Brit Indiai-óceáni Terület: A Chagos-szigetek titkai

Pálmafákkal borított, apró korallszigetek az Indiai-óceán közepén, türkizkék lagúnák, elhagyott ültetvényfalvak romjai, sírkertek a dzsungelben, kókuszrákok és tengeri madarak százezrei, valamint egy lábnyom alakú atollon a világ egyik legfontosabb katonai támaszpontja. A Brit Indiai-óceáni Terület, vagyis a Chagos-szigetek az Egyesült Királyság egyik legtávolabbi tengerentúli területe, amely a nagyközönség előtt zárt.

Fontos már az elején tisztázni, hogy a Chagos-szigetek nem turisztikai célpont. A legnagyobb szigeten, Diego Garcián amerikai–brit katonai bázis működik, ahová csak a katonai és a hivatalos személyzet léphet be. A külső szigetekre korábban engedéllyel vitorlások horgonyozhattak, de az új engedélyek kiadását a hatóságok az utóbbi időben felfüggesztették. Ez az útikalauz ezért elsősorban a szigetek természetét, történetét és jelenét mutatja be, valamint azt, hogyan lehet a térséget a valóságban is megismerni.

A szigetcsoport az Indiai-óceán középső részén, a Maldív-szigetektől mintegy 500 kilométerre délre, Mauritiustól több mint kétezer kilométerre északkeletre fekszik. Hét atollból és több mint hatvan szigetből áll, amelyek szárazföldi területe mindössze mintegy 56 négyzetkilométer, a lagúnákkal együtt azonban több mint 15 ezer négyzetkilométert foglal el. A legnagyobb sziget Diego Garcia, a többi atoll, köztük a Peros Banhos, a Salomon-szigetek és az Egmont-szigetek lakatlanok.

A Chagos-szigetek látnivalók a hagyományos értelemben nem turistalátványosságok. A szigetcsoport legfontosabb értékei a világ egyik legnagyobb tengeri védett területének érintetlen korallzátonyai, a tengeri madárkolóniák, a teknősök fészkelőhelyei és a kókuszrákok, valamint az egykori ültetvényfalvak romjai, amelyek az elűzött chagosi nép történetét őrzik.

A szigetek jogállása vitatott. Mauritius saját területének tekinti a szigetcsoportot, az Egyesült Királyság és Mauritius 2025-ben szerződést is aláírt, amely szerint a szigetek Mauritiushoz kerülnének, Diego Garciát pedig 99 évre bérbe venné az Egyesült Királyság. A szerződés azonban az amerikai fél ellenvetései miatt nem lépett hatályba, így a szigeteket továbbra is a brit hatóságok igazgatják. A helyzetről a Közbiztonság részben írunk részletesebben.

Ebben az útikalauzban bemutatjuk Diego Garcia történetét és a katonai bázist, a külső atollokat, a természeti értékeket, a chagosi kultúrát és konyhát, a térség elérhető úti céljait, valamint a belépés szabályait és a gyakorlati tudnivalókat. A helyneveket a térképeken és a hivatalos dokumentumokban használt alakjukban adjuk meg.

A szigetcsoport legnagyobb szigete, Diego Garcia a déli részen fekszik, egy hosszan elnyúló, V alakú korallgyűrű, amely egy mintegy 120 négyzetkilométeres lagúnát ölel körül. A gyűrű mintegy 64 kilométer hosszú, a sziget szárazföldi területe kb. 30 négyzetkilométer, a legmagasabb pontja alig 9 méterrel emelkedik a tenger fölé. A lagúna északon nyitott a tenger felé, mélysége eléri a 25 métert.

A lábnyom alakú atoll

A sziget különös alakja miatt az amerikai haditengerészet a szabadság lábnyomának is nevezi. A sziget nyugati, keskeny partszakaszán épült fel a bázis, a repülőtér és a kikötő, a keleti oldalon pedig a pálmaerdők, a mocsaras részek és az egykori ültetvények romjai húzódnak. Diego Garcia egy része 2001 óta nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, ahol rendszeresen több mint húszezer vízimadár tartózkodik.

Az éghajlat trópusi óceáni, egész évben meleg és párás, a nappali hőmérséklet általában 30 fok körül alakul. Az évi csapadék mintegy 2600 milliméter, a legcsapadékosabb hónap a január, a legszárazabb az augusztus. Az Egyenlítő közelsége miatt a ciklonok ritkák, de a történelem során néhány pusztító vihar is elérte a szigetet.

A sziget északnyugati csücskén fekszik a Barton Point természetvédelmi terület, ahol a piros lábú szulák ezres kolóniában fészkelnek, a környező bozótosokban pedig kókuszrákok élnek. A Minni Minni természetvédelmi területen a kutatók a világ egyik legnagyobb kókuszrák-sűrűségét mérték, hektáronként több száz példánnyal. A sziget nagy része, a bázis területén kívül, a természet birodalma maradt.

A szigeten nincs folyó vagy tó, az ivóvizet a sziget alatt húzódó édesvízlencse adja, amelyet a bőséges esővíz folyamatosan pótol. A lencse vize több mint száz kúton keresztül jut a felszínre és korszerű szűrés után kerül a vezetékekbe. A korallszigetek édesvízkészlete rendkívül sérülékeny, ezért a vízfelhasználást szigorúan szabályozzák.

Felfedezés és francia ültetvények

A szigetcsoportot a 16. században portugál hajósok fedezték fel, tőlük ered a Diego Garcia és a Peros Banhos név is. A szigeteken a 18. század végén a franciák kókuszültetvényeket hoztak létre, amelyeken Mozambikból és Madagaszkárról hurcolt rabszolgák dolgoztak. Diego Garcián az első tartós település 1793-ban jött létre.

A szigetek 1814-ben a párizsi békével brit fennhatóság alá kerültek és Mauritius részeként igazgatták őket. A rabszolgaság eltörlése után a felszabadított munkások és leszármazottaik maradtak a szigeteken, később indiai szerződéses munkások is érkeztek. Az ültetvényeken kopra, vagyis szárított kókuszhús és kókuszolaj készült, amelyet hajókon szállítottak el. Az évszázadok alatt kialakult a chagosi nép saját kultúrája, a francia alapú kreol nyelv, a zene és a konyha.

A 19. század végén a szigetek a gőzhajózás korában rövid ideig szénraktárként is szolgáltak az Ausztrália felé tartó hajók számára. A második világháború idején a brit légierő hidroplánjai Diego Garciáról járőröztek az Indiai-óceán felett, a Cannon Point ágyúállásai a szigetet védték. Az ágyúk és egy Catalina hidroplán roncsa ma is a sziget védett történelmi emlékei közé tartoznak.

A szigetcsoport nevét a portugál Bassas de Chagas elnevezésből kapta, amely a hagyomány szerint Krisztus sebeire utal. A régi portugál térképeken a szigetek csak bizonytalanul szerepeltek, a pontos felfedezés időpontja ma is vitatott. A szigeteket a 18. században a franciák vették birtokba, az ültetvények alapításával kezdődött a szigetek állandó benépesítése.

A Brit Indiai-óceáni Terület létrehozása

Az Egyesült Királyság 1965-ben választotta le a Chagos-szigeteket Mauritiusról és több seychelle-i szigettel együtt létrehozta a Brit Indiai-óceáni Területet. Egy évvel később az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok megállapodást kötött, amely szerint a szigeteket katonai célra használják. A megállapodáshoz kapcsolódó bizalmas jegyzőkönyv a lakosság áttelepítéséről is rendelkezett.

