Sint Maarten: Maho Beach, strandok és két ország

Fehér homokos öblök türkizkék vízzel, a strand fölött alacsonyan elhúzó óriási utasszállító gépek, vámmentes üzletekkel teli utcák, színes faházak és egy sziget, amelyen két ország osztozik. Sint Maarten a Kis-Antillák északi részén fekvő Saint Martin sziget déli, holland része, a Holland Királyság önálló országa, amely a sziget északi, francia felével, Saint-Martinnel együtt a Karib-tenger egyik legnépszerűbb úti célja.

Sint Maarten területe mintegy 34 négyzetkilométer, lakóinak száma mintegy 42 ezer fő. A hivatalos nyelv a holland és az angol, a mindennapokban szinte mindenki angolul beszél, de a spanyol, a papiamento és a francia is gyakran hallható. A hivatalos fizetőeszköz a karibi gulden, de az amerikai dollárt mindenütt elfogadják, a francia oldalon pedig az euró a fizetőeszköz.

A Sint Maarten látnivalók listáján a főváros, Philipsburg vámmentes bevásárlóutcái és sétánya, a repülőgépek leszállásáról híres Maho Beach, a sziget több mint harminc strandja, a Sentry Hill kötélpályája, valamint a francia oldal ínyencfaluja, Grand Case és a marigot-i piac szerepel. A sziget a térség közlekedési csomópontja is, ahonnan kompok és kisrepülőgépek indulnak Anguillára, Saint-Barthélemyre és Sabára.

A sziget eredeti lakói, az aravakok és a kalinagók Soualigának, vagyis a só földjének nevezték otthonukat. A hollandok 1631-ben telepedtek le a sóbányászat miatt, a spanyolok 1633 és 1648 között elfoglalták a szigetet, majd 1648. március 23-án a hollandok és a franciák a concordiai szerződésben felosztották egymás között. A szerződést a világ ma is hatályos legrégebbi nemzetközi szerződései között tartják számon.

A rabszolgaságot a francia oldalon 1848-ban, a holland oldalon hivatalosan 1863-ban törölték el. Az 1950-es évektől a holland oldalon fellendült a turizmus, amely ma a gazdaság alapja. Sint Maarten a Holland Antillák része volt, majd 2010. október 10-én a Holland Királyság önálló országa lett. 2017 szeptemberében az Irma hurrikán súlyos pusztítást végzett a szigeten, az újjáépítés azóta nagyrészt befejeződött.

Ebben az útikalauzban bemutatjuk Philipsburg legfontosabb látnivalóit, a holland oldal strandjait és természeti értékeit, a francia oldal városait, a helyi konyha jellegzetes ételeit, a közlekedés lehetőségeit és a gyakorlati tudnivalókat. A helyneveket a helyi, holland, angol vagy francia alakjukban adjuk meg, ahogyan a térképeken és a táblákon is szerepelnek.

Philipsburg a sziget déli partján, egy keskeny földsávon fekszik, a Great Bay öböl és a Great Salt Pond, vagyis a Nagy Sós-tó között. A várost a 18. században John Philips skót származású parancsnok alapította, aki holland szolgálatban állt, a hagyományos alapítási dátum 1763. A város ma a holland oldal közigazgatási és kereskedelmi központja és a térség egyik legfontosabb tengerjáró-kikötője.

A belváros néhány párhuzamos utcából áll, amelyek a tengerparttal párhuzamosan húzódnak és gyalogosan könnyen bejárhatók. Napközben, amikor a tengerjáró hajók utasai a városban vannak, az utcák zsúfoltak és nyüzsgők, esténként és a hajók nélküli napokon azonban a város sokkal nyugodtabb arcát mutatja.

Front Street és Back Street

A város főutcája a Front Street, holland nevén Voorstraat, ahol egymást érik a vámmentes ékszerboltok, az óra-, parfüm-, elektronikai és szeszesital-üzletek, valamint az éttermek és a kávézók. A színes, verandás faházak és a régi kőépületek között sétálva a karibi holland építészet szép példáit is láthatjuk.

Egy utcával beljebb húzódik a Back Street, holland nevén Achterstraat, ahol a helyiek vásárolnak és a ruhák, a háztartási cikkek és a szuvenírek jóval olcsóbbak. A márkás luxustermékeknek látszó áruk itt gyakran hamisítványok, ezért ezekkel legyünk óvatosak. A két utcát keskeny sikátorok kötik össze, ahol kis éttermek és üzletek bújnak meg.

A Front Street mentén a régi házak egy részében ma is a hagyományos karibi holland építészet elemei láthatók, a kőből épült földszint, a fából készült emelet, a zsalugáteres ablakok és a díszes faragások. A házak színesre festett homlokzatai a város hangulatának fontos részei és a fényképezők kedvelt témái.

A sétány és a Great Bay

A város tengerparti oldalán húzódik a sétány, a boardwalk, amely a tengerjáró-kikötőt köti össze a belvárossal. A sétány mentén strandbárok, éttermek, napozóágyak és souvenirárusok sorakoznak, a Great Bay öböl pedig nyugodt, fürdésre alkalmas strandként is szolgál, ahonnan a kikötőben horgonyzó hatalmas tengerjáró hajókra nyílik kilátás.

A sétányon esténként kellemes a séta, a bárokban élőzene szól és a naplemente a nyugati dombok mögött különösen szép. A strand napközben a tengerjáró hajók utasai miatt zsúfolt lehet, korán reggel és késő délután azonban nyugodtabb.

A sétány mentén több strandbár és étterem napozóágyakat és napernyőket is bérbe ad, az ár gyakran tartalmaz egy-két italt is. A Great Bay vize általában nyugodt, a part közelében sekély, ezért a családok számára is kellemes fürdőhely.

A bíróság épülete

A Front Street egyik jellegzetes épülete a fehér, fából épült bíróság, amelyet 1793-ban fejeztek be Willem Henry Rink parancsnok megbízásából. Az épület az évszázadok során börtön, tűzoltóság és rendőrség, posta, tanácsterem és mérlegház is volt, ma pedig ismét bíróságként működik. A tetején egy ananász alakú díszítés áll, amely a karibi vendégszeretet jelképe.

Az eredeti ananászt egy vihar az 1990-es években elvitte, a mai változatot 1996-ban helyezték el. A bíróság előtti tér a város egyik központi találkozóhelye, ahonnan a Front Street mindkét irányba bejárható.

A sziget története

A sziget első lakói az aravakok voltak, akik időszámításunk előtt több száz évvel érkeztek, majd a 14. század körül a harcias kalinagók foglalták el a szigetet. A hagyomány szerint Kolumbusz Kristóf 1493. november 11-én, Szent Márton napján nevezte el a szigetet, a történészek szerint azonban ezt a nevet eredetileg egy másik szigetnek adta és a név csak később került át erre a szigetre.

A hollandok a 17. század elején a só miatt érkeztek, amelyet a sziget sós tavaiban termeltek és a halak tartósításához Európában nagy szükség volt rá. A spanyolok 1633-ban elfoglalták a szigetet és a Point Blanche-on erődöt építettek, de 1648-ban elhagyták, ezután a hollandok és a franciák felosztották egymás között.

