Láma egy hegyi templom és egy havas vulkán előtt

Bolívia: Uyuni-sósivatag, Titicaca-tó és La Paz

Az oldalon partnerlinkek is vannak. Ha ezeken keresztül vásárolsz, jutalékot kaphatok, neked ez nem kerül többe.

Végtelen, vakítóan fehér sósivatag, amely esős időben a világ legnagyobb tükrévé változik, színes lagúnák flamingókkal, hatezres havas csúcsok, a Titicaca-tó mélykék vize, ősi kőkapuk és gyarmati ezüstvárosok. Bolívia Dél-Amerika szívében fekszik és kevés ország mutatja meg ilyen közelről az Andok lenyűgöző tájait és az őslakos kultúrák élő hagyományait.

Bolívia tengerparttal nem rendelkező ország, Peru, Chile, Argentína, Paraguay és Brazília határolja. Területe nagyjából tizenkétszerese Magyarországénak, lakóinak száma kb. 12 millió. A nyugati részt az Altiplano, a 3500–4000 méter magasan húzódó andoki fennsík uralja, keleten viszont trópusi síkságok és az Amazonas-medence esőerdői terülnek el. Az ország hivatalos neve Bolíviai Többnemzetiségű Állam, a spanyol mellett több tucat őslakos nyelvet, köztük a kecsuát és az ajmarát is hivatalosként ismerik el. A fizetőeszköz a boliviano.

A Bolívia látnivalók listáján az Uyuni-sósivatag (Salar de Uyuni), a Laguna Colorada vörös vize, a Titicaca-tó partján fekvő Copacabana és Isla del Sol, Tiwanaku ősi romjai, Potosí ezüstbányái, Sucre fehér gyarmati belvárosa, a Halál útjaként ismert yungasi hegyi út és a Madidi Nemzeti Park esőerdeje is szerepel. A legtöbb utazó La Pazban kezdi a felfedezést, ahol a városi felvonók fölülről mutatják meg a hegyek közé épült metropoliszt.

Az ország a nevét Simón Bolívarról, a dél-amerikai függetlenségi harcok vezetőjéről kapta, a függetlenséget 1825-ben kiáltották ki. A spanyol korban Potosí ezüstje tette a térséget a világ egyik leggazdagabb vidékévé, a hódítás előtt pedig a Tiwanaku-kultúra és az inka birodalom formálta a tájat.

Bolívia Dél-Amerika egyik legolcsóbb úti célja, de az utazás tervezést igényel. A legtöbb látnivaló nagy magasságban fekszik, a távolságok nagyok, az utak minősége változó, ezért érdemes lassan haladni és tartalékidővel számolni. A legjobb időszak az Andokban a májustól októberig tartó száraz évszak, a tükröződő sósivatag látványa viszont az esős hónapokban, főleg január és március között a legszebb.

Az ország azoknak ideális, akik kalandot, magashegyi túrázást és hiteles helyi kultúrát keresnek. A piacokon kalapos cholita asszonyok árulnak, a falvakban ma is élnek az andoki szertartások, a fesztiválok pedig a kontinens legszínesebbjei közé tartoznak. Az utazók többsége két-három hetet tölt az országban és Peruval vagy Chilével kombinálva járja be a térséget, de Bolívia önmagában is bőven ad annyi élményt, hogy egy teljes utazást megérdemeljen.

A főváros: Sucre és La Paz

Bolíviának két fővárosa van, az alkotmány szerint Sucre a főváros és itt működik a legfelsőbb bíróság, a kormány, a parlament és az elnök székhelye azonban La Paz, így a legtöbb utazó számára La Paz jelenti a fővárost. A kettősség a 19. század végi polgárháborúra nyúlik vissza, amikor a hatalom súlypontja La Pazba helyeződött át, de Sucre megtartotta alkotmányos fővárosi rangját.

La Paz, a hegyek közötti metropolisz

La Paz egy mély, katlanszerű völgyben fekszik az Altiplano peremén, a belváros kb. 3600 méter magasan. A teljes hivatalos neve Nuestra Señora de La Paz, a várost a spanyolok 1548-ban alapították. A házak a völgy oldalain egészen a fennsík pereméig kapaszkodnak fel, a háttérben pedig a hóval borított Illimani hármas csúcsa magasodik, amely tiszta időben szinte minden utcából látszik.

A város különlegessége, hogy a magasság a társadalmi különbségeket is tükrözi. A jómódúbb negyedek a völgy alsó, melegebb és szélvédettebb részén, délen fekszenek, a meredek oldalakon és a fennsíkon pedig a népesebb, egyszerűbb lakónegyedek sorakoznak. La Paz lakossága kb. 800 ezer fő, a vele összenőtt El Altóval együtt azonban több mint kétmillióan élnek a térségben.

A legtöbb utazó a belvárosban vagy a Sopocachi negyedben száll meg. A belvárosban a hostelek, a piacok és a múzeumok vannak közel, Sopocachi pedig nyugodtabb, zöldebb negyed kávézókkal, éttermekkel és bárokkal.

A történelmi belváros

A belváros szíve a Plaza Murillo, ahol a katedrális, a parlament épülete és a kormányzati palota áll. A teret galambok és padokon üldögélő helyiek népesítik be, a kormányzati épületek előtt díszőrség áll. A katedrális a 19. században épült, egyszerű, de impozáns kőhomlokzattal.

A térről néhány perc séta a Calle Jaén, La Paz legszebb gyarmati utcája. A szűk, macskaköves utcát színes, erkélyes házak szegélyezik, amelyekben több kis múzeum is működik, köztük a hangszermúzeum és a Pedro Domingo Murillo függetlenségi hős egykori házában berendezett kiállítás. A múzeumok egy közös jeggyel látogathatók.

A belváros másik nevezetessége a San Francisco-templom és kolostor, a város egyik legrégebbi épülete. Barokk homlokzatán az európai motívumok mellett andoki szimbólumok, napok, gyümölcsök és helyi állatok is megjelennek, ez az úgynevezett mesztic barokk stílus. A kolostor tetejére is fel lehet menni, ahonnan szép kilátás nyílik a belvárosra.

A Boszorkánypiac és a piacok

A San Francisco-templom mögötti utcákban található a híres Boszorkánypiac (Mercado de las Brujas), ahol gyógynövényeket, amuletteket, füstölőket, szárított lámamagzatokat és színes szerencsehozó tárgyakat árulnak. A lámamagzatokat hagyományosan az épülő házak alapjába helyezik, a Pachamamának, a Földanyának szánt áldozatként.

A piac nem turistalátványosság, hanem a mai napig élő hagyomány része. Az árusok, akiket a helyiek yatiri vagy curandero néven ismernek, gyakran tanácsot is adnak és szertartásokat is végeznek. Fotózás előtt mindig kérjünk engedélyt, mert sokan nem szeretik, ha lefényképezik őket vagy az áruikat.

A belváros feletti negyedekben húzódik a Rodríguez és a Max Paredes utca környéki hatalmas piacnegyed, ahol gyümölcsöt, zöldséget, ruhát, háztartási eszközöket és mindenféle apróságot kínálnak. Itt figyelhetjük meg legjobban a cholitákat, a széles szoknyás, fonott hajú, keménykalapos ajmara asszonyokat, akik La Paz utcaképének elválaszthatatlan részei.

Mi Teleférico, a városi kabinos felvonó

La Paz egyik legnagyobb élménye a Mi Teleférico, a világ legnagyobb városi kabinos felvonóhálózata. A rendszer 2014-ben indult, tíz színkódos vonala kb. 30 kilométer hosszan köti össze a völgy különböző részeit és a fennsíkon fekvő El Altót. A felvonó a helyiek mindennapi közlekedési eszköze, a turisták számára pedig a legolcsóbb városnéző program.

