Panama: a csatorna, Casco Viejo és a San Blas-szigetek
Az oldalon partnerlinkek is vannak. Ha ezeken keresztül vásárolsz, jutalékot kaphatok, neked ez nem kerül többe.
Óriási konténerszállító hajók, amelyek a dzsungel közepén emelkednek fel a zsilipekben, felhőkarcolók erdeje a Csendes-óceán partján, színes gyarmati házak a régi város kikötőjében, pálmafás korallszigetek a Karib-tengeren, ködös kávéültetvények a hegyekben és olyan esőerdő, amelyben a fővárostól fél órára majmok és tukánok élnek. Panama a két Amerikát összekötő keskeny földszoros, ahol egyetlen nap alatt eljuthatunk az egyik óceántól a másikig.
Panama Közép-Amerika legdélebbi országa, nyugaton Costa Rica, keleten Kolumbia határolja, északi partját a Karib-tenger, déli partját a Csendes-óceán mossa. A lakosság kb. 4,5 millió fő, ennek csaknem fele a főváros környékén él. A hivatalos nyelv a spanyol, a fizetőeszköz a balboa, amely egy az egyben az amerikai dollárhoz kötött, a papírpénz pedig maga a dollár. Az országban hét őslakos nép él, köztük a guna, az emberá és a ngäbe, akik saját nyelvüket és hagyományaikat ma is őrzik.
A Panama látnivalók listáján a Panama-csatorna zsilipjei, a főváros óvárosa, a Casco Viejo, a spanyol gyarmati város romjai, a Guna Yala, vagyis a San Blas-szigetek, Bocas del Toro karibi szigetvilága, Boquete kávévidéke és a Barú vulkán, Portobelo erődjei, El Valle de Antón vulkáni krátere, az Azuero-félsziget népszokásai és a Coiba Nemzeti Park tengeri élővilága is szerepel. Panama öt helyszíne szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Az ország története szorosan összefonódik a földszorossal. A spanyol gyarmati időkben ezen keresztül szállították az inka birodalom kincseit Spanyolország felé, ezért a kikötőket kalózok támadták. Panama 1821-ben szakadt el Spanyolországtól és Kolumbiához csatlakozott, majd 1903-ban vált önálló állammá. A csatornát az Egyesült Államok építette meg 1904 és 1914 között, az ország 1999 végén vette át a teljes irányítását.
A legjobb utazási időszak a száraz évszak, nagyjából januártól márciusig vagy áprilisig, ilyenkor kevés az eső és a karibi szigeteken is kellemes az idő. Az esős évszakban rövid, heves délutáni zivatarok jellemzők, ilyenkor viszont kevesebb a turista és a szállások is olcsóbbak. Panama nem a régió legolcsóbb országa, a fővárosban az árak sokszor európaiak, de helyi buszokkal, hostelekkel és egyszerű étkezdékkel kisebb költségvetésből is bejárható.
Panama jó választás azoknak, akik egy utazásba szeretnék belesűríteni a nagyvárost, a mérnöki csodát, a trópusi szigeteket és a hegyi esőerdőt. A közlekedés viszonylag fejlett, a távolságok rövidek, így két-három hét alatt az ország legszebb részei kényelmesen bejárhatók.
A főváros: Panamaváros
Panamaváros (Ciudad de Panamá) az ország fővárosa és legnagyobb városa, a Panama-öböl partján, a csatorna csendes-óceáni bejáratánál fekszik. Közép-Amerika legmodernebb városa, felhőkarcolóinak látképe sokakat Miamira emlékeztet, közben pár kilométerre a belvárostól esőerdő, a csatorna zsilipjei és egy gyarmati óváros várja a látogatókat. A város a pénzügyi szolgáltatások, a kereskedelem és a nemzetközi légi közlekedés regionális központja.
A főváros három korszak városrészeiből áll. A legrégebbi a 16. századi spanyol alapítású Panamá Viejo, amelynek csak romjai maradtak, a második a 17. században alapított Casco Viejo, a harmadik pedig a modern üzleti negyedek, a felhőkarcolók és a bevásárlóközpontok világa. Érdemes legalább két-három napot szánni rá, hogy mindhárom arcát megismerjük.
A Casco Viejo, a régi város
A főváros legszebb része a Casco Viejo, más néven Casco Antiguo vagy San Felipe, amely egy kis félszigeten fekszik. A várost 1673-ban alapították ide, miután Henry Morgan kalózai 1671-ben feldúlták és felgyújtották az eredeti települést. A félszigetet a tenger és városfal védte, a falak egy része ma is látható. A negyed utcái spanyol gyarmati, francia és karibi stílusú házakkal, kovácsoltvas erkélyekkel, színes homlokzatokkal és kis terekkel teli.
A negyed szíve a Függetlenség tere (Plaza de la Independencia), ahol a fehér tornyú Metropolitan katedrális áll. A közelben található az elnöki palota, a Palacio de las Garzas, amelynek udvarán gémek sétálnak, innen kapta a nevét. Az épület csak kívülről nézhető meg, a környékén biztonsági őrök állnak. A Plaza Bolívar, a Plaza Herrera és a San Francisco templom környéke a negyed legkellemesebb sétaútvonala.
A San José templom híres aranyoltára a legenda szerint azért élte túl Morgan támadását, mert a szerzetesek bekenték sárral vagy fekete festékkel, így a kalózok értéktelennek hitték. A Santo Domingo kolostor romjainál a laposív, az Arco Chato látható, amely évszázadokig állt támasz nélkül. A tenger felőli oldalon a Francia tér (Plaza de Francia) a csatornaépítés francia áldozatainak állít emléket, mellette a Las Bóvedas egykori börtönboltívei és a tengerparti sétány, a Paseo Esteban Huertas található.
A Casco Viejóban működik a Panama-csatorna Múzeuma is, amely a földszoros történetét, a francia kísérletet és az amerikai építkezést mutatja be. A belépő kb. 10–15 dollár. A negyed estére a város kedvelt szórakozónegyede lesz, a tetőteraszos bárokból szép kilátás nyílik az öböl felhőkarcolóira. Az elmúlt évtizedekben sok épületet felújítottak, butikhotelek és éttermek nyíltak, de néhány utca még romos, ezért a negyed szélén, főleg El Chorrillo felé este nem ajánlott egyedül sétálni.
Panamá Viejo, az első város romjai
A belvárostól keletre, a tengerparton találhatók Panamá Viejo romjai. A várost 1519-ben alapították a spanyolok, ez volt a Csendes-óceán amerikai partjának első európai települése. Innen indultak a hódítók Peru felé, ide hozták az inka aranyat, mielőtt a földszoroson át a karibi kikötőkbe szállították volna. Morgan támadása után a várost elhagyták, ma romjai régészeti parkként látogathatók.
A romok közül a legszebb a katedrális harangtornya, amelyre fel lehet mászni, tetejéről az óceánra és a felhőkarcolókra is kilátás nyílik. A park bejáratánál múzeum mutatja be a város történetét, a régészeti leleteket és a gyarmati élet mindennapjait. A belépő külföldieknek kb. 15 dollár. Panamá Viejo és a Casco Viejo a gyarmati kori, a két óceánt összekötő szárazföldi útvonallal együtt a világörökség része.
A Cinta Costera és a halpiac
A Casco Viejót és a modern belvárost a Cinta Costera köti össze, egy tengerbe épített, több kilométeres parkos sétány kerékpárúttal, sportpályákkal és kilátópontokkal. Késő délután és este itt kocognak, bicikliznek és sétálnak a helyiek, a lemenő nap fényében pedig a felhőkarcolók látképe a legszebb. Egy szakasza a tengeren, a Casco Viejo félszigete körül fut.