A határ az évszázadok során tizenhatszor változott, a háborúk idején a sziget hol a franciák, hol a britek kezére került, a mai határvonal 1816 óta érvényes. A rabszolgaságot a francia oldalon 1848-ban eltörölték, ezután a holland oldal rabszolgái a szökés lehetőségével fenyegetve a gyakorlatban kivívták szabadságukat, a hivatalos holland eltörlés 1863-ban következett be.

A Sint Maarten Múzeum

A Front Streeten működik a Sint Maarten Múzeum, amely a sziget történetét mutatja be a Kolumbusz előtti időktől az Irma hurrikánig. A kiállításon aravak cserépedények, a gyarmati korszak és a rabszolgaság emlékei, valamint a sóbányászat története is szerepel.

A múzeum egyik érdekessége a HMS Proselyte brit hadihajó leleteinek gyűjteménye, amely 1801-ben süllyedt el a sziget közelében. A múzeum kicsi, de jó bevezetést ad a sziget történetébe, a nyitvatartást és a belépődíjat a látogatás előtt érdemes ellenőrizni.

A múzeum mellett Philipsburgban több kis galéria és kézműves üzlet is működik, ahol helyi művészek festményeit, kerámiáit és ékszereit vásárolhatjuk meg. Ezek a termékek a tömegtermelésű ajándéktárgyaknál jobban képviselik a sziget kultúráját és közvetlenül a helyi alkotókat támogatják.

Az Irma hurrikán és az újjáépítés

2017. szeptember 6-án az ötös kategóriájú Irma hurrikán közvetlenül érintette a szigetet, a holland oldalon az épületek mintegy kilencven százaléka megsérült és a sziget infrastruktúrája szinte teljesen tönkrement. A holland kormány több mint félmilliárd eurós újjáépítési alapot hozott létre, a repülőtér terminálját teljesen újjáépítették.

Az újjáépítés során sok épületet a korábbinál ellenállóbb módon építettek fel, a strandok és a turisztikai létesítmények ma már ismét a régi fényükben várják a látogatókat. A múzeum kiállítása a hurrikán történetét is bemutatja, a helyiek pedig szívesen mesélnek arról, hogyan élték túl a vihart és hogyan építették újjá otthonaikat.

A Guavaberry Emporium

A Front Street egyik leghangulatosabb üzlete a Guavaberry Emporium, egy cédrusfából épült kreol városi ház, amely egy egykori zsinagóga helyén áll. Itt árulják a sziget nemzeti likőrét, a guavaberry likőrt, amelyet a guavaberry nevű helyi bogyóból, rumból és fűszerekből készítenek és amely a karácsonyi ünnepek elmaradhatatlan itala.

Az üzletben ingyenes kóstolót is tartanak, ahol a likőr különböző változatait, köztük a guavaberry-coladát is megkóstolhatjuk. A sárga címkés palackok népszerű ajándékok, a likőr a sziget egyik legjellegzetesebb emléke.

A Front Street üzletei között a vámmentes vásárlás a tengerjáró hajók utasainak kedvelt programja, az ékszerek, órák, parfümök, kamerák és szeszes italok gyakran olcsóbbak, mint Európában. Vásárlás előtt érdemes az árakat összehasonlítani, mert a hazaérkezéskor az uniós vámszabályok szerint a vámmentes keret felett vámot kell fizetni.

Fort Amsterdam

A Great Bay és a Little Bay között benyúló félsziget csúcsán állnak a Fort Amsterdam romjai, amelyet a hollandok 1631-ben építettek a sóbányák és a kikötő védelmére. A spanyolok 1633-ban elfoglalták az erődöt és 1648-ig tartották meg, a hollandok csak a concordiai szerződés után tértek vissza.

Az erődből ma csak néhány fal és rozsdás, 19. századi ágyú maradt, de a félsziget csúcsáról szép kilátás nyílik mindkét öbölre, Philipsburgra és a kikötőre. Az erőd körüli terület egy része magánterület, ezért a látogatás előtt érdemes tájékozódni a megközelítés aktuális lehetőségeiről.

A város nyugati oldalán, egy dombon áll a Fort Willem erőd maradványa, amelyet a 18. században építettek, a domb tetejéről pedig szép kilátás nyílik Philipsburgra, a Great Bay öbölre és a sós tóra. Az erődhöz vezető út meredek, a kilátás azonban megéri a fáradságot.

A Nagy Sós-tó és a só története

Philipsburg mögött terül el a Great Salt Pond, amely évszázadokon át a sziget legfontosabb gazdasági erőforrása volt. A hollandok a só miatt telepedtek le a szigeten, a sólepárlókban rabszolgák dolgoztak, a sót pedig Európába és a gyarmatokra szállították. A sótermelés a 20. század közepén szűnt meg.

A tó területének egy részét az elmúlt évtizedekben feltöltötték, ezen a területen áll ma többek között a karneváli falu is. A tó partján sétálva és a környező dombokról jól látható, hogyan határozta meg a só a sziget történetét és Philipsburg elhelyezkedését.

A sóbányászat a rabszolgák számára rendkívül kemény munka volt, a tűző napon, a sós vízben dolgozva gyűjtötték össze a kristályosodó sót, amelyet hajókra raktak. A sós tó ma a vízimadarak fontos élőhelye, partján gémek, kócsagok és cankók keresgélnek táplálékot.

A tengerjáró-kikötő

Philipsburg kikötője a sziget egyetlen mélyvízi kikötője, ahol egyszerre akár hat tengerjáró hajó is kiköthet és évente több mint másfél millió utas érkezik. A hajók érkezési napjain a város megtelik turistákkal, a taxik és a kirándulásszervezők a kikötő előtt várják az utasokat.

A kikötőből a belvárosba a sétányon gyalog vagy vízitaxival is eljuthatunk. Aki a nyugodtabb Philipsburgot szeretné megismerni, érdemes a hajómenetrendet megnézni és a hajók nélküli napokra vagy az esti órákra időzíteni a városnézést.

A kikötőből a belvárosba gyalog kb. húsz-harminc perc az út, a sétány mentén haladva. A kikötő előtt a vízitaxik is várják az utasokat, amelyek a sétány több pontjára viszik őket, a kikötőben pedig a hajóutasoknak szóló üzletek és kirándulásszervezők irodái működnek.

Rejtett kincs: A Front Streeten található a Yoda Guy Movie Exhibit, egy különleges kis filmmúzeum, amelyet Nick Maley, a Csillagok háborúja és több más híres film maszk- és bábkészítője hozott létre. A kiállításon több mint ötven film kellékei, figurái, vázlatai és kulisszatitkai láthatók, köztük Yoda mester különböző változatai, az alkotó pedig gyakran személyesen is mesél a filmes munkáiról. A múzeum nyitvatartását érdemes előre ellenőrizni, a látogatás a filmrajongók számára Philipsburg egyik legszórakoztatóbb programja.

A sziget kicsi, de rendkívül változatos, a holland oldal strandjai, lagúnája és dombjai mellett a francia oldal hangulatos városai és öblei is egy-két nap alatt felfedezhetők. A két oldal között nincs határellenőrzés, ezért egy bérelt autóval vagy a helyi buszokkal szabadon átjárhatunk egyik országból a másikba.