A kabinokból lenyűgöző kilátás nyílik a háztetőkre, a meredek domboldalakra és a havas csúcsokra. A legszebb panoráma a piros és a sárga vonalról látható, amelyek El Altóig emelkednek, a fehér és az égszínkék vonal pedig a belvárost köti össze a déli negyedekkel. Egy út kb. 3 boliviano, átszállásnál kedvezményes a következő szakasz ára. A felvonó reggeltől késő estig közlekedik, naplementekor különösen szép a látvány.

El Alto

A fennsíkon, kb. 4000 méter magasan fekvő El Alto önálló város, Bolívia egyik legnagyobb és leggyorsabban növekvő települése, lakóinak többsége ajmara. Itt van La Paz nemzetközi repülőtere is, amely a világ egyik legmagasabban fekvő nagy repülőtere.

El Alto két érdekessége a 16 de Julio piac, amelyet csütörtökön és vasárnap tartanak és Dél-Amerika egyik legnagyobb szabadtéri vásárának tartják, valamint a színes, modern építészetű cholet épületek. Ezeket az ajmara vállalkozók építtetik, alsó szintjükön üzletek és báltermek, a tetejükön pedig a tulajdonos lakása található. A piacot nappal, csoportban vagy helyi vezetővel érdemes felkeresni és figyeljünk az értékeinkre.

El Altóban rendeznek cholita birkózó bemutatókat is, ahol hagyományos ruhás asszonyok lépnek szorítóba. A műsor inkább show, mint sport, de jó hangulatú és a jegy általában a szervezett transzfert is tartalmazza.

Múzeumok

La Paz legjobb múzeuma a MUSEF, a Nemzeti Etnográfiai és Folklórmúzeum, amely a Plaza Murillo közelében, egy gyarmati palotában működik. A kiállítások a bolíviai textileket, a fesztiválok maszkjait és az andoki kultúrák hagyományait mutatják be, a maszkgyűjtemény különösen látványos.

A Koka Múzeum a kokanövény történetét, szertartási szerepét és a kokain problémáját ismerteti, kis, de érdekes kiállítás. A Nemzeti Régészeti Múzeumban Tiwanaku leletei, a San Francisco-templom melletti múzeumban pedig vallásos művészet látható.

A legtöbb múzeum hétfőn zárva tart, a belépők általában kb. 10–30 boliviano között mozognak. A kiállítások szövegei többnyire spanyolul olvashatók, egyes helyeken angol nyelvű ismertető is kérhető.

Sopocachi és a déli negyedek

A belvárostól délre fekvő Sopocachi La Paz egyik legkellemesebb negyede, fákkal szegélyezett utcákkal, kis terekkel, kávézókkal, könyvesboltokkal és galériákkal. Az Abaroa tér és a Plaza España környéke esténként élénk, itt találjuk a város legjobb bárjainak és éttermeinek egy részét. A negyed a hostelek és a rövidebb távú szállások egyik kedvelt helyszíne.

A völgy alsó részén fekvő Zona Sur negyedei, például Calacoto és San Miguel, alacsonyabban, melegebb és szélvédettebb helyen fekszenek. Itt modern bevásárlóközpontok, nemzetközi éttermek és szállodák sorakoznak, a hangulat sokkal nyugodtabb, mint a belváros zsúfolt utcáin. A Zona Surt a felvonó zöld vonalával is elérhetjük.

Holdvölgy és kilátópontok

La Paz déli részén, a jómódú negyedek mögött terül el a Holdvölgy (Valle de la Luna), ahol az erózió agyagból és homokkőből különös tornyokat, csúcsokat és szakadékokat formált. A völgyben rövid, jól kiépített sétaútvonalak vezetnek, a látogatás egy-két órát vesz igénybe. A belvárosból taxival vagy helyi minibusszal lehet eljutni ide.

A város legjobb kilátópontjai közé tartozik a Killi Killi kilátó a belvárostól keletre, ahonnan az egész völgy és az Illimani látszik, valamint a Laikakota park. A kilátópontokat nappal érdemes felkeresni, lehetőleg taxival.

Esti programok és fesztiválok

La Pazban az esti élet Sopocachi és a déli negyedek bárjaiban, kávézóiban zajlik. A peñákban hagyományos andoki zene és tánc mellett lehet vacsorázni, ez a legjobb módja a bolíviai népzene megismerésének.

A város legnagyobb fesztiválja a Gran Poder, amelyet május végén vagy júniusban tartanak, ilyenkor több tízezer táncos vonul az utcákon díszes jelmezekben. Január végén az Alasitas vásár zajlik, ahol a bőség istenének, Ekekónak ajánlott miniatűr tárgyakat, apró házakat, autókat és bankjegyeket vásárolnak a helyiek, hogy a vágyott dolgok az év során valóra váljanak.

Sucre, a fehér város

Sucre Bolívia alkotmányos fővárosa, kb. 2800 méter magasan, kellemes, mérsékelt éghajlatú völgyben fekszik. Gyarmati belvárosát fehérre meszelt házak, kolostorok és templomok alkotják, ezért a fehér város néven is ismerik. A történelmi városközpont az UNESCO világörökség része.

A városban kiáltották ki 1825-ben Bolívia függetlenségét, a Szabadság Háza (Casa de la Libertad) a főtéren ma múzeum, ahol a függetlenségi okmány és a korszak emlékei láthatók. A főtér, a Plaza 25 de Mayo körül áll a katedrális és több gyarmati palota.

Sucre legszebb kilátópontja a Recoleta kolostor előtti terasz, ahonnan a város fehér háztetői és a környező hegyek látszanak. A kolostor mellett az ASUR textilmúzeum a környék indián közösségeinek szövött textiljeit mutatja be.

A várostól néhány kilométerre található a Cal Orck'o mészkőfal, ahol több ezer dinoszaurusznyom maradt fenn egy szinte függőleges sziklafalon. A lelőhely mellett a Parque Cretácico dinoszauruszpark épült, ahol életnagyságú szobrok és kilátóterasz is van.

Sucre nyugodt, biztonságos hangulatú egyetemi város, ezért sok utazó itt tanul spanyolul néhány hétig. A nyelviskolák olcsók, a magánórák ára kedvező és a családoknál elhelyezés is megoldható.

Közlekedés a fővárosokban

La Pazban a tömegközlekedés gerince a felvonóhálózat, emellett minibuszok és micrók is járnak, amelyeken az útvonalat kiabálva vagy táblán jelzik. A taxikból mindig a rádiótaxikat válasszuk, amelyeket telefonon vagy alkalmazással rendelhetünk. A belvárosban a meredek utcák miatt a gyaloglás is fárasztó, ezért az első napokban sétáljunk lassan.

Sucre belvárosa kicsi, gyalog jól bejárható, a távolabbi látnivalókhoz taxival vagy helyi busszal juthatunk el. A két város között kb. egy óra a repülés, busszal pedig egy éjszakai út.

Magyar kapcsolatok

Magyarország és Bolívia diplomáciai kapcsolata az 1950-es évek elejére nyúlik vissza, La Pazban 1962-től működött magyar képviselet, amelyet később nagykövetséggé emeltek. A hatvanas évektől sok bolíviai fiatal tanult Magyarországon ösztöndíjjal, főleg műszaki és orvosi szakokon.

