Dzsibuti: Sóstavak, cetcápák és vulkáni tájak

Fehérre meszelt mór stílusú árkádok, a világ egyik legsósabb tava a tengerszint alatt, füstölgő mészkőkémények a sivatag közepén, cetcápák a türkizkék öbölben és egy kikötőváros, ahol Afrika és Arábia találkozik. Dzsibuti Afrika szarvának kis országa, amely a Bab el-Mandeb-szoros partján, a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl találkozásánál fekszik.

Az ország területe kb. 23 200 négyzetkilométer, lakóinak száma mintegy 1,07 millió fő, akiknek több mint kétharmada a fővárosban él. A hivatalos nyelv a francia és az arab, a mindennapokban a szomáli és az afar nyelv is elterjedt. A hivatalos fizetőeszköz a dzsibuti frank, amelynek árfolyama az amerikai dollárhoz rögzített.

A Dzsibuti látnivalók listáján a főváros mór stílusú negyedei és piacai, Afrika legmélyebb pontja, az Assal-tó, az Abbé-tó mészkőkéményei, a Tadjourai-öböl cetcápái, a Moucha és Maskali szigetek korallzátonyai, a fehér házas Tadjoura, valamint a Goda-hegység erdeje szerepel. Az ország vulkanikus tájai a Föld egyik legkülönlegesebb földtani vidékét alkotják, ahol három kontinentális lemez távolodik egymástól.

A térséget évezredek óta afar és szomáli népek lakják, a partvidékre a 7. században érkezett meg az iszlám. A franciák a 19. század második felében telepedtek meg Obockban, majd a terület Francia Szomáliföld, később az Afarok és Isszák Francia Területe néven gyarmat lett. Az ország 1977. június 27-én vált függetlenné.

Dzsibuti a világ egyik legfontosabb stratégiai pontja, a Vörös-tengeren áthaladó hajóforgalom a partjai mentén halad, kikötője Etiópia legfontosabb tengeri kapuja. Az országban több külföldi katonai támaszpont is működik, a francia, az amerikai, a kínai, a japán és az olasz bázisok jelenléte a főváros életét is formálja.

Az ország éghajlata a Föld egyik legforróbbja, nyáron a hőmérséklet rendszeresen meghaladja a negyven fokot, ezért a legjobb utazási időszak a hűvösebb téli hónapokra esik. Ilyenkor a tengerparton kellemes a meleg, a sivatagi kirándulások is elviselhetők és a cetcápák is megérkeznek az öbölbe.

Ebben az útikalauzban bemutatjuk Dzsibuti város legfontosabb látnivalóit, az ország sóstavait, vulkáni tájait, szigeteit és hegyeit, a helyi konyha jellegzetes ételeit, a közlekedés lehetőségeit és a gyakorlati tudnivalókat. A helyneveket a helyi, francia írásmódú alakjukban adjuk meg, ahol bevett magyar név is van, ott első előfordulásnál zárójelben a helyi alakkal.

A főváros, Dzsibuti (Djibouti) az ország névadója és szinte egyetlen nagyvárosa, ahol a lakosság mintegy kétharmada él. A város egy félszigeten, a Tadjourai-öböl déli partján épült, a 19. század végén jött létre kikötővárosként és hamarosan a francia gyarmat fővárosa lett.

A város kompakt, a központ gyalog is könnyen bejárható. A fehérre meszelt mór stílusú épületek, a nyüzsgő afrikai negyed, a kikötő hajói és a katonai bázisok egyenruhásai különös, sokszínű hangulatot teremtenek, ahol a francia, az arab, a szomáli és az afar kultúra keveredik.

A Place Ménélik és az európai negyed

A város szíve a Place Ménélik, más néven a június 27-e tér, amelyet fehérre meszelt, mór stílusú árkádos épületek, kávézók és üzletek vesznek körül. A tér reggel és délután három óra után a legélénkebb, amikor a helyiek a kávézók teraszain találkoznak.

A teret körülvevő európai negyedben bankok, üzletek, szupermarketek és éttermek működnek, itt áll a modern nemzetgyűlési épület is. A negyed utcáin a gyarmati kor épületei és az újabb házak keverednek, a déli órákban, kb. tizenkettő és három óra között a város nagy része bezár és csak délután éled újra.

A tér nevét II. Menelik etióp császárról kapta, akinek uralkodása idején épült meg a Dzsibutit Addisz-Abebával összekötő vasútvonal. A tér környékén a fehér árkádok árnyékában kávézók és fagylaltozók várják a vendégeket, a teraszokról a város nyüzsgését figyelhetjük.

A Hamoudi-mecset és az afrikai negyed

Az afrikai negyed központjában, a Mahmoud Harbi téren áll a város legismertebb mecsete, a 20. század elején épült Hamoudi-mecset, amelynek fehér minaretje messziről látszik. A mecsetet Hadzsi Hamoudi építtette és mintegy ezer hívő befogadására alkalmas.

A mecset körül húzódó afrikai negyed szűk utcái, sikátorai és piaci standjai a város igazi arcát mutatják. A negyedben sétálva a szomáli és az afar asszonyok színes ruháit, az utcai árusokat és a teázókat láthatjuk, a mecsetet és az embereket azonban csak engedéllyel fényképezzük.

Az afrikai negyed utcáin szabók, cipészek, kis boltok és utcai árusok dolgoznak, a sikátorok között az élet reggeltől estig zajlik. A negyedben gyümölcslébárok és kis kifőzdék is működnek, ahol a helyiekkel együtt ebédelhetünk.

Az afrikai negyed a délutáni khatrágás idején a legnyugodtabb, esténként viszont újra megtelik élettel, a teázók és a kifőzdék előtt a helyiek beszélgetnek. A negyedet nappal, helyi kísérővel érdemes bejárni.

Piacok és a khat

A Boulevard de Bender mentén működik a Les Caisses piac, ahol faragványokat, ruhákat, kosarakat és ajándéktárgyakat árulnak, valamint a Marché Central, a város központi piaca, ahol friss gyümölcs, zöldség, fűszerek és hús kapható.

A piac környékén a délutáni órákban érkezik meg a friss khat, egy enyhén élénkítő hatású cserje levele, amelyet Etiópiából naponta szállítanak a városba. A helyiek a délutánt gyakran a khat rágásával töltik, ilyenkor a város lelassul, az üzletek egy része bezár. A khatot a repülőtéren nem lehet kivinni az országból.

A piacokon az alkudozás elvárt, az árakat barátságosan, mosolyogva alakítsuk ki. A Les Caisses piacon a kézzel font kosarak, a faragott tárgyak és a szomáli és afar ékszerek jó ajándékok, a tömegben azonban vigyázzunk az értékeinkre.

A Marché Central környékén reggel a legnagyobb a nyüzsgés, ilyenkor érkeznek a friss gyümölcsök, a zöldségek és a hal, a piac a déli órákban elcsendesedik. A piac épülete és a környező utcák a város egyik legfotogénebb része, de a fényképezés előtt kérjünk engedélyt.

A Jó Pásztor katedrális

A Boulevard de la République mentén álló Notre-Dame du Bon Pasteur katedrális a város katolikus székesegyháza, amelyet 1964-ben szenteltek fel. A modern stílusú templom betonhomlokzatába kagylókat építettek, ami a tengerparti város különleges jelképévé teszi.