A sétány mellett áll a Mercado de Mariscos, a város halpiaca, amelynek emeletén és körülötte kis éttermek és bódék sorakoznak. Itt kóstolhatjuk meg a város legjobb és legolcsóbb ceviche-jét, amelyet főleg tengeri sügérből, a corvinából készítenek, citromlében érlelve. Egy pohár ceviche kb. 3–6 dollár, egy sült halas tál kb. 8–15 dollár.
Az Amador-gát és a Biomuseo
A csatorna csendes-óceáni bejáratánál húzódik a Calzada de Amador, egy töltésút, amely a csatornaépítés során kitermelt kőből épült és három kis szigetet köt össze a szárazfölddel. A gáton kerékpárt bérelhetünk, a kikötőkből pedig a csatornába érkező hajókat figyelhetjük. Innen indulnak a hajók Taboga szigetére is.
A töltésút elején áll a feltűnő, színes tetejű Biomuseo, amelyet Frank Gehry, a világhírű építész tervezett. A múzeum azt mutatja be, hogyan emelkedett ki a földszoros a tengerből, hogyan kötötte össze a két kontinenst, illetve ez miként változtatta meg a növény- és állatvilágot, valamint az óceánok áramlásait. A belépő kb. 20–30 dollár.
A Miraflores zsilipek
A főváros legnépszerűbb programja a Miraflores zsilipek látogatóközpontja, amely a belvárostól kb. 20–30 perces taxiútra van. A teraszokról közvetlen közelről nézhetjük, ahogy a hatalmas hajók a zsilipkamrákban lépcsőzetesen emelkednek vagy süllyednek. A központban múzeum, rövid film és étterem is van. A belépő külföldi felnőtteknek kb. 17 dollár, gyerekeknek kb. 7 dollár.
A csatorna 80 kilométer hosszú, a hajók a Gatún-tó szintjére emelkednek, majd a másik oldalon ereszkednek vissza a tenger szintjére. Egy áthaladás kb. 8–10 óráig tart. A hajóforgalom a nap során változik, ezért érdemes megnézni a látogatóközpont honlapján, mikor várható a legtöbb hajó. Félnapos és teljes napos hajótúrákon a csatorna egy részén magunk is áthaladhatunk, ezeknek ára kb. 150–200 dollár.
Cerro Ancón és a Metropolitan Park
A belváros fölé emelkedő Cerro Ancón domb a város legjobb kilátópontja, a tetején hatalmas panamai zászló leng. Az út gyalog kb. 30–45 perc, közben lajhárokat, agutikat, tukánokat és pillangókat is láthatunk. Érdemes kora reggel indulni, amikor még nincs nagy meleg. A domb lábánál a csatornaövezet egykori amerikai negyede, Balboa csendes utcái húzódnak.
A Metropolitan Nemzeti Park (Parque Natural Metropolitano) egy esőerdő a város határain belül, jelzett ösvényekkel és kilátóval, ahonnan a dzsungel fölött a felhőkarcolókra látunk. Itt is élnek lajhárok, majmok és sokféle madár. A belépő kb. 5 dollár. A park ösvényei reggel a legkellemesebbek, ilyenkor a legaktívabbak az állatok és a hőség is elviselhetőbb. A városi dzsungel jó bevezető azoknak, akik később a nagyobb nemzeti parkokba is ellátogatnak.
A modern Panamaváros
A modern belváros felhőkarcolói a Punta Paitilla, a Punta Pacífica, a Marbella és az Obarrio negyedben magasodnak. Itt vannak a bankok, a luxusszállodák, a bevásárlóközpontok és a nemzetközi éttermek. A Calle Uruguay környéke és a Casco Viejo a város legélénkebb éjszakai negyede, hétvégén késő éjszakáig tartanak nyitva a bárok és a klubok.
Vásárlásra a hatalmas bevásárlóközpontok, például az Albrook Mall vagy a Multiplaza alkalmasak, ahol a ruhák és az elektronikai cikkek sokszor olcsóbbak, mint Európában. Panamai ajándéknak a guna asszonyok által varrt színes textilképek, a molák, a panamai kávé, a rum és a kézzel szőtt kosarak népszerűek. A Panama-kalap neve ellenére nem innen, hanem Ecuadorból származik, de a csatornaépítők hordták, innen kapta a nevét.
Ez a foglalási kereső egy utazási partnerem szolgáltatásán keresztül jelenik meg, amely sütiket használhat.
Közlekedés és szállás Panamavárosban
A fővárosban két metróvonal működik. Az 1-es vonal Albrook buszpályaudvarától a belvároson át észak felé fut, a 2-es vonal a kelet felé terjeszkedő külvárosokat köti össze és a Tocumen repülőtér közelébe is eljut. A jegy kb. 0,35–0,50 dollár, feltölthető kártyával vagy érintéses bankkártyával fizethetünk. A metró hétköznap reggel 5 és este 11 óra között közlekedik.
A belvárosban a MetroBus járatai is ugyanazzal a kártyával használhatók, de a turisták többnyire taxival vagy a Uber és más alkalmazások autóival közlekednek, amelyek olcsók és megbízhatóak. Az utcán leintett taxik sokszor drágábbak, ezért az árat beszállás előtt érdemes megbeszélni. A Casco Viejóban és a Cinta Costerán gyalog a legkellemesebb a közlekedés.
A fővárosban a hőség és a magas páratartalom miatt a hosszabb gyalogtúrákat érdemes reggelre vagy késő délutánra időzíteni, a déli órákat pedig a légkondicionált múzeumokban vagy egy kávézóban tölteni. A belváros járdái helyenként keskenyek és egyenetlenek, a gyalogátkelőhelyeken is figyeljünk, mert az autósok nem mindig állnak meg.
Szállásnak a Casco Viejo a leghangulatosabb, itt butikhotelek és hostelek is vannak, de a szobák drágábbak. Az El Cangrejo és a Bella Vista negyed jó középút, sok étteremmel, közel a metróhoz. Egy hostelágy kb. 15–30 dollár, egy középkategóriás szálloda kb. 60–120 dollár egy éjszakára.
Kirándulások Panamavárosból
A fővárosból félnapos vagy egynapos kirándulással elérhető a Soberanía Nemzeti Park és Gamboa esőerdeje a csatorna partján, ahol madármegfigyelésre, túrázásra és csónakázásra van lehetőség. A Chagres folyó mentén emberá falvakat is meglátogathatunk, ahol a közösség tagjai bemutatják hagyományaikat, zenéjüket és kézművességüket, a látogatás díja a falu bevételét gyarapítja.
Kedvelt egynapos program a csatorna karibi oldalára, Colónba, az Agua Clara zsilipekhez, valamint Portobelo erődjeihez tett kirándulás. Hétvégén sok helyi a Csendes-óceán közeli strandjaira, például Coronadóra vagy Santa Clarára utazik. Ezekről a fővároson túli úti célok között részletesen is írunk.
Magyar kapcsolatok
Panama és Magyarország kapcsolata kevéssé ismert, a köznyelvben azonban gyakran elhangzik az ország neve. A „panama” szó a magyarban csalást, visszaélést, piszkos üzletet jelent, a „panamázik” ige pedig ügyeskedést. A kifejezés a 19. század végi francia Panama-botrányból ered, amikor a csatornát építő francia társaság csődje után kiderült, hogy politikusokat és újságírókat vesztegettek meg. A botrány akkora visszhangot keltett Európában, hogy a szó Magyarországon is meghonosodott.
