gyorsan megtelnek.

Mit csomagoljunk

A csomagolásnál a trópusi éghajlatot és a korlátozott vásárlási lehetőségeket kell szem előtt tartani. Könnyű, gyorsan száradó, szerény ruhákat vigyünk, amelyek a vállat és a térdet takarják, mellé fürdőruhát és egy pólót a fürdéshez. A gumipapucs és a vízi cipő elengedhetetlen a korallos partokon. A napvédelemhez magas faktorszámú, lehetőleg korallbarát naptej, kalap és napszemüveg kell.

Hozzunk elemlámpát vagy fejlámpát, szúnyogriasztót, alapvető gyógyszereket, kötszert és vízálló tasakot a telefonnak. A szárazelemes eszközökhöz tartalék elemet, a telefonhoz pedig külső akkumulátort érdemes vinni, mert a külső szigeteken az áramellátás korlátozott. A kis ajándékok, például édesség, tollak vagy füzetek a falusi gyerekeknek, nagy örömet okoznak.

Időeltolódás, áram és éghajlat

Kiribati három időzónában fekszik. A Gilbert-szigeteken, így Tarawán is az idő 11 órával jár előrébb a magyarnál téli időszámítás idején, nyáron 10 órával. A Line-szigeteken, Kiritimatin 13, illetve 12 óra a különbség. A hálózati feszültség 240 volt, ausztrál típusú, ferde lábú csatlakozókat használnak, ezért átalakítót vigyünk magunkkal.

Az éghajlat egész évben trópusi, a hőmérséklet nappal kb. 28–32 fok, a páratartalom magas. A Gilbert-szigeteken az esősebb időszak nagyjából novembertől áprilisig tart, Kiritimatin pedig augusztustól decemberig száraz az idő. A legjobb utazási időszak általában a szárazabb hónapokra esik, de a horgászat és a madárles egész évben lehetséges.

Ünnepek és mikor utazzunk

A legnagyobb nemzeti ünnep a függetlenség napja július közepén, amelyet egyhetes ünnepségsorozat kísér felvonulásokkal, sportversenyekkel, hagyományos táncokkal és kenuversenyekkel. Ilyenkor a főváros megtelik élettel, de a szállások és a belföldi járatok is gyorsan elfogynak. A karácsony és a húsvét szintén nagy ünnep, a templomokban ünnepi istentiszteletek és kórusok hallhatók. A nemzeti ünnepek idején a hivatalok és sok bolt zárva tart.

A Gilbert-szigeteken a szárazabb hónapok kellemesebbek az utazáshoz, de az időjárás egész évben meleg és párás. Kiritimatin a horgászat egész évben jó, a madárles legjobb időszaka június és december között van. Ha a falusi élet érdekel minket, érdemes egy-egy nagyobb egyházi vagy közösségi ünnep idejére tervezni az utat, mert ilyenkor a legtöbb botaki és tánc látható.

Nyelv, szokások és etikett

A hivatalos nyelvek a gilberti és az angol. A fővárosban sokan beszélnek angolul, a külső szigeteken azonban kevésbé. Néhány helyi szó nagy örömet okoz, a „mauri” jelentése szia vagy üdvözlet, a „ko rabwa” pedig köszönöm. A kiribatiak udvariasak és visszafogottak, a hangos viselkedés és a nyílt vita nem illik a helyi kultúrához.

A vasárnap a pihenés és a templom napja, sok bolt zárva tart és a falvakban ilyenkor csendesebb az élet. Ha fényképezni szeretnénk embereket, mindig kérjünk engedélyt. Egy kiribati családnál vagy faluban töltött éjszaka után illik egy kis ajándékot adni és a felkínált ételt nem udvarias visszautasítani. A türelem és a rugalmasság a legfontosabb útitárs, mert a szigeteken minden lassabban halad, mint Európában és éppen ebben rejlik a hely varázsa.