1967 és 1973 között a szigetek teljes lakosságát, a becslések szerint több mint ezer, egyes források szerint másfél-kétezer embert kitelepítettek Mauritiusra és a Seychelle-szigetekre. Az utolsó hajó 1973 májusában hagyta el a Peros Banhos-atollt. A kitelepítettek többsége nehéz körülmények közé került, az évtizedekig tartó jogi küzdelmek, kártérítési perek és tiltakozások a chagosi nép történetének meghatározó részévé váltak.

A kitelepítettek az 1970-es és 1980-es években kártérítést kaptak, a második kifizetés feltétele azonban az volt, hogy lemondjanak a visszatérés jogáról, ezt sokan később vitatták. A chagosiak 2000-ben a brit bíróságon pert nyertek, a kormány azonban 2004-ben rendelettel ismét megtiltotta a visszatérést. A Lordok Háza 2008-ban, majd a brit legfelsőbb bíróság 2016-ban a kormány javára döntött.

A Seychelle-szigetekről leválasztott szigeteket, köztük az Aldabra-atollt, 1976-ban, a Seychelle-szigetek függetlenné válásakor visszaadták. A Chagos-szigetek azonban a terület részei maradtak és a Diego Garcia-i bázis jelentősége az évtizedek során egyre nőtt. Az ENSZ Közgyűlése már 1965-ben aggodalmát fejezte ki a szigetek leválasztása miatt.

A katonai bázis

A bázis építése 1971-ben kezdődött, a hidegháború idején folyamatosan bővítették és az 1980-as évek közepére teljes kapacitással működött. A bázison egy mintegy 3700 méteres kifutópálya, mélyvízi kikötő, üzemanyagtárolók és a nagy hatótávolságú bombázók fogadására alkalmas hangárok épültek. A Diego Garcia-i bázis az Öböl-háborúban, majd az afganisztáni és az iraki hadműveletekben is fontos szerepet játszott.

A szigeten ma néhány ezer ember él, többségük amerikai katona és szerződéses munkavállaló, valamint egy kis létszámú brit egység. Állandó polgári lakosság nincs, a bázison a személyzet számára étkezde, sportlétesítmények, üzletek és bárok működnek. A bázis a Közel-Kelet, Afrika és Ázsia közötti térség egyik legfontosabb stratégiai pontja.

A bázist az amerikai haditengerészet építőalakulatai, a Seabees kezdték építeni és az 1979-es iráni forradalom után a vietnami háború óta legnagyobb amerikai katonai építkezés keretében bővítették ki. A szigeten a brit jelenlétet egy mintegy negyven-ötven fős egység képviseli, amely a terület igazgatásában és a rendfenntartásban vesz részt.

2021-ben egy bajba jutott hajóról több tucat Srí Lanka-i tamil menekült került Diego Garciára, akiket évekig egy sátortáborban helyeztek el a bázison. A terület bírósága 2024-ben jogellenesnek ítélte a fogva tartásukat és a menekültek többségét még abban az évben Nagy-Britanniába szállították. Az ügy nemzetközi figyelmet kapott és ismét ráirányította a figyelmet a terület különleges helyzetére.

Diego Garcia lagúnájában horgonyoznak az amerikai hadsereg előretelepített ellátóhajói, amelyek felszerelést, üzemanyagot és élelmiszert tárolnak, hogy válsághelyzetben gyorsan a térségbe szállíthassák. A lagúna mély, védett vize ideális kikötőt kínál a nagy hajóknak. A bázis tevékenységéről a nyilvánosság keveset tud, a szigetről készült felvételek nagy része hivatalos forrásból származik.

East Point és az egykori ültetvények

Diego Garcia keleti oldalán fekszik az egykori East Point ültetvény, a sziget francia kori központja, ahol egykor templom, temető, iskola, kórház, igazgatói lakóházak és posta működött. A második világháború idején a brit légierő hidroplánegysége is itt állomásozott. Az ültetvény ma lakatlan, a bázis korlátozott területén fekszik.

A sziget hivatalosan védett történelmi helyszínei között szerepel az East Point-i templom és temető, a gyermektemető, a Point Marianne és a Minni Minni ültetvény romjai, egy 19. századi rendőrőrs, egy második világháborús Catalina hidroplán roncsa és a Cannon Point ágyúállásai. Ezek a helyszínek az ültetvényes korszak és a háború emlékeit őrzik.

Az ültetvényeken a munka a kókuszdió gyűjtéséből, feltöréséből, a kókuszhús szárításából és az olaj préseléséből állt. A kopra készítéséhez szárítókemencéket használtak, a kész terméket hajókra rakták és Mauritiusra szállították. A falvakban kis kertek, állattartás és halászat egészítette ki a megélhetést, a közösség életét a templom, az iskola és az ünnepek határozták meg.

A Point Marianne és a Minni Minni ültetvények romjai a sziget déli és keleti partján fekszenek, a pálmaerdők között ma is láthatók az egykori épületek alapjai, a régi kutak és a temetők. A Banyan Tree temető és a leprakolónia emlékhelye szintén a sziget védett helyszínei közé tartozik. Ezek a helyek a chagosi közösség számára a gyökereket és az elveszett otthont jelképezik.

Rejtett kincs: Diego Garcia keleti oldalán, az East Point-i kápolna a pálmafák között ma is áll, csendes emlékeztetőként az egykori ültetvényes közösség életére. A kápolna mellett fekvő temető az egykori lakók emlékét őrzi. A helyszín a szigetek hivatalosan védett történelmi emlékei közé tartozik, a chagosi közösség tagjai számára pedig különleges jelentőségű.

Diego Garcián túl a Chagos-szigetek többi atollja a világ egyik legérintetlenebb tengeri vidéke. A lakatlan szigeteken egykori ültetvényfalvak romjai, temetők, kókuszpálmaerdők és tengeri madárkolóniák várják a ritka látogatókat, a vízben pedig az Indiai-óceán legegészségesebb korallzátonyai húzódnak. Mivel a szigetcsoport a nagyközönség előtt zárt, ebben a fejezetben a térség azon úti céljait is bemutatjuk, ahová egy magyar utazó a valóságban is eljuthat.

A Chagos tengeri védett terület

A szigetcsoportot és a környező tengert 2010-ben nyilvánították tengeri védett területté. A mintegy 640 ezer négyzetkilométeres területen minden kereskedelmi halászat és nyersanyag-kitermelés tilos, létrehozásakor megduplázta a világ teljes védelem alatt álló tengeri területét. A védett terület a világ felszínközeli korallzátonyainak mintegy másfél százalékát őrzi, Diego Garcia környékét azonban kivették belőle.

A zátonyokon mintegy nyolcszáz halfaj és több mint kétszáz korallfaj él, köztük a csak itt előforduló chagosi agykorall, amelyet a világ legritkább korallfajaként tartanak számon. A korallzátonyokat az utóbbi évtizedekben több tömeges korallfehéredés is sújtotta, de a halászattól és a szennyezéstől mentes zátonyok a térség más részeinél gyorsabban regenerálódtak, ezért a kutatók számára az óceán felmelegedésének egyik legfontosabb természetes laboratóriumává váltak.

A szigetek körüli vizekben a cápák és a nagy ragadozó halak is jelentős számban élnek, de az illegális halászat komoly veszélyt jelent rájuk. A kutatások szerint egy évtized alatt több mint tízezer cápát fogtak ki illegálisan a védett területen, a felderített hajók többsége a térség más országaiból érkezett. A védett terület ellenőrzését egy járőrhajó végzi.