La Paz Miraflores negyedében Petőfi Sándor mellszobra áll az ő nevét viselő téren, amelyet 1973. március 15-én avattak fel. Az eredeti bronz szobor eltűnt, de egy egykori magyar ösztöndíjas adományából pótolták és a magyarul tanult bolíviaiak ma is megemlékeznek itt március 15-én. Petőfi verseit ajmara nyelvre is lefordították.

Copacabana városa a Titicaca-tó partján

Rejtett kincs: La Paz keleti szélén, a belvárostól kb. egyórás autóútra fekszik a Lelkek völgye (Valle de las Ánimas), ahol hatalmas, katedrálisra emlékeztető sziklatornyok és orgonasípszerű csúcsok emelkednek egy szűk völgyben. A Holdvölgynél jóval nagyobb és vadabb táj, a turisták ritkán jutnak el ide. A völgyben félnapos túrák vezetnek, érdemes helyi vezetővel vagy szervezett programmal menni.

Fővároson túli úti célok

Bolívia legnagyobb élményei a fővárosokon kívül várnak. Az Altiplano sóvidékei és lagúnái, a Titicaca-tó szigetei, a gyarmati bányavárosok, a yungasi szurdokok és az alföldi esőerdők annyira különböznek egymástól, mintha több országot járnánk be egyetlen utazás alatt.

Az Uyuni-sósivatag

Az Uyuni-sósivatag (Salar de Uyuni) a Föld legnagyobb sósíksága, több mint tízezer négyzetkilométeres, szinte tökéletesen sík fehér felület kb. 3650 méter magasan. Egy ősi, kiszáradt tó maradványa, a sókéreg vastagsága helyenként több méter. A száraz évszakban a sóréteg hatszögletű mintákba repedezik, a végtelen fehérségben pedig elveszik a távolságérzet, ezért itt készülnek a híres, perspektívával játszó fotók.

Az esős évszakban, főleg januártól márciusig, a síkságot vékony vízréteg borítja, amely tükörként veri vissza az eget. Ilyenkor a horizont eltűnik és úgy tűnik, mintha a felhők között járnánk. Ez a látvány Bolívia egyik legszebb élménye, de a víz miatt egyes útvonalak, például az Incahuasi-sziget, ilyenkor nem érhetők el.

A sósivatag közepén emelkedik az Incahuasi-sziget, egy egykori korallzátony sziklás dombja, amelyet több száz éves óriáskaktuszok borítanak. A sziget tetejéről körbe látszik a fehér síkság, a napfelkelte innen különösen szép. A túrák a sóból épült szállodákat, a sókitermelő Colchani falut és a dakari rali emlékművét is érintik.

Uyuni városa és a vonattemető

A túrák kiindulópontja Uyuni városa, egy szeles, poros kisváros az Altiplanón, ahol a látnivalók helyett a túraszervezők irodái, hostelek és pizzériák sorakoznak. A város szélén található a vonattemető, ahol a 19. század végén és a 20. század elején a bányákat kiszolgáló gőzmozdonyok és vagonok rozsdásodnak a sivatagban. A rozsdás roncsok különösen naplementekor fotogének.

Uyuniban egy napnál többet ritkán érdemes tölteni. A túrát a városba érkezés előtt vagy az érkezés napján érdemes lefoglalni, több irodát összehasonlítva és mindig kérdezzük meg, mit tartalmaz pontosan az ár.

Túrák a sósivatagban és a lagúnáknál

A legnépszerűbb a háromnapos dzsiptúra, amely a sósivatag után dél felé, az Altiplano vulkánjai és lagúnái között halad tovább, egészen a chilei határig. Egy terepjáróban általában hat utas, egy sofőr-vezető és gyakran egy szakács utazik. A közös túrák ára kb. 150–250 USD, a magánautós vagy angol nyelvű vezetővel induló utak drágábbak. Egynapos túrák is indulnak, ezek ára kb. 60–120 USD.

A második napon a túra az Eduardo Avaroa Nemzeti Park területére ér, ahol a belépő kb. 150 boliviano és ezt sokszor nem tartalmazza a túra ára. A park legszebb pontja a Laguna Colorada, amelynek vize az algáktól és ásványoktól vörös színű, partján pedig több ezer rózsaszín flamingó táplálkozik. A Laguna Verde zöld vize a Licancabur vulkán lábánál, a Sol de Mañana gejzírmezője és a Salvador Dalí-sivatag szürrealista sziklái is a program részei.

Az éjszakákat egyszerű szállásokon töltik az utasok, ahol nagyon hideg van, a hőmérséklet a száraz évszakban fagypont alá süllyed. Vigyünk meleg hálózsákot vagy béleltet, sapkát, kesztyűt, napkrémet és napszemüveget. A túra Chile felé, San Pedro de Atacamában is befejezhető, ez népszerű útvonal a két ország között.

Potosí, az ezüst városa

Potosí kb. 4000 méter magasan fekszik, a világ egyik legmagasabban fekvő városa. A 16. században itt fedezték fel a Cerro Rico, a Gazdag-hegy ezüstérceit, amelyek a spanyol birodalom egyik fő bevételi forrását adták. A gyarmati korban Potosí lakossága megközelítette a korabeli nagy európai városokét, a templomok, paloták és pénzverde ebből a gazdagságból épültek. A város az UNESCO világörökség része.

A város legfontosabb látnivalója a Királyi Pénzverde (Casa Nacional de Moneda), egy hatalmas gyarmati épületegyüttes, ahol ma múzeum mutatja be az ezüstbányászat és a pénzverés történetét. A látogatás vezetett túrán lehetséges, amely kb. két órát tart.

Potosíban szervezett túrákon a Cerro Rico működő bányáiba is be lehet menni, ahol a bányászok ma is nehéz körülmények között dolgoznak. A túra fizikailag megterhelő, a járatok szűkek, porosak és alacsonyak, ezért klausztrofóbiás vagy légzési problémákkal küzdő utazóknak nem ajánlott. Csak megbízható, tapasztalt vezetővel induljunk és tartsuk tiszteletben, hogy a bánya nem látványosság, hanem munkahely. A bányászok védőszentje, a Tío figurája előtt a vezetők általában rövid szertartást is tartanak.

Tarabuco vasárnapi vására

Sucrétól kb. 65 kilométerre fekszik Tarabuco, egy kis andoki falu, amely vasárnapi vásáráról ismert. A piacra a környék falvaiból érkeznek a yampara közösség tagjai, akik a hagyományos viseletükben, a bőrből készült, sisakra emlékeztető kalapban árulják a terményeiket és a szőtteseiket. A vásár a kézműves textilek vásárlásának egyik legjobb helyszíne.

A faluban rendezik a Pujllay fesztivált is, amely a farsangi időszakhoz kapcsolódik és a régió egyik legfontosabb népi ünnepe. Tarabucóba Sucréból szervezett túrával vagy helyi busszal lehet eljutni, a kirándulás fél napot vesz igénybe.

Tiwanaku

La Paztól kb. 70 kilométerre, a Titicaca-tó közelében fekszenek Tiwanaku romjai, az Andok egyik legfontosabb Kolumbusz előtti civilizációjának központja. A Tiwanaku-kultúra az inkák előtt virágzott, befolyása messze túlnyúlt a mai Bolívia területén. A régészeti lelőhely az UNESCO világörökség része.

A romok legismertebb eleme a Napkapu (Puerta del Sol), egyetlen kőtömbből faragott kapu, amelyet istenalak és naptárszerű motívumok díszítenek. A Kalasasaya templom falai, a félig a föld alá süllyesztett udvar falából kiálló kőfejek és a közeli Puma Punku pontosan megmunkált kőtömbjei is lenyűgöző látványt nyújtanak. A helyszínen két múzeum is működik.