Panamát a bogotái magyar nagykövetség látja el, Panamavárosban pedig a nagykövetség irodája is működik. A katolikus ifjúsági világtalálkozót 2019-ben Panamavárosban rendezték meg, amelyre Magyarországról is utaztak fiatal zarándokok. A csatorna történetét bemutató kiállítások a francia korszak bukását is felidézik, így a látogatók a „panama” szó eredetével is találkozhatnak.
Rejtett kincs: A fővárostól kb. egyórás hajóútra fekvő Taboga, a „virágok szigete” csendes halászfalujával, színes házaival és virágos kertjeivel egészen más arcát mutatja Panamának, mint a felhőkarcolók. A szigeten a hagyomány szerint az amerikai kontinens egyik legrégebbi temploma áll, a falu fölötti dombról pedig az öbölben horgonyzó, a csatornára váró hajók sorát láthatjuk. A kompjegy oda-vissza kb. 15–25 dollár, a sziget hétköznap a legnyugodtabb.
Fővároson túli úti célok
Panama kis ország, a fővárosból a legtöbb úti cél néhány órás buszúttal vagy rövid belföldi repüléssel elérhető. A csatorna mentén esőerdő és tavak, a karibi parton erődök és korallszigetek, a nyugati hegyekben kávéültetvények és vulkánok, a csendes-óceáni oldalon szörfös strandok és tengeri nemzeti parkok várnak. Az alábbiakban a legnépszerűbb és a legérdekesebb vidékeket mutatjuk be, nagyjából kelettől nyugat felé haladva.
A csatorna karibi oldala, az Agua Clara zsilipek
A csatorna karibi bejáratánál, Colón város közelében működnek az Agua Clara zsilipek, amelyeket a csatorna bővítésekor építettek a legnagyobb, úgynevezett neopanamax hajók számára. A látogatóközpont teraszáról a hatalmas zsilipkamrák, a Gatún-tó és a Karib-tenger felé tartó hajók látványa nyílik. A belépő külföldi felnőtteknek kb. 10 dollár, gyerekeknek kb. 5 dollár. Itt általában kevesebben vannak, mint Mirafloresnél.
A közelben láthatók a régi Gatún zsilipek is, amelyeken a kisebb hajók haladnak át, valamint a Gatún-gát, amely a csatorna építésekor a Chagres folyó felduzzasztásával létrehozta a Gatún-tavat. A tó a maga idejében a világ legnagyobb mesterséges tava volt, vize táplálja a zsilipeket. A csatornán átkelő hidakról, például az Atlanti-hídról is jó kilátás nyílik a hajóforgalomra.
Colónba a fővárosból busszal kb. 1,5–2 óra az út, de a legkényelmesebb szervezett túrával menni, amely Agua Clarát és Portobelót is érinti. A főváros és Colón között a csatorna mentén vasútvonal is fut, a személyszállító járatok menetrendjét indulás előtt érdemes ellenőrizni. Colón városa szegény és több negyede veszélyes, ezért a turisták többnyire csak átutaznak rajta.
Gamboa, a Soberanía és a Gatún-tó
A fővárostól kb. 40 percre fekvő Gamboa a csatorna partján, esőerdővel körülvett kis település, amely a Soberanía Nemzeti Park kapuja. A park egyik leghíresebb túraútvonala a Camino del Oleoducto, angol nevén Pipeline Road, amely a világ egyik legjobb madármegfigyelő helye, egyetlen nap alatt több száz madárfaj is megfigyelhető. A park belépője kb. 5 dollár.
A közelben a Camino de Cruces, az egykori gyarmati útvonal egy szakasza is bejárható, amelyen a spanyolok öszvérekkel szállították a kincseket. A Gatún-tavon hajótúrán a majomszigetek mellett haladhatunk el, ahol kapucinusmajmok, bőgőmajmok és tamarinok élnek, közben a csatornán áthaladó óriáshajókat is láthatjuk. A félnapos túrák ára kb. 50–80 dollár.
A tó közepén fekvő Barro Colorado-sziget a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet egyik legrégebbi kutatóállomása, ahol évtizedek óta tanulmányozzák az esőerdő élővilágát. A sziget csak előzetes foglalással, vezetett túrán látogatható, a helyek száma korlátozott.
Portobelo és a karibi erődök
A karibi parton fekvő Portobelo a spanyol gyarmati időkben a kincsszállító flották egyik legfontosabb kikötője volt, itt tartották a híres vásárokat, ahol az inka ezüstöt európai árukra cserélték. A kikötőt erődök sora védte, amelyek romjai ma a világörökség részei. Az öbölben ágyúk, lőrések és boltíves raktárépületek, köztük az egykori vámház láthatók.
Portobelo templomában őrzik a Fekete Krisztus szobrát, amelyhez minden év októberében több tízezer zarándok érkezik, sokan térdelve teszik meg az út utolsó szakaszát. A városka a congo kultúra központja is, amely a szökött afrikai rabszolgák leszármazottainak hagyományait őrzi táncban, zenében és festészetben. A közelben fekvő, Chagres folyó torkolatánál magasodó San Lorenzo erőd szintén a világörökség része.
Portobelo környékén szép strandok és búvárhelyek vannak, a közeli Isla Mamey és Isla Grande kedvelt hétvégi célpont. Portobelóból indulnak a csónakok és a vitorlások egy része is a San Blas-szigetek felé, bár a legtöbben a szárazföldi úton közelítik meg a szigetvilágot.
Guna Yala, a San Blas-szigetek
A karibi part keleti részén húzódik a Guna Yala őslakos terület, a San Blas-szigetvilág, amely kb. 365 kis szigetből áll, közülük kb. 50-en élnek közösségek. A területet a guna nép saját hagyományos önkormányzata, a Guna Általános Kongresszus irányítja, a guna emberek 1925-ben egy felkelésben vívták ki autonómiájukat. A szigetek fehér homokos, pálmafás korallszigetek, kristálytiszta vízzel, amilyeneket a képeslapokon látunk.
A legtöbben a fővárosból 4x4-es terepjáróval érkeznek, amely a Llano–Cartí úton, a Nusagandi esőerdején át kb. 2,5–3 óra alatt ér a partra, onnan csónakkal visznek tovább a szigetekre. A területre belépődíjat kell fizetni, ez külföldieknek kb. 20 dollár, emellett sok szigeten külön kis díjat is kérnek. A szállás egyszerű, nádfedeles kunyhókban vagy cölöpházakban, sokszor homokpadlóval, a teljes ellátást általában a csomag tartalmazza. Egy kétnapos, egyéjszakás út közlekedéssel és ellátással kb. 150–250 dollár.
A guna asszonyok jellegzetes viselete a színes mola, a több réteg textilből kivágott, kézzel varrt minták, amelyeket blúzaik elejére és hátára varrnak. A molák a szigeteken közvetlenül a készítőktől vásárolhatók meg. A gunák engedélye nélkül nem szabad fényképezni őket, sokan pénzt kérnek egy-egy fotóért. Népszerű a több napos vitorlás körút is, a Kolumbiába tartó vitorlások egy része is a szigeteken át halad.
Fontos tudni, hogy Guna Yalában nincs ATM, a bankkártyát szinte sehol nem fogadják el, ezért elegendő készpénzt kell vinni. Az áram és a mobilinternet sok szigeten korlátozott.