A védett terület létrehozását nem mindenki fogadta egyetértéssel. Egy nemzetközi választottbíróság 2015-ben megállapította, hogy az Egyesült Királyság a védett terület kijelölésekor nem vette kellően figyelembe Mauritius jogait. A brit–mauritiusi szerződés szerint a terület hatálybalépés esetén Mauritius saját tengeri védett területet hozna létre, amelynek kialakításában az Egyesült Királyság is segítene.

Tengeri madarak és kókuszrákok

A szigeteken 17–18 tengeri madárfaj fészkel, a szigetcsoportban tíz fontos madárélőhelyet jelöltek ki. A legismertebb a piros lábú szula, a terület jelképe, amely a 20. század második felében tért vissza Diego Garciára, ahol ma már ezres kolóniában fészkel. A füstös szerkők sűrű kolóniákban költenek, a madarak ürüléke pedig tápanyaggal látja el a környező zátonyokat, ahol a kutatások szerint a patkánymentes szigetek környékén lényegesen több hal él.

A szigetek különleges lakója a kókuszrák, a világ legnagyobb szárazföldi ízeltlábúja, amelynek lábfesztávolsága meghaladhatja az egy métert, súlya a négy kilogrammot. Diego Garcia egyes részein a világ legsűrűbb kókuszrák-állománya él, a faj teljes védelem alatt áll. Az elmúlt években több szigetről eltávolították a behurcolt patkányokat, hogy a tengeri madarak fészkelőhelyei bővüljenek.

A szigetek homokos partjain két tengeri teknősfaj, a karettteknős és a levesteknős rak tojást, a fészkek száma az utóbbi évtizedekben többszörösére nőtt. A karettteknősök fészkeinek nagy része Diego Garcián és a Peros Banhos-atollon található. Az Egmont-atoll lagúnájában rendszeresen óriás manták gyűlnek össze táplálkozni.

Egy 2018-ban megjelent kutatás kimutatta, hogy a patkánymentes szigeteken a tengeri madarak sűrűsége és a talajba jutó tápanyag mennyisége a többszöröse a patkányok lakta szigetekének, a környező zátonyokon pedig közel felével több hal él. Ez az eredmény a patkánymentesítés fontosságára hívta fel a figyelmet, a természetvédők célja ma harminc sziget megtisztítása.

A teknősök fészkeinek száma a 2010-es években évente több ezerre nőtt, a karettteknősök esetében a délnyugati Indiai-óceán teljes állományának közel fele a Chagos-szigeteken rak tojást. A teknősvédelem sikere a halászati tilalomnak és a fészkelőhelyek háborítatlanságának köszönhető.

Peros Banhos és Île du Coin

A szigetcsoport északi részén fekszik a Peros Banhos-atoll, amelynek lagúnáját több tucat apró sziget veszi körül. Az atoll legismertebb szigete az Île du Coin, az egykori ültetvény központja, ahol a kikötőgát, egy elhagyott templom és mintegy százötven sírt őrző temető maradt fenn. A szigetet 1973-ig lakták, ma a pálmafák és a trópusi növényzet borítja az egykori falut.

Az atoll részét képező Île Vache Marine volt az első sziget, ahonnan sikeresen eltávolították a patkányokat, azóta a tengeri madarak egyre nagyobb számban térnek vissza. Az Île du Coin a chagosi közösség számára különleges jelentőségű, az utóbbi időben néhány chagosi családtag vissza is tért a szigetre és a letelepedés joga bírósági eljárás tárgya lett.

A Peros Banhos-atoll a szigetcsoport legnagyobb atollja, mintegy harminckét szigetecskéje közel 500 négyzetkilométeres lagúnát vesz körül. Az atoll keleti része szigorúan védett természetvédelmi terület, ahová a hajók nem közelíthetnek. A lagúna nyugodt vize, a pálmás szigetek és a fehér homokos partok a vitorlázók szemében az Indiai-óceán egyik legszebb horgonyzóhelyévé tették.

Az Île du Coin egykori falujában a kikötőgát, a templom romjai és a temető mellett a régi kókuszszárítók és lakóházak maradványai is fennmaradtak. A sziget a chagosi visszatérési mozgalom jelképe lett, a partra szállt chagosiak a régi falu helyén vertek tábort. A helyzet jogi rendezése még várat magára.

A Salomon-szigetek és Boddam

A Salomon-atoll a szigetcsoport egyik legszebb lagúnájáról ismert, amelyet sűrű pálmaerdővel borított szigetek vesznek körül. A vitorlások korábban főként itt horgonyoztak, a lagúna nyugodt, kristálytiszta vize ideális búvárkodásra és sznorkelezésre. Az atoll főszigete, Boddam egykor jelentős település volt.

Boddam szigetén az egykori ültetvényfalu romjai, a hajóépítő műhely és a mintegy kétszáz sírt őrző temető maradt fenn. A romok a dzsungel szorításában is jól mutatják, milyen volt az élet a 20. század közepén a világ egyik legeldugottabb ültetvényén. A falu a chagosi lakosok kitelepítése óta lakatlan.

A Salomon-atoll tizenegy szigete közül az utóbbi időben Boddam, valamint a Takamaka és a Fouquet környéke volt a vitorlások kijelölt horgonyzóhelye, a többi sziget megközelítése korlátozott. A vitorlázók évtizedeken át az óceánon átkelve itt pihentek meg, mielőtt Afrika, Madagaszkár vagy Délkelet-Ázsia felé folytatták útjukat. A lagúna partján az egykori falu romjai között sétálva a chagosi múlt emlékei kerülnek elő. A lagúnát körülvevő szigeteken a pálmaerdők árnyékában ma csak a madarak és a rákok mozgása töri meg a csendet.

A Salomon-atoll lagúnájának bejárata keskeny, a sekély zátonyok miatt a hajóknak nagy óvatossággal kell behajózniuk. A lagúna belsejében a víz nyugodt, a pálmás szigetek és a korallfoltok különleges látványt nyújtanak. A szigeteken a vadon élő kókuszrákok mellett a remeterákok és a tengeri madarak is gyakoriak.

A Nagy Chagos-pad és Egmont

A szigetcsoport közepén húzódik a Nagy Chagos-pad, a világ legnagyobb atollszerkezete, amely mintegy 12 ezer négyzetkilométeres területével a víz alatt hatalmas korallplatót alkot. A pad peremén mindössze nyolc apró sziget emelkedik ki a vízből, ezek közé tartoznak a Sas-szigetek, a Három Testvér-szigetek és a Danger-sziget. A terület 1998 óta szigorúan védett természetvédelmi rezervátum.

A szigetcsoport déli részén fekszik az Egmont-atoll, amelynek lagúnája a korallfehéredést is jobban átvészelte, mint a többi atoll. Az atoll szigetein egykori ültetvények romjai és sírok őrzik a múlt emlékét, a lagúnában pedig a manták és a zátonyhalak gazdag élővilága figyelhető meg.

A Nagy Chagos-pad szigetein, például a Sas-szigeteken egykor szintén település működött, ma azonban csak a tengeri madarak és a kókuszrákok lakják őket. A pad sekély vizeiben a kutatók rendszeresen végeznek korallfelméréseket, amelyek a világ korallzátonyainak állapotáról is fontos információkat adnak.