A katedrális a város kis keresztény közösségének központja, a templomba illő öltözetben, csendben léphetünk be. A misék időpontjáról helyben érdeklődjünk.

A katedrális környékén a gyarmati kor más épületei is láthatók, a város központjában sétálva a francia építészet nyomai a mór stílusú elemekkel keveredve a város jellegzetes képét adják. A templomtól néhány perc séta a Place Ménélik.

A város vallási sokszínűségét a katolikus katedrális mellett egy etióp ortodox templom és több mecset is mutatja, a különböző közösségek békésen élnek egymás mellett. A vallási helyeken mindig illő öltözetben és csendben viselkedjünk.

A Népi Palota és az elnöki palota

A város egyik jellegzetes épülete a Palais du Peuple, vagyis a Népi Palota, amelyet Kína ajándékaként adtak át a nyolcvanas évek közepén és a függetlenségi harc emlékét őrzi. Az épület környéke biztonsági okokból időnként lezárt, ezért csak kívülről tekinthetjük meg.

Az elnöki palota nem látogatható, a kikötő felőli sétányról azonban láthatjuk. A kormányzati épületek, a rendőrök és a katonák fényképezése tilos, ezért ezek környékén a fényképezőgépet tegyük el.

A katonai bázisok városa

Dzsibuti a világ kevés olyan országának egyike, ahol egyszerre több nagyhatalom katonai bázisa is működik, a francia, az amerikai, a kínai, a japán és az olasz támaszpontok a város környékén helyezkednek el. A bázisok bérleti díjai az ország gazdaságának fontos bevételi forrásai.

A bázisok és a katonai létesítmények nem látogathatók, fényképezésük szigorúan tilos. A város utcáin és éttermeiben azonban gyakran találkozhatunk a külföldi katonákkal, ami a főváros nemzetközi, sokszínű hangulatához is hozzájárul.

L'Escale és a kikötő

A város északi részén húzódó L'Escale a régi kikötő melletti sétány és kis jachtkikötő, amely naplementekor a város egyik legkellemesebb sétahelye. Innen indulnak a kompok Tadjourába és Obockba, valamint a hajós kirándulások a közeli szigetekre.

A régi kikötő környékét az utóbbi években átépítik, itt új üzleti negyed épül. A város modern konténerkikötője Doraleh-ban működik, a nagy hajók és a daruk látványa a város fejlődésének jelképe, a kikötőt azonban tilos fényképezni.

A kikötő Dzsibuti gazdaságának motorja, ide érkezik Etiópia tengeri forgalmának jelentős része, a Doraleh környéki új kikötők és a szabadkereskedelmi övezet az ország legnagyobb beruházásai közé tartoznak. A kikötő és a szabadkereskedelmi övezet területe nem látogatható.

Strandok a város közelében

A városhoz legközelebbi strandok a Doraleh és a Khor Ambado, amelyek nyugatra, a kikötőn túl fekszenek. A Khor Ambado strand piknikezésre, snorkelezésre és a naplemente megtekintésére is alkalmas, a kanadai tájékoztató azonban azt javasolja, hogy késő délután, amikor a strand elnéptelenedik, kerüljük el.

A várostól délre, Damerdjog közelében fekvő Douda kb. két kilométer hosszú homokos strand. A strandokon kevés a szolgáltatás, ezért vigyünk magunkkal elegendő vizet, élelmet és napvédelmet és csak nappal, társaságban látogassuk őket.

A város szállodáinak egy része saját strandot és medencét is kínál, ahol a látogatók a hőségben megpihenhetnek. A tengerben fürdés előtt érdeklődjünk a helyi viszonyokról és ne felejtsük el a magas faktorszámú naptejet.

Kávézók, éttermek és esti élet

A Place Ménélik környékén számos kávézó, pizzéria és étterem működik, az afrikai negyedben pedig gyümölcslébárok és kis kifőzdék várják a vendégeket. A város gyümölcslébárjai a hőségben különösen népszerűek, a friss mangó-, papaja- és citromlé a helyiek kedvelt itala.

Az esti élet főként a szállodák bárjaiban és néhány klubban zajlik, ahol alkoholt is kapni. A kávézók és az éttermek gyakran korán bezárnak, ezért a vacsorát érdemes nem túl későre időzíteni.

A helyiek esti szórakozása a kávézók teraszain, a tengerparti sétányon és a családi összejöveteleken zajlik, a késő esti órákban a város viszonylag csendes. A szállodák bárjaiban élőzenés estéket is rendeznek, az árak azonban európai szintűek.

A város története

A franciák a 19. század második felében először Obockban telepedtek meg, majd a gyarmat központját a jobb kikötési lehetőségeket kínáló Dzsibutiba helyezték át. A város gyors fejlődését a Dzsibutit Addisz-Abebával összekötő vasútvonal hozta, amely a 20. század elején készült el és Etiópia legfontosabb tengeri kapujává tette a kikötőt.

A függetlenség után Dzsibuti a térség stabil, semleges kikötővárosa maradt, ahol a nemzetközi katonai jelenlét és a kikötői forgalom határozza meg a gazdaságot. Az ország második elnöke 1999 óta vezeti az országot.

A város a 20. század közepén gyorsan fejlődött, a függetlenség után pedig a környező országokból érkező menekültek és munkavállalók is itt telepedtek le. Ma a főváros a szomáli, az afar, az arab és az etióp közösségek színes keveréke, a különböző nyelvek az utcákon is hallhatók.

Rejtett kincs: A fővárostól kb. negyven kilométerre nyugatra, kb. 750 méter magasan fekvő Arta városkát a franciák az 1940-es években építették hűvös pihenőhelyként a hivatalnokok számára. A dombtetőről csodálatos kilátás nyílik a Tadjourai-öbölre, a városka alatti partszakasz pedig a cetcápák megfigyelésének egyik kiindulópontja. Arta kisbusszal kb. fél óra alatt elérhető a fővárosból.

Dzsibuti vidéke a Föld egyik legkülönlegesebb tája, ahol vulkánok, lávamezők, sósivatagok, krátertavak és korallzátonyok váltják egymást. Az ország az afari hármas találkozási pont közelében fekszik, ahol három kontinentális lemez távolodik egymástól, ezért a vulkáni tájak szinte holdbéli látványt nyújtanak.

A főbb látnivalók egy-két napos kirándulásokkal érhetők el a fővárosból, a vidéki utakon azonban terepjáró és helyi sofőr, a távolabbi helyekre pedig idegenvezető szükséges. A vidéki szálláshelyek többsége egyszerű, hagyományos kunyhókból álló táborhely, úgynevezett campement.

Az Assal-tó

A fővárostól kb. 120 kilométerre nyugatra fekvő Assal-tó (Lac Assal) kb. 155 méterrel a tengerszint alatt fekszik, ezzel Afrika legmélyebb pontja. A tó vize az egyik legsósabb a világon, partját vakító fehér sókéreg és sókristálymezők borítják, amelyet fekete lávamezők és barna hegyek vesznek körül.

A tóban a magas sótartalom miatt a víz szinte lebegtet, fürdés után azonban nincs lehetőség a só lemosására, ezért vigyünk magunkkal bőséges édesvizet. A tó partján afar sóárusok sógyöngyöket és sóból készült faragványokat árulnak, a sókitermelés ma is folyik. A tóhoz burkolt út vezet és az UNESCO világörökségi várólistáján szerepel.