El Valle de Antón
A fővárostól kb. 2–2,5 órára, egy kialudt vulkán kráterében fekszik El Valle de Antón kisváros, amely hűvösebb klímája miatt a fővárosiak kedvelt hétvégi pihenőhelye. A krátert erdős hegyek veszik körül, a legismertebb a La India Dormida, az Alvó Indián lány hegye, amelynek alakja egy fekvő nőre emlékeztet. A hegyre vezető túra kb. 2–3 óra, útközben vízesések és sziklarajzok is láthatók.
El Valle-ben termálforrások, vasárnapi piac, kis múzeum és a Chorro El Macho vízesés is várja a látogatókat, a közelben függőhidas lombkorona-ösvényt is kipróbálhatunk. A környék az aranybéka élőhelye volt, amely Panama egyik jelképe, de a vadonból szinte teljesen eltűnt, ma főleg tenyésztőközpontokban látható.
A csendes-óceáni strandok
A fővárostól nyugatra, kb. 1–2 órányira húzódnak a csendes-óceáni part legközelebbi strandjai, például Coronado, Santa Clara és Farallón. Itt üdülőházak, nagy szállodák és tengerparti éttermek sorakoznak, a homok sok helyen sötét, vulkáni eredetű. Hétvégén és ünnepnapokon a fővárosiak tömegesen érkeznek, hétköznap nyugodtabb a part.
A csendes-óceáni oldalon nagy az árapály, a víz szintje naponta több métert is változhat, ráadásul sok helyen erős áramlások vannak. Úszni csak ott érdemes, ahol a helyiek is fürödnek, vagy ahol vízimentő van.
Az Azuero-félsziget
Az ország déli részén, a Csendes-óceánba nyúló Azuero-félsziget Panama népi kultúrájának szíve. Itt őrzik leginkább a hagyományos viseleteket, zenét és táncot, itt rendezik a legnagyobb népünnepélyeket. A vidék fővárosa Chitré, a közeli Las Tablas pedig az ország leghíresebb karneváljáról ismert. A hagyományos női viselet, a díszesen hímzett pollera Las Tablas környékén a legszebb.
A félsziget délkeleti csücskén fekszik a nyugodt kis Pedasí, ahonnan a közeli Isla Iguana tengeri rezervátumába lehet hajózni, ahol fehér homokos strandok és korallzátonyok várnak. A közeli Playa Venao a szörfösök kedvelt helye. Július és október között a part mentén púpos bálnák is megfigyelhetők, amelyek ilyenkor a térség meleg vizeiben szülik meg borjaikat.
Santa Catalina és a Coiba Nemzeti Park
A Veraguas tartomány partján fekvő Santa Catalina egykor egyszerű halászfalu volt, ma a szörfösök és a búvárok kedvelt bázisa. Innen indulnak a hajók a Coiba Nemzeti Parkba, amely a világörökség része. A park középpontjában álló Coiba-szigeten egykor börtöntelep működött, ezért az élővilág évtizedekig háborítatlan maradt.
A Coiba körüli tengeri rezervátum Közép-Amerika egyik legjobb búvár- és sznorkelezőhelye, a vízben cápákkal, tengeri teknősökkel, delfinekkel, rájákkal és hatalmas halrajokkal találkozhatunk. Egy egynapos sznorkeltúra kb. 70–100 dollár, egy kétmerüléses búvártúra kb. 120–180 dollár, ehhez jön a nemzeti park belépője. A búvártúrákat érdemes engedéllyel rendelkező helyi irodánál foglalni.
Boquete és a Barú vulkán
Az ország nyugati részén, a Chiriquí tartomány hegyei között fekszik Boquete, egy kb. 1200 méter magasan fekvő kisváros, amelyet virágos kertek, kávéültetvények és ködös erdők vesznek körül. A hűvös klíma miatt sok külföldi nyugdíjas is letelepedett itt. A környéken termesztik a világ egyik legdrágább kávéját, a Geisha kávét, a kávéfarmokon vezetett túrán ismerhetjük meg a termesztés és a pörkölés folyamatát. Egy kávétúra kb. 30–50 dollár.
Boquete fölé emelkedik a Barú vulkán, Panama legmagasabb pontja, kb. 3475 méterrel. A csúcsra vezető túra nehéz, a legtöbben éjszaka indulnak, hogy napfelkeltére felérjenek, ilyenkor tiszta időben a Csendes-óceán és a Karib-tenger is egyszerre látható a csúcsról. A túra oda-vissza 10–12 óra, a csúcson fagypont közeli hőmérséklet is lehet. Vezetővel ajánlott menni.
Könnyebb túrát kínál a Sendero Los Quetzales, a quetzal ösvény, ahol szerencsével megpillanthatjuk a hosszú farktollú, zöld-piros quetzal madarat. Népszerű még a Lost Waterfalls, az elveszett vízesések ösvénye, a függőhidak és a folyami rafting. Boquetébe a fővárosból Davidig busszal kb. 6–7 óra, onnan helyi busszal kb. 1 óra az út, vagy Davidig belföldi járattal is repülhetünk.
Bocas del Toro
Az ország északnyugati csücskében, a Karib-tengerben fekszik Bocas del Toro szigetvilága, Panama legnépszerűbb karibi úti célja. A fő sziget az Isla Colón, amelynek kisvárosa, Bocas Town színes faházaival, cölöpökre épült éttermeivel és bárjaival a hátizsákos utazók kedvelt találkozóhelye. A hangulat lazább, karibi, a helyiek egy része angol alapú kreol nyelvet beszél.
A szigetek között vízitaxik közlekednek. Népszerű kirándulás a Starfish Beach, ahol a sekély vízben tengeri csillagok élnek, ezeket nem szabad a vízből kiemelni. A Bastimentos-szigeten nemzeti park, Red Frog Beach és a piros nyílméregbékák élnek, a Zapatilla-szigetek lakatlan, pálmafás korallszigetei pedig Panama legszebb strandjai közé tartoznak. Egy egynapos hajótúra a szigetek között kb. 30–50 dollár.
Bocas del Toro szörfözésre, sznorkelezésre, delfinlesre és bulizásra is alkalmas, a szállások között hostelek, cölöpökre épült vízparti bungalók és ökoszállások is vannak. A szigetekre a fővárosból belföldi járattal kb. egy óra alatt, vagy éjszakai busszal Almirante kikötőjéig, onnan vízitaxival lehet eljutni. Boquetéből shuttle-busszal és hajóval kb. 4–5 óra az út. A szigeteken a csapvíz nem iható.
Bocas Town utcáin kerékpárt is bérelhetünk, amellyel az Isla Colón északi partjáig, a Boca del Drago strandjáig is eljuthatunk, bár az út hosszú és dombos. A szigetvilágban több kakaófarmot is meglátogathatunk, ahol a kakaóbab feldolgozását és a helyi csokoládékészítést mutatják be. Esténként a vízparti bárok teraszain gyűlnek össze az utazók, a hangulat laza, a zenében a reggae és a calypso dominál.
A Gyöngy-szigetek
A Panama-öbölben, a fővárostól kompon kb. 1,5–2 órára fekszik a Gyöngy-szigetek (Archipiélago de las Perlas), amelynek legismertebb tagja Contadora. A nevét a gyarmati korban itt halászott gyöngyökről kapta, a legenda szerint itt találták a híres La Peregrina gyöngyöt is. A szigeteken fehér homokos strandok, csendes öblök és üdülőházak várnak.