Az Egmont-atoll hat szigetének szárazföldi területe mindössze mintegy négy négyzetkilométer, a délkeleti szigeten egykori település romjai és sírok maradtak fenn. Az atoll ma lakatlan, a lagúna vizében a manták táplálkozó csoportjait a kutatók műholdas jeladókkal követik, hogy megértsék a vándorlásukat és az árapályhoz igazodó viselkedésüket.

A Maldív-szigetek és Addu-atoll

Aki a Chagos-szigetek világát a valóságban is szeretné megtapasztalni, annak a legközelebbi elérhető úti célja a Maldív-szigetek. Az ország legdélebbi atollja, az Addu-atoll a Chagos-szigetektől néhány száz kilométerre északra fekszik és hasonló korallzátonyokkal, lagúnákkal és pálmafás szigetekkel várja a látogatókat.

Az Addu-atoll Gan szigetén a második világháború idején brit flottatámaszpont, majd 1976-ig a brit királyi légierő bázisa működött. Az egykori laktanyákból szálloda lett, a régi épületek ma is a brit katonai jelenlét emlékét őrzik. Gan repülőterére Maléből belföldi járatok közlekednek.

Az Addu-atoll az UNESCO bioszféra-rezervátuma, a szigeteket utak és hidak kötik össze, így kerékpárral vagy taxival is bejárható. A Hithadhoo-szigeti Addu Természeti Park mangroveerdei, tavai és sétaösvényei a Maldív-szigetek ritka szárazföldi természeti látnivalói. Az atoll a déli Indiai-óceán chagosi tájaihoz hasonló, de a turisták számára is elérhető világ.

Az Addu-atollban található a Maldív-szigetek egyik legismertebb roncsmerülési helyszíne, a British Loyalty tankhajó, amelyet a második világháborúban torpedótalálat ért, majd 1946-ban elsüllyesztettek. A mintegy 33 méter mélyen fekvő roncsot korallok és halrajok népesítik be. Az atoll Manta Point nevű merülőhelyén pedig rendszeresen láthatók óriás manták.

Mauritius és a Seychelle-szigetek

A chagosi közösség jelentős része ma Mauritiuson él, Port Louis környékén, ahol a chagosi kultúra, a zene és a konyha is megismerhető. A sziget strandjai, hegyei és vízesései önmagukban is nagyszerű úti célt jelentenek.

A Seychelle-szigetek szintén szorosan kapcsolódnak a terület történetéhez, hiszen az Aldabra-atoll és több más sziget 1965 és 1976 között a Brit Indiai-óceáni Terület része volt. Az Aldabra ma az UNESCO világörökség része, ahol mintegy százezer óriásteknős él.

A Seychelle-szigeteki Praslin-szigeten fekvő Vallée de Mai 1983 óta a világörökség része, itt nő a tengeri kókuszpálma, amelynek termése a világ legnagyobb magja. Az Aldabra-atollra csak engedéllyel lehet eljutni, a Seychelle-szigetek többi része azonban a turisták számára is könnyen elérhető, gyönyörű strandokkal és gránitszigetekkel.

Mauritiuson a Le Morne-hegy, a rabszolgaság idején a szökött rabszolgák menedéke, ma a szabadság és az emlékezés jelképe, 2008 óta a világörökség része. Port Louisban az Aapravasi Ghat egykori bevándorlási telepe az indiai szerződéses munkások érkezésének emlékét őrzi. Mindkét helyszín a Chagos-szigetek történetével rokon sorsokat mutat be.

Rejtett kincs: Mauritiustól északkeletre fekszik Rodrigues, egy csendes, kevesek által ismert sziget, amely az Indiai-óceán régi világát őrzi. A sziget fővárosa, Port Mathurin szombati piacán a helyi termékeket árulják, a François Leguat-rezervátumban pedig mintegy kétszáz óriásteknős és egy barlang várja a látogatókat. Rodriguesre Mauritiusról naponta közlekednek járatok, a repülőút kb. másfél óra.

A Chagos-szigeteken ma nincsenek éttermek, piacok vagy boltok, a gasztronómia itt két külön világot jelent. Az egyik a Diego Garcia-i katonai bázis ellátása, ahol minden élelmiszer hajóval vagy repülővel érkezik, a másik a szigetekről elűzött chagosi nép konyhája, amely ma Mauritiuson, a Seychelle-szigeteken és Nagy-Britanniában él tovább. Ebben a fejezetben mindkettőt bemutatjuk.

A chagosi konyha

A chagosi konyha alapja a kókusz, amelyet a szigeteken szinte minden ételbe felhasználtak, a kókusztejtől a reszelt kókuszhúsig. A legismertebb étel a seraz, egy kókusztejes ragu, amelyet polippal, hallal, csirkével, lencsével vagy taróval készítenek. A régi időkben a levesteknős húsa is a seraz alapanyaga volt, ma azonban a teknősök védelem alatt állnak.

A kókusztejjel sütött lepény, a roti dile koko, a reszelt kókuszból készült satini koko chutney és a halleves, a bouyon pwason a mindennapi étkezések részei voltak. Az édességek közül a kókuszpuding és a különféle kókuszos sütemények a legkedveltebbek, a rannmafann pedig egy forró, rizsből készült ital volt. A chagosi ételek neveiben a francia alapú kreol nyelv öröksége is tükröződik.

A chagosi ételek elkészítése a közösség emlékezetének is része. A Mauritiuson és Nagy-Britanniában élő chagosi családok ma is főzik a seraz különböző változatait és a közösségi ünnepeken a hagyományos ételek, a zene és a tánc együtt idézi fel a szigeteken töltött életet. Az idősebbek számára ezek az ételek a hazát jelentik.

Élet az ültetvényeken

Az ültetvényeken a munkások bérük részeként élelmiszer-fejadagot kaptak, amely főként rizsből állt, jobb időkben rumot és dohányt is osztottak. A tengerben bőven volt hal, a kertekben tök, banán és papaja termett, a kókuszpálmák pedig ételt, italt, olajat és építőanyagot is adtak. A halászat és a gyűjtögetés kiegészítette a fejadagot.

A közösségi élet az ünnepekhez, a zenéhez és a közös étkezésekhez kötődött. A sega tambour, a felhevített bőrű dob kíséretében előadott dalok és táncok a mindennapok örömeit és a szigetek iránti vágyakozást fejezik ki. A chagosi sega az UNESCO sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségének része.

A 19. században a munkások heti fejadagja mintegy öt-hat kilogramm rizs volt, ehhez havi pénzbér és alkalmanként rum és dohány járt. A halászat fontos kiegészítője volt az étrendnek, a lagúnák és a zátonyok bőven adtak halat, polipot és kagylót. A szigeteken szamarakat is tartottak, ezek vadon élő leszármazottai ma is megtalálhatók a szigetcsoportban.

A rabszolgaság eltörlése után a 19. század közepétől indiai szerződéses munkások is érkeztek a szigetekre, akiknek kultúrája és konyhája szintén nyomot hagyott a chagosi hagyományokban. A curry, a lencse és a fűszeres ételek az afrikai és a malgas eredetű hagyományokkal keveredve alakították ki a chagosi konyha jellegzetes ízeit.

Ellátás Diego Garcián

A Diego Garcia-i bázis teljes ellátása a tengeren és a levegőben érkezik. A legtöbb árut egy havonta közlekedő ellátóhajó hozza Szingapúrból, a friss árut és a személyzetet katonai repülőgépek szállítják. A bázison étkezde, büfék, bárok és egy kis brit üzlet működik, a személyzet szabadidejében a kijelölt területeken horgászhat is.