Maho Beach és a repülőgépek

A sziget leghíresebb strandja a Maho Beach, amely közvetlenül a Princess Juliana repülőtér kifutópályájának végénél fekszik. A leszálló repülőgépek néhány tíz méterrel a strandolók feje fölött húznak el, a látvány a repülőgép-rajongók és a fotósok kedvence, a strandbárokban pedig kiírják a várható érkezések időpontját.

A strand azonban veszélyes is lehet. A felszálló gépek hajtóműveiből kiáramló sugárhajtómű-légáram embereket sodorhat el, homokot és köveket repíthet, egy turista halálát is okozta már. A kerítésbe kapaszkodni és a kifutópálya mögött állni tilos és életveszélyes, a figyelmeztető táblákat mindig tartsuk be.

A Maho Beach környékén a sziget egyik legélénkebb éjszakai élete zajlik, bárok, éttermek, kaszinók és szórakozóhelyek sorakoznak a strand mögötti utcákban. A strandbárokban kiírt menetrend alapján a nagy, transzatlanti gépek érkezését is kivárhatjuk, ami a délutáni órákban a legjellemzőbb.

Mullet Bay és Cupecoy

A Maho Beachtől néhány percnyi sétára fekszik a Mullet Bay, a holland oldal egyik legszebb strandja, ahol pálmafák adnak árnyékot, a sziklák mentén pedig sznorkelezni is lehet. A strand hétvégén a helyiek kedvelt piknikezőhelye, a parton két strandbár várja a vendégeket.

A nyugati parton fekszik a Cupecoy Beach, három kis strand mészkősziklák tövében, amelyekhez a sziklába vájt lépcsőkön lehet lejutni. A sziklák és a barlangok különleges hátteret adnak a strandnak, a víz azonban gyorsan mélyül és a hullámzás erős lehet, ezért óvatosan ússzunk. A strand egy része naturista.

A nyugati part strandjai közül a Mullet Bay a legjobb választás a családok és a sznorkelezők számára, a Cupecoy pedig a naplemente kedvelőinek, mert a sziklák között ülve a nap a tengerbe bukik. A naplemente a nyugati parton egész évben szép, a strandbárokban ilyenkor koktélokkal és zenével várják a vendégeket.

Simpson Bay és a lagúna

A sziget nyugati részén terül el a Simpson Bay Lagoon, a Nyugat-Indiák egyik legnagyobb belső lagúnája, amelynek közepén húzódik a holland és a francia oldal határa. A lagúna a jachtok és a vitorlások kedvelt horgonyzóhelye, partján éttermek, bárok és kikötők sorakoznak. A lagúnán átívelő hidat 2013-ban adták át.

A lagúna melletti Simpson Bay strand egy mintegy két kilométer hosszú, nyugodt vizű öböl, amely a családok kedvelt fürdőhelye. A lagúna szélén fekvő Mullet Pond mangroveerdeje nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, ahol madarak és tengeri élőlények élnek.

A lagúnán kajakkal vagy kis motorcsónakkal is felfedezőútra indulhatunk, a part menti mangroveerdők között madarakat, rájákat és halakat figyelhetünk meg. A lagúna partján fekvő éttermek és bárok teraszairól a jachtkikötők és a naplemente látványa különösen szép, esténként pedig élőzene szól.

Sentry Hill és a Rockland Estate

A holland oldal egyik legnépszerűbb kalandprogramja a Rockland Estate, ahol egy ülőliftes felvonó visz fel a Sentry Hill tetejére. Innen indul a Flying Dutchman, amelyet a világ egyik legmeredekebb kötélpályájaként hirdetnek, a mintegy másfél kilométeres pályán a résztvevők kb. 45 másodperc alatt csúsznak le a völgybe.

A parkban egy hosszú szánkópálya is működik, a domb tetejéről pedig az egész szigetre, a lagúnára és a szomszédos szigetekre nyílik kilátás. A Rockland Estate területén egy restaurált ültetvényes ház is áll, amelyben egy kis múzeum mutatja be a sziget ültetvényes múltját.

A kalandprogramokra érdemes előre jegyet foglalni, különösen azokon a napokon, amikor sok tengerjáró hajó tartózkodik a kikötőben. A kötélpályához és a szánkópályához bizonyos életkori és testsúlybeli feltételek vonatkoznak, ezekről a foglaláskor tájékozódjunk.

Az Emilio Wilson-birtok

A Cul de Sac völgyben terül el az Emilio Wilson-birtok, amely több egykori cukornád-ültetvény területét, valamint egy valószínűleg a 17. századból származó rabszolgafalu maradványait foglalja magában. A birtok nevét Emilio Wilsonról kapta, aki a sziget első fekete bőrű lakosaként vásárolt meg egy olyan egykori ültetvényt, ahol ősei rabszolgaként dolgoztak.

A kormány a terület nagy részét örökségvédelmi és természetvédelmi parkká kívánja alakítani, amely a sziget történelmét és természeti értékeit egyaránt bemutatná. A birtok a sziget rabszolgamúltjának egyik legfontosabb emlékhelye.

A birtok területén a régi ültetvényes épületek romjai, kőfalak, a cukornád feldolgozásának maradványai és a környező erdős domboldalak láthatók. A terület egyszerre történelmi emlékhely és a sziget egyik utolsó nagy, beépítetlen zöldterülete, ahol madarak és helyi növények is élnek.

Man of War Shoal tengeri park

A sziget déli partjai előtt terül el a Man of War Shoal tengeri park, amelyet 2010-ben hoztak létre és amely a holland oldal legértékesebb korallzátonyait védi. A park leghíresebb merülőhelye a HMS Proselyte, egy 32 ágyús brit fregatt roncsa, amely 1801-ben süllyedt el és amelynek horgonyai és ágyúi ma is láthatók a tengerfenéken.

A parkban cápák, tengeri teknősök, ráják és színes halrajok élnek, a nyílt vizeken pedig delfinek és bálnák is feltűnhetnek. A merülésekhez és a sznorkeltúrákhoz a helyi búvárközpontok szerveznek hajós kirándulásokat.

A sziget búvárközpontjai kezdőknek is szerveznek bemutató merüléseket és búvártanfolyamokat, a tapasztalt búvárok pedig a roncsokhoz és a mélyebb zátonyokhoz indulhatnak. A sznorkelezők a part menti sziklák és a kis öblök sekély vizében is sok halat láthatnak, a sznorkelfelszerelés a legtöbb strandon kölcsönözhető.

Pelican Key és a keleti part

A sziget délkeleti partja előtt fekszik a Pelican Key, egy kis sziklás szigetecske, amely a barna pelikánok, a csérek és a kacagó sirályok fontos fészkelőhelye. A szigetet csak hajóról lehet megfigyelni, a környező vizek pedig népszerű búvár- és sznorkelhelyek.