A szigetek között hajótúrán fedezhetjük fel a lakatlan öblöket, július és október között pedig itt is gyakran láthatók púpos bálnák. Contadorán szállodák, apartmanok és néhány étterem van, a szigeten golfautóval vagy gyalog közlekednek. A kompjegy oda-vissza kb. 80–100 dollár.
Rejtett kincs: A Barú vulkán másik oldalán, kb. 2000 méter magasan fekvő Cerro Punta Panama zöldségeskertje, ahol eperföldek, virágkertészetek és hűvös, felhős hegyi falvak váltják egymást. Innen indulnak az ösvények a La Amistad Nemzetközi Park felé, amely Costa Ricával közös világörökségi terület, a régió egyik legnagyobb összefüggő hegyi esőerdeje. A turisták többsége Boquetében marad, ezért Cerro Punta és a szomszédos Volcán csendes, autentikus és olcsóbb alternatíva a hegyvidék felfedezéséhez.
Gasztronómia
A panamai konyha a spanyol, az afrikai, az őslakos és a karibi hagyományok keveréke, amelyet a csatornaépítéskor érkezett kínai, indiai és nyugat-indiai munkások is gazdagítottak. Az ételek alapja a rizs, a bab, a kukorica, a főzőbanán, a csirke, a marha és a tengeri halak. A fűszerezés általában nem csípős, a jellegzetes ízt a koriander egyik helyi rokona, a culantro, a hagyma, a fokhagyma és a paprika adja. A csípősséget mindenki maga adagolja az asztalon álló chiliszósszal.
A helyiek kedvelt étkezőhelyei a fondák, az egyszerű, családias étkezdék, ahol a napi menü olcsó és bőséges. A fővárosban a nemzetközi konyha szinte minden irányzata megtalálható, a perui, a kolumbiai, a kínai és az amerikai éttermektől a fine dining helyekig.
Sancocho, a nemzeti leves
Panama nemzeti étele a sancocho, egy tartalmas csirkeleves, amelyben a hús mellett ñame, vagyis jamgyökér, kukorica és más gumós zöldségek főnek, az ízét pedig a culantro adja. A levest fehér rizzsel tálalják, amelyet a helyiek gyakran beleszórnak a tányérba. A sancochót reggelire, ebédre és másnaposság ellen is eszik, a legjobbat állítólag a Chiriquí és a Los Santos tartomány falvaiban főzik.
Szintén gyakori fogás az arroz con pollo, a sárgára színezett, zöldséges csirkés rizs, amely ünnepeken és családi összejöveteleken is az asztalra kerül. A ropa vieja, vagyis „régi ruha” paradicsomos szószban főtt, szálaira tépett marhahús, amelyet rizzsel és babbal tálalnak. A guacho egy sűrű, rizottószerű rizses-babos egytál, amelyet főleg vidéken főznek.
Főzőbanán, kukorica és reggelik
A panamai étkezések elmaradhatatlan kísérője a főzőbanán. Az éretlen, zöld banánból készülnek a patacones, a kétszer sütött, laposra nyomott ropogós banánkorongok, az érett, édes banánból pedig a karamellizált tajadas és a fahéjas, szirupos plátano en tentación. A főzőbanán köretként, előételként és utcai falatként egyaránt megjelenik.
A hagyományos panamai reggeli kiadós. Gyakori a hojaldra, a kelt tésztából sütött, olajban kisütött lepény, a tortilla, ami itt vastag, sült kukoricalepényt jelent, valamint a tasajo, a füstölt, szárított marhahús. Mellé tojást, sajtot és kávét kínálnak. A carimañola juka gyökérből készült, darált hússal töltött, olajban sült falat, az empanada pedig húsos vagy sajtos töltésű tésztatáska.
Tengeri ételek és a karibi konyha
Két óceán partján fekvő országként Panamában bőséges a halkínálat. A legnépszerűbb a ceviche, amelyet nyers, citromlében érlelt tengeri sügérből, garnélából vagy polipból készítenek hagymával, culantróval és chilivel. Sós keksszel vagy chipsszel tálalják. A legjobb ceviche a fővárosi halpiacon és a tengerparti falvakban kapható. A sült egész hal, a pescado frito patacones és kókuszos rizs kíséretében a strandok kedvelt ebédje.
A karibi parton, Colónban és Bocas del Torón az afro-karibi konyha a jellemző. Itt a rizst kókusztejben főzik, ez a kókuszos rizs, amelyet szinte minden ételhez adnak. A rondón kókusztejes, fűszeres hal- és tengeri herkentyű ragu gumós zöldségekkel, a pan bon pedig fűszeres, sötét karibi kenyér. A karibi parton a homár és a rákfélék is olcsóbbak, mint a fővárosban.
Gyümölcsök, édességek és italok
A trópusi klímának köszönhetően egész évben bőséges a gyümölcskínálat, a mangótól az ananászon és a papaján át a maracujáig, a guanábanáig és a naranjilláig. Ezekből készülnek a frissen préselt gyümölcslevek, a batidók, amelyek tejjel turmixolva is kaphatók. A raspao, vagyis jégkásás édesség sűrített tejjel és színes sziruppal forró napokon az utcákon mindenhol kapható.
A chicheme édes kukoricaital fahéjjal és tejjel, a chicha pedig általános neve a gyümölcsből készült, cukrozott, hűtött italoknak. Édességek közül a sűrített tejes tres leches torta és a kókuszos cocadas a legnépszerűbb. A panamaiak a kávét általában erősen és édesen isszák, a Boquete környéki minőségi kávé a fővárosi kávézókban is kapható.
Sör, rum és seco
A legnépszerűbb helyi sörök a Balboa, az Atlas és a Panamá, amelyek könnyű, világos lagerek, egy üveg ára a boltban kb. 1–1,5 dollár, a bárokban kb. 2–4 dollár. A fővárosban több kisüzemi sörfőzde is működik. Panama rumjai közül az Abuelo a legismertebb, amelyet a helyi cukornádból érlelnek.
A nemzeti szeszesital a seco, egy cukornádból desztillált, átlátszó ital, amelyet tejjel, gyümölcslével vagy szódával kevernek. A seco különösen az Azuero-félszigeten népszerű, a népünnepélyeken ez a fő ital. Nyilvános helyen alkoholt fogyasztani tilos, a strandokon és az utcán a rendőrség bírságolhat.
Hol együnk és mennyibe kerül
A legolcsóbban a fondákban étkezhetünk, ahol egy menü rizzsel, babbal, hússal, salátával és itallal kb. 4–7 dollár. Az utcai falatok, például az empanadák és a carimañolák kb. 0,5–2 dollár. Egy középkategóriás étteremben egy főétel kb. 10–20 dollár, a fővárosi elegáns éttermekben egy vacsora fejenként kb. 40–80 dollár is lehet.
A számlához sok étteremben 10 százalékos szervizdíjat számolnak, ha ez nem szerepel rajta, kb. 10 százalék borravalót szokás adni. Az árakhoz az áfa, Panamában ITBMS a neve, általában hozzáadódik. A fővárosban a szupermarketek kínálata széles, a Boquete környéki és a vidéki piacokon a zöldségek és a gyümölcsök olcsók.
Kínai, indiai és nemzetközi hatások
A csatorna és a vasút építésére a 19. és a 20. században sok kínai, indiai és karibi munkás érkezett Panamába, akiknek leszármazottai a konyhán is nyomot hagytak. Szinte minden városban találunk kínai éttermet, ahol a helyi ízlésre szabott sült rizs, a chow mein és a wonton leves a legnépszerűbb. A kínai közösség boltjai, a kis szupermarketek és élelmiszerboltok az ország szinte minden településén megtalálhatók.