Tiwanaku La Pazból egynapos kirándulással látogatható, szervezett túrával vagy busszal. A belépő külföldieknek kb. 100 boliviano, a helyszínen érdemes helyi vezetőt fogadni, mert a romok önmagukban nehezen értelmezhetők.

A Titicaca-tó és Copacabana

A Titicaca-tó kb. 3810 méter magasan fekszik, a világ legmagasabban fekvő nagy hajózható tava, amelyen Bolívia és Peru osztozik. Mélykék vize, a part menti teraszos földek és a háttérben a Cordillera Real havas csúcsai együtt adják az Andok egyik legszebb tájképét.

A bolíviai oldal központja Copacabana, egy hangulatos kisváros a tóparton, amely zarándokhely is. Fehér, mór stílusú bazilikájában őrzik a Copacabanai Szűz szobrát, Bolívia védőszentjét. A templom előtt hétvégenként autókat áldanak meg, a tulajdonosok virágokkal díszítik fel járműveiket és pezsgővel locsolják meg őket.

A város fölé emelkedő Cerro Calvario dombra keresztúti stációk vezetnek fel, a tetejéről különösen naplementekor szép a kilátás a tóra. Copacabanában a tóparti éttermekben a Titicaca-tó pisztrángját érdemes megkóstolni.

Isla del Sol és Isla de la Luna

Copacabanától hajóval érhető el az Isla del Sol, a Nap szigete, amely az inka mitológia szerint a Nap és az első inka uralkodó születési helye. A szigeten nincsenek autók, teraszos földek, kis falvak, inka romok és ösvények várják az utazókat. A déli részen fekvő Yumani falu a legjobb szálláshely, ide meredek inka lépcső vezet fel a kikötőből.

A sziget északi részén a helyi közösségek közötti viták miatt a turizmus hosszabb ideig szünetelt, ezért indulás előtt Copacabanában érdeklődjünk, mely részek látogathatók és merre lehet túrázni. A falvak kis belépőt szednek a látogatóktól. A szomszédos, kisebb Isla de la Luna, a Hold szigete egy inka szentély romjairól ismert és a szervezett hajótúrák gyakran érintik.

A szigeten egy éjszakát érdemes eltölteni, mert a nappali hajós turisták távozása után nyugodt, szép naplemente és csillagos éjszaka vár. A magasság miatt a lépcsőzés megterhelő, a nagy csomagot hagyjuk Copacabanában.

A Halál útja és Coroico

La Paztól északkeletre, a Cordillera Real hágóján át ereszkedik le a Yungas vidékére a régi hegyi út, amelyet a világ legveszélyesebb útjaként, Halál útja (Camino de la Muerte) néven ismernek. A keskeny, földes út kb. 4700 méterről 1200 méterre ereszkedik le, sok helyen mély szakadék fölött. Mivel a gépjárműforgalom nagy része egy másik, aszfaltozott útra került át, a régi szakasz a hegyikerékpárosok kedvelt célpontja lett.

A legtöbb utazó szervezett biciklitúrán teszi meg az utat, ahol a szervező biztosítja a kerékpárt, a védőfelszerelést és a kísérő autót. A túrák ára kb. 70–130 USD, a legolcsóbb ajánlatok sokszor rosszabb minőségű kerékpárokkal indulnak, ezért érdemes megbízható irodát választani. A lejtő fentről lefelé hideg, ködös hegyekből vezet a buja, trópusi völgyekig, a táj látványos.

A túra végén sokan Coroicóban, egy dombtetőn fekvő, meleg éghajlatú kisvárosban maradnak néhány napra. A környéken kávé- és citrusültetvények, vízesések és túraútvonalak várnak, a szállások medencés kertes házak, ahol a magashegyi napok után jól lehet pihenni.

Rurrenabaque és a Madidi Nemzeti Park

Az Amazonas-medence bolíviai kapuja Rurrenabaque, egy folyóparti kisváros, ahová La Pazból rövid repülőúttal lehet eljutni. Innen indulnak a túrák a dzsungelbe és a pampába, az ország északi síkságainak árterére.

A Madidi Nemzeti Park a világ egyik legnagyobb biológiai sokféleségű védett területe, ahol az andoki csúcsoktól a síkvidéki esőerdőig sokféle élőhely található. A dzsungeltúrákon őserdei ösvényeken, csónakázva és éjszakai sétákon figyelhetjük meg az állatokat. Az őslakos közösségek által működtetett ökoszállások, például a Chalalán, jó lehetőséget kínálnak a dzsungel megismerésére.

A pampatúrák a Yacuma folyó mentén vezetnek, ahol kajmánok, folyami delfinek, kapibarák, majmok és sokféle madár figyelhető meg csónakból. Válasszunk olyan szervezőt, amely nem eteti és nem fogdossa az állatokat. Szúnyogriasztó, hosszú ujjú ruha és esőkabát elengedhetetlen.

Samaipata és El Fuerte

Santa Cruz és Sucre között, kellemes éghajlatú völgyben fekszik Samaipata, egy hangulatos kisváros kávézókkal és jógaházakkal, ahol sok külföldi telepedett le. A város fölötti dombon található El Fuerte, egy hatalmas, faragott homokkőszikla, amelyet a pre-inka és az inka korban szertartási központként használtak. A lelőhely az UNESCO világörökség része.

Samaipata a környék túráinak kiindulópontja is. Az Amboró Nemzeti Park óriáspáfrány-erdeiben, a közeli vízeséseknél és a kondorok lakta szurdokoknál helyi vezetővel lehet túrázni. A városba Santa Cruzból kb. háromórás autóúttal lehet eljutni.

Santa Cruz de la Sierra

Az ország keleti síkságán fekvő Santa Cruz de la Sierra Bolívia legnagyobb városa és gazdasági központja, trópusi éghajlattal és pezsgő életstílussal. A város hangulata egészen más, mint az andoki városoké, sokan ide repülnek be Európából, mert itt van az ország legforgalmasabb nemzetközi repülőtere.

A belváros központja a pálmafás 24 de Septiembre tér a katedrálissal, amelynek tornyából kilátás nyílik a városra. A város környékén a Lomas de Arena homokdűnéi, valamint állatkertek és állatmentő központok várják a látogatókat. Santa Cruzból indulnak a túrák a Chiquitos jezsuita misszióihoz is.

A Chiquitos jezsuita missziói

Santa Cruztól keletre, a Chiquitanía vidékén a 17–18. században a jezsuiták több missziós települést alapítottak, ahol az őslakos népek a hittérítők irányításával falvakban éltek. A missziók közül hat település temploma maradt fenn és az UNESCO világörökség része. A fából épült, festett homlokzatú, oszlopos templomok a gyarmati kor legkülönlegesebb épületei közé tartoznak.

A legszebb templomok San Javier, Concepción, San Rafael, San Miguel, San José de Chiquitos és Santa Ana falvakban állnak. A missziók zenei hagyománya ma is él, a térségben barokk zenei fesztivált is rendeznek. A körút autóval vagy szervezett túrával több napot vesz igénybe, a falvak között helyenként rossz utakon kell haladni.

A Noel Kempff Mercado Nemzeti Park

Bolívia északkeleti szélén, a brazil határ mentén terül el a Noel Kempff Mercado Nemzeti Park, az UNESCO világörökség része. A park területén asztalhegyek, magas vízesések, szavannák és esőerdők váltják egymást és rendkívül gazdag az állatvilága. A terület nagyon távoli, csak szervezett expedícióval, kisrepülővel vagy hosszú terepjárós úttal érhető el, ezért elsősorban a kalandot kereső, tapasztalt utazóknak ajánlott.