A keleti parton fekszik a Dawn Beach, amely a napfelkeltékről és a part közeli korallzátonyokról ismert, a Little Bay pedig Philipsburg közelében, a Fort Amsterdam alatt a tengerjáró hajók utasainak kedvelt strandja. A keleti part öblei csendesebbek, mint a nyugati oldal forgalmas strandjai.

A sziget keleti partján fekszik az Oyster Pond, egy védett öböl, amelynek közepén szintén a holland és a francia oldal határa húzódik. Az öbölben kikötő működik, ahonnan hajók indulnak Saint-Barthélemyre is, a part mentén pedig kis éttermek és bárok várják a látogatókat. A közeli Dawn Beachen a sziget egyik legszebb napfelkeltéjét láthatjuk.

A keleti parton fekvő öblök a szeles időszakban a szörfösök és a kiteszörfösök kedvelt helyei, a hullámok itt nagyobbak, mint a nyugati parton. A part menti utakon autóval végighaladva több kilátópontról is szép kilátás nyílik a tengerre és a szomszédos Saint-Barthélemy szigetére.

A határ és a concordiai szerződés

A holland és a francia oldal között nincs határellenőrzés, a két ország határát csak egy egyszerű tábla és egy emlékmű jelzi. A sziget felosztásáról szóló concordiai szerződést 1648. március 23-án írták alá a Mont des Accords, vagyis a megegyezés hegye lejtőin, Marigot és Philipsburg között. A határ az évszázadok során többször is változott, a mai vonal 1816 óta érvényes.

A népszerű legenda szerint a határt egy francia és egy holland gyalogló versenye jelölte ki, akik a part mentén ellenkező irányba indultak és ahol találkoztak, ott húzták meg a határt. A történet szórakoztató, de a történészek szerint csak legenda.

A határon átkelve a különbségek azonnal szembetűnnek, a holland oldalon az angol nyelv és az amerikai stílusú üzletek, a francia oldalon pedig a francia feliratok, a kávézók és az európai hangulat uralkodnak. A két oldal közötti különbség a pénznemben, az áramellátásban és a mobilhálózatokban is megmutatkozik.

Marigot, a francia főváros

A francia oldal fővárosa Marigot, egy hangulatos kikötőváros a sziget nyugati partján, ahol a francia életérzés és a karibi hangulat keveredik. A város fölötti dombon áll a Fort Louis, amelyet 1789-ben építettek, ma romos, de ingyenesen látogatható és a tetejéről szép kilátás nyílik az öbölre és Anguilla szigetére.

A tengerparton hétfőtől szombatig délelőtt piacot tartanak, ahol kézműves termékeket, fűszereket, gyümölcsöt és ruhákat árulnak, szerdán és szombaton reggel pedig halpiac is működik. A kikötő melletti kávézókban és pékségekben francia croissant-t és kávét is kóstolhatunk.

Marigot központjában a francia életérzés mindenütt érezhető, a kávézókban francia nyelvű beszélgetések zajlanak, a pékségekben friss bagettet árulnak, az üzletekben pedig francia divattermékeket és parfümöket kínálnak. A kikötő melletti sétány esténként a helyiek kedvelt találkozóhelye.

Marigot kikötőjéből indulnak a kompok Anguillára, a város pedig jó kiindulópont a francia oldal felfedezéséhez. A városban több kis szálloda és vendégház is működik, ezért aki a francia hangulatot szeretné jobban megismerni, néhány éjszakát itt is eltölthet.

Grand Case és a lolók

A francia oldal északi partján fekszik Grand Case, a sziget gasztronómiai fővárosa, ahol a főutca mentén francia, kreol és nemzetközi éttermek sorakoznak. A falu legnépszerűbb étkezőhelyei a lolók, a szabadtéri grillstandok, ahol félbevágott olajoshordókon sütik a bordát, a csirkét, a langusztát és a halat.

A lolókban a sült húsok mellé rizs és bab, johnny cake és saláta kerül a tányérra, az árak jóval kedvezőbbek, mint az éttermekben. Grand Case strandja nyugodt, a falu esténként a vacsorázó vendégekkel telik meg.

Grand Case strandjáról a közeli Creole Rock szigetecskéhez is el lehet jutni hajóval, ahol a sekély vízben sznorkelezve színes halakat és korallokat láthatunk. A falu a francia oldal egyik legnyugodtabb települése, a hosszú, homokos strand mentén kis szállodák és vendégházak sorakoznak.

Grand Case-ben a főutca esténként megtelik sétálókkal, a régi kreol faházakban működő éttermek teraszain gyertyafényes vacsorákat szolgálnak fel. A faluba a holland oldalról kisbusszal, Marigoton keresztül is eljuthatunk, de este a visszaúthoz érdemes taxit hívni.

Orient Bay és Pinel

A francia oldal keleti partján fekszik az Orient Bay, egy mintegy két kilométer hosszú, fehér homokos strand, amelyet a Karib-tenger egyik legszebb strandjai között tartanak számon. A strand mentén bárok, éttermek és vízisport-központok sorakoznak, a déli része naturista.

A közeli Cul-de-Sac kikötőjéből kis hajók indulnak a Pinel-szigetre, amely a Saint-Martini Természetvédelmi Terület része. A szigeten nyugodt strandok, két étterem és rövid túraösvények várják a látogatókat, a sekély vízben pedig sznorkelezni is lehet.

A francia oldal partjainak és vizeinek nagy része a Saint-Martini Természetvédelmi Terület része, amely a korallzátonyokat, a tengerifű-mezőket, a mangrovékat és a tengeri madarak fészkelőhelyeit védi. A védett területen a horgonyzás, a halászat és a gyűjtés szabályozott, a látogatóknak a természetvédelmi szabályokat be kell tartaniuk.

A Pinel-szigetre induló hajók a főszezonban kb. félóránként indulnak, az átkelés rövid, a szigeten pedig egy egész napot is eltölthetünk a strandon, a sznorkelezéssel és a rövid túrákkal. A szigeten érdemes ebédet is foglalni, mert a két étterem a főszezonban zsúfolt lehet.

Pic Paradis és a Loterie Farm

A sziget legmagasabb pontja a francia oldalon emelkedő, 424 méter magas Pic Paradis, amelynek lejtőin a Loterie Farm esőerdei parkja fekszik. A parkban erdei ösvények, lombkorona-kalandpark, kötélpálya és egy dzsungelmedence várja a látogatókat, az étteremben pedig a fák között vacsorázhatunk.

A Pic Paradis csúcsára túraösvény is vezet, a tetejéről az egész szigetre és a szomszédos szigetekre nyílik kilátás. A túrára kora reggel érdemes nekivágni, amikor még nincs nagy hőség.

Friar’s Bay és Happy Bay

A francia oldal nyugati partján fekszik a Friar’s Bay, egy nyugodt, homokos öböl, ahol strandbár és sznorkelhelyek várják a látogatókat. Innen egy rövid, kb. tízperces sétával a dombon át eljuthatunk a szomszédos Happy Bay-be, egy félreeső, gyakran szinte üres strandra, ahol a sziget egyik legcsendesebb partját találjuk.

A közelben fekszik a Baie Rouge, a vörös öböl, amelynek homokja rózsaszínes árnyalatú, a strandon azonban erős a visszaáramlás, ezért itt óvatosan ússzunk. A nyugati part strandjai a naplemente idején a legszebbek.