A fővárosban a perui, a kolumbiai és a venezuelai konyha is jelen van, a venezuelai arepák és a kolumbiai empanadák olcsó, laktató falatok. A modern panamai gasztronómia fiatal séfjei a hagyományos alapanyagokat, a főzőbanánt, a jamgyökeret, a tengeri halakat és a trópusi gyümölcsöket újszerű fogásokban dolgozzák fel, a Casco Viejo éttermeiben ezt a vonulatot is megismerhetjük.
A vegetáriánusok a fővárosban könnyen találnak megfelelő éttermet, vidéken viszont a menük főleg húsra épülnek. Ilyenkor a rizs, a bab, a patacones, a saláta és a tojásos ételek jelentenek megoldást, a fondákban kérésre hús nélkül is összeállítják a tányért.
Ez a foglalási kereső egy utazási partnerem szolgáltatásán keresztül jelenik meg, amely sütiket használhat.
Közlekedés
Panama közlekedése a régió országai közül az egyik legjobb. A főváros és a nagyobb városok között korszerű, légkondicionált buszok közlekednek, a távolabbi vidékekre belföldi járatok repülnek, a szigetekre hajók és vízitaxik visznek. A Pánamerikai országút a fővárostól a Costa Rica-i határig jó állapotú.
Budapestről Panamába
Budapestről Panamavárosba nincs közvetlen járat, átszállással kb. 15–20 óra az út. A legkényelmesebb kapcsolatot a madridi, az amszterdami és a párizsi átszállás kínálja, ezekről a repülőterekről közvetlen járatok repülnek Panamába. A repülőjegy ára a szezontól és a foglalás idejétől függően oda-vissza kb. 250–450 ezer forint.
A nemzetközi járatok a főváros keleti szélén fekvő Tocumen nemzetközi repülőtérre érkeznek, amely a Copa Airlines bázisa és Latin-Amerika egyik legfontosabb átszállóhelye. Innen az egész amerikai kontinensre közvetlen járatok indulnak, ezért Panama jó kiindulópont egy Costa Ricát, Kolumbiát vagy Mexikót is érintő körutazáshoz. A repülőtérről a belvárosba taxival vagy alkalmazásos autóval kb. 30–45 perc az út, ára kb. 25–35 dollár.
Késett vagy törölték a járatod?
Ha legalább 3 órás késéssel érkeztél meg, törölték a járatodat vagy túlfoglalás miatt nem szállhattál fel, az uniós szabályok szerint akár 600 euró kártérítés is járhat neked. A Compensair helyetted intézi az ügyet a légitársasággal, jutalékot pedig csak akkor fizetsz, ha sikerrel jár. Én is őket használom, ha késik a járatom.
Távolsági buszok
A távolsági buszok központja a főváros Albrook buszpályaudvara, amely a metró 1-es vonalának végállomása mellett, egy nagy bevásárlóközpont szomszédságában áll. Innen indulnak a járatok az ország minden részébe és a Costa Rica-i határra is. A jegyeket a busztársaságok pénztárainál vehetjük meg, a népszerű járatokra hétvégén és ünnepek előtt érdemes időben megvásárolni.
A buszok olcsók, óránként kb. 1–2 dollárral számolhatunk. A fővárosból Davidbe kb. 6–7 óra az út, a jegy kb. 15–20 dollár, El Valle-be kb. 2,5 óra, a jegy kb. 5 dollár. A rövidebb útvonalakon kisebb buszok, minibuszok közlekednek, ezek gyakran indulnak, de sokszor zsúfoltak. Az éjszakai buszokra, például Almirante felé, érdemes egy nappal korábban jegyet venni.
A nagy távolsági buszokon a légkondicionáló sokszor nagyon hidegre van állítva, ezért egy pulóver vagy egy vékony takaró hasznos lehet. A nagyobb csomagokat a busz csomagterébe teszik, az értékeket és az iratokat viszont mindig tartsuk magunknál. A buszok útközben rövid pihenőket tartanak, ahol enni és inni is lehet. Vidéken a buszt az út szélén is le lehet inteni, a sofőrök a megállók között is felveszik és kiengedik az utasokat.
Belföldi repülés és hajók
A belföldi járatok többsége a főváros belvárosához közeli Albrook repülőtérről indul. Bocas del Toróba, Davidbe, a San Blas-szigetek kis repülőtereire és a Gyöngy-szigetekre is repülnek gépek. A jegyek ára kb. 80–200 dollár egy irányba, a kisgépeken a poggyász súlya korlátozott.
A szigetek között hajók és vízitaxik közlekednek. Bocas del Toróban a szigetek közötti rövid utak ára kb. 3–10 dollár, a Taboga-szigetre és Contadorára a fővárosi Amador-gátról indulnak kompok. Hajózás előtt érdemes figyelni az időjárásra, mert viharos tengeren az utak kényelmetlenek és veszélyesek is lehetnek.
Taxik és transzfer
A fővárosban a sárga taxik olcsók, de nincs taxióra, az árat beszállás előtt kell megbeszélni. A sofőrök a turistáktól gyakran többet kérnek, ezért sokan inkább a Uber, az InDrive és más alkalmazások autóit használják, ahol az ár előre látható. Vidéken a taxik szintén olcsók, egy rövid út kb. 2–5 dollár.
A repülőtérről a szállásra, illetve Bocas del Toro, Boquete vagy a San Blas-szigetek felé előre foglalt transzferrel is utazhatunk. A turistaútvonalakon shuttle-buszok is közlekednek, például Boquete és Bocas del Toro, valamint Panamaváros és a San Blas-szigetek kikötője között.
Utazás a szomszédos országokba
Costa Ricába a leggyakrabban használt határátkelő a Pánamerikai országúton fekvő Paso Canoas, Davidtól kb. egy órára. A fővárosból nemzetközi buszok is közlekednek San Joséba, az út kb. 15–17 óra. A karibi oldalon, Bocas del Toro közelében Sixaolánál is át lehet lépni a határt, ez a karibi Costa Rica felé a legrövidebb út. A határon kilépéskor és belépéskor is kérhetik a továbbutazást igazoló jegyet.
Kolumbia és Panama között nincs közúti összeköttetés, ezért a két ország között a legtöbben repülővel utaznak. Kalandos alternatíva a több napos vitorlás út a San Blas-szigeteken át Cartagenába, amelyet hátizsákos utazók is gyakran választanak. A hajót megbízható, engedéllyel rendelkező szervezőnél érdemes foglalni. Indulás előtt a ki- és belépési formaságokról is tájékozódni kell.
Autóbérlés és vezetés
Panamában a nagyobb nemzetközi és helyi autókölcsönzők is jelen vannak, a repülőtéren és a fővárosban is bérelhetünk autót. Egy kisautó bérleti díja biztosítással kb. 30–60 dollár naponta. A bérléshez útlevél, érvényes jogosítvány és bankkártya szükséges, a nemzetközi jogosítvány ajánlott. Turistaként a külföldi jogosítvánnyal kb. 90 napig vezethetünk.
A fővárosban a forgalom sűrű, a vezetési stílus agresszív, ezért a városban inkább taxival és metróval érdemes közlekedni. Vidéken a főutak jó állapotúak, a mellékutak viszont kátyúsak lehetnek, a San Blas-szigetek felé vezető hegyi útra csak terepjáróval lehet menni. A fővárosban és a nagyobb városokban fizetős autópályák és elektronikus útdíjkártyák vannak, ezekről a kölcsönzőnél kérjünk tájékoztatást. Éjszaka a rossz kivilágítás és a kóbor állatok miatt nem ajánlott vezetni.