Az ivóvizet a sziget alatti édesvízlencséből nyerik, több mint száz kútból, korszerű szűréssel. A szigeten évente több mint kétezer-hatszáz milliméter csapadék hull, amely folyamatosan pótolja az édesvízkészletet. A bázis ellátása a világ egyik legösszetettebb logisztikai feladata, hiszen a legközelebbi kikötő is több ezer kilométerre van.

A bázison a brit katonai üzletláncot üzemeltető szervezet az utóbbi években új üzletet, kávézót és bárt épített, a strandon működő bár a személyzet kedvelt találkozóhelye. A szabadidő eltöltésére sportpályák, edzőterem és vízi sportok szolgálnak, a lagúnában a kijelölt helyeken úszni is lehet. A bázis élete egy kis amerikai kisvárosra emlékeztet az óceán közepén.

Vitorlások ellátása

A külső szigeteken horgonyzó vitorlásoknak teljesen önellátónak kell lenniük, mert a szigeteken semmilyen szolgáltatás, bolt vagy ivóvízforrás nincs. A hajók a Maldív-szigeteken vagy a Seychelle-szigeteken töltik fel a készleteiket, a tartózkodás alatt pedig csak saját fogyasztásra, horgászzsinórral lehet halat fogni. A kókuszrákok és a teknősök védettek, gyűjtésük szigorúan tilos.

A vitorlások legénysége a hosszú átkelésekre tartós élelmiszerekkel, konzervekkel, rizzsel, tésztával és vízkészlettel készül, a friss gyümölcsöt és zöldséget a Maldív-szigeteken vagy a Seychelle-szigeteken veszik meg. A hajókon a víztisztító berendezés elengedhetetlen, mert a szigeteken nincs ivóvízforrás. A kókuszdiót a szigeteken szedni tilos volt, a természet minden kincse védelem alatt áll.

A térség ízei

Aki a chagosi ízeket szeretné megkóstolni, annak Mauritiuson, a chagosi közösség lakta Port Louis-i negyedekben, valamint a sziget kreol éttermeiben érdemes próbálkozni. A mauritiusi kreol konyha a chagosihoz hasonlóan a kókuszra, a halra, a polipra és a fűszeres ragukra épül, amelyekbe az indiai, a kínai és a francia konyha hatásai is beépültek. A polipcurry, a halas vindaye és a dholl puri a sziget legismertebb ételei.

A Maldív-szigeteken a halas ételek, különösen a tonhal, a kókusz és a chili adja a helyi konyha alapját, a mas huni, a reszelt kókusszal kevert tonhal a hagyományos reggeli. A Seychelle-szigeteken a kreol konyha a grillezett halakra, a polipcurryre és a trópusi gyümölcsökre épül. A térség szállodáiban a nemzetközi konyha is mindenütt elérhető.

Mauritiuson a piacokon és az utcai standokon a dholl puri, a sárgaborsóval töltött lepény curryvel és chutney-val a legnépszerűbb utcai étel, a Port Louis-i központi piacon pedig a trópusi gyümölcsök, a fűszerek és a helyi édességek széles választéka kapható. A chagosi és a mauritiusi kreol konyha közös gyökerei a kókuszban, a halban és a fűszeres ragukban mutatkoznak meg.

A Seychelle-szigetek fővárosában, Victoriában a központi piacon frissen fogott halat, fűszereket, trópusi gyümölcsöket és helyi chilit árulnak, a környező kis éttermekben pedig kreol ételeket kóstolhatunk. A szállodák gyakran kínálnak kreol estéket, ahol a helyi konyha mellett a zene és a tánc is bemutatkozik.

A Maldív-szigeteken a garudhiya, a tonhalból főzött tiszta halleves a hagyományos ebéd, amelyet rizzsel, limelével, chilivel és hagymával esznek. A helyi teázókban, a hotaákban az édes és sós harapnivalók, a halas és kókuszos falatok kis tányérokon kerülnek az asztalra, a tea mellé. A lakott szigeteken egy helyi étkezés jóval olcsóbb, mint az üdülőszigetek éttermeiben.

A Chagos-szigetekre a nagyközönség nem utazhat. Diego Garcia katonai terület, ahová csak engedéllyel rendelkező katonai és hivatalos személyek léphetnek be, menetrend szerinti polgári járatok nincsenek. A külső szigetekre korábban engedéllyel vitorlások érkezhettek, de az új engedélyek kiadását a hatóságok felfüggesztették. Az alábbiakban bemutatjuk a belépés szabályait, valamint azt, hogyan lehet eljutni a térség elérhető úti céljaira.

Belépési engedélyek

A terület igazgatását a brit külügyminisztérium alá tartozó BIOT-adminisztráció látja el, amelynek hivatalos honlapja a biot.gov.io. A szigetekre csak a hatóság által kiadott engedéllyel lehet belépni, az engedély nélküli belépés akár három év börtönnel, tízezer fontos bírsággal és a hajó lefoglalásával is járhat. Diego Garcia környékén a jogosulatlan hajóknak legalább három tengeri mérföld távolságot kell tartaniuk.

A külső szigetekre korábban kizárólag az óceánon átkelő vitorlások kaphattak horgonyzási engedélyt, biztonságos átkelés céljából, legfeljebb 28 napra, heti díj ellenében. Az engedélyhez a légi mentést is fedező biztosítás és legalább hat hónapig érvényes útlevél kellett, a bérelt hajók és a tengerjáró hajók nem kaphattak engedélyt. A hatóságok az új kérelmek elbírálását a folyamatban lévő bírósági ügyek miatt felfüggesztették és nem közölték, mikor indul újra.

Az engedély iránti kérelmet legalább hat héttel az érkezés előtt elektronikus levélben kellett benyújtani a BIOT-adminisztrációnak, a kérelemhez a hajó adatait, a legénység útleveleit és a biztosítási kötvényt is csatolni kellett. A horgonyzási díj heti 250 font volt, a tartózkodást nem lehetett meghosszabbítani. Ha a brit–mauritiusi szerződés hatályba lép, a BIOT-engedélyek érvényüket vesztik és Mauritius veszi át a terület igazgatását.

Szabályok a vitorlásoknak

Az engedéllyel érkező vitorlásokra szigorú szabályok vonatkoztak. A szigeteken nem lehetett éjszakázni, a búvárkodás, a szigonyos halászat, valamint a növények és az állatok gyűjtése tilos volt, halat csak saját fogyasztásra, horgászzsinórral lehetett fogni. A szigorúan védett természetvédelmi területek, köztük a Nagy Chagos-pad szigetei és a Peros Banhos-atoll egy része, három tengeri mérföldnél jobban nem közelíthetők meg.

A szigeteken semmilyen szolgáltatás, orvosi ellátás vagy bolt nincs, a hajóknak teljesen önellátónak kell lenniük. A friss élelmiszereket és a háziállatokat nem szabad partra vinni, mert a behurcolt fajok veszélyeztetik a szigetek élővilágát. A legközelebbi kikötő, ahol a hajók készleteiket feltölthetik, a Maldív-szigeteken van.

A szigeteken a tengeri madarak fészkelőhelyeit nem szabad zavarni, a fészkelési időszakban a partra szállás is korlátozott lehet. A kókuszrákok és a teknősök gyűjtése, zavarása szigorúan tilos, a szemetet a hajón kell tartani és a szigeten semmit sem szabad hátrahagyni. A szabályok megsértése súlyos bírsággal és az engedély visszavonásával jár.