Cochabamba

A völgyben fekvő Cochabamba Bolívia harmadik legnagyobb városa, enyhe éghajlata miatt az örök tavasz városaként is emlegetik. A város fölött magasodik a Cristo de la Concordia, Krisztus hatalmas szobra, amely magasabb a Rio de Janeiró-i Megváltó Krisztus-szobornál. A szoborhoz kabinos felvonó vagy hosszú lépcső vezet fel, a tetejéről kilátás nyílik a városra és a völgyre.

Cochabamba Bolívia gasztronómiai fővárosa is, itt született a silpancho és több hagyományos étel. A város hatalmas piaca, La Cancha az ország egyik legnagyobb vásártere.

Oruro és a karnevál

Az Altiplanón fekvő Oruro egész évben csendes bányaváros, a farsangi időszakban azonban itt rendezik Dél-Amerika egyik leglátványosabb ünnepét. Az Oruroi karnevál az UNESCO szellemi kulturális örökségének része, a felvonuláson több tízezer táncos vonul végig a városon. A legismertebb tánc a diablada, amelyben ördögmaszkos táncosok jelenítik meg a jó és a rossz küzdelmét.

A karnevál idején a szállások és a lelátói helyek ára jelentősen megemelkedik, ezért előre kell foglalni. Sokan La Pazból egynapos utazással látogatják meg a felvonulást.

Tarija és a borvidék

Az ország déli részén fekvő Tarija napsütéses, nyugodt város, amely Bolívia borvidékének központja. A szőlőültetvények kb. 1800–2000 méter magasan terülnek el, a világ legmagasabban fekvő borvidékei közé tartoznak. A környék pincészeteiben borkóstolón vehetünk részt és itt ismerhetjük meg a singanit, a szőlőből párolt bolíviai nemzeti pálinkát.

Hegymászás és túrázás az Andokban

La Pazhoz közel emelkedik a Huayna Potosí, egy kb. 6088 méteres csúcs, amelyet a világ egyik legkönnyebben elérhető hatezres hegyeként tartanak számon. A háromnapos, vezetett mászásokat La Pazban szervezik, de a jó akklimatizáció, a kondíció és a gleccserfelszerelés használatának alapjai elengedhetetlenek.

A Cordillera Real és a Cordillera Apolobamba völgyeiben többnapos trekkingútvonalak vezetnek, például a Takesi- és az El Choro-ösvény, amelyek inka kori kövezett utakon ereszkednek le a Yungasba. A Sajama Nemzeti Parkban, az ország legmagasabb csúcsa, a Sajama-vulkán lábánál hőforrások és gejzírek várják a túrázókat.

La Paz színes házai és felvonókabinjai

Rejtett kincs: Cochabamba megye déli részén, kis faluban fekszik a Torotoro Nemzeti Park, Bolívia egyik legkevésbé ismert csodája. A parkban több ezer dinoszaurusznyom látható a sziklákon, a mély Torotoro-kanyon aljára lépcső vezet le egy vízeséshez, az Umajalanta-barlangban pedig föld alatti tavak és cseppkövek között lehet barlangászni. A látnivalók csak helyi vezetővel látogathatók, a faluba Cochabambából kb. négy-öt órás autóút vezet.

Gasztronómia

A bolíviai konyha egyszerű, laktató és tájanként nagyon különböző. Az Andokban a burgonya, a kukorica, a quinoa és a bárány- vagy lámahús uralkodik, a keleti síkságon a jukka, a rizs, a banán és a marhahús. A fogások általában bőségesek, sok szénhidráttal és szinte minden asztalon ott áll a llajwa, a paradicsomból és helyi csípős paprikából készült szósz.

Salteña és utcai falatok

Bolívia legismertebb étele a salteña, egy enyhén édes tésztájú, sült töltött táska, amelynek belsejében hús, burgonya, borsó, olajbogyó és főtt tojás úszik fűszeres, levesszerű szaftban. A salteñát délelőtt eszik, délre a legtöbb salteñería ki is árusítja a készletét. Evéskor a tetejét kell megharapni és a szaftot óvatosan kiszürcsölni, mert könnyen végigfolyik a kezünkön.

A salteña rokona a tucumana, amelyet olajban sütnek és különféle szószokkal tálalnak. Az utcai büfékben gyakori a sandwich de chola, a sült sertéshúsos zsemle hagymával és csípős szósszal, valamint az anticucho, a marhaszívből készült nyárson sült falat, amelyet főleg esténként árulnak az utcai standokon.

A keleti síkságon, Santa Cruzban népszerű a cuñapé, a jukkalisztből és sajtból sütött kis pogácsa, valamint a jukkás, sajtos zsemle, a sonso. A reggeli az Andokban gyakran api, a lila kukoricából főzött, sűrű, forró ital, amelyhez rántott, porcukros tésztát, pastelt esznek.

Levesek és főételek

A bolíviai ebéd elmaradhatatlan része a leves. A legnépszerűbb a sopa de maní, a földimogyoróból főzött krémes leves, amelynek tetejére sült burgonyahasábot szórnak. Az Altiplanón kedvelt a chairo, a szárított burgonyával, a chuñóval és hússal főzött sűrű leves.

A főételek közül a silpancho Cochabamba híres étele, egy vékonyra klopfolt, panírozott marhaszelet, amelyet rizsre és burgonyára tesznek, a tetejére pedig tükörtojás és paradicsomos-hagymás saláta kerül. A pique macho nagy tál felkockázott marhahús, kolbász, sült burgonya, hagyma, paprika és tojás, amelyet általában többen esznek közösen.

A keleti vidék jellegzetes étele a majadito, a szárított marhahússal, tojással és sült banánnal készült rizses étel. A Titicaca-tó partján a pisztráng, a trucha az étlapok sztárja, sütve vagy fokhagymás szószban tálalják. A bátrabbak a lámahúst is megkóstolhatják, amely sovány, enyhe ízű hús, steakként vagy pörköltként kínálják.

Burgonya, quinoa és chuño

Az Andokban több száz burgonyafajta terem, a piacokon sárga, lila, piros és fekete gumókat is láthatunk. Különleges az évszázados módszerrel tartósított chuño, amelyet éjszaka kifagyasztanak, napközben pedig kiszárítanak, így évekig eltartható. A chuño íze és állaga szokatlan, de az andoki konyha alapja.

A quinoa az Altiplano őshonos növénye, Bolívia a világ egyik legnagyobb termelője. Levesekben, salátákban, kásaként és édességként is megjelenik, a piacokon sokféle színű változata kapható.

Italok

A mate de coca, a kokalevélből főzött tea a magashegyi utazás állandó kísérője, a helyiek szerint enyhíti a magassági betegség tüneteit. A kokalevél rágása az Andokban évezredes hagyomány, Bolíviában legális, a levelet a piacokon árulják. Fontos tudni, hogy a kokalevél és a belőle készült termékek kivitele a legtöbb országba, köztük az Európai Unióba is tilos.

A legnépszerűbb sörmárkák a Paceña és a Huari, a nemzeti szeszes ital pedig a singani, a muskotályszőlőből párolt pálinka. A singaniból készül a chuflay nevű koktél gyömbérsörrel vagy szódával és citrommal. A falusi vidékeken a chicha, az erjesztett kukoricaital is gyakori, amelyet ünnepeken és szertartásokon isznak.

A friss gyümölcslevek, a jugók olcsók és finomak, a piacokon hatalmas pohárban mérik őket. Tarija környékén a bolíviai borokat is érdemes megkóstolni.