Közbiztonság
Panama Közép-Amerika viszonylag biztonságos országai közé tartozik, a turisták által látogatott helyeken a legtöbb utazás gond nélkül zajlik. A főváros egyes negyedeiben és Colón városában azonban magasabb a bűnözés, ezért itt fokozott óvatosság szükséges. Néhány egyszerű szabály betartásával a kockázatok jelentősen csökkenthetők.
Hivatalos utazási tanácsok
A brit külügyminisztérium Panama egyetlen térségét sem sorolja azok közé, ahová az utazás kerülendő, de felhívja a figyelmet a bűnözésre, a tüntetésekre és a természeti veszélyekre. Az amerikai külügyminisztérium az egész országra fokozott óvatosságot javasol, két térségbe pedig kifejezetten az utazás mellőzését kéri.
Az egyik a Darién tartomány déli része a kolumbiai határ felé, a Yaviza, Jaque és Lajas Blancas településektől délre eső vidék. Ez a térség sűrű, úttalan esőerdő, ahol bűnözői csoportok, csempészet és embercsempészet jelenti a fő veszélyt, a rendőri és a mentőszolgálatok elérhetősége nagyon korlátozott. A Pánamerikai országút Yavizánál véget ér, a térségen át Kolumbiába nincs út. A másik a karibi part Mosquito-öböl menti szakasza, ahol a kábítószer-csempészet miatt kerülendő a part közelében hajózni. Utazás előtt mindig nézzük meg a Konzuli Szolgálat aktuális utazási tanácsait.
Lopások és rablások
A leggyakoribb bűncselekmény a zsebtolvajlás és a táskalopás, főleg a zsúfolt helyeken, a buszokon, a pályaudvarokon és a bevásárlóközpontok környékén. A fővárosban a rablások kockázata a turistaövezetekben is fennáll, például a Casco Viejo szélén, Panamá Viejo környékén, az Avenida Central és a Calidonia negyedben. San Miguelito, El Chorrillo, Río Abajo, Santa Ana és Juan Díaz negyedben nem ajánlott céltalanul sétálni, főleg sötétedés után.
Készpénzt bankokban vagy bevásárlóközpontokban működő automatákból vegyünk fel, mert az utcai automatáknál volt már példa kifosztásra. Ne hordjunk magunknál nagyobb összeget, az értékeket hagyjuk a szálláson, a széfben. Előfordul, hogy bűnözők turistának adják ki magukat, hogy bejussanak a szállásokra, ezért idegeneket ne engedjünk be. Rablás esetén ne álljunk ellen, a tárgyak pótolhatók.
Tüntetések és útlezárások
Panamában időnként tüntetések és útlezárások zavarják a közlekedést, ezek rövid idő alatt szerveződhetnek és elhúzódhatnak. A blokádok a Pánamerikai országutat, a Costa Rica-i határátkelőt és a repülőterekhez vezető utakat is érinthetik. Utazás előtt érdemes figyelni a helyi híreket, a tüntetéseket és a nagyobb tömegeket pedig kerüljük el. Ha egy útlezárás miatt nem érjük el a járatunkat, vegyük fel a kapcsolatot a légitársasággal.
Tenger, természet és időjárás
A csendes-óceáni és a karibi strandokon is erős áramlások lehetnek, sokszor figyelmeztető táblák nélkül, minden évben történnek fulladásos balesetek. A fővárost határoló Panama-öbölben ne fürödjünk, mert a víz erősen szennyezett. A túrákhoz érdemes vezetőt fogadni, mert az ösvények sokszor rosszul jelöltek, a térerő gyenge, ráadásul vezető nélkül túrázók már el is tévedtek az esőerdőben.
Az esős évszakban, főleg októberben és novemberben, heves esőzések, villámárvizek és földcsuszamlások fordulhatnak elő. A hurrikánok általában elkerülik Panamát, de a környéken átvonuló viharok sok csapadékot hoznak. Az ország földrengésveszélyes területen fekszik, a Barú vulkán pedig aktív vulkánnak számít.
Egészség
Panamába utazás előtt érdemes felkeresni egy nemzetközi oltóközpontot. A sárgaláz elleni oltásról szóló igazolást akkor kérik, ha sárgaláz szempontjából kockázatos országból érkezünk, egyes vidékekre pedig az oltás ajánlott. A szúnyogok dengue-lázat és más betegségeket terjeszthetnek, ezért használjunk szúnyogriasztót, este pedig viseljünk hosszú ujjú ruhát. Egyes távoli vidékeken malária is előfordul.
A fővárosban és a szárazföldi városok többségében a csapvíz iható, a szigeteken, például Bocas del Toróban és a San Blas-szigeteken viszont csak palackozott vizet igyunk. A fővárosban magas színvonalú magánkórházak működnek, de a kezelés drága, ezért egészségbiztosítás nélkül ne induljunk útnak. A trópusi napsütés erős, a napvédelem elengedhetetlen.
Törvények és szokások
Az útlevelet vagy annak másolatát a belépési pecséttel mindig tartsuk magunknál, a rendőrség ellenőrizheti, igazolvány hiányában pedig bírságot szabhat ki. A kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményeket rendkívül szigorúan büntetik, már kis mennyiség birtoklása is börtönbüntetéssel járhat. A zárt nyilvános helyeken és sok közterületen tilos a dohányzás, ez az elektromos cigarettára is vonatkozik, a bírság kb. 25–100 dollár.
A hatóságok időnként helyi kijárási tilalmat vezetnek be egyes településrészeken, ilyenkor kövessük a helyiek tanácsait. Nyilvános helyen alkoholt fogyasztani tilos. Az azonos neműek kapcsolata legális, de a nyilvános érzelemnyilvánítás sok helyen feltűnést kelthet.
Segélyhívó számok és konzuli segítség
Az általános segélyhívó szám a 911, ezen a mentők, a tűzoltók és a rendőrség is elérhetők, a rendőrség közvetlen száma a 104. A fővárosban és a népszerű turistaövezetekben turistarendőrség is működik. Bűncselekményt az országból való távozás előtt jelentsünk be, mert később a rendőrség nem feltétlenül indít eljárást.
Panama a bogotái magyar nagykövetség konzuli kerületéhez tartozik, címe Carrera 7 # 75-51, Edificio Terpel, Oficina 301, Bogotá, telefon: +57 601 744 3739. Panamavárosban a nagykövetség irodája is működik, amely konzuli érdekvédelmi ügyekben segít, címe PH River Park, Calle 61 Este, Obarrio, Panamaváros, telefon: +507 6591 1580. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36.
Praktikus tippek
Panama a turisták számára jól felkészült ország, a szervezés a legtöbb vidéken egyszerű. Néhány beutazási szabályt, pénzügyi tudnivalót és helyi szokást azonban érdemes előre ismerni.
Beutazás
Magyar állampolgárok turistaként vízum nélkül utazhatnak Panamába, ahol legfeljebb 90 napig tartózkodhatnak az országban. A tartózkodás meghosszabbítására általában nincs lehetőség, a rövid kiutazás és visszatérés pedig nem indítja újra az időszakot. Az útlevélnek ajánlott a tervezett távozás után még legalább hat hónapig érvényesnek lennie, emellett legyen benne üres oldal.