Diego Garcia és a katonai járatok

Diego Garciára kizárólag katonai és szerződéses járatok közlekednek, főként Szingapúrból. Ezeken csak a bázis személyzete, a szerződéses munkatársak és a hivatalos látogatók utazhatnak. A bázis ellátását egy havonta közlekedő hajó biztosítja. Turisztikai célú látogatásra a szigetre nincs lehetőség.

A chagosi közösség tagjai számára a hatóságok korábban szervezett emlékező látogatásokat tartottak, amelyek során a kitelepítettek és leszármazottaik felkereshették szüleik és nagyszüleik sírját, az egykori falvakat és templomokat. Ezek a látogatások az utóbbi években szüneteltek, újraindításukat a brit kormány tervezi.

A Chagos-szigetek az Indiai-óceánt átszelő vitorlásútvonalak egyik fontos pihenőhelye volt, a Délkelet-Ázsiából vagy a Maldív-szigetekről Afrika és Madagaszkár felé tartó hajók itt kaptak menedéket. Az engedélyek felfüggesztése óta a hajóknak a szigetcsoportot el kell kerülniük.

Budapestről a térségbe: repülő

A Chagos-szigetekhez legközelebb eső, turisták által is elérhető úti célok a Maldív-szigetek, a Seychelle-szigetek és Mauritius. Budapestről egyik helyre sincs közvetlen járat, a legegyszerűbb útvonal Dubajon, Dohán vagy Isztambulon keresztül vezet. A teljes utazási idő az átszállással együtt általában 12–16 óra, a Közel-Kelet légterét érintő korlátozások miatt a menetrendeket az indulás előtt mindig érdemes ellenőrizni.

A Maldív-szigeteki Addu-atoll Gan repülőterére Maléből belföldi járatok közlekednek és a Srí Lanka-i Colombóból is indulnak járatok. A Chagos-szigetekhez legközelebb eső lakott vidék az Addu-atoll, ahonnan a szigetcsoport mintegy 500–700 kilométerre fekszik. Aki a déli Indiai-óceán hangulatára kíváncsi, annak az Addu-atoll jó választás.

A Maldív-szigetek fővárosa, Malé a térség legfontosabb repülőtere. A Seychelle-szigetekre a Mahé-szigeti repülőtérre, Mauritiusra a Sir Seewoosagur Ramgoolam nemzetközi repülőtérre érkeznek a járatok, Mauritiusról pedig naponta repülnek Rodriguesre is.

Autóbérlés a térségben

A Chagos-szigeteken autóbérlésre nincs lehetőség, Diego Garcián a közlekedést a bázis járművei biztosítják. A térség elérhető úti céljai közül Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken a bérautó a legkényelmesebb közlekedési eszköz, mindkét helyen balra tartó közlekedés van. A Maldív-szigeteken a szigetek között hajók és kisrepülőgépek közlekednek, autóra ott nincs szükség.

A Seychelle-szigeteken a főszigeten, Mahén és Praslinon a bérautóval a hegyi kilátópontok, a félreeső strandok és a természetvédelmi területek is könnyen elérhetők. A népszerű strandoknál a parkolóhelyek hamar megtelhetnek, ezért érdemes korán reggel érkezni.

Mauritiuson a főutak jó állapotban vannak, a sziget egy nap alatt körbeautózható, a hegyi utak azonban keskenyek és kanyargósak. A Seychelle-szigeteken a meredek, szűk hegyi utakon óvatosan vezessünk. A bérléshez nemzetközi jogosítvány ajánlott.

Reptéri transzfer és hajók

A Maldív-szigeteken a szállodák a repülőtérről hajóval vagy hidroplánnal szállítják a vendégeket, a reptéri transzfert a szállás foglalásakor kell egyeztetni. Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken taxi, előre foglalt transzfer és busz is elérhető a repülőtérről.

A Maldív-szigeteken a hidroplános transzfer a legkülönlegesebb élmény, a gép alacsonyan repül az atollok fölött és a türkizkék lagúnák, a korallzátonyok és a pálmás szigetek madártávlatból is megcsodálhatók. A hidroplánok csak nappal közlekednek, ezért az éjszaka érkező utasoknak a fővárosban kell megszállniuk.

Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken menetrend szerinti buszok is közlekednek, amelyek olcsók, de lassúak és a csúcsidőben zsúfoltak. A buszokon készpénzzel fizetünk, a menetrend hétvégén és este ritkább. A rövidebb utakra a taxi is megfelelő, az árat beszállás előtt egyeztessük.

A Maldív-szigeteken az atollok között helyi kompok, gyorshajók és hidroplánok közlekednek, a helyi kompok olcsók, de lassúak. Az Addu-atoll szigeteit utak és hidak kötik össze, így ott kerékpárral és taxival is lehet közlekedni. A Seychelle-szigeteken a főszigetek között kompok és belföldi járatok közlekednek.

A Chagos-szigeteken a közbiztonság a hagyományos értelemben nem kérdés, hiszen a szigetek lakatlanok, Diego Garcia pedig szigorúan őrzött katonai terület. A valódi kockázatot a távolság, az orvosi ellátás hiánya, a tenger és a szigorú szabályok jelentik. A brit külügyminisztérium tájékoztatása szerint a területre a belépés korlátozott, a részletes szabályokat a BIOT-adminisztráció honlapján teszik közzé.

Jogállás és a brit–mauritiusi szerződés

Az Egyesült Királyság és Mauritius 2025 májusában szerződést írt alá, amely szerint a Chagos-szigetek feletti szuverenitás Mauritiusra szállna, Diego Garciát pedig az Egyesült Királyság 99 évre bérelné, éves díj ellenében. A szerződés hatálybalépéséhez az 1966-os brit–amerikai megállapodás módosítására is szükség lenne, az amerikai fél azonban ezt nem támogatta, ezért a brit kormány a ratifikációt felfüggesztette. A terület így továbbra is brit igazgatás alatt áll.

Mauritius ragaszkodik a szuverenitáshoz és jogi lépéseket is kilátásba helyezett. A chagosi közösség megosztott, egyesek a mauritiusi szuverenitást támogatják, mások a brit kötődést és a saját önrendelkezésüket hangsúlyozzák. A helyzet bármikor változhat, ezért a friss híreket érdemes követni.

A Nemzetközi Bíróság 2019-ben 13 szavazattal 1 ellenében hozott tanácsadó véleményében kimondta, hogy a szigetek leválasztása Mauritiusról jogellenes volt, az ENSZ Közgyűlése pedig nagy többséggel szólította fel az Egyesült Királyságot a terület igazgatásának megszüntetésére. Az Egyetemes Postaegyesület 2021-ben úgy döntött, hogy a terület bélyegeit nem kezeli tovább és a szigeteket Mauritius részeként tartja nyilván. A szerződés aláírása után a brit parlamentben is heves vita bontakozott ki a megállapodás költségeiről.

A szerződés szerint Diego Garcia körül egy védőövezetet jelölnének ki, ahol minden építkezéshez közös döntés kellene, Mauritius pedig a külső szigeteken, Diego Garcia kivételével, lehetővé tehetné a chagosiak visszatelepülését. A megállapodás egy chagosi alapítvány létrehozását is tartalmazza, amely a kitelepítettek és leszármazottaik támogatását szolgálná. A szerződés sorsa a nagyhatalmi tárgyalásokon dől el.