Bolíviai kávé és csokoládé

A Yungas völgyeiben termesztett bolíviai kávé kevésbé ismert, mint a kolumbiai vagy a perui, de a magasan fekvő ültetvényekről kiváló minőségű, lágy ízű kávé kerül ki. La Pazban és Coroicóban több specialty kávézó kínál helyi babokból készült italokat, a Yungasban pedig ültetvénylátogatáson is részt vehetünk.

Az amazóniai vidéken vadon termő kakaóból készül a bolíviai csokoládé, amelyet szövetkezetek és kis manufaktúrák állítanak elő. A La Paz-i és sucrei csokoládéboltokban jó minőségű, helyi táblás csokoládét vásárolhatunk ajándékba, Sucre különösen híres a csokoládékészítő hagyományáról.

Édességek

Az édességek közül népszerűek a buñuelos, a szirupos, olajban sült fánkok, valamint a La Pazban árult fahéjas fagylalt, a helado de canela, amelyet élénk rózsaszín színéről lehet felismerni. A keleti vidéken a trópusi gyümölcsök, a guava, a mangó és a maracuja a desszertek alapjai.

Hol együnk és mennyibe kerül

A legolcsóbb étkezés az almuerzo, a napi ebédmenü, amely levesből, főételből és gyakran desszertből vagy italból áll. A helyi étkezdékben és a piacok ételsorain kb. 3–6 USD-nek megfelelő bolivianóért kapható. Egy középkategóriás éttermi főétel kb. 8–15 USD, a turistahelyeken valamivel drágább.

La Pazban izgalmas gasztronómiai élet alakult ki, a modern bolíviai konyhát képviselő éttermekben helyi alapanyagokból, andoki és amazóniai ízekből készítenek kreatív fogásokat. A piacok ételsorai viszont a hagyományos, házias konyha legjobb helyszínei, ahol a helyiekkel egy asztalnál ülve ebédelhetünk.

Vegetáriánus ételeket főleg a nagyobb városokban és a turistahelyeken találunk, a falvakban a kínálat szűkebb. Gyomorpanaszok ellen kerüljük a csapvizet, a jeget és a nyers zöldségeket a kevésbé tiszta helyeken.

Ez a foglalási kereső egy utazási partnerem szolgáltatásán keresztül jelenik meg, amely sütiket használhat.

Közlekedés

Bolívia nagy ország, a fő látnivalók között gyakran több száz kilométer és jelentős szintkülönbség van. Az utak minősége változó, az esős évszakban földcsuszamlások és áradások is nehezíthetik a haladást, ezért az útitervet érdemes rugalmasan összeállítani.

Budapestről Bolíviába

Budapestről Bolíviába nincs közvetlen járat, átszállással kb. 18–30 óra alatt lehet eljutni. Európából a legrövidebb út általában Madridon keresztül vezet Santa Cruzba, a Viru Viru nemzetközi repülőtérre. La Pazba, az El Alto repülőtérre jellemzően dél-amerikai átszállással, például Limán, Bogotán vagy São Paulón keresztül érkezhetünk.

Egy oda-vissza repülőjegy ára kb. 350–550 ezer forint, a szezontól és a foglalás idejétől függően. A legolcsóbb jegyek általában több hónappal az indulás előtt foglalhatók. Sok utazó Peruból vagy Chiléből érkezik szárazföldön és körutazás részeként látogatja meg Bolíviát.

La Pazba érkezve számoljunk azzal, hogy a repülőtér kb. 4000 méter magasan fekszik, ezért az első órákban lassan mozogjunk és pihenjünk sokat.

Késett vagy törölték a járatod?

Ha legalább 3 órás késéssel érkeztél meg, törölték a járatodat vagy túlfoglalás miatt nem szállhattál fel, az uniós szabályok szerint akár 600 euró kártérítés is járhat neked. A Compensair helyetted intézi az ügyet a légitársasággal, jutalékot pedig csak akkor fizetsz, ha sikerrel jár. Én is őket használom, ha késik a járatom.

Belföldi repülés

A nagy távolságok és a rossz utak miatt a belföldi repülés sok időt spórol meg. A Boliviana de Aviación, a BoA és más légitársaságok összekötik La Pazt, Santa Cruzt, Cochabambát, Sucrét, Tarijat, Uyunit és Rurrenabaquét. A La Paz–Uyuni járat kb. egy óra, míg busszal ugyanez az út egy egész éjszaka.

A belföldi járatok menetrendje gyakran változik, a rossz idő és a tüntetések miatt késések és törlések is előfordulnak, ezért a nemzetközi járat előtt hagyjunk tartaléknapot.

Távolsági buszok

A távolsági buszok a legolcsóbb utazási lehetőséget jelentik, a nagyobb városokat éjszakai járatok kötik össze. A busztársaságok kínálatában a semi-cama és a cama kategóriájú, hátradönthető ülésű buszok a legkényelmesebbek. A La Paz–Uyuni út ára társaságtól függően kb. 15–45 USD, a turistákra szakosodott társaságok drágábbak, de biztonságosabbak.

A buszok minősége és a sofőrök vezetési stílusa nagyon eltérő, ezért érdemes megbízható, ismert társaságot választani és kerülni a legolcsóbb ajánlatokat. Az éjszakai buszokon hideg lehet, vigyünk meleg ruhát és az értékeinket tartsuk magunknál. A buszpályaudvarokon gyakran kis terminálhasználati díjat kell fizetni.

Vonat

Bolíviában a vasúti személyszállítás korlátozott. Az Altiplanón Oruro és Uyuni között, illetve Uyunitól a déli határ felé közlekednek járatok, a keleti vidéken pedig Santa Cruzból indulnak vonatok a brazil határ felé. A menetrend ritka és változó, de a vonatút az Altiplanón kényelmes és látványos alternatíva lehet.

Városi közlekedés és taxik

A városokban minibuszok, micrók és taxik közlekednek. A minibuszok olcsók, de zsúfoltak, az útvonalakat a szélvédőn táblán jelzik. La Pazban a felvonóhálózat a legkényelmesebb módja a közlekedésnek.

Taxiból mindig a rádiótaxikat válasszuk, amelyeket telefonon, a szállásról vagy alkalmazással rendelhetünk. Az utcán leintett, jelzés nélküli autókba ne üljünk be és ne szálljunk be olyan taxiba, ahol már utas ül. Az árat beszállás előtt egyeztessük, mert a taxikban általában nincs taximéter. A repülőtérről a hivatalos taxikat vagy előre foglalt transzfert vegyük igénybe.

Autóbérlés és vezetés

La Pazban és Santa Cruzban több autókölcsönző is működik, a bérléshez a magyar jogosítvány mellé nemzetközi jogosítvány is szükséges. Az Altiplano és a keleti vidék egyes útvonalai autóval szabadabban bejárhatók, de a legtöbb utazónak a szervezett túrák és a sofőrös autók kényelmesebb megoldást jelentenek.

Az utak sok helyen keskenyek, kátyúsak és jelzések nélküliek, az esős évszakban négykerékmeghajtás is kellhet. Az üzemanyag-ellátás akadozhat, ezért mindig tankoljunk, ha lehetőség van rá és vigyünk tartalékot. Éjszaka ne vezessünk és az útlezárásoknál ne próbáljunk átjutni. Az Uyuni-sósivatagba és a lagúnákhoz kizárólag tapasztalt helyi sofőrrel induljunk.

Közbiztonság

Bolívia a legtöbb utazó számára biztonságosan bejárható, de a magasság, a tüntetések és az alkalmi bűncselekmények miatt nagyobb odafigyelést igényel, mint egy európai út. A legtöbb problémát néhány egyszerű szabály betartásával el lehet kerülni.