A nyugati part öblei a hétköznapokon csendesek, hétvégén azonban a helyi családok is kijárnak ide piknikezni, zenét hallgatni és fürödni, ilyenkor a strandbárok is élénkebbek.

Kirándulások a szomszédos szigetekre

Sint Maarten a térség közlekedési csomópontja, ahonnan könnyen eljuthatunk a szomszédos szigetekre. Anguilla Marigotból komppal kb. húsz perc alatt elérhető, a sziget a Karib-tenger egyik legszebb strandjairól híres. Saint-Barthélemy Philipsburgból komppal kb. egy óra alatt érhető el, a luxusáról és a francia hangulatáról ismert.

Saba a térség legkülönlegesebb szigete, amely kisrepülővel kb. negyed óra, komppal kb. másfél óra alatt érhető el és a világ egyik legrövidebb kereskedelmi kifutópályájáról, valamint a meredek vulkáni tájáról és a búvárhelyeiről ismert. A szomszédos szigetekre mindig vigyük magunkkal az útlevelünket.

Saint-Barthélemy fővárosa, Gustavia a svéd gyarmati múlt emlékeit, elegáns üzleteket, kikötőt és fehér homokos strandokat kínál, a sziget azonban a Karib-tenger egyik legdrágább úti célja, ezért egy egynapos kirándulás a legkedvezőbb megoldás. Anguillán a hosszú, fehér homokos strandok és a nyugodt, vidéki hangulat várja a látogatókat.

Rejtett kincs: A francia oldal keleti partja előtt fekszik a lakatlan Tintamarre-sziget, amelyet csak hajóval lehet megközelíteni és amely a természetvédelmi terület része. A szigeten nincsenek szolgáltatások, cserébe üres, fehér homokos strandok, egy egykori repülőtér rozsdás repülőgéproncsai és kiváló sznorkelhelyek várják a látogatókat, a szigeten pedig tengeri madarak fészkelnek. A szigetre a keleti part kikötőiből szervezett hajós kirándulások indulnak és a természetvédelmi szabályokat szigorúan be kell tartani.

Saint Martin szigetét gyakran a Karib-tenger gasztronómiai fővárosaként emlegetik. A holland oldalon a karibi, az amerikai és a nemzetközi konyha uralkodik, a francia oldalon pedig a francia és a kreol konyha remekeit kóstolhatjuk meg. A helyi ételek a hal, a tengeri herkentyűk, a rizs, a bab, a kókusz és a fűszeres szószok köré épülnek, a legjobb élményt pedig a kis családi étkezdék és az utcai grillstandok nyújtják.

Guavaberry, a sziget likőrje

A sziget nemzeti itala a guavaberry likőr, amelyet a domboldalakon termő guavaberry nevű vadon növő bogyóból, rumból, nádcukorból és fűszerekből készítenek. A guavaberry nem azonos a guavával, apró, sötét bogyói erős, kesernyés-édes ízűek. A likőrt hagyományosan otthon készítették, különösen a karácsonyi ünnepekre, amikor a családok egymást látogatva guavaberry-dalokat énekeltek.

Ma a likőrt Philipsburgban is palackozzák és koktélokban, például guavaberry-coladában, valamint süteményekben is felhasználják. A guavaberry rumos sütemény a sziget kedvelt desszertje és népszerű ajándék, amelyet a vámmentes üzletekben is megvásárolhatunk.

Tengeri csiga, hal és johnny cake

A sziget jellegzetes étele a tengeri csiga gombóccal, egy fűszeres ragu, amelyet a tengeri csiga húsából főznek és lisztgombócokkal tálalnak. A sózott tőkehalat reggelire johnny cake-kel, vagyis sült tésztalepénnyel eszik, a tőkehalfasírt pedig népszerű harapnivaló. A callaloo leves a zöld levelű callaloo növényből, okrából és fűszerekből készül.

A tengeri ételek közül a langusztát, a garnélát, a sült halat és a rákkal töltött rákpáncélt, a crab backet érdemes megkóstolni. A locri egy egyedényes rizses-csirkés étel, a tengeri csigaleves pedig a helyi konyha kevésbé ismert, de jellegzetes fogása.

A johnny cake a karibi szigetek egyik legismertebb pékárúja, egy olajban sült, enyhén édes tésztalepény, amelyet reggelire sózott hallal, ebédre levesekhez, a lolókban pedig a grillezett húsok mellé kínálnak. A neve a hagyomány szerint az útravaló, a journey cake kifejezésből ered.

A lolók grillezett ételei

A sziget gasztronómiájának legjobb élményét a lolók, a szabadtéri grillstandok nyújtják, amelyek különösen a francia oldalon, Grand Case-ben népszerűek. A félbevágott olajoshordókban izzó faszénen sertésbordát, csirkét, langusztát, halat és kolbászt sütnek, mellé rizs és bab, johnny cake, sült banán és saláta kerül a tányérra.

A lolók egyszerű, műanyag asztalokkal és padokkal berendezett helyek, ahol a helyiek és a turisták együtt esznek, az árak pedig jóval kedvezőbbek, mint az éttermekben. A kecskepörkölt és a curry is gyakran szerepel a kínálatban, a sült húsokhoz pedig csípős szószt kínálnak.

A lolók legjobb időszaka a kora este, amikor a grillek már izzanak és a helyiek is megérkeznek vacsorázni. Egy tányér sült bordával, rizzsel és körettel bőséges vacsora, amelyet egy hideg sörrel vagy friss gyümölcslével érdemes kísérni. A lolókban általában készpénzzel fizetünk.

Francia és kreol konyha

A francia oldalon a francia konyha remekeit kóstolhatjuk meg, a pékségekben friss croissant, bagett és sütemény várja a vendégeket, az éttermekben pedig francia és kreol fogásokat kínálnak. Grand Case főutcáján egymást érik a jobb éttermek, ahol a francia konyha a karibi alapanyagokkal találkozik.

A kreol konyha jellegzetes ételei a sózott tőkehalból készült fűszeres fánkok, a fűszeres halételek, a kreol szószok és a kókuszos desszertek. A francia oldalon a borok és a sajtok választéka is gazdag, a szupermarketekben francia termékeket vásárolhatunk európai árakon.

A marigot-i piac és a halpiac a francia oldal konyhájának legjobb bemutatója, ahol friss halat, fűszereket, trópusi gyümölcsöket, házi készítésű szószokat és rumos likőröket is vásárolhatunk. A piac mellett kis étkezdék kreol ételeket kínálnak, ahol a helyiek ebédelnek.

A francia oldalon az éttermekben gyakran előre összeállított, kedvezőbb árú napi menüt is kínálnak, amely előételből, főételből és desszertből áll. A francia pékségekben reggelire kávét és croissant-t, ebédre pedig szendvicset és süteményt is vásárolhatunk kedvező áron.

Édességek és italok

A desszertek közül a kókuszos pite, a guavás pite és a különféle kókuszos édességek a legkedveltebbek, amelyeket a pékségekben és a piacokon árulnak. A trópusi gyümölcsökből készült frissítők, a gyömbérsör és a tamarindlé a helyi italok kedvelt választékát adják.