Bírósági ügyek és a visszatérés kérdése

A chagosiak évtizedek óta küzdenek a bíróságokon a visszatérés jogáért. A brit bíróságok több ítéletet is hoztak, amelyek közül egyesek a chagosiak javára döntöttek, a kormány azonban újabb rendeletekkel ismét megtiltotta a visszatérést. Az utóbbi időben néhány chagosi engedély nélkül partra szállt a Peros Banhos-atollhoz tartozó Île du Coin szigeten és a terület legfelsőbb bírósága a visszatérési tilalmat érvénytelenítette, a döntés ellen azonban fellebbezés van folyamatban.

A Diego Garcia-i bázis a közel-keleti konfliktusok idején stratégiai jelentősége miatt fokozott figyelem középpontjába kerül, a jelentések szerint rakétatámadási kísérlet is irányult ellene, amely nem érte el a szigetet. A bázis környékén a katonai biztonsági előírások különösen szigorúak, a szigetek közelében hajózóknak a hatóságok utasításait mindenkor követniük kell.

A chagosi közösség szervezetei eltérő álláspontot képviselnek. A Mauritiuson működő Chagosi Menekültek Csoportja a mauritiusi szuverenitást támogatja, a Nagy-Britanniában élő chagosiak egyes szervezetei viszont azt hangsúlyozzák, hogy nem tekintik magukat mauritiusinak és a megállapodásról nem kérdezték meg őket. A szigeteken született chagosiak ma már idős emberek, ezért a visszatérés kérdése számukra különösen sürgető.

Tenger, természet és egészség

A szigeteken semmilyen orvosi ellátás nincs, a legközelebbi kórház több száz, illetve több ezer kilométerre található. A vitorlásoknak ezért olyan biztosítással kell rendelkezniük, amely a légi mentést és a hajóroncs eltávolítását is fedezi. A lagúnák szűk bejáratainál erős áramlatok, a zátonyok peremén pedig hirtelen mélyülő víz és éles korallok jelentenek veszélyt.

A trópusi nap nagyon erős, ezért a fényvédő krém, a kalap és a bőséges folyadékpótlás elengedhetetlen, a déli órákban pedig érdemes árnyékban maradni. A zátonyokon élő egyes halak, csigák és tengeri sünök mérgezőek lehetnek, ezért a víz alatti élőlényekhez ne nyúljunk. A szigeteken a szúnyogok ellen is védekezni kell. A cápák a zátonyok környékén gyakoriak, de a búvárkodás amúgy is tilos a szigeteken.

A térség elérhető úti céljain, a Maldív-szigeteken, Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken a szállodákban és a nagyobb településeken egészségügyi ellátás is elérhető, de a távoli szigeteken a legközelebbi kórház órányi hajó- vagy repülőútra lehet. A búvárkodáshoz külön biztosítás ajánlott, mert a dekompressziós kamrák száma a térségben korlátozott.

A Maldív-szigeteken, Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken a közbiztonság jó, a szokásos óvatosság elegendő. A nyilvános wifi-hálózatok használatánál érdemes óvatosnak lenni, mert a szállodák és a kávézók nyílt hálózatain a személyes adatok illetéktelen kezekbe kerülhetnek. Az internetbankot és a jelszavakat érdemes csak VPN használatával kezelni.

Segélyhívás és konzuli segítség

A Chagos-szigeteken nincs konzuli képviselet és nyilvános segélyhívó rendszer. A szigetek közelében hajózók vészhelyzetben rádión vagy telefonon a Diego Garcia-i hatóságokat értesíthetik, a mentést a bázis és a brit hatóságok szervezik. A Maldív-szigeteken a rendőrség a 119-es, Mauritiuson a 999-es számon érhető el.

A brit tengerentúli területekre a londoni magyar nagykövetség konzuli illetékessége terjed ki, a konzuli hivatal címe 100 Brompton Road, London, telefon: +44 20 7235 5218. Bajba jutott magyar állampolgárok a Konzuli Szolgálat éjjel-nappal hívható, ingyenes számán is segítséget kérhetnek, telefon: +36 80 36 80 36.

A szigetek közelében hajózók számára a tengeri biztonság a legfontosabb, a hajón legyen műholdas kommunikációs eszköz, vészjelző bója és mentőfelszerelés. A térségben a monszun időszakában erős szelek és magas hullámok is előfordulnak, ezért az átkelést a kedvező időjárási időszakra kell időzíteni. A legközelebbi segítség gyakran több napnyi hajóútra van.

A Maldív-szigeteken a helyi törvények szigorúak, a lakott szigeteken alkoholt fogyasztani tilos, a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények súlyos büntetéssel járnak és a vallási szokásokat tiszteletben kell tartani. Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken a strandokon és a parkolókban előfordulnak alkalmi lopások, ezért az értékeinket ne hagyjuk őrizetlenül.

A Chagos-szigetek ma a világ egyik legnehezebben elérhető helye, de a térség elérhető úti céljai, a Maldív-szigetek, a Seychelle-szigetek és Mauritius felejthetetlen élményt nyújtanak. Az alábbi tudnivalók segítenek a szigetek megismerésében és az utazás megtervezésében.

Beutazás és engedélyek

A Chagos-szigetekre a BIOT-adminisztráció engedélye nélkül nem lehet belépni és az új engedélyek kiadása jelenleg szünetel. Ha a jövőben a szerződés hatályba lép, a beutazás szabályait Mauritius határozza meg. A térség elérhető úti céljai közül a Maldív-szigetekre a magyar állampolgárok érkezéskor ingyenes, 30 napos tartózkodási engedélyt kapnak, Mauritiusra és a Seychelle-szigetekre pedig turisztikai céllal vízum nélkül utazhatnak, a pontos feltételeket az indulás előtt ellenőrizzük.

A Maldív-szigetekre érkezéskor a szállásfoglalást és a visszautazást igazoló jegyet is kérhetik, a Seychelle-szigetekre előzetes online utazási engedélyt kell kérni. Az útlevélnek az utazás teljes idejére, a legtöbb helyen a hazautazás után még hat hónapig érvényesnek kell lennie. Az aktuális szabályokat a Konzuli Szolgálat honlapján érdemes ellenőrizni.

A Chagos-szigetek iránt érdeklődők számára a legjobb lehetőség a tudományos expedíciók és a természetvédelmi programok eredményeinek követése, amelyekről a kutatóintézetek rendszeresen beszámolnak. A térség elérhető úti céljain, a Maldív-szigeteken, a Seychelle-szigeteken és Mauritiuson a búvárközpontok és a természetvédelmi szervezetek önkéntes programjai is lehetőséget adnak a korallzátonyok védelmében való részvételre.

Aki mégis vitorlással tervezi az átkelést az Indiai-óceánon, annak a hivatalos BIOT-honlapon érdemes követnie az engedélyek kiadásával kapcsolatos híreket és a tervezett útvonalat úgy kell kialakítania, hogy engedély nélkül a szigetek közelébe se kerüljön. Vészhelyzetben a szigetek menedéket nyújthatnak, de ilyenkor is azonnal értesíteni kell a hatóságokat.

Pénzügyek

A Brit Indiai-óceáni Terület hivatalos pénzneme a font, a gyakorlatban azonban Diego Garcián az amerikai dollárt használják. A terület korábban saját emlékérméket és bélyegeket is kiadott, ezek ma a gyűjtők kedvelt darabjai. A külső szigeteken semmilyen pénzügyi szolgáltatás nincs.