Hivatalos utazási tanácsok

A brit külügyminisztérium a Chapare térségébe, Cochabamba megye trópusi részére, köztük Villa Tunariba és az ezen a vidéken áthaladó 4-es és 24-es főútra csak a feltétlenül szükséges utazást javasolja. Az amerikai külügyminisztérium is a Chapare elkerülését kéri, a Yungas egyes részein, Coroico és Caranavi környékén pedig fokozott óvatosságra int. Az ország többi részére fokozott óvatosság ajánlott, elsősorban a tüntetések miatt. Indulás előtt érdemes megnézni a Konzuli Szolgálat aktuális utazási tanácsait is.

Tüntetések és útlezárások

Bolíviában a tüntetések és az útlezárások, a bloqueók gyakoriak és sokszor előzetes figyelmeztetés nélkül kezdődnek. A blokádok napokig is tarthatnak, megbéníthatják a távolsági közlekedést, a repülőterekre vezető utakat és üzemanyag- vagy élelmiszerhiányt okozhatnak egyes térségekben. A politikai feszültségek időszakaiban a hatóságok rendkívüli intézkedéseket is bevezethetnek.

A tüntetéseket kerüljük el, ne próbáljunk átjutni a blokádokon és kövessük a helyi híreket és a szállásadók tanácsait. Az útitervben hagyjunk tartaléknapokat, különösen a nemzetközi járat előtt és tartsunk magunknál némi tartalék készpénzt, élelmet és vizet.

Bűnözés és átverések

A leggyakoribb bűncselekmény a zsebtolvajlás és az alkalmi lopás, főleg La Paz belvárosában, a piacokon, a buszpályaudvarokon és a buszokon. A tolvajok gyakran csapatban dolgoznak, egyikük eltereli a figyelmet, például összepiszkítja a ruhánkat vagy elejt valamit, a másik közben elemeli a táskát. Az éjszakai buszokon tartsuk magunknál az értékeinket.

Előfordulnak úgynevezett expressz emberrablások is, amikor a bűnözők rövid időre fogva tartják az áldozatot és a bankkártyájával pénzt vesznek fel. Ezek gyakran jelzés nélküli vagy hamis taxikhoz kötődnek, ezért csak rádiótaxit használjunk. A perui, chilei és argentin szárazföldi határátkelők környéke kockázatosabb, Copacabanából La Pazba közvetlen turistabusszal utazzunk.

Gyakori átverés az álrendőr, amikor civil ruhás férfiak rendőrnek adják ki magukat és az iratainkat vagy a pénzünket akarják ellenőrizni. A rendőrség az utcán nem kutathat át minket, jelzés nélküli autóba ne üljünk be és kérdés esetén javasoljuk, hogy menjünk együtt a legközelebbi rendőrőrsre. Az útlevelünk fénymásolatát és a belépési pecsétről készült másolatot tartsuk magunknál, az eredetit hagyjuk a szálláson.

Magassági betegség

Bolívia sok fontos úti célja 3500 méter fölött fekszik, ezért a magassági betegség az utazók egyik legnagyobb kockázata. A tünetek fejfájás, szédülés, hányinger, légszomj, álmatlanság és fáradtság, edzettségtől függetlenül bárkinél jelentkezhetnek. A súlyos esetek tüdő- vagy agyödémához vezethetnek, amely életveszélyes.

Az első napokat La Pazban vagy más magasan fekvő helyen pihenéssel töltsük, igyunk sok vizet, kerüljük az alkoholt és a nehéz ételeket. Az útvonalat érdemes úgy tervezni, hogy fokozatosan emelkedjünk, például Sucre vagy Cochabamba felől érkezve. Ha a tünetek súlyosbodnak, a leghatékonyabb kezelés az alacsonyabb helyre ereszkedés. A megelőző gyógyszerekről utazás előtt beszéljünk orvossal.

Kábítószer

Bolívia a világ egyik legnagyobb kokaintermelője, a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért nagyon szigorú büntetés jár. Bármilyen mennyiségű tiltott szer birtoklása kereskedelemnek minősülhet, a minimális büntetés több év börtön, a börtönök körülményei pedig rendkívül rosszak. A nemzetközi járatok csomagjait kutyákkal is átvizsgálják, ezért soha ne vigyünk mások csomagját és ne hagyjuk őrizetlenül a sajátunkat.

A kokalevél rágása és a kokatea fogyasztása Bolíviában legális, de a levelek és a kokatermékek kivitele tilos. Az ayahuasca szertartások egészségügyi kockázatai jelentősek, távoli helyszíneken az orvosi segítség nehezen érhető el.

Kalandsportok és közlekedési veszélyek

A kalandtúrákra, a Halál útja kerékpározására, a dzsiptúrákra és a hegymászásra nincsenek egységes hivatalos biztonsági előírások, ezért csak megbízható, jó értékelésű szervezőt válasszunk. Ellenőrizzük a felszerelést, a sisakot, a fékeket és az elsősegélydobozt és győződjünk meg róla, hogy az utasbiztosításunk kiterjed ezekre a tevékenységekre.

A távolsági buszbalesetek sajnos gyakoriak, a buszokban és a taxikban sokszor nincs biztonsági öv. A Titicaca-tó és a dzsungelfolyók hajói egyszerűek, beszállás előtt nézzük meg, van-e mentőmellény.

Természeti veszélyek

Az esős évszakban, novembertől márciusig földcsuszamlások és áradások zárhatják el az utakat, ezért vigyünk magunkkal élelmet, vizet és meleg ruhát arra az esetre, ha elakadnánk. A száraz évszak második felében az erdőtüzek füstje rontja a levegő minőségét, egyes időszakokban La Pazban is. Az Altiplanón az erős napsugárzás miatt magas faktorszámú napkrém, napszemüveg és kalap szükséges.

Egészség

Bolíviába a sárgaláz elleni oltás akkor kötelező, ha fertőzött területről érkezünk, az amazóniai vidékekre utazóknak pedig mindenképpen ajánlott. A védőoltásokról és a malária megelőzéséről utazás előtt kérjük ki egy utazási orvosi rendelő tanácsát. A városokban jó magánklinikák működnek, de a vidéki orvosi ellátás korlátozott, ezért kötelező a jó utasbiztosítás, amely a mentőhelikopteres szállítást is fedezi.

Segélyhívó számok és konzuli segítség

A rendőrség a 110-es, a mentők a 118-as, a tűzoltók a 119-es számon érhetők el. La Pazban turistarendőrség is működik, amely angolul is segít, ingyenesen hívható száma 800 14 0081.

Bolívia a limai magyar nagykövetség konzuli kerületéhez tartozik, címe Avenida Jorge Basadre 1580, San Isidro, Lima, Peru, telefon: +51 1 620 9520. La Pazban magyar tiszteletbeli konzul is működik, elérhetőségéről utazás előtt a nagykövetségen érdemes érdeklődni. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36.

Praktikus tippek

Bolívia olcsó, kalandos és rendkívül sokszínű úti cél, de a magasság, a távolságok és az időnkénti útlezárások miatt az utazást alaposabban kell megtervezni, mint a legtöbb dél-amerikai országban.

Beutazás

Magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnak Bolíviába turistaként, egy éven belül összesen legfeljebb 90 napra. Az első belépéskor a határőrök általában 30 napra adnak engedélyt, amely meghosszabbítható. Az útlevélnek a beutazás napjától számítva legalább hat hónapig érvényesnek kell lennie és legyen benne legalább két üres oldal.