A határon kérhetik a továbbutazást igazoló jegyet, a szállás címét, valamint annak igazolását, hogy elegendő pénzünk van az ott-tartózkodásra, ez kb. 1000 dollár készpénz vagy egy hitelkártya. A sárgaláz elleni oltás igazolását azoktól kérik, akik kockázatos országból érkeznek. A 10 ezer dollárt elérő készpénzt be kell jelenteni. A kilépési illeték kb. 40 dollár, ez általában a repülőjegy árában szerepel.
Érkezéskor ellenőrizzük, hogy a belépési pecsét bekerült-e az útlevelünkbe. A szárazföldi határátkelőkön kilépéskor és belépéskor is pecsételnek, ezt mindig ellenőrizzük, mert a hiányzó pecsét később gondot okozhat.
Szállás
Panamában a szállások széles skáláját találjuk a hostelektől a családi vendégházakon és a kávéfarmok vendégházain át a fővárosi luxusszállodákig. Egy hostelágy kb. 12–30 dollár, egy egyszerű kétágyas szoba kb. 30–60 dollár, egy középkategóriás szálloda kb. 60–150 dollár egy éjszakára. A San Blas-szigeteken a szállás általában teljes ellátással és a közlekedéssel együtt, csomagban foglalható.
A száraz évszakban, karácsony és húsvét táján, valamint a karnevál idején a szállások hamar beteltek és drágábbak, ezért ilyenkor érdemes előre foglalni. Az esős évszakban sok helyen kedvezményes árakat kínálnak.
A természetkedvelők számára az esőerdei ökoszállások és a hegyi kávéfarmok vendégházai különleges élményt nyújtanak. Ezek sokszor távol esnek a településektől, a madárhang reggel ébreszt, a szállás pedig gyakran vezetett túrákat, kávékóstolót vagy kajakbérlést is kínál. Az árak a kényelmi szinttől függően széles sávban mozognak, a vendégértékelések alapján érdemes választani. A fővárosban a rövid távú bérelhető lakások is népszerűek, főleg hosszabb tartózkodás esetén. A szállások árához sokszor 10 százalékos turisztikai adót számolnak.
Pénzügyek és árak
A hivatalos fizetőeszköz a balboa, amely egy az egyben az amerikai dollárhoz kötött. Panamai bankjegy nincs, papírpénzként az amerikai dollárt használják, az érmék között pedig amerikai és panamai pénzérmék is forgalomban vannak, a kettő egyenértékű. Az árakat általában dollárban, B/. jellel vagy dollárjellel tüntetik fel.
A fővárosban és a turistahelyeken a bankkártyát széles körben elfogadják, vidéken és a szigeteken viszont sok helyen csak készpénzzel lehet fizetni. Az automatákból egyszerre kb. 250–500 dollár vehető fel, a pénzfelvételért a helyi bank kb. 5–7 dollár díjat számolhat fel. Érdemes kisebb címletekben tartani a pénzt, mert az 50 és a 100 dolláros bankjegyeket sok helyen nem fogadják el. Panama a régió drágább országai közé tartozik, takarékosan napi kb. 40–60 dollárból, kényelmesebben napi 100–150 dollárból lehet utazni.
Túrák és programok
A csatornatúrákat, a San Blas-szigeteki utakat, a Coiba Nemzeti Park búvártúráit és a Barú vulkán túráit érdemes előre foglalni, főleg a száraz évszakban. A nemzeti parkok belépője külföldieknek kb. 5–20 dollár. A madármegfigyelő és esőerdei túrákon képzett vezetővel sokkal több állatot láthatunk, mint egyedül.
Mobil, internet és nyelv
Panamában jó a mobilhálózat lefedettsége a városokban és a főutak mentén, a hegyekben, az esőerdőben és a távoli szigeteken viszont gyenge vagy nincs térerő. Helyi SIM-kártyát a repülőtéren és a mobilszolgáltatók üzleteiben is vásárolhatunk, a vásárláshoz útlevél szükséges. A magyar mobilszolgáltatók panamai roamingdíjai magasak, ezért kényelmes megoldás egy előre megvásárolt eSIM, amely érkezéskor azonnal működik.
A szállások, kávézók és éttermek többségében ingyenes wifi van, a fővárosban a bevásárlóközpontokban és a metróban is. A nyilvános hálózatokon a banki és személyes adatok védelmére érdemes VPN-t használni, amely Panamában legális.
A hivatalos nyelv a spanyol, a fővárosban, a turistahelyeken és Bocas del Toróban sokan beszélnek angolul, vidéken viszont kevesen. Néhány alapvető spanyol kifejezés megtanulása sokat segít, a helyiek szívesen fogadják, ha valaki spanyolul köszön.
Idő, áram és felszerelés
Panamában Magyarországhoz képest 6 órával, a magyar nyári időszámítás idején 7 órával korábban van, az országban nincs óraátállítás. Az áramhálózat 120 voltos, az aljzatok amerikai típusúak, lapos érintkezős dugókkal, ezért átalakító szükséges. Ellenőrizzük azt is, hogy a töltőink működnek-e 120 volton.
A csomagba könnyű, gyorsan száradó ruhák, esőkabát, szúnyogriasztó, naptej, kalap és kényelmes túracipő kerüljön. A hegyekbe, Boquetébe és a Barú vulkánra meleg pulóver is kell, mert éjszaka és a csúcson hideg lehet. A fővárosban a légkondicionált épületekben, buszokon és a metróban is hűvös van, egy vékony réteg ott is jól jön.
Helyi szokások
A panamaiak barátságosak, közvetlenek és udvariasak, a köszönés fontos, egy boltba belépve is illik jó napot kívánni. A fővárosban a kormányhivatalokba, templomokba és egyes éttermekbe rövidnadrágban nem illik belépni. A strandon kívül fürdőruhában vagy félmeztelenül közlekedni nem illik.
Az őslakos közösségekben, így a San Blas-szigeteken és az emberá falvakban, mindig kérjünk engedélyt a fényképezés előtt, sok helyen ezért díjat kérnek. A helyi kézműves termékeket, például a molákat, közvetlenül a készítőktől érdemes megvenni, így a bevétel a közösségnél marad.
Panamában a pontosság kevésbé szigorú, mint Európában, a társasági eseményeken és a magánprogramokon a kisebb késés megszokott, a buszok és a túrák indulásánál viszont érdemes időben ott lenni. Az alkudozás a piacokon és az utcai árusoknál elfogadott, de mértékkel és udvariasan, az üzletekben és a bevásárlóközpontokban az árak rögzítettek. A borravaló az éttermekben, a túravezetőknek és a szállodai személyzetnek is szokás.
Ünnepek és mikor utazzunk
A legjobb utazási időszak a száraz évszak, nagyjából januártól március végéig vagy április közepéig, amikor kevés az eső. A karibi oldalon, Bocas del Toróban és a San Blas-szigeteken az esős évszakban is gyakoriak a napos időszakok, Bocas del Toróban szeptember és október gyakran kifejezetten kellemes. A legtöbb eső októberben és novemberben esik.
Panama legnagyobb ünnepe a karnevál, amelyet a nagyböjt előtti napokban tartanak, a leghíresebb Las Tablasban és a fővárosban. Novemberben, a hazafias ünnepek hónapjában több nemzeti ünnep is van, köztük a Kolumbiától való elszakadás napja november 3-án és a Spanyolországtól való függetlenség napja november 28-án. Ilyenkor felvonulásokat, dobos menetzenekarokat és ünnepségeket tartanak országszerte, de a hivatalok és sok üzlet zárva tart.