A Maldív-szigeteken a helyi pénznem a rufija, de a szállodákban és az üdülőszigeteken az amerikai dollár az elterjedt. Mauritiuson a mauritiusi rúpia, a Seychelle-szigeteken a seychelle-i rúpia a fizetőeszköz. A bankkártyát a térségben szinte mindenhol elfogadják, a bankautomaták a nagyobb szigeteken elérhetők. A Maldív-szigeteken az üdülőszigetek árai magasak, a helyi lakott szigeteken működő vendégházak sokkal olcsóbbak.

A terület bélyegeit 1968 óta adják ki, eleinte rúpiában, később fontban, a bélyegek motívumai a szigetek madarait, halait, hajóit és történetét mutatják be. A bélyegek és érmék a gyűjtők körében keresettek, a régi kiadásokat a Diego Garcia-i postahivatal és a kereskedők értékesítik. A terület ma már nem ad ki új bélyegeket és érméket.

Mobil, internet és a .io domain

A Chagos-szigeteken nincs nyilvános mobilhálózat, a hajózók műholdas telefonnal és rádióval tartják a kapcsolatot. A terület országhívószáma a +246. Érdekesség, hogy a világszerte népszerű .io internetes domain a Brit Indiai-óceáni Terület országkódja, amelyet főként technológiai cégek használnak. A domain sorsa a szerződés hatálybalépése esetén változhat.

A .io domain üzemeltetése több tízmillió font éves bevételt hoz, a domain nevét sok technológiai cég az angol input-output rövidítés miatt választja. Ha a terület országkódja megszűnne, a nemzetközi szabályok szerint a domain kivezetése több éves átmeneti időszakkal történne. A szovjet .su domain példája mutatja, hogy egy országkód megszűnése után a domain még évtizedekig is fennmaradhat.

A térség üdülőhelyein a wifi általában a szállodákban és a kávézókban érhető el, a távolabbi szigeteken azonban lassú lehet. A Maldív-szigeteken a helyi szolgáltatók turistacsomagjai kedvező áron kínálnak mobilinternetet, ezeket a repülőtéren is meg lehet vásárolni.

A Maldív-szigeteken, Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken jó a mobilhálózat, a repülőtereken helyi SIM-kártya és eSIM is vásárolható, a szállodákban pedig wifi is elérhető. A Maldív-szigeteken a hivatalos nyelv a dhivehi, de a turisztikai helyeken mindenki beszél angolul. Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken az angol, a francia és a kreol nyelv is elterjedt.

Idő és éghajlat

A Chagos-szigetek az UTC+6 időzónában vannak, így télen 5, nyáron 4 órával járnak Magyarország előtt. A Maldív-szigetek az UTC+5, Mauritius és a Seychelle-szigetek az UTC+4 időzónában vannak. A térség éghajlata egész évben trópusi, a hőmérséklet 25–32 fok között alakul.

A Maldív-szigeteken a legszárazabb időszak decembertől áprilisig tart, a délnyugati monszun idején, májustól novemberig több az eső. Mauritiuson és a Seychelle-szigeteken a déli félteke évszakai érvényesek, Mauritiuson a ciklonok főként januártól márciusig fordulnak elő. A búvárkodáshoz és a sznorkelezéshez a nyugodt tengerű időszakok a legjobbak.

A térségbe utazva a korallbarát naptej használata ajánlott, mert a hagyományos fényvédők egyes összetevői károsítják a korallokat. A sznorkelezés és a búvárkodás során a korallokhoz ne érjünk hozzá és a tengeri élőlényeket ne etessük. A Maldív-szigeteken és a Seychelle-szigeteken a műanyaghulladék csökkentése is fontos, ezért vigyünk magunkkal újratölthető kulacsot.

A Chagos-szigeteken az évi középhőmérséklet mintegy 27 fok, a víz hőmérséklete egész évben 27–30 fok körül alakul. A monszun évszakos szélváltásai befolyásolják a tenger állapotát, a déli félteke telén a délkeleti passzátszél erősebb, ilyenkor a tenger hullámosabb.

A chagosi kultúra megismerése

Aki a chagosi nép történetét szeretné megismerni, annak Mauritiuson, Port Louis környékén, valamint a nagy-britanniai Crawley városában érdemes a közösség eseményeit, emlékünnepségeit és zenei rendezvényeit felkeresni. A chagosi közösség mintegy tízezer tagja ma főként Mauritiuson, a Seychelle-szigeteken és Nagy-Britanniában él, a sega tambour zenéje és a kreol konyha a közösség összetartó erejének része.

A Chagos-szigetek történetéről számos könyv, dokumentumfilm és kiállítás is készült, amelyek a kitelepítés történetét és a chagosiak küzdelmét mutatják be. A szigetek természetéről a Chagos Conservation Trust és a kutatóintézetek honlapjain olvashatunk részletes beszámolókat, fotókat és kutatási eredményeket.

A chagosi kitelepítés történetét a nemzetközi emberi jogi szervezetek is vizsgálták, egy 2023-as jelentés szerint az eset az emberiesség elleni bűncselekmény kategóriájába tartozik. A történelmi emlékezet megőrzésében a chagosi közösség szervezetei, az egyetemi archívumok és a kutatók munkája egyaránt fontos szerepet játszik.

A chagosi nyelv, a francia alapú kreol a mauritiusi kreollal rokon, a közösség tagjai ma is beszélik, bár a fiatalabb nemzedékek körében az angol és a francia egyre elterjedtebb. A sega tambour előadásai a közösségi ünnepeken hallhatók, a dalok a szigeteken töltött életről, a halászatról, a szerelemről és a hazavágyódásról szólnak.

A chagosiak története jól mutatja, hogy a nagyhatalmi politika döntései milyen mélyen érinthetik egy kis közösség életét. A szigetek sorsáról szóló viták, a bírósági ítéletek és a nemzetközi tárgyalások ma is zajlanak, a kitelepítettek leszármazottai pedig továbbra is remélik, hogy egyszer szabadon felkereshetik őseik földjét.

Mikor utazzunk a térségbe

A Maldív-szigetekre a legjobb időszak a száraz évszak, decembertől áprilisig, Mauritiusra május és december között, a Seychelle-szigetekre pedig áprilistól májusig és októbertől novemberig, amikor a szél a leggyengébb. A mantaszezon az Addu-atollon és a Maldív-szigetek más részein az év nagy részében tart, a pontos időszakot a búvárközpontoknál érdemes egyeztetni.

A szállások a karácsonyi és a húsvéti időszakban a legdrágábbak, ilyenkor érdemes jóval előre foglalni. A térségben a hosszú repülőút és az időeltolódás miatt az utazást legalább egy-két hétre érdemes tervezni, hogy jusson idő a pihenésre és a felfedezésre is.

A Maldív-szigeteken a helyi lakott szigeteken működő vendégházak lehetővé teszik, hogy a drága üdülőszigetek helyett kedvezőbb áron ismerjük meg a szigetvilágot és a helyiek életét. A lakott szigeteken azonban a muszlim szokásokat be kell tartani, az alkohol tilos és a strandokon a kijelölt turistastrandokon kívül szerény öltözet kötelező.

A csomagolásnál gondoljunk könnyű, gyorsan száradó ruhákra, fürdőruhára, vízicipőre, kalapra, napszemüvegre és erős, korallbarát fényvédő krémre. A sznorkelező felszerelést érdemes magunkkal vinni, de a szállodákban és a búvárközpontokban kölcsönözni is lehet. A szúnyogriasztó és egy könnyű esőkabát a trópusi záporok miatt szintén hasznos.