A tó partján a sókéreg több méter vastag, a sókristályok különös formákat, gyöngyöket és virágokat alkotnak, amelyeken sétálva a lábunk alatt ropog a só. A hőség itt rendkívül erős, ezért a látogatást a kora reggeli vagy a késő délutáni órákra időzítsük és vigyünk zárt cipőt, mert a sókéreg éles.

A tó vize a közeli Ghoubbet-öbölből szivárog át a földalatti repedéseken, a magas párolgás miatt pedig a só folyamatosan kicsapódik. A tó partján hőforrások is fakadnak, a türkizkék víz és a fehér sómező kontrasztja a világ egyik legfotogénebb tájává teszi.

Az Assal-tóhoz vezető út maga is élmény, a Grand Bara sivatagán, a Ghoubbet-öböl partján és az Ardoukoba vulkán lávamezői mellett halad, ezért az utat érdemes egész napos kirándulásként megtervezni. A legtöbben a Ghoubbet-öböllel együtt, egy napon keresik fel a tavat.

Az Abbé-tó és a mészkőkémények

Az etióp határon, a fővárostól kb. 140 kilométerre délnyugatra fekvő Abbé-tó (Lac Abbé) környékét több tucat, akár ötven méter magas mészkőkémény borítja, amelyekből forró gőz száll fel. A tájat a világ egyik legkülönösebb, szinte más bolygóra emlékeztető vidékének tartják, a tó partján flamingók ezrei élnek.

A tóhoz Dikhilig burkolt út vezet, onnan csak terepjáróval és helyi vezetővel lehet továbbmenni. A kirándulásra két-három napot érdemes szánni, az éjszakát a tó közelében, hagyományos afar kunyhókból álló táborhelyen tölthetjük. A kémények napkeltekor a legszebbek, amikor a gőz és a reggeli fény különös hangulatot teremt.

A mészkőkémények a tó alatti hőforrásokból évezredek alatt kicsapódott ásványokból épültek fel, egyes kéményekből ma is gőz száll fel. A tájat az afar pásztorok és tevéik teszik még különlegesebbé, akik a tó partján legeltetik nyájaikat, a naplemente és a napkelte a kémények között felejthetetlen élmény.

A táborhelyen egyszerű, hagyományos afar kunyhókban alhatunk, a vacsorát és a reggelit a helyiek készítik, térerő azonban nincs. Egy kétnapos szervezett kirándulás ára személyenként kb. 180–350 euró, csoportban olcsóbb.

A Ghoubbet-öböl és az Ördög-szigetek

A Tadjourai-öböl nyugati végén fekvő Ghoubbet-öböl mély, sziklás partú tengeröböl, amelynek arab neve a démonok öblét jelenti. Az öböl nyugati partja közelében két vulkanikus sziget, az Ördög-szigetek emelkednek ki a vízből, amelyek őskori leletek lelőhelyei is.

Az öböl az Assal-tóhoz vezető út mentén fekszik, a kilátópontokról a vulkanikus partvidékre és a tenger kék vizére nyílik szép kilátás. Az öböl partján táborhely is működik, ahonnan búvár- és snorkeltúrák indulnak.

A Ghoubbet-öböl a földkéreg szétválásának egyik leglátványosabb helye, a geológusok szerint a vörös-tengeri hasadékvölgy itt nyílik tovább a szárazföld felé. Az öböl mély vizében a tengeri élővilág gazdag, a part menti vizekben delfinek és cetcápák is feltűnhetnek.

Cetcápák a Tadjourai-öbölben

Dzsibuti egyik legnagyobb élménye a cetcápákkal való úszás, a világ legnagyobb halai minden télen fiatal példányokként érkeznek a Tadjourai-öbölbe. A legjobb időszak november és január között van, ilyenkor a megfigyelés esélye magas.

A hajós túrák Artából és a fővárosból indulnak, egy túra ára személyenként a csoport méretétől függően kb. 80–150 dollár. A cetcápákat tilos megérinteni, etetni és vakuval fényképezni és legalább három méter távolságot kell tartani tőlük. Csak engedéllyel működő, felelős szolgáltatóval induljunk.

A cetcápák a planktonban gazdag öbölbe táplálkozni érkeznek, a fiatal, általában négy-hét méteres példányok lassan úsznak a felszín közelében, ezért snorkelezve is megfigyelhetők. A kutatók az elmúlt években több tucat egyedet azonosítottak az öbölben, amelyek évről évre visszatérnek.

A túrák általában fél naposak, a hajók kora reggel indulnak, amikor a tenger a legnyugodtabb. A hajón a snorkelfelszerelést biztosítják, a cetcápák közelében azonban csak a vezető utasításai szerint szabad vízbe szállni.

Moucha és Maskali szigetek

A fővárostól hajóval kb. félórányira fekvő Moucha és Maskali szigetek korallzátonyai az ország legkedveltebb snorkel- és búvárhelyei. A zátonyokon színes korallhalak, teknősök, ráják és murénák élnek, a víz hőmérséklete egész évben 25–29 fok.

A szigetek környékén több hajóroncs is található, amelyek a haladó búvárok kedvelt célpontjai. Egy egynapos hajós kirándulás ára személyenként kb. 60–120 euró, a fehér homokos strandokon pedig egy egész napot is eltölthetünk. Vigyünk magunkkal árnyékot adó ruhát és bőséges ivóvizet.

A hajós kirándulások általában egész naposak, a hajó a különböző snorkelhelyek között is átviszi az utasokat. A búvárok számára a korallfalak és a hajóroncsok a legérdekesebbek, a kezdők számára pedig nyugodt, sekély öblök kínálnak lehetőséget.

A szigetekre a fővárosi kikötőből indulnak a hajók, a túraszervezők a snorkelfelszerelést is biztosítják. A korallzátonyok védelme érdekében ne lépjünk a korallokra és ne gyűjtsünk kagylót vagy korallt.

A szigetek környéke a cetcápák idején is népszerű, a két programot sok túraszervező egy napon kínálja. A hajóút során a nyílt vízen delfinek is feltűnhetnek, ezért a kamerát tartsuk kéznél.

Tadjoura, a fehér város

A Tadjourai-öböl északi partján fekvő Tadjoura az ország egyik legrégebbi városa, egykori afar szultánság székhelye, fehérre meszelt házairól és mecseteiről ismert. A városka csendes, nyugodt hangulatú, a parton sétálva a halászok és a kereskedők mindennapjait láthatjuk.

A városba a fővárosból komppal vagy közúton lehet eljutni. A közelben fekvő Sables Blancs, vagyis a fehér homokos strand a környék legszebb fürdőhelye, ahol egyszerű szállás és étterem is működik. Tadjoura jó kiindulópont a Goda-hegység felé tartó kirándulásokhoz.

Tadjoura régi negyedében hét mecset áll, ezért a várost a hét mecset városának is nevezik, a fehér házak közötti szűk utcákon sétálva az afar kultúra mindennapjait ismerhetjük meg. A város környékén a Goda-hegység lábánál fekvő falvakba is indulnak kirándulások.