Fontos, hogy a belépéskor mindig kapjunk pecsétet az útlevelünkbe, mert enélkül a kilépéskor bírságot szabhatnak ki. Szárazföldi határátkelésnél a kilépő ország pecsétjét is kérjük. A határon kérhetik a szállásfoglalás igazolását és a továbbutazást igazoló jegyet is. A beutazási szabályokat indulás előtt mindig ellenőrizzük a Konzuli Szolgálat oldalán.

Mikor utazzunk

Az Andokban a száraz évszak májustól októberig tart, ilyenkor napos, tiszta az idő, de az éjszakák nagyon hidegek, a magas fennsíkon fagypont alatti hőmérséklet is lehet. Ez a legjobb időszak a túrázásra, a hegymászásra és a lagúnák meglátogatására. Az esős évszak novembertől márciusig tart, ekkor enyhébbek az éjszakák, a sósivatag tükröződő víztükre ilyenkor látható, de az utak nehezebben járhatók.

A keleti síkságon és az Amazonas-medencében egész évben meleg, párás az idő, a dzsungeltúrákra a száraz évszak a legalkalmasabb, amikor kevesebb a szúnyog és járhatóbbak az utak.

Szállás

Bolíviában a szállás olcsó, a hostelek közös hálótermeiben kb. 10–20 USD-ért, egyszerű magánszobákban kb. 20–35 USD-ért alhatunk. A középkategóriás szállodák ára kb. 40–90 USD, a különleges szálláshelyek, például az Uyuni-sósivatag sóból épült hoteljei ennél drágábbak.

Az Altiplanón sok szállás fűtés nélküli, ezért kérdezzük meg foglaláskor, van-e fűtés vagy elektromos takaró. A népszerű fesztiválok, például az oruroi karnevál idején előre foglaljunk.

Pénzügyek és árak

Bolívia fizetőeszköze a boliviano (BOB, Bs). Az árfolyam rugalmas, naponta változik és az árak gyorsan emelkedhetnek, ezért az utazás előtt érdemes megnézni az aktuális árfolyamot. Az amerikai dollárt sok helyen elfogadják, különösen a túraszervezőknél, a szállásokon és a nagyobb városokban, a visszajáró általában bolivianóban érkezik. Csak tiszta, sértetlen dollárbankjegyeket vigyünk, mert a gyűrött vagy szakadt bankjegyeket gyakran nem fogadják el.

A nagyobb városokban vannak ATM-ek, de a kisebb településeken, például Uyuniban vagy Rurrenabaquéban kevés automata van és ezek gyakran kifogynak a pénzből. A bankkártyát a nagyobb szállodák, a turistaéttermek és egyes túraszervezők fogadják el, gyakran felárral, a piacokon, a kis étkezdékben, a buszokon és a falvakban viszont csak készpénzzel fizethetünk. A pénzváltást csak bankokban vagy hivatalos pénzváltóhelyeken intézzük, az utcai pénzváltókat kerüljük.

Bolívia Dél-Amerika egyik legolcsóbb országa, egy takarékos utazó szállással, étkezéssel és helyi közlekedéssel kb. 30–45 USD-ből kijöhet naponta, a szervezett túrák és a belföldi repülés azonban külön tételt jelentenek. A túravezetőknek, sofőröknek és szakácsoknak illik borravalót adni, a többnapos Uyuni-túrák végén a sofőrnek és a szakácsnak egyaránt.

Mobil, internet és nyelv

A legnagyobb mobilszolgáltatók az Entel, a Tigo és a Viva, a helyi SIM-kártyát az útlevelünkkel regisztrálni kell, ezt a szolgáltatók irodáiban intézhetjük. A városokban jó a lefedettség, de az Altiplanón, az Uyuni-túrák útvonalán és a dzsungelben sokszor egyáltalán nincs térerő. Kényelmes megoldás az eSIM, amelyet már indulás előtt beállíthatunk. A magyar mobilszolgáltatók roamingdíjai Bolíviában nagyon magasak lehetnek, ezért a mobilinternetet otthon kapcsoljuk ki.

A hivatalos és legelterjedtebb nyelv a spanyol, a vidéken sokan kecsuául vagy ajmarául beszélnek. Angolul elsősorban a turistahelyeken, a hostelekben és a túraszervezőknél boldogulunk, ezért néhány spanyol alapkifejezés sokat segít. A térképeket és egy offline fordítóalkalmazást érdemes előre letölteni.

A szállásokon és a kávézókban általában van wifi, de a sebessége változó, vidéken lassú vagy akadozó. A nyilvános wifihálózatokon a banki és személyes adatainkat csak VPN használatával kezeljük, Bolíviában a VPN használata legális.

Idő, áram és felszerelés

Bolíviában az idő a magyarországihoz képest télen 5, nyáron 6 órával kevesebb, az országban nincs nyári időszámítás. A hálózati feszültség 230 volt, a konnektorok az amerikai és az európai lapos csatlakozót is fogadják, de egy univerzális átalakító hasznos lehet.

Az Andokban réteges öltözködésre van szükség, mert nappal erősen süt a nap, este és éjszaka viszont nagyon hideg van. A csomagba kerüljön meleg pulóver, sapka, kesztyű, vízálló kabát, napkrém, napszemüveg, ajakbalzsam és kényelmes túracipő. A dzsungelbe könnyű, hosszú ujjú ruha és erős szúnyogriasztó kell.

Helyi szokások

A bolíviaiak udvariasak és tartózkodóak, különösen az andoki falvakban. A köszönés fontos, üzletbe vagy étterembe lépve köszönjünk és mielőtt bárkit lefényképeznénk, mindig kérjünk engedélyt. Egyes helyeken a fotózásért kis összeget kérnek.

A Pachamama, a Földanya tisztelete az andoki kultúra része, a helyiek gyakran löttyintenek egy kevés italt a földre az első korty előtt és szertartásokon kokalevelet, édességet ajánlanak fel. A templomokban és szertartásokon viselkedjünk tisztelettel és ne nevessünk a szokásokon. Az alkudozás a piacokon elfogadott, de mértékkel és barátságosan tegyük.

Ünnepek

Bolívia legfontosabb nemzeti ünnepe augusztus 6., a függetlenség napja, ilyenkor felvonulások és ünnepségek zajlanak az egész országban. A farsangi időszakban rendezik az oruroi karnevált és a városok utcai karneváljait, ahol a vízibombázás és a habspray is a mulatság része. Január végén La Pazban az Alasitas vásár, május végén vagy júniusban a Gran Poder fesztivál, november elején pedig a halottak napi ünnepek színesítik a naptárat.

Az ünnepeken és a hosszú hétvégéken a buszok és a szállások hamar megtelnek, ezért ilyenkor előre foglaljunk. A fesztiválokon tartsuk szemmel az értékeinket, mert a nagy tömegben gyakoribbak a lopások.

Útvonaltervezés

Egy kéthetes bolíviai körút gyakran La Pazban indul, ahol néhány nap akklimatizáció után a Titicaca-tóhoz, Copacabanába és Isla del Solra vezet az út. Innen vissza La Pazba, majd éjszakai busszal vagy repülővel Uyuniba, a háromnapos dzsiptúra után pedig Potosín keresztül Sucréba érdemes továbbutazni. Sucréból repülővel juthatunk Santa Cruzba, ahonnan a hazaút indulhat.

Három héttel a program kiegészíthető a Halál útjával és Coroicóval, egy Rurrenabaque-i dzsungeltúrával vagy Samaipata és a Chiquitos missziók felfedezésével. Aki Peruból érkezik, Punóból szárazföldön Copacabanába léphet át, aki Chile felé folytatja az utat, az Uyuni-túrát San Pedro de Atacamában fejezheti be.