A sörök közül a karibi lagerek a legnépszerűbbek, a strandbárokban pedig a rumos koktélok, a rumpuncs és a piña colada a legkedveltebb italok. A naplemente idején a nyugati part strandbárjai különösen hangulatosak.

A karácsonyi időszakban a guavaberry likőr mellett a házi készítésű rumos sütemények és a gyümölcsös italok kerülnek az asztalra, a családok egymást látogatva kóstolják meg egymás likőrjeit. Ez a hagyomány a sziget mindkét oldalán él és a karibi karácsony egyik legkedvesebb szokása.

Hol együnk és mennyibe kerül

A holland oldalon Philipsburg, Simpson Bay és Maho környékén éttermek, bárok és gyorséttermek sorakoznak, az árak az amerikai szintnek felelnek meg. Egy ebéd egy egyszerű étteremben kb. 12–20 dollár, egy vacsora kb. 25–40 dollár, a jobb éttermekben ennek többszöröse. A legolcsóbban a lolókban, a büfékben és a szupermarketekben étkezhetünk.

A holland oldalon az amerikai szokások szerint legalább 15 százalék borravaló elvárt, de figyeljük meg, hogy a számla nem tartalmaz-e már szervizdíjat, amely gyakran adóként szerepel rajta. A francia oldalon a szervizdíjat a törvény szerint az ár tartalmazza, ott a kerekítés vagy kb. tíz százalék borravaló a szokás.

A legtöbbet úgy spórolhatunk, ha a szupermarketekben vásárolunk és apartmanban magunk főzünk, a francia oldal szupermarketjeiben az európai termékek, a holland oldaliakban pedig az amerikai termékek választéka nagyobb. A strandra érdemes magunkkal vinni vizet és harapnivalót, mert a strandbárok árai magasak.

Sint Maartenre Amszterdamból és Párizsból is közlekednek közvetlen járatok, a sziget repülőtere pedig a térség egyik legfontosabb közlekedési csomópontja. A szigeten kisbuszok, taxik és bérautók közlekednek, a szomszédos szigetekre pedig kompok és kisrepülőgépek indulnak. Az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabb lehetőségeket.

Budapestről Sint Maartenre: repülő

Budapestről nincs közvetlen járat Sint Maartenre. A legegyszerűbb útvonal Amszterdamon keresztül vezet, ahonnan a KLM közvetlen járata kb. kilenc óra alatt repül a Princess Juliana repülőtérre. A másik lehetőség Párizs, ahonnan az Air France a Charles de Gaulle, az Air Caraïbes pedig az Orly repülőtérről indít közvetlen járatokat.

A sziget az Egyesült Államok számos városából is közvetlen járatokkal érhető el, de az amerikai átszálláshoz ESTA engedély szükséges, még akkor is, ha csak átszállunk. Az európai járatokkal ezért általában egyszerűbb az utazás. A repülőjegyek a főszezonban, decembertől áprilisig a legdrágábbak.

A Princess Juliana repülőtér terminálját az Irma hurrikán után teljesen újjáépítették. A repülőtérről a holland oldal szállásai néhány perc alatt elérhetők, Marigot és a francia oldal pedig kb. húsz-harminc perc alatt. A távozáskor fizetendő repülőtéri díjakat általában a repülőjegy ára tartalmazza.

Kisbuszok

A szigeten a legolcsóbb közlekedési eszköz a kisbusz, amelyek magánkézben vannak és nincs menetrendjük. A buszokat bárhol le lehet inteni, a leszállást pedig a sofőrnél jelezni kell, a viteldíjat készpénzben, a leszálláskor fizetjük. Két település között, például Philipsburg és Marigot között a viteldíj kb. 2 dollár.

A kisbuszok kora reggeltől kb. este nyolc óráig közlekednek gyakrabban, sötétedés után ritkábban járnak, éjfél után pedig drágábbak. A buszok elején a célállomás neve szerepel és a fő útvonalakon közlekednek, a távolabbi strandokhoz azonban gyakran gyalogolni kell a buszmegállótól.

A kisbuszon a leszállást a „stop for me please” mondattal jelezhetjük a sofőrnek, a buszok a fő útvonalakon Philipsburg, Simpson Bay, Maho, Marigot és Grand Case között közlekednek. A buszvezetők segítőkészek és ha megkérdezzük, megmondják, hol érdemes leszállni.

Autóbérlés és vezetés

A sziget mindkét oldalán a jobb oldalon közlekednek. Egy kisautó napi bérleti díja kb. 40–60 dollár, a főszezonban ennél több. A magyar jogosítvány mellé nemzetközi jogosítvány ajánlott, a pirosnál jobbra kanyarodni tilos.

A szigeten a benzinkutak száma elegendő, de a francia oldalon az üzemanyag ára euróban értendő. A bérautó a holland és a francia oldalon is szabadon használható, a határon nincs ellenőrzés, de a biztosítás feltételeit a bérléskor érdemes ellenőrizni.

Decembertől áprilisig a forgalom nagyon sűrű, különösen Philipsburg és Simpson Bay környékén, a dugók gyakoriak. Az utak keskenyek, helyenként kátyúsak és gyengén kivilágítottak, ezért este különösen óvatosan vezessünk.

Reptéri transzfer és taxi

A repülőtérről a szállásra hivatalos taxival vagy előre foglalt transzferrel juthatunk el. A taxik viteldíját rendelet határozza meg, a repülőtérről Philipsburgba két utas esetén kb. 20 dollár az út, Simpson Baybe kb. 15 dollár. Este tíz óra után és ünnepnapokon felár jár.

A taxiban a harmadik bőröndért felárat számolhatnak fel, a nagyobb csoportok számára pedig személyenkénti viteldíj érvényes. A panaszokat a taxikkal kapcsolatban a hatósági felügyeletnél lehet bejelenteni, ezért érdemes megjegyezni a taxi rendszámát.

A taxikban nincs taxióra, ezért beszállás előtt mindig egyezzünk meg az árban. A hivatalos taxik rendszámtábláján a TAXI felirat szerepel. A szigeten nem működnek telefonos taxialkalmazások, ezért a szállás recepcióján érdemes taxit hívatni.

Kompok a szomszédos szigetekre

Anguillára Marigotból indul a közforgalmú komp, az út kb. 25 perc, a jegy ára kb. 30 dollár, ehhez Marigotban egy euróban fizetendő kikötői díj és Anguillán egy beutazási illeték is járul. A repülőtér közelében magán charterkompok is indulnak Anguillára.

Saint-Barthélemyre Philipsburgból a Great Bay Express komp kb. 45 perc alatt visz át, Sabára és Sint Eustatiusra pedig a Makana komp közlekedik, a menettérti jegy ára kb. 134–140 dollár. A kompok menetrendje évszaktól függően változik, ezért mindig ellenőrizzük az aktuális indulási időket.

Az anguillai kompra nem lehet előre helyet foglalni, a jegyeket a kikötőben vásároljuk meg, a kikötői díjat Marigotban euróban vagy kártyával kell kifizetni. Anguilla brit tengerentúli terület, ezért a kikötőben határellenőrzésen kell átesnünk és az útlevélnek nálunk kell lennie.