Tadjoura Dzsibutiból közúton több óra alatt érhető el, a part menti úton a Ghoubbet-öböl és a vulkanikus hegyek mellett halad. A város kis szállodái és vendégházai egyszerű, de tiszta szállást kínálnak, a halas vendéglőkben pedig friss tengeri ételeket kóstolhatunk.

A város környékén a part menti öblökben snorkelezni is lehet, a víz tiszta, a korallzátonyok közel vannak a parthoz. A Tadjoura és a Goda-hegység közötti utat érdemes egy többnapos körutazás részeként megtervezni.

Obock

Az öböl északi bejáratánál fekvő Obock volt a franciák első települése a térségben, ahol a 19. század második felében telepedtek meg. A városban a kormányzói ház, a régi tengerész-temető és a közeli Ras Bir világítótorony a gyarmati múlt emlékei, a közeli Godoria mangroveerdőiben pedig csónaktúrák is szervezhetők.

Obock térsége az eritreai határvidék közelében fekszik, ahová a hivatalos tanácsok szerint nem ajánlott utazni, a környéken aknák is előfordulhatnak. A városba csak helyi vezetővel és az aktuális biztonsági helyzetről tájékozódva induljunk.

Obock a Jemen felé tartó szabálytalan migráció egyik kiindulópontja is, a város környékén nemzetközi segélyszervezetek dolgoznak. A város csendes, a turisztikai szolgáltatások szerények, a szállást és a programokat előre szervezzük.

A városba a fővárosból komppal vagy közúton, Tadjourán át lehet eljutni, az út a part menti sivatagos tájakon halad. A Godoria mangroveerdői a madármegfigyelők kedvelt helyei, ahol gémek, kócsagok és más vízimadarak élnek.

A Day-erdő és a Goda-hegység

A Tadjourától nyugatra emelkedő Goda-hegység az ország legzöldebb vidéke, ahol a Day-erdő Nemzeti Park borókaerdeje a sivatagos ország különleges természeti kincse. Az 1939-ben védetté nyilvánított erdő az utóbbi évszázadokban jelentősen megfogyatkozott, a természetvédők faiskolákkal próbálják megmenteni.

Az erdőben él a dzsibuti frankolin, egy súlyosan veszélyeztetett, csak itt és a közeli Mabla-hegységben előforduló fácánféle madár. A hegyekben afar falvak, táborhelyek és túraútvonalak várják a látogatókat, a hűvösebb éghajlat a nyári hőségben is kellemes pihenést kínál.

A Goda-hegység legmagasabb csúcsai kb. 1750 méter magasra emelkednek, a hegyekben afar falvak, legelők és vízmosások váltják egymást. A hegyi táborhelyek egyszerű kunyhókban kínálnak szállást, a vacsorát pedig a helyi családok főzik, a hűvös esték a sivatagi forróság után különösen kellemesek.

A Day-erdő borókafái a térség egykori, csapadékosabb éghajlatának maradványai, az erdő a sivatagos ország egyik legfontosabb természetvédelmi területe. A faiskolában a helyiek őshonos fákat nevelnek, a látogatók is támogathatják a munkájukat.

Az Ardoukoba vulkán és a Grand Bara

Az Assal-tó és a Ghoubbet-öböl között emelkedik az Ardoukoba vulkán, amely 1978-ban tört ki utoljára, lávafolyásai ma is jól láthatók a tájban. A vulkán környéke a földkéreg szétválásának egyik leglátványosabb helye, ahol hasadékok és friss lávamezők sorakoznak.

A fővárostól délnyugatra húzódó Grand Bara egy hatalmas, sík sivatagi medence, ahol gazellák és más sivatagi állatok élnek. A sivatagon átvezető úton évente futóversenyt is rendeznek, a délibábok és a végtelen síkság különleges fotótémát kínálnak.

A Grand Bara sivatag a nyári hónapokban rendkívül forró, a hőmérséklet ilyenkor a negyven fok közelébe emelkedik, a téli hónapokban azonban kellemes kirándulóhely. A síkságon gazellák, a ritka gerenuk antilop és a sivatagi madarak is megfigyelhetők.

Az Ardoukoba vulkán környékén a hasadékok és a lávamezők között rövid gyalogtúrákat tehetünk, a friss, fekete láva és a sárga kénlerakódások különleges színvilágot alkotnak. A területen csak helyi vezetővel közlekedjünk, mert a talaj egyes helyeken instabil lehet.

Dikhil, Ali Sabieh és az Abourma-sziklarajzok

Az ország délnyugati részén fekvő Dikhil egy régi francia erőddel és kertekkel rendelkező kisváros, az Abbé-tóhoz vezető út kiindulópontja. Az ország második legnagyobb városa, Ali Sabieh az etióp határ közelében fekszik, a környező hegyekben gazellák és páviánok élnek.

A Goda-hegység északi részén található Abourma sziklarajzai mintegy kilencszáz, akár hétezer éves vésett képet őriznek kb. három kilométer hosszan. A lelőhely csak hosszú terepjárós úttal és többórás, árnyék nélküli gyalogtúrával érhető el, ezért csak tapasztalt helyi vezetővel és a hűvösebb évszakban induljunk.

Az Abourma sziklarajzain vadállatok, pásztorok, szarvasmarhák, zsiráfok és vadászjelenetek láthatók, amelyek a térség egykori, csapadékosabb éghajlatáról és az itt élt emberek életéről tanúskodnak. A lelőhely az UNESCO világörökségi várólistáján szerepel.

Dikhil közelében a Handoga lelőhelyen több ezer éves kőfalú falvak maradványai is találhatók, amelyek a térség korai pásztor- és földművelő közösségeiről tanúskodnak. A régészeti helyszínek felkereséséhez helyi vezető szükséges.

Ali Sabieh környékén a hegyek, a szárazvölgyek és a kis falvak a dzsibuti vidék nyugodt, kevéssé ismert arcát mutatják. A város az etióp határhoz közel fekszik, a környékén aknák is előfordulhatnak, ezért csak a kijelölt utakon közlekedjünk.

A Hét Testvér-szigetek

A Bab el-Mandeb-szorosban, Obock térségében fekvő Hét Testvér-szigetek (Sept Frères) vulkanikus szigetcsoportja a Vörös-tenger egyik legszebb búvárhelye, erős áramlatokkal, gazdag korallzátonyokkal és nagy halrajokkal. A szigetekhez csak többnapos búvárhajós túrákkal lehet eljutni.

A szigeteket a francia külügyminisztérium csak engedélyezett, szervezett kirándulás keretében tartja látogathatónak, a szoros térségében pedig a tengeri biztonsági helyzet is változó. A merülésekhez haladó búvártudás szükséges.

A szigetek körüli vizekben cápák, ráják, delfinek, teknősök és hatalmas halrajok élnek, a korallzátonyok érintetlensége a búvárok szerint a térség egyik legszebbje. A búvárhajós túrák általában Dzsibutiból indulnak és több napig tartanak.

A búvárhajós túrák a téli hónapokban indulnak, amikor a tenger nyugodtabb, a nyári hónapokban az erős szelek miatt a túrák szünetelnek. A búvártúrák előtt mindig tájékozódjunk a tengeri biztonsági helyzetről.

Rejtett kincs: A Goda-hegység szívében rejtőzik Bankoualé, egy pálmafás oázis, ahol egy kis vízesés és egy hagyományos táborhely várja a túrázókat. A sivatagos ország közepén a zöld pálmaliget és a csobogó víz szinte valószerűtlen látvány, a környező falvak afar lakói pedig szívesen mutatják meg a hegyi ösvényeket. A kirándulást helyi vezetővel és terepjáróval szervezzük.

A dzsibuti konyha a szomáli, az afar, a jemeni, az etióp, az indiai és a francia hatások keveréke, alapja a rizs, a kecske- és bárányhús, a friss hal, a lepények és az illatos fűszerek, a kardamom, a szegfűszeg, a fahéj és a kömény. Az ételek laktatóak és fűszeresek, de általában nem túl csípősek.

A legjobb és legolcsóbb ételeket a főváros afrikai negyedének kifőzdéiben, a jemeni halsütőkben és a piacok környékén találjuk, a Place Ménélik környékén pedig francia, olasz, libanoni és indiai éttermek is működnek. A déli órákban sok étterem bezár, ezért ebédelni érdemes délben érkezni.

Skoudehkaris és a rizses ételek

Az egyik legismertebb dzsibuti étel a skoudehkaris, a kardamommal, szegfűszeggel, köménnyel, fahéjjal és paradicsommal főzött bárányhúsos rizs, amelyet sokan a nemzeti ételnek tartanak. A rizses ételek mellé gyakran egy szelet banánt is felszolgálnak, amelyet a falatok közé esznek.

A bariis, vagyis a fűszeres rizs hússal a mindennapok étele, amelyet kecskehússal, bárányhússal vagy hallal tálalnak. Az ételeket gyakran közös tálból, kézzel eszik, a vendéget pedig elsőként kínálják.

A húsételek közül a kecskehús a legelterjedtebb, amelyet grillezve, párolva vagy rizzsel főzve készítenek, az ünnepeken pedig egész bárányt vagy kecskét sütnek. A tevehús és a tevetej a vidéki afar és szomáli pásztorok konyhájában is fontos szerepet játszik.

A dzsibuti konyhában az indiai hatás is érezhető, a curryk, a fűszeres rizsek és a lepények az indiai kereskedők révén kerültek a helyi asztalokra. A fűszerpiacon a kardamom, a fahéj és a kömény mellett számos fűszerkeverék is kapható.

A jemeni sült hal

Dzsibuti egyik legnépszerűbb étele a jemeni módra készült sült hal, amelyet kettévágnak, csípős pirospaprikás pasztával kennek be és agyagkemencében sütnek meg. A halat lepénnyel és fata nevű banános vagy datolyás péppel tálalják, a halsütő éttermeket a helyiek moukbasának nevezik.

A fővárosban számos jemeni halsütő működik, ahol a halat a vendég szeme láttára készítik el. Egy adag sült hal lepénnyel kb. 1000–2500 dzsibuti frankba kerül, a halsütők esténként megtelnek helyiekkel.

A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl halai, a sügérek, a tonhalak és a különféle zátonyhalak friss alapanyagot adnak a halsütőknek. A halat általában citrommal, csípős szósszal és friss lepénnyel tálalják, a halsütők előtt esténként hosszú sorok állnak.

A halsütők kemencéi az utcáról is jól láthatók, a szakácsok ügyes mozdulatokkal helyezik a halat a forró kemence falára. A moukbasa élménye a dzsibuti utazás egyik legemlékezetesebb gasztronómiai programja.

Leves és lepények

A fah-fah fűszeres kecskehúsleves burgonyával, káposztával, csilivel és korianderrel, amelyet főként az ország déli részén esznek. A reggeli kedvelt étele a lahoh, a szomáli nevén canjeero, egy erjesztett tésztából sütött vékony palacsinta, amelyet ghível, cukorral vagy mézzel, teával fogyasztanak.

A sabaayad réteges, puha, serpenyőben sütött lepény, amely a húsos ételek és a levesek kedvelt kísérője. A sambusa háromszög alakú, hússal vagy hallal és zöld csilivel töltött, olajban sült tésztabatyu, amely különösen ramadán idején, a böjt megtörésekor népszerű.

A lepényeket gyakran húsos szószokkal, babbal vagy ful nevű babkrémmel eszik reggelire, a pékségekben francia stílusú bagettet és croissant-t is árulnak, ami a gyarmati múlt öröksége. A reggeli mellé édes, fűszeres teát isznak, amelyet kis poharakban szolgálnak fel.

A ramadán idején a böjt megtörésekor a családok datolyával, sambusával, levessel és édes italokkal kezdik az esti étkezést, az utcákon ilyenkor különleges ételeket árulnak. A datolya a böjt megtörésének hagyományos első falatja.

Édességek, tea és kávé

A xalwo, vagyis halva cukorból, keményítőből, kardamomból, szerecsendióból és ghíből főzött, zselés állagú édesség, amelyet az ünnepeken és az esküvőkön kínálnak. A helyiek kedvelt itala a fűszeres, édes tea és a kávé, valamint a friss gyümölcslevek.

A szomszédos Etiópia hatását az etióp éttermek injerája, a savanykás, erjesztett lepény is mutatja, amelyre a különféle ragukat és szószokat halmozzák. Az etióp konyha a fővárosban olcsó és laktató alternatívát kínál.

A gyümölcslevek közül a friss mangó-, guáva-, papaja- és avokádólé a legnépszerűbb, a gyümölcslébárokban sokféle keveréket kínálnak. A hőségben a friss gyümölcslé jó felfrissülés, a jeget és a csapvízből készült italokat azonban kerüljük.

A khat kultúrája

A dzsibuti társasági élet fontos része a khat, az Etiópiából naponta érkező, enyhén élénkítő hatású cserje leveleinek rágása, amely a délutáni órákban a város lelassulását is okozza. A khatrágás baráti és családi körben, beszélgetés közben zajlik, a helyiek közül sokan a nap fénypontjának tartják.

A khat Dzsibutiban legális, de a látogatóknak nem ajánlott kipróbálni és sok országba, köztük Magyarországra sem szabad bevinni. A khatot a dzsibuti repülőtéren sem lehet kivinni az országból.

A khatárusok standjai a város minden negyedében megtalálhatók, a friss leveleket gondosan, nedves ruhába csomagolva árulják, mert a hatóanyag gyorsan elillan. A khat a családi költségvetés jelentős részét is elviheti, ezért a hatóságok és a civil szervezetek a túlzott fogyasztás veszélyeire is figyelmeztetnek.

A khatrágás szokása Jemenben és Szomáliában is elterjedt, Dzsibutiban a délutáni pihenő és a társasági élet szinte elválaszthatatlan része. A khatárusok standjai előtt délután hosszú sorok állnak, a város ritmusát a khat érkezése határozza meg.

Hol együnk és mennyibe kerül

Egy egyszerű helyi étel kb. 1000–2500, egy bőségesebb, halas vagy húsos vacsora kb. 2500–5000 dzsibuti frank, a nemzetközi éttermekben ennél jóval többet kell fizetni. Egy reggeli kb. 500–1500, egy tea vagy kávé kb. 150–400 dzsibuti frank.

Alkoholt a szállodák bárjaiban, néhány klubban és a drágább éttermekben lehet kapni, az ára magas. Ramadán idején napközben sok étterem zárva tart, ilyenkor nyilvánosan ne együnk és ne igyunk.

A legolcsóbban az afrikai negyed kifőzdéiben, a jemeni halsütőkben és az etióp éttermekben lehet enni, ahol egy laktató ebéd néhány ezer dzsibuti frankba kerül. A vegetáriánusok a lepények, a babételek, a saláták és az etióp konyha zöldséges ételei közül választhatnak.

Dzsibutiba Európából átszállással repülővel, Etiópiából vonattal is el lehet jutni. Az országon belül a fővárosban kisbuszok és taxik közlekednek, a vidéki látnivalókhoz azonban terepjáróra és helyi sofőrre van szükség.

Budapestről Dzsibutiba: repülő

Budapestről nincs közvetlen járat Dzsibutiba, a Djibouti–Ambouli nemzetközi repülőtérre legalább egy átszállással juthatunk el. A legegyszerűbb útvonalak Isztambulon keresztül vezetnek, ahonnan a Turkish Airlines kb. öt óra alatt repül Dzsibutiba, valamint Párizson keresztül, ahonnan az Air France közvetlen járata kb. hét óra.

Az Ethiopian Airlines Addisz-Abebából naponta több járatot indít, a flydubai pedig Dubajból közlekedik. A térség feszült helyzete miatt a közel-keleti légtér és a járatok rövid idővel is megváltozhatnak, ezért rugalmas jegyet válasszunk és indulás előtt ellenőrizzük a menetrendet.

Isztambulba, Párizsba és Dubajba Budapestről közvetlen járatokkal juthatunk el, az átszállás így viszonylag egyszerű. A járatok ára a szezontól függően változik, a téli főszezonban, a cetcápák idején érdemes jóval előre foglalni.

A repülőtér a belvárostól néhány kilométerre fekszik, taxival kb. negyedóra az út, a viteldíj kb. 3000–4000 dzsibuti frank. Ha Etiópián keresztül utazunk, a sárgaláz elleni oltás igazolását is kérhetik.

Vonattal Etiópiából

Addisz-Abeba és Dzsibuti között modern vasútvonal közlekedik, a vonat este indul Addisz-Abebából, Dire Dawában reggel át kell szállni és a szerelvény másnap délután érkezik a dzsibuti Nagad állomásra. A külföldiek számára a jegy kb. 45 dollártól, a hálókocsi kb. 60–120 dollárba kerül, a jegyet online nem lehet megvenni, az állomáson az indulás előtti napon kell megváltani.

A határon a dzsibuti tisztviselők a vonaton intézik az útlevél-ellenőrzést. A szárazföldi útvonal Etiópia olyan területein halad át, ahová a hivatalos tanácsok szerint csak szükséges esetben ajánlott utazni, a vonat menetrendjét és a vízumszabályokat pedig mindig ellenőrizzük. A Nagad állomásról taxival kb. negyedóra a belváros.

A vasútvonalat kínai közreműködéssel építették újjá, a modern villamosított vasút a régi, a 20. század elején épült francia vasútvonal mellett halad. A vonatút a sivatagos tájakon, a vulkanikus vidéken és a pásztorfalvak mellett vezet, a vonatozás maga is különleges élmény.

Az utazáshoz vigyünk magunkkal elegendő vizet és élelmet, mert a vonatok gyakran késnek és a hosszú út során kevés lehetőség van a vásárlásra.

Kisbuszok és komp

A fővárosban a kisbuszok a legolcsóbb közlekedési eszközök, egy út kb. 100–200 dzsibuti frank. A vidéki városokba is kisbuszok indulnak, Artába kb. 500, Ali Sabiehbe kb. 600, Dikhilbe kb. 700, Tadjourába kb. 1500, Obockba kb. 2000 dzsibuti frankért, a buszok a balbalai állatpiac és a belváros környékéről indulnak.

A fővárosi L'Escale kikötőből hetente többször komp indul Tadjourába és Obockba, a jegy kb. 700–800 dzsibuti frank. A menetrend változó, nyáron az erős szelek miatt a járatok szünetelhetnek, ezért a pontos indulásról helyben érdeklődjünk.

A kisbuszokon a viteldíjat készpénzben, a leszálláskor fizetjük, a buszok akkor indulnak, amikor megteltek. A komp a Tadjourai-öbölön át a part menti hegyekre és a kék vízre nyíló szép kilátást kínál, az út a régi kompokkal több órát, az újabbakkal rövidebb időt vesz igénybe.

A vidéki kisbuszok zsúfoltak és a forróság miatt az utazás kimerítő lehet, ezért a hosszabb utakra vigyünk vizet és élelmet. A távolabbi látnivalókhoz, például az Abbé-tóhoz kisbusszal nem lehet eljutni.

A kompon a helyiek gyakran árut, élelmiszert és állatokat is szállítanak, az utazás így a helyi élet megismerésének jó alkalma. A kompra érdemes korán érkezni, mert a helyek hamar megtelnek.

Autóbérlés és vezetés

A vidéki látnivalók, az Assal-tó, az Abbé-tó és a Goda-hegység felkereséséhez terepjáró és helyi sofőr ajánlott, egy egész napos bérlés járművenként kb. 150–300 euró, amelyen az utasok osztozhatnak. Az Abbé-tóhoz és a távolabbi helyekre idegenvezető is szükséges.

A vidéki túrákon mindig legyen nálunk bőséges ivóvíz, élelem, napvédelem és tartalék üzemanyag, mert a települések között nagyok a távolságok. A sivatagi utakon csak tapasztalt helyi sofőrrel induljunk, aki ismeri a nyomvonalakat és a veszélyes szakaszokat.

Az utakon a rendőrségi ellenőrzőpontoknál az iratainkat mindig be kell mutatni, a sofőrök általában ismerik a szabályokat és segítenek. Az Abbé-tóhoz vezető földúton a por és a homok miatt a lassú haladás a jellemző.

Dzsibutiban a jobb oldalon közlekednek. Éjszaka ne vezessünk, mert sok jármű világítás nélkül közlekedik és az utakon állatok is lehetnek. A benzinkutak főként a fővárosban és a nagyobb városokban találhatók, az Etiópiába vezető úton pedig nagy a teherautó-forgalom.

Taxi és reptéri transzfer

A taxiknak nincs taxaórájuk, az árat indulás előtt egyeztessük. A belvárosban egy út kb. 500–1000 dzsibuti frank, éjszaka kb. ötven százalékkal drágább. Artába és vissza egy taxi kb. 8000 dzsibuti frankba kerül.

A taxisofőrök általában franciául és szomáli nyelven beszélnek, ezért a célállomás nevét érdemes felírva megmutatni. Egy egész napos városnéző taxiút ára a sofőrrel előre egyeztethető, ez kényelmes megoldás a város látnivalóinak bejárására.

A szállodák többsége repülőtéri transzfert is kínál, ezt a foglaláskor érdemes kérni. A vidéki túrákat a fővárosi utazási irodák és a szállodák is szervezik, csoportban a költségek jelentősen csökkennek.

Dzsibuti a térség egyik legstabilabb országa, a fővárosban a látogatók többsége gond nélkül tölti el az idejét. A szomszédos országok konfliktusai, a Vörös-tenger körüli feszültség és a terrorizmus veszélye miatt azonban érdemes alaposan tájékozódni, a szélsőséges hőség és a vidéki utak pedig külön odafigyelést igényelnek.

Hivatalos utazási tanácsok

A brit külügyminisztérium az eritreai határ menti területekre minden utazást ellenez, az ország többi részére nem ad ki külön figyelmeztetést. Az Egyesült Államok a terrorizmus miatt fokozott óvatosságot javasol és az eritreai határ tíz mérföldes sávjába az utazás újragondolását kéri. Kanada a bűnözés miatt fokozott óvatosságot javasol és az eritreai határ tíz kilométeres sávját nem ajánlja.

A francia külügyminisztérium az eritreai határvidék mellett a szomáliföldi határ felé, Loyada irányába eső területeket és a Hét Testvér-szigeteket is a nem ajánlott területek közé sorolja, ez utóbbiakat csak engedélyezett, szervezett kirándulással lehet felkeresni. A magyar Konzuli Szolgálat aktuális utazási tanácsát az utazás előtt mindenképpen nézzük meg.

Bűnözés és terrorizmus

A fővárosban főként alkalmi bűncselekmények, zsebtolvajlás, táskalopás és autófeltörés fordulnak elő. Sötétedés után ne sétáljunk egyedül, az értékeinket tartsuk a szállás széfjében és a kanadai tájékoztató szerint a Doraleh és a Khor Ambado strandokat késő délután kerüljük el.

A tájékoztatók szerint a terrorcselekmények veszélye fennáll, a szomáliai al-Shabaab csoport az országot Szomáliában betöltött katonai szerepe miatt célpontnak tekintheti. Az utolsó merénylet évekkel ezelőtt történt, de a szállodák, éttermek, piacok és vallási helyszínek környékén mindig legyünk éberek. A tüntetések erőszakossá válhatnak, ezért kerüljük el őket.

A szállodákban és a nagyobb éttermekben biztonsági ellenőrzés is lehet, ezt türelemmel fogadjuk. A fővárosban a rendőrség és a katonaság jelenléte erős, az igazoltatások gyakoriak, ezért az útlevelünket vagy annak másolatát mindig tartsuk magunknál.

A taxiban és a kisbuszon a táskánkat tartsuk a lábunk előtt, a telefont és a pénztárcát ne mutogassuk. Az esti programokra a szállásról rendeljünk taxit és a visszautat is előre beszéljük meg.

A Vörös-tenger és a Bab el-Mandeb-szoros

Dzsibuti a Bab el-Mandeb-szoros partján fekszik, amely a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel köti össze. A szoros túloldalán fekvő Jemen fegyveres konfliktusa a térség hajóforgalmát is érinti, a huszik a szoros térségében hajókat is támadtak.

Az Ádeni-öbölben a kalózkodás és a hajók elleni fegyveres támadások veszélye is fennáll, ezért a vitorlázás és a kisebb hajókkal való tengeri utazás nem ajánlott. Az országon belüli turisztikai programokat a jelenlegi helyzet közvetlenül nem érinti, a helyzetet azonban az utazás előtt és alatt is kövessük.

A regionális konfliktusok miatt a közel-keleti légteret időnként lezárhatják, a járatokat pedig rövid idővel indulás előtt is törölhetik. Az utazás előtt és alatt kövessük a nemzetközi híreket és a légitársaságok értesítéseit.

Fényképezés, aknák és utak

A kikötőt, a repülőteret, a katonai létesítményeket, a kormányzati épületeket, a hidakat, a katonákat és a mecseteket tilos fényképezni, a szabály megszegése esetén a fényképezőgépet elkobozhatják és letartóztatás is előfordulhat. Az emberek, különösen a fátylat viselő nők fényképezése előtt mindig kérjünk engedélyt.

Bár az országot aknamentesnek nyilvánították, Obock, Tadjoura és Ali Sabieh környékén, valamint a határvidékeken még előfordulhatnak fel nem robbant eszközök, ezért vidéken maradjunk a kijelölt utakon. Éjszaka ne vezessünk, mert sok járműnek nincs világítása, az utakon állatok is lehetnek, a rendőrségi útzárak pedig sötétben nehezen láthatók.

Egészség

A legnagyobb egészségügyi kockázat a hőség, nyáron a nappali hőmérséklet rendszeresen meghaladja a negyven fokot, ezért igyunk sok folyadékot és a déli órákban maradjunk árnyékban. A malária az utóbbi években a városokban is elterjedt, egy nappal is csípő, behurcolt szúnyogfaj miatt, ezért orvosi tanácsra szedjünk maláriaellenes gyógyszert és használjunk szúnyogriasztót.

Az országban a dengue-láz, a chikungunya és a hepatitis is előfordul, ezért utazás előtt kérjünk utazásegészségügyi tanácsot. A csapvíz nem iható, csak palackozott vagy forralt vizet igyunk. A sárgaláz elleni oltás igazolására csak akkor van szükség, ha fertőzött területről érkezünk vagy ott szálltunk át, Etiópia ilyen országnak számít.

Az egészségügyi ellátás a fővárosban korlátozott, vidéken szinte nincs, a fő állami kórház a Peltier kórház. A kezelésért előre kell fizetni, a gyógyszerek drágák és gyakran hiányoznak, a súlyosabb esetekben pedig légi betegszállításra van szükség. Ezért olyan utasbiztosítást kössünk, amely a betegszállítást is fedezi.

A búvárkodás előtt ellenőrizzük, hogy az utasbiztosításunk a búvárbalesetekre is kiterjed-e, mert a dekompressziós kezelés a térségben korlátozottan érhető el. A kezelésekért és a gyógyszerekért általában készpénzben, előre kell fizetni.

Segélyhívó számok és konzuli segítség

A rendőrség a 17-es, a tűzoltóság és a segélyhívó szolgálat a 18-as számon hívható. A mentők közvetlen számai a 21 35 09 62 és a 21 35 27 12.

Dzsibuti az addisz-abebai magyar nagykövetség konzuli kerületéhez tartozik, címe SNAP Plaza, 4. emelet, Africa Avenue, Bole, Addisz-Abeba, Etiópia, telefon: +251 11 635 8090. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36.

Uniós állampolgárként bármely uniós tagállam dzsibuti nagykövetségéhez, például a franciához is fordulhatunk segítségért. Az útlevél elvesztése vagy ellopása esetén először a helyi rendőrségen tegyünk feljelentést, majd vegyük fel a kapcsolatot a nagykövetséggel. Az útlevelünkről érdemes másolatot tartani a telefonunkon és papíron is.

Dzsibuti kis, de drága úti cél, ahol a természeti látnivalók eléréséhez szervezett túrára vagy sofőrös terepjáróra van szükség. Az alábbi tudnivalók a beutazástól a pénzügyeken át a helyi szokásokig segítenek a felkészülésben.

Beutazás

A magyar állampolgároknak vízum szükséges, amelyet a hivatalos elektronikus vízumrendszerben előre igényelhetünk, legalább öt nappal az utazás előtt. A tranzitvízum díja kb. 12, a kilencven napig érvényes rövid tartózkodású vízumé kb. 23 dollár, az egyszeri beutazásra jogosít. Az érkezéskor kiadott vízumról a források ellentmondanak egymásnak, ezért mindenképpen előre igényeljük.

Az útlevél az érkezéskor legalább hat hónapig legyen érvényes és legyen benne legalább két üres oldal. A beutazáskor a továbbutazást igazoló jegyet is ellenőrizhetik. A vonattal, Etiópia felől érkezők számára a vízumszabályok eltérhetnek, ezért erről az utazás előtt érdeklődjünk.

Az elektronikus vízumrendszer időnként akadozik, ezért a kérelmet jóval az utazás előtt adjuk be és a jóváhagyott vízumot nyomtatva is vigyük magunkkal. A légitársaságok vízum nélkül megtagadhatják a beszállást, ezért a vízumot az indulás előtt mindenképpen intézzük el.

A beutazáskor a határőrök a szállás címét és az utazás célját is megkérdezhetik, ezért a szállásfoglalást és a visszautazó jegyet nyomtatva is tartsuk magunknál. A határon csak a hivatalos díjakat fizessük meg és kérjünk nyugtát.

Pénzügyek és árak

A hivatalos fizetőeszköz a dzsibuti frank, amelynek árfolyama 1973 óta az amerikai dollárhoz rögzített, egy dollár kb. 178 dzsibuti frank. A fővárosban több bankautomata is működik, a bankkártyát azonban kevés helyen fogadják el, ezért a mindennapokban készpénzzel fizetünk és tartalékként amerikai dollárt is vigyünk.

A pénzt bankokban vagy a nagyobb szállodákban váltsuk, az amerikai dollárt és az eurót is elfogadják. A szervezett túrák és a hajós kirándulások ára jelentős, ezért érdemes csoportosan, más utazókkal együtt szervezni őket, így a költségek jelentősen csökkennek.

A borravaló nem kötelező, de a jó szolgáltatásért az éttermekben és a túraszervezőknél szívesen fogadják, általában a számla kb. öt-tíz százaléka elegendő. A vidéki túrákon a sofőröknek és a vezetőknek is szokás néhány ezer dzsibuti frankot adni.

Dzsibuti a térség drága országai közé tartozik. A fővárosban egy egyszerű szálloda kb. 7000–14 000 dzsibuti frank, egy egyszerűbb, központi szálloda kb. 35–70 euró, a kényelmesebb szállodák kb. 80–150 euró éjszakánként. Egy helyi ebéd kb. 1000–2500, egy vacsora kb. 2500–5000 dzsibuti frank, egy takarékos utazó a szervezett túrákkal együtt napi kb. 65–95 euróval számolhat.

Mobil, internet és nyelv

Az országban egyetlen mobilszolgáltató, a Djibouti Telecom működik Evatis márkanéven, a SIM-kártyát útlevéllel kell regisztrálni, a repülőtéri aktiválás fél-egy órát is igénybe vehet. Egy havi 20 gigabájtos adatcsomag kb. 3000 dzsibuti frank, az uniós roamingszabályok itt nem érvényesek.

A mobilinternet a fővárosban általában megfelelő, vidéken azonban a térerő gyenge vagy egyáltalán nincs, például az Abbé-tó táborhelyén sem. A vidéki túrák előtt töltsük le a térképeket és tájékoztassuk a szállásunkat az útvonalunkról.

Néhány francia kifejezés, például a bonjour és a merci, sokat segít, a helyiek pedig nagyra értékelik, ha egy-két szót szomáli vagy afar nyelven is megtanulunk.

A szállodákban és a kávézókban általában van wifi, a sebesség azonban változó. A nyilvános wifihálózatokon a banki és személyes adatokat csak VPN használatával kezeljük.

A hivatalos nyelv a francia és az arab, a mindennapokban a szomáli és az afar nyelv is elterjedt. A francia nyelvtudással mindenütt boldogulunk, angolul kevesebben beszélnek.

Idő, áram és felszerelés

Dzsibuti Magyarországhoz képest télen két, nyáron egy órával jár előrébb. A hálózati feszültség 230 volt, az aljzatok a magyarokkal megegyező típusúak, ezért adapter nem szükséges.

A csomagba könnyű, szellős, de vállat és térdet takaró ruhák, kalap, napszemüveg, magas faktorszámú naptej, szúnyogriasztó, kulacs és zárt cipő kerüljön. A sivatagi kirándulásokhoz meleg pulóver is jól jön, mert az éjszakák az Abbé-tó környékén hűvösek lehetnek.

A hőség miatt a napi programokat a kora reggeli és a késő délutáni órákra tervezzük, a déli órákban pihenjünk a szálláson. A búvárkodáshoz és a snorkelezéshez saját maszk és búvárúszó is jól jöhet, bár a búvárközpontokban kölcsönözni is lehet.

A vidéki kirándulásokhoz zseblámpa, nedves törlőkendő, kézfertőtlenítő és egy kis elsősegélycsomag is jól jön, mert a táborhelyeken a szolgáltatások egyszerűek. A fényképezőgépet és a telefont óvjuk a homoktól és a sótól.

Helyi szokások

Az ország lakóinak többsége muszlim, a munkahét vasárnaptól csütörtökig tart, pénteken a hivatalok zárva vannak. Öltözzünk visszafogottan, ramadán idején napközben nyilvánosan ne együnk, ne igyunk és ne dohányozzunk. Az alkoholfogyasztás legális, de a nyilvános ittasság súlyos büntetéssel járhat.

A délutáni órákban a város lelassul, ilyenkor sokan a khat, egy enyhén élénkítő hatású növény levelének rágásával töltik az időt, ez a helyi társasági élet fontos része. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket szigorúan büntetik.

A dzsibutiak barátságosak és vendégszeretők, a köszönés és a kézfogás fontos, de egyes nők nem fognak kezet a férfiakkal, ezt tartsuk tiszteletben. A jobb kezünket használjuk az evéshez, a köszönéshez és a tárgyak átadásához.

A fényképezés előtt mindig kérjünk engedélyt, különösen a nőket és a gyerekeket ne fényképezzük beleegyezésük nélkül. A szerény öltözködés a nőknek és a férfiaknak egyaránt ajánlott, a strandokon kívül a fürdőruha nem illő.

Ünnepek és mikor utazzunk

Az ország legnagyobb állami ünnepe a függetlenség napja, június 27-e, amikor felvonulásokkal és ünnepségekkel emlékeznek az 1977-es függetlenségre. A muszlim ünnepek, a ramadán vége és az áldozati ünnep időpontja a holdnaptár szerint évről évre változik.

A legjobb utazási időszak novembertől februárig tart, amikor a hőmérséklet kellemesebb és a Tadjourai-öbölben a cetcápák is megfigyelhetők, a legjobb időszak november és január között van. Májustól októberig rendkívüli a hőség, július közepétől szeptember elejéig az erős szelek miatt a búvárközpontok általában bezárnak.

A függetlenség napján a fővárosban katonai parádét, felvonulásokat és koncerteket rendeznek, ilyenkor a város zsúfolt, a szállások hamar megtelnek. A ramadán idején a napközbeni élet lelassul, este azonban a böjt megtörése után az utcák megtelnek élettel.

A téli hónapokban a nappali hőmérséklet kb. 25–30 fok, a tenger vize kellemesen meleg, ez a strandolás, a búvárkodás és a sivatagi kirándulások legjobb időszaka. A főszezonban a szállások és a túrák hamar megtelnek, ezért jóval előre foglaljunk.