Sint Maarten a legtöbb kormány besorolása szerint biztonságos úti cél, ahol a szokásos óvatossági szabályok betartása elegendő. A leggyakoribb problémát a kisebb lopások és az autófeltörések jelentik, a természeti veszélyek közül pedig a hurrikánok és a tenger áramlatai. Az utazás előtt mindig ellenőrizzük a Konzuli Szolgálat aktuális utazási tanácsait.

Bűnözés és óvintézkedések

A strandokon, a szállodák előterében és a parkoló autókból gyakran lopnak, ezért értékeinket soha ne hagyjuk őrizetlenül és az autóban se hagyjunk semmit látható helyen. A fegyveres rablások főként a készpénzt tartó üzleteket érintik, de éjszaka a turisták is áldozattá válhatnak, ezért sötétedés után kerüljük az elhagyatott, kivilágítatlan utcákat és strandokat.

A holland oldalon a Dutch Quarter, a Lowlands és a Middle Region környékén több rablást jelentettek, ezért ezeken a területeken éjszaka különösen óvatosnak kell lenni. A bankautomatáknál előfordul a kártyaadatok lemásolása, ezért lehetőleg bankfiókokban vagy forgalmas helyeken lévő automatákat használjunk és sötétedés után ne vegyünk fel pénzt.

A szigeten előfordulnak csalások is, például romantikus, lottós vagy állásajánlatokkal kapcsolatos csalások, ezért ismeretlenekkel ne osszunk meg személyes adatokat és ne utaljunk pénzt. A strandokon árusító ismeretlenektől ne vásároljunk drágább termékeket és a túlzottan kedvező ajánlatokkal legyünk óvatosak.

Maho Beach és a sugárhajtómű-légáram

A Maho Beach a sziget legnépszerűbb látványossága, de veszélyes is. A felszálló gépek hajtóműveinek légárama embereket sodorhat el, homokot és köveket repíthet, egy turista életét is követelte már, aki a kerítésbe kapaszkodott. A figyelmeztető táblák szerint a légáram súlyos sérülést vagy halált okozhat.

A leszálló gépeket a strandról nyugodtan nézhetjük, de a felszálláskor ne álljunk a kifutópálya végével szemben és soha ne kapaszkodjunk a kerítésbe. A strand melletti úton a forgalomra is figyeljünk, mert a fényképezők gyakran az útra lépnek.

Hurrikánok és a tenger

A térségben júniustól novemberig tart a hurrikánszezon, a legnagyobb veszély augusztus közepétől szeptember végéig fenyeget. 2017 szeptemberében az Irma hurrikán ötös kategóriájú viharként érte el a szigetet, az épületek mintegy kilencven százaléka megsérült, az újjáépítés azóta nagyrészt befejeződött.

A strandokon gyakoriak az erős áramlatok és kevés helyen van úszómester, ezért csak a biztonságos, nyugodt öblökben ússzunk. A keleti, atlanti parton, különösen az Orient Bay és a Pinel-sziget környékén az utóbbi években egyre gyakrabban jelenik meg a sargassum, a tengeren sodródó barna moszat, amely a partra vetve kellemetlen szagú lehet.

Ha a hurrikánszezonban utazunk, kövessük a helyi hatóságok és a szállás utasításait, figyeljük az időjárás-előrejelzést és számoljunk azzal, hogy a repülőjáratok és a kompok elmaradhatnak. A rugalmas foglalás és a megfelelő utasbiztosítás ilyenkor különösen fontos.

Egészség

A szigeten előfordul a dengue-láz, a zika és a chikungunya, ezért szúnyogriasztót mindig használjunk. A csapvíz nem iható, ezért csak palackozott vizet fogyasszunk. A trópusi napsütés erős, a leégés és a napszúrás gyakori.

A holland oldalon egyetlen kórház működik, a Sint Maarten Orvosi Központ, ahol éjjel-nappal sürgősségi ellátás is van, de a szakellátás korlátozott, keszonkamra nincs és az ellátásért általában előre kell fizetni. Az új, nagyobb kórház építése folyamatban van. A súlyos eseteket külföldre szállítják, ezért olyan utasbiztosítást kössünk, amely a légi betegszállítást is fedezi.

Az Európai Egészségbiztosítási Kártya a holland oldalon nem érvényes, a francia oldalon, Saint-Martinben viszont igen, mert az az Európai Unió része. A kártyát ezért érdemes magunkkal vinni, de az utasbiztosítás mindkét oldalon nélkülözhetetlen.

A francia oldalon a súlyos eseteket általában Guadeloupe vagy Martinique kórházaiba szállítják, a holland oldalon pedig más szigetekre vagy az Egyesült Államokba. A gyógyszereinket eredeti csomagolásban, elegendő mennyiségben vigyük magunkkal, mert a helyi gyógyszertárak kínálata eltérhet a megszokottól.

Törvények és szabályok

A holland oldalon minden kábítószer, így a könnyűdrogok is tilosak és a büntetések jóval szigorúbbak, mint az európai Hollandiában. A kannabisz és a CBD-termékek behozatala is tilos, a repülőtéren testszkennereket is használnak. Fegyvert és lőszert, még üres töltényhüvelyt sem szabad a szigetre vinni.

A szigeten mindig tartsunk magunknál fényképes személyazonosító okmányt, a drónok használatához engedély szükséges. A tengeri csigák héját nem szabad a szigetről kivinni.

Az útlevelünket a szállás széfjében érdemes hagyni és csak egy másolatot vinni magunkkal, a hatóságok azonban ellenőrzéskor az eredeti okmányt is kérhetik. A francia oldalon is mindig legyen nálunk fényképes igazolvány.

Segélyhívó számok és konzuli segítség

A holland oldalon a rendőrség a 911-es, a mentők a 912-es, a tűzoltók a 919-es, a parti őrség a 913-as számon hívhatók. A francia oldalon az európai 112-es segélyhívó szám működik.

Sint Maarten a Holland Királyság része, ezért a hágai magyar nagykövetség konzuli kerületéhez tartozik, címe Hogeweg 14, 2585 JD Den Haag, Hollandia, telefon: +31 70 222 3999. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36.

Az útlevél elvesztése vagy ellopása esetén először a helyi rendőrségen tegyünk feljelentést, majd vegyük fel a kapcsolatot a magyar nagykövetséggel, amely ideiglenes úti okmányt állíthat ki. Az útlevelünkről érdemes másolatot tartani a telefonunkon és papíron is.

Sint Maarten kényelmes karibi úti cél, ahol az angol nyelv, a dollár és a jó közlekedési kapcsolatok megkönnyítik az eligazodást, a két ország közötti különbségek azonban néhány gyakorlati kérdésben odafigyelést igényelnek. Az alábbi tudnivalók a beutazástól a pénzügyeken át a helyi szokásokig segítenek a felkészülésben.

Beutazás

Sint Maarten a Holland Királyság része, de nem tartozik az Európai Unióhoz és a schengeni övezethez, ezért a magyar állampolgároknak érvényes útlevél szükséges, a személyi igazolvány nem elegendő. Vízum nélkül legfeljebb három hónapig tartózkodhatunk a szigeten, az útlevél legalább hat hónapig legyen érvényes.

A beutazáskor a továbbutazást igazoló jegyet, a szállás címét és az elegendő anyagi fedezetet is ellenőrizhetik. Az érkezés előtt érdemes kitölteni az ingyenes online beutazási űrlapot, ezt a hivatalos oldalon tehetjük meg. A francia oldalra határellenőrzés nélkül átmehetünk, a francia oldal az Európai Unió része, de nem tartozik a schengeni övezethez.

Ha a repülőjáratunk megváltozik, az online beutazási űrlapot is frissíteni kell. Az érkezéskor a tízezer dollárt meghaladó készpénzt be kell jelenteni a vámhatóságnál. A szomszédos szigetekre, például Anguillára vagy Saint-Barthélemyre utazva mindig legyen nálunk az útlevél, mert ezek önálló beutazási szabályokkal rendelkeznek.

Pénzügyek és árak

A holland oldal hivatalos fizetőeszköze a karibi gulden, amelynek árfolyama az amerikai dollárhoz rögzített, egy dollár 1,79 gulden. A gyakorlatban azonban mindenütt amerikai dollárban számolnak és fizetnek, a francia oldalon pedig az euró a hivatalos fizetőeszköz, de a dollárt ott is elfogadják. A bankkártyát a legtöbb helyen elfogadják.

Egy takarékos utazó, aki apartmanban alszik, maga főz és kisbusszal közlekedik, napi kb. 120–150 dollárral számolhat, a vízi sportok és a kirándulások azonban jelentősen megnövelik a költségeket. A szálláshelyek közül az apartmanok és a kis vendégházak a legkedvezőbbek, ezeket érdemes jóval előre lefoglalni.

A sziget drága úti cél, hostelek nincsenek, a legolcsóbb vendégházak és apartmanok is kb. 80–120 dollárba kerülnek éjszakánként. A szállásokon szállásadót és gyakran szervizdíjat is felszámolnak, ezért foglaláskor nézzük meg a végösszeget. A pénzt érdemes dollárban felvenni vagy kártyával fizetni, a francia oldalon pedig euróval.

Mobil, internet és nyelv

A holland oldalon a TelEm és a Flow a mobilszolgáltatók, helyi SIM-kártyát vagy előre fizetett internetcsomagot az üzleteikben vásárolhatunk. A francia oldal az Európai Unió része, ezért ott az uniós roamingszabályok érvényesek, a holland oldalon azonban nem, ott a magyar előfizetéssel a hívás és az adatforgalom nagyon drága lehet.

A helyi előre fizetett csomagok kedvező áron kaphatók, egy napi néhány gigabájtos csomag néhány dollárba, egy hetes csomag kb. 10–15 dollárba kerül. A wifi a szállodákban, a kávézókban és a strandbárokban általában ingyenes, a sebesség azonban változó.

Fontos tudni, hogy a telefon a francia oldalon is észrevétlenül átkapcsolhat egy holland oldali hálózatra, ami magas költségekkel járhat. Ezért érdemes a hálózatot kézzel kiválasztani, vagy a roamingot kikapcsolni és helyi SIM-kártyát vagy nemzetközi eSIM-et használni. A nyilvános wifihálózatokon a banki és személyes adatokat csak VPN használatával kezeljük.

A holland oldalon a mindennapok nyelve az angol, a hivatalos nyelv a holland és az angol, a spanyol és a papiamento is gyakran hallható, a francia oldalon pedig a francia a hivatalos nyelv, de az angollal ott is boldogulunk. A helyiek barátságosak, a boltba lépve mindig köszönjünk, a good morning és a good afternoon a hétköznapi udvariasság része.

Idő, áram és felszerelés

A sziget az UTC−4 időzónában van és nem állítja át az órát, így télen öt, nyáron hat órával jár Magyarország mögött. A holland oldalon a hálózati feszültség 110–120 volt, a konnektorok amerikai típusúak, ezért átalakítóra lesz szükség, a francia oldalon viszont 230 volt van és a magyar csatlakozók is használhatók.

A csomagba könnyű, gyorsan száradó ruhát, fürdőruhát, sznorkelfelszerelést, korallbarát fényvédőt, napszemüveget, kalapot és szúnyogriasztót tegyünk. Az áramszünetek nem ritkák, ezért egy külső akkumulátor és egy zseblámpa is hasznos lehet.

A francia oldalon a magyar készülékek átalakító nélkül is használhatók, ezért aki hosszabb ideig tartózkodik a szigeten, annak érdemes ezt a szállásválasztásnál is figyelembe vennie.

Helyi szokások

A városokban és az éttermekben ne járjunk fürdőruhában, a strandon kívül öltözzünk visszafogottan. A helyiek fényképezése előtt kérjünk engedélyt. A szigeten a két ország együttélése a mindennapok része, a helyiek büszkék arra, hogy két nemzet évszázadok óta békében osztozik egy szigeten.

A sziget gazdaságát szinte teljes egészében a turizmus határozza meg, a munkavállalók nagy része a szállodákban, az éttermekben, az üzletekben és a kikötőben dolgozik. A helyiek ezért nagyra értékelik a látogatókat, de elvárják az udvarias, tiszteletteljes viselkedést, különösen a falvakban és a templomok környékén.

A szigeten a két nemzet kultúrája mellett a karibi szigetekről, Latin-Amerikából és Ázsiából érkezett bevándorlók hagyományai is keverednek, ami a konyhában, a zenében és az ünnepekben is megmutatkozik. Ez a sokszínűség a sziget egyik legérdekesebb vonása.

Ünnepek és mikor utazzunk

A legjobb időszak a száraz évszak, decembertől áprilisig, amikor az idő napos és kellemes, ilyenkor azonban az árak is a legmagasabbak és a szállásokat jóval előre le kell foglalni. Június és november között tart a hurrikánszezon, ilyenkor az árak alacsonyabbak, de a viharok miatt a programok elmaradhatnak.

A legfontosabb ünnepek a király napja április 27-én, a felszabadulás napja július 1-jén, az alkotmány napja október 10-én és Sint Maarten napja november 11-én. A philipsburgi karnevált áprilisban és május elején rendezik, márciusban pedig a Heineken Regatta, a térség egyik legnagyobb vitorlásversenye tölti meg élettel a szigetet.

A karnevál a térség egyik legnagyobb ünnepe, a karneváli faluban hetekig koncertek, calypso- és soca-versenyek zajlanak, a hajnali J’ouvert utcai mulatság és a jelmezes felvonulások pedig ezreket vonzanak. A karnevál végén Momo király bábuját elégetik, ami az ünnepség záróakkordja.

November 11-én, Sint Maarten napján a sziget mindkét oldalán ünnepségeket tartanak, amelyek a két nemzet együttélését és a közös sziget identitását ünneplik. A márciusi Heineken Regatta idején a vitorlásversenyek mellett koncertek és partik zajlanak, ilyenkor a szállások hamar